Más f@szával a csalánt

Most, hogy szépen ráfordultunk a választási kampány célegyenesére, egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy a választások tétje megint az, hogy Kádár népe maradunk, vagy a saját sorsát kezében tartó polgárok.

Miközben Márki-Zayék megpróbálják a népnek elmagyarázni, hogy életük hogyan függ a makrogazdasági folyamatoktól, hogy a nyersanyagok és energiahordozók tekintetében alapvetően a világpiacnak kitett ország tartósan nem függetlenítheti magát a világgazdasági folyamatoktól, hogy ha nem veszünk tudomást a nagyvilágban zajló eseményekről, akkor nem tudunk felkészülni egy esetleges még drámaibb árrobbanásra.

Orbánék ezzel szemben azt mondják, hogy a kormány elsődleges feladata a családok védelme, ezért védőburkot kell vonni köréjük, és ebbe a védő aurába nem gyűrűzhet be sem infláció, sem kamatemelés, sem energiaár-emelkedés. Talán még visszaemlékszünk, az első Orbán-kormány még polgári kormányként aposztrofálta magát. De a 2002-es vereségben rá kellett jönniük, hogy a polgár nem jó alattvaló. A polgár saját bajaira elsősorban saját tehetségeben, másodsorban önszerveződő közösségekben látja a megoldást, csak legutoljára az államban.

Az Orbán-kormány ismét Kádár népét farag a magyarból, aki Ferencjóskától, Kun Bélától, Kádártól és most legutoljára Orbántól vár megoldást minden bajára. Kádár népének nem kell tudnia az amerikai cseppfolyós földgázról, az Északi Áramlat II-ről, a sertéspestisről és a madárinfluenzáról. Kádár népe körömszakadtáig védi az ingyenes egészségügyet, de vígan fizet a CT-ért, ha az államiban csak fél év múlva van szabad időpont, és nem kérdezi, hogy ezt a pénzt miért nem vonhatja le a TB-befizetéseiből. Míg egy polgár érdekvédelmi szervezeteken keresztül alakítja sorsát, Kádár népe egyéni kis alkukat köt.

Talán vannak, akik még emlékeznek az Anyag- és Árhivatalra, egy Csikós-Nagy Béla nevű ember volt az elnöke. Ennek a hivatalnak módjában volt a teljes termelési lánc bármely pontján az állami beavatkozásra, így tartották kézben a fogyasztói árakat. Persze a "begyűrűzéstől" így sem védhették meg a lakosságot, a '70-es években már nyugtalanító áremelkedések kezdődtek. A hús árának emelését először a párttagokkal közölték, persze már rögtön aznap tudta az egész ország. De volt kompenzáció, a "húspénz", amit még az egyetemi ösztöndíjamhoz is hozzátették, de külön szerepelt a fizetési papíron. Azért nem megdolgoztunk, azt Kádár apánk adta nekünk.

Orbán nem a piacgazdaságokban alkalmazott hagyományos állami beavatkozási módokat alkalmazza, hanem visszatértünk a jó kis hagyományos direkt állami beavatkozásokhoz. Érdemes néhányat végignézni:

Rezsicsökkentés

Az ezen a néven elhíresült kormányzati intézkedés-csomag elsősorban az energiaárakat érintette, de később kiterjesztették a víz- és csatornadíjra illetve a szemétdíjra is. Bevezetésének évében, 2013-ban drámai árcsökkenés következett be Európában mind a földgáz-, mind pedig a villamosenergia-piacon. A földgáz országos szintű kereskedője az MFGK, nála halmozódott fel kezdetben a rezsicsökkenésből származó többletbevétel, most, az európai energiaárak elszabadulásánál pedig náluk realizálódik a többletkiadás. Állambácsi kiveszi vagy beteszi az adóforintokat.

Hitelmoratórium, kamatbefagyasztás

Ezek mind olyan intézkedések, melyek a kereskedelmi bankokat terhelik meg. A járvány alatt hozott hitelmoratóriumnál mód volt a lakossági hiteltörlesztések felfüggesztésére, de legalább a bankok erre az időszakra is számíthattak fel kamatot és kitolódott a futamidő.

A jelzálog-alapú hitelek kamatainak befagyasztására viszont a 2021 végén elszabaduló infláció miatt került sor. A kereskedelmi bankok a jegybanki alapkamat emelése nyomán emelni kezdték a hitelkamatokat. Ezt azok a hitelesek szívták meg, akik nem vállalták a fix kamatozású hitelek plusz költségét és változó kamatú hitelt vettek fel. Nekik dobott most mentőövet a kormány úgy, hogy az intézkedésnek megint két kárvallottja volt: a bankok és azok a hülyék, akik előrelátó módon fix kamatozású hitelszerződést kötöttek. Hasonló üzenetet már küldött a kormány a devizalapú hitelek átváltásánál: az járt rosszul, aki kötött a hitelére árfolyam-biztosítást.

Üzenet Kádár népének: te ne akarj gondoskodni magadról, majd mi gondoskodunk rólad (mások kárára).

Üzemanyagár-befagyasztás

A 2021 őszén elszabaduló üzemanyag-árakra az ellenzék javaslata az volt, hogy a kormány az árváltozás mértékének megfelelően növelje vagy csökkentse az üzemanyagok jövedéki adóját. Helyette Orbánék a fix árplafont választották, de a költségvetés ebben sem vállalt magára semmiféle terhet: a veszteséget a benzinkutaknak kellett lenyelniük. Ráadásul az árplafon nem tesz különbséget az autópályák mentén működő drága benzinkutak és a külvárosi vagy falusi olcsó benzinkutak között, mely paradox módon mindkettő számára veszteség: a drága kutak nyeresége veszteségbe fordul, míg az olcsó kutaknak forgalomcsökkenéssel kell számolniuk, hiszen elvesztik azokat a vevőket, akik most ugyanannyiért kapják meg az üzemanyagot egy közelebbi, de drága kúton.

Alapvető élelmiszerek árának befagyasztása

Szintén ellenzéki javaslat, hogy az élelmiszerek áfáját csökkentsék. Ezt bizonyos élelmiszer-fajtákra meg is tették, így a mostani intézkedés is zömében erre az áfacsökkentett termékkörre terjed ki. Viszont egy minapi tévébeszélgetésben valaki úgy érvelt az ÁFA további csökkentése ellen, hogy "azt úgyis lenyeli a kereskedő", a vevő semmit nem érez belőle.
Na most itt álljunk meg egy pillanatra, mert az én alapvetően Marxszal pallérozott közgazdaság-ismeretemmel ez sehogyan sem fér össze. Mert lehet, hogy fellélegez a kereskedő, hogy de jó, legalább nem kell árat emelnie, de azért a konkurens hűvös lehelletét is ott érzi a tarkóján. Azon a konkurensét, aki arra vár, hogy egy árcsökkentéssel a versenytársa elé kerülhessen. Kínálati piacnál ez így működik. Persze a versenytársak megállapodhatnak abban, hogy együttesen lenyelik az áfacsökkentést, de arra való a Versenyhivatal, hogy árgus szemekkel figyelje az ilyen kartellezést.
A mostani intézkedés alapvetően a kiskereskedőre terheli rá az árbefagyasztást.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a választások előtt Orbán tipikusan pártállami eszközöket vet be egy alapvetően versenypiacon alapuló gazdaságban, ami még sok anomáliát fog okozni. Ráadásul ennek terheit a piaci szereplők vállára rakja, akik ilyen vagy olyan formában, de szépen továbbhárítják azt a végfelhasználókra. Közben Márki-Zayék felvállalják a lehetetlent, és három hónap alatt próbálják Kádár népének elmagyarázni a piacgazdaságot. A '70-es években egy rajzfilmsorozat, a Dr. Agy próbálta megtenni ugyanezt, Gyurcsányék alatt pedig a Modern képmesék. Ma viszont Kádár népének a Gyurcsány-show propagandafilmjeivel kell beérniük minden hullámhosszon és minden plakátfelületen. Híg trágyalével gombaként a sötétben

Részlet a Dr. Agy-ból

Részlet a Modern Képmesékből

Részlet a Gyurcsány-showból