India a negyedik!

Mármint India a negyedik nemzet (a Szovjetunió, az USA és Kína után), amelyik leszállt a Holdra. Ma a Chandrayaan-3 holdszonda leszállóegysége, a Vikram leszállóegység sikeresen landolt égi kísérőnk déli pólusa közelében, és hamarosan útjára indítja a Pragyan nevű holdjárót a környezet felderítésére.

Kezdetben a Hold felderítésében a Szovjetunió és az Egyesült Államok fej-fej mellett haladt. A ruszkik a Luna-programmal kicsit előbbre jártak: a Luna-1-el megközelítették az égitestet 1959-ben, a Luna-2-vel ugyanabban az évben el is találták, a Luna-3 pedig lefényképezte a Hold Földről nem látható oldalát.

Sikeres landolást először a Luna-9-cel sikerült elérni 1966-ban, mely igazolta, hogy a Holdat nem borítja vastag porréteg, nem kell attól félni, hogy egy leszállóegység elsüllyed benne. Emlékezetes, hogy a Luna-15-tel az oroszok megpróbálták megtrollkodni az amerikai holdraszállást. Miután az N1 nagy tolóerejű rakéta fejlesztésével kudarcot vallottak, megpróbáltak az amerikaiakat megelőzve automata szondával kőzetmintát hozni a Holdról, ezért az Apollo-11 küldetéssel egyidőben, 1969 júliusában indították el saját szondájukat, de az a Holdba csapódott. Ezt a küldetést csak egy évvel később a Luna-16 volt képes teljesíteni. (Az Apollo-program Saturn-V rakétájának tolóerejét csak tavaly novemberben az Artemis-programhoz kifejlesztett SLS rakétával sikerült meghaladni, több mint ötven év után!)

Az oroszok két holdjárót is vittek fel, a Lunahod-1-et a Luna-17 1970-ben, a Lunahod-2-t a Luna-21 1973-ban. A már megépített Lunahod-3-at a Luna-25 vitte volna fel a Holdra 1977-ben, de ennek indítása elmaradt, így a Szovjetunió a Luna-24-gyel - mely kőzetmintákkal tért vissza - 1976 augusztusában 47 évre felfüggesztették égi kísérőnk kutatását.

Az Apollo-program előtt az amerikaiak is automata szondákkal derítették fel a Holdat: A Pioneer-szondákkal csak közelítették a Holdat, a kutatás a Ranger-szondákkal folytatódott. Végül a 7 Survayor-szondából öt sikeresen leszállt a Holdon, a legelső pár hónappal később szállt le, mint a Luna-9, vagyis '66-ban még az oroszok vezettek.

1990-ben a japánok is beszálltak a versenybe, Hiten nevű szondájuk Hold körüli pályára állt. Az első európai űrszonda, a SMART-1 2003-ban ionhajtóművel közelítette meg a Holdat és állt Hold-körüli pályára. Kína 2007-ben szállt be a Hold kutatásába a Csang-o-1 orbiterrel, és 2013-ban a Csang-o-3 sikeres leszállást hajtott végre az égitesten, ezzel Kína lett a harmadik holdraszálló nemzet. De erre is rátettek egy lapáttal, amikor 2019-ben először a világon a Csang-o-3-mal a Hold Földről nem látható oldalán szálltak le, és a felküldött holdjáró, a Jáde Nyúl azóta is működöképes. A kommunikációhoz előbb egy kommunikációs műholdat is pályára kellett bocsátaniuk, hiszen a Hold túlsó oldalával közvetlen rádiókapcsolat nem lehetséges (csak érdekesség, hogy ez a műhold a Hold-Föld rendszer L2 Lagrange-pontjában helyezkedik el, ahonnan egyszerre látja a Hold túlsó felét és a Földet).

2019-ben Izrael is fellőtte saját Hold-szondáját, a Beresheet-et, melynek sima leszállást majd Földre való visszatérést kellett volna végrehajtania, ám az eszköz belecsapódott az égitestbe. Ezév tavaszán egy japán magáncég Hakuto-R szondája öt hónapi utazás után leszállást kezdett az Atlas-kráter közelében, de egy számítógép hibája miatt, mely felülbírálta a radaros magasságmérő adatait, a szonda lezuhant. Szóval egészen a mai napig a negyedik hely még mindig kiadó volt.

Az indiaiak már 2008-ban Hold körüli pályára állították a Chandrayaan-1-et mely még egy, a felszínbe becsapódó mérőeszközt is vitt magával. A jelenlegi Chandrayaan-3-mal megegyező Chandrayaan-2-t 2019-ben bocsátották fel, de annak leszállóegysége szoftver hiba miatt lezuhant. Az is a Hold déli pólusát vizsgálta volna, akárcsak a Chandrayaan-3.

De az oroszoknak ezt a legutolsó indiai küldetést is sikerült megtrollkodniuk: 47 év után megpróbálták a Hold-programjukat ott folytatni, ahol abbahagyták, és fellőtték a Luna-25-öt (nem bíbelődtek az elnevezéssel). Ez is a déli pólus közelében szállt volna le, már Hold körüli pályán keringett, de három nappal ezelőtt egy pályamódosítás során kicsit tovább hagyták bekapcsolva a fékező rakétákat, és az eszköz lezuhant. Hiába, 47 év alatt sok mindent el lehet felejteni. Hogy miért annyira érdekes a déli pólus? Mert a Hold pólusait, akárcsak a Föld pólusait alacsonyabb szögben érik a napsugarak, sőt, hónapokig sötét is van ott, ezért nagyobb esély van a kráterek mélyén jeget találni.

Azt olvastam, hogy a Chandrayaan-3 küldetés teljes költsége mindössze 75 millió dollár, kb. 27 milliárd forint. Nagyjából annyi, amennyibe Mészáros Lőrinc jachtja, a Rose d'Ore került. Az atlétikai stadion árából tíz ilyen holdmisszió is kijönne. Csak a miheztartás végett.