Kellett hozzá egy jó kis hétvégi torokgyulladás (COVID gyorstesz lefuttatva, szerencsére negatív) hogy elolvassam Bödőcs Tibor karácsonyra kapott legújabb kötetét, a címe: Mulat a manézs.
Bödőcs már legalább egy évtizede a magyar standup élvonalában van. Korábban fellépéseit az tette különösen viccessé és eredetivé, hogy minden közéleti jelenséget saját faluja, Búcsúszentlászló életére és különösen annak legfontosabb fórumára, a kocsmára képezte le. Mára viszont Bödőcs Orbán egyik legkérlelhetetlenebb kritikusa lett. Ismerek olyan Fidesz-hívőt, aki azelőtt imádta Bödőcsöt, de be kellett látnia, hogy sajnos ő is "átállt a sötét oldalra". Szokták azt is mondani, hogy ő a 21. század Hofija, de a hasonlat sok ponton is sántít. Hofi Géza a három T (tilt, tűr, támogat) időszakában nem lehetett volna népszerű Aczél György kultúrpápa hozzájárulása nélkül, Bödőcsöt viszont ha kitiltja valamelyik Fidesz-hű polgármester vagy képviselő a városi kultúrházból, megtartja az előadását a szomszéd városban.
Tavaly novemberben voltunk egy nagy sikerű Bödőcs-shown a Kongresszusi központban. Nem volt olcsó a jegy, és figyelembe véve, hogy aznap két előadás is volt, nem mondhatjuk, hogy a kormánykritika rosszul fizet. És tárgyilagosan meg kell jegyeznünk, hogy csak kb. az előadás fele parodizálta a NER-t, a másik 50 százalék hagyományos búcsúszentlászlói kocsmai történetekből állt.
A Mulat a manézs Luigi King, Hettikánia porondmesterének, úgyis, mint a Circus Populair társulat vezetőjének egyetlen napját mutatja be. Nagy nap a mai, Luigi, a nagy sátorverő éppen harminc éve a boldog Hettikánia porondmestere. És mennyi minden belefér ebbe a napba: A kurvája mellett ébredő Luigi családi reggelin vesz részt a Palazzoban, aztán reggeli rádióinterjúra siet, majd részt vesz a Cirkuszművészeti Akadémia ünnepi rendezvényén, találkozik az egyszerű nép gyermekeivel, este díszelőadás a Nagy Kőcirkuszban ünnepi beszéddel, szépségkirálynő-választással és nyilvános kivégzéssel, majd hajnalig tartó tivornya a Palazzoban a "szűk kör hagymahéjai" társaságában: "Van itt mobilitás! Pontos koreográfiája van, ki kinek mit mondhat, s mikor ki mit engedhet meg magának, ki ki mögött áll, és amögött ki áll. Ki kinek az embere, és az kinek az embere."
A regény nyelvezete elsőre zavarbaejtően barokkosan burjánzó. Na de kérdem én, vajon barokkos túlzás-e, ha a regénybeli Balambér, a Cirkuszművészeti Akadémia elnöke ünnepi beszédében így szónokol: "Luigi King! Értetlenül, könnyben úszva állunk zsenid jászolánál. Hogy fér el ennyi géniusz csomó egyetlen koponyádban? Szavaid aranypatakjának mannájától szülni kezdenek záros határidővel a hettikán anyák száz és ezrei. Hangodból a legjobb értelemben vett cirkusziság friss rózsaillata árad, sóhajtásodból a hettikán csúcsok csipkés csúcsainak friss hava szitál, és e havon a cirkuszhű emberség szánján siklanak érzéseink."
Elég csak felmennünk a világhálóra és mi hangzik el a Magyarságkutató Intézet Alapjogokért Központ igazgatójának, Szánthó Miklósnak a szájából?
Igazi bödőcsi hettikán mondat!
Aztán itt van az a rész, hogy Luigi King hogyan igazolja, hogy ő "nem pásztora, de vezérkosa" a hettikán nép nyájának: "Mikor biciklilánccal demonstráltak a hőbörödők, ő sonkát füstölt, kolbászt töltött, töpörtyűt sütött, pörköltbe tunkolt. Mákonyos pákoszttal abált, pácolt és sózott. Cefrét kevert, vödröt lögybölt, virágot öntözött, tésztát dagasztott. Miskárolt, ministrált, mángorolt."
Hát nem minapi miniszterelnöki Facebook-poszt, hogy Orbán ipponnal fektetett kétvállra egy vágnivaló hízót?
Nem is maradtak el a kommentek a poszt alatt: "Na pont ez az, amiben miniszterelnökünk hiteles! Valahogy nem látom sem Karácsonyt sem Márki-Zay-t magam előtt egy ugyanilyen helyzetben..."
Igen, pont ettől tűpontos Bödőcs regénye, hogy csak bele kell kotorni az internet bugyraiba, és máris omlik ki belőle naprakészen ugyanaz. Pedig a regény szólhatna bármelyik dél-amerikai vagy közép-ázsiai diktatúráról is, mi valahogyan mégis minden fejezetben hazánkra ismerünk benne.
Bödőcs valószínűleg ismeri az amerikai beat-nemzedék verseit és Juhász Ferenc költeményeit. Luigi hettikán tengerről álmodozik: "Úszkálnának benne szardellák, makrélák, medúzák, márnák, murénák, rákok, piráják, polipok, szivacsok, remete-, tarisznyás és harlekin-sáskarákok; palackorrú delfinek szökkennének fel a magasba, s törnék össze visszazuhanva, mint a tükröt, a tengert."
Íme Jack Keruac 211. kórusának részlete (Fordította Eörsi István):
"Ember, disznó, teknős, rovar, béka, serke,
Gyíkok, csíkok, tetvek, patkányok,
Aranyderes versenyparipák,
Sertésvészes idilli kullancsok,
Keselyűk megnevezhetetlen iszonyú tetvei,
Gyilkosan támadó afrikai kutya-hadak,
A dzsungel kóbor rinocéroszai,
Óriás vadkanok,
Hatalmas, gigászi elefántbikák,
Kosok, sasok, karvalyok,
Lepények és Sünök és Labdacsok,
Végtelen körben fogant élőlények vicsorognak a tudatban"
A regényt olvasva úgy éreztem, ez a buja forgatag már a NER végső haláltánca: "S jönnek, keringenek Luigi körül, hisz pénzszag páráll belőle, köré gyűlnek a birkózás, a muzsika, az üzlet nagyvadjai. Cenzorok, cenzorinák. Kincstárunk ege alatt esőtáncot járó sajtóvezérek, főszerkesztők, tévés alhadnagyok, rádiós dandártábornokok, csődülnek, növelni vágyván a koncot, az utolsó töltényig cirkuszhű katonáink. Jön a kunyerahad Luigi asztalához, hova víg mosolyú, boldog marhák főtt pofája érkezik mostan, a sült vízilóból sasmadarak röppennek elő; tálalják a párducvese-esszenciát kehelyben, zsiráfsajtot hoznak fokhagymásan, bölényembrió-aszpikot, bivalynyelv csipszet s téglaszín bifsztekeket némi fűzöld salátákkal."
Jó könyv, április 4-én újból belelapoznék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése