A villa titka

Posztom apropóját az a tegnapi hír adja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ünnepélyesen átadta Nikodémus és Timoteus szír ortodox érsekeknek az egykori Kádár-villát, így az az "üldözött keresztény egyház használatába került".

A XII. kerületi Cserje utcai épület a felszabadulás utáni és a rendszerváltás utáni Magyarország történelmének hű lenyomata. A villa építtetője Vértes István gyárigazgató, a Farber és Elbert műszaki kereskedés tulajdonosa, aki feleségével 1946-ban költözött a villába. Vértes István annak a felszabadulás utáni polgári rétegnek a tagja volt, aki hitt abban, hogy Magyarországon polgári demokrácia jöhet létre, tagja volt a felszabadulás utáni első országgyűlésnek is, mint a Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) képviselője. A környékbeli villák általában mind "nyári laknak" épültek, az építtetők valamennyien rendelkeztek belvárosi lakással is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy feleségem családjában is élt egy jómódú gyermektelen házaspár, kiknek volt egy Kmetty utcai bérleményük és egy szintén hegyvidéki, Fodor utcai lakásuk, ahol a nyarakat töltötték. Haláluk után a városi lakás bérleti jogát feleségem, a Fodor utcai lakást pedig a nővére örökölte.)

Az eredeti ház

Mindössze két évig élvezhette a Vértes házaspár az új épületet. A kommunisták hatalomra jutása után megkezdődött a megmaradt polgári réteg megsemmisítése (ez hazánkban átlag 50 évente megtörténik). A Cserje utcai épületek lakóit szinte kivétel nélkül kitelepítették, köztük Esterházy Menyhértet, az egykori miniszterelnök Esterházy Móric fiát, az író Esterházy Péter nagybátyját is. Vértesék azonban egyességre jutottak a kommunistákkal, a villáért cserébe szabad elvonulást, útlevelet kaptak. A házat 1948-ban az akkori belügyminiszter, Kádár János és felesége kapták meg. Bár '51-től '54-ig Kádárt az "övéi" bebörtönözték és felesége egy játékmackókat gyártó üzemben dolgozott, rehabilitálásuk után visszaköltözhettek a házba.

Pártfőtitkársága idején a villához hozzácsatolták az alsó és a felső telket is, így Kádárék legközelebbi szomszédai is több száz méterre laktak tőlük, akik nem voltak mások, mint az Illyés házaspár. A költőfejedelem és Flóra asszony csak a nyarakat töltötték Tihanyban, ők is ugyanúgy tartottak tyúkokat a Cserje utcában, mint Kádárék, akik nyári szabadságra viszont a balatonaligai pártüdülőbe jártak, ahol szintén volt egy csak számukra fenntartott villa. A Cserje utcai ház puritánságát csak néhány értékesebb Czóbel-, Rippl-Rónai- és Derkovits-festmény valamint egy 4200 kötetből álló könyvtár dobta fel.

Puritán nappali

Kádár János egy görög sorstragédia hőseként bukott el 1989-ben: a már parkolópályára állított főtitkár  megbomlott elmével szólalt fel a központi bizottság ülésén, alig lehetett visszatartani, hogy részt vegyen Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén és 1989 július 6-ikai halála pont azon a napon volt, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre rehabilitációját. Felesége, Tamáska Mária három évvel élte túl férjét, akiről egy egész történelmi korszakot neveztek el. Az ingóságok kalapács alá kerültek, a Cserje utcai ház pedig visszakerült a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonába, ahol egy darabig mozgássérült gyermekek rehabilitációs központja működött.

Ekkor került a képbe a rendszerváltás utána hiéna vállalkozók archetípusa, Veres István. Évtizedekig hangos volt a sajtó a vállalkozó stiklieitől: Az általa tulajdonolt Zóna Taxi uralta hosszú évekig a repülőtéri taxis piacot erősen túlárazott tarifákkal, valamint megszerezte a Citadella bérleti jogát, és vetélytársait meglehetősen nemtelen módszerekkel igyekezett távol tartani, az ingyenes kilátóhely elé fákat ültetett, hogy csak fizetős helyről lehessen gyönyörködni a panorámában, egy darabig még a Szabadság szobor előtt is belépődíjat szedett. Feleségével, Geszler Dorottya szépségkirálynővel és televíziós műsorvezetővel a '90-es évek második felében kibérelte a volt Kádár-villát.

(Megint zárójelben jegyzem meg, hogy amikor idén ősszel volt osztálytársaimmal bankettet tartottunk a balatonboglári Kis Szieszta étteremben, a szomszéd asztalnál egy társaságban ott volt az 50 éves kora ellenére még mindig rendkívül csinos Geszler Dorottya). Veres István - ki tudja hány tisztviselő megvesztegetésével - engedélyt kapott arra, hogy átépítse a villát, és egy emelet ráépítésével egy igazán ronda épületet sikerült létrehoznia. Innentől kezdve nem fizetett bérleti díjat, mondván, hogy most már "társtulajdonos." Csak hosszas huzavonával lehetett a Veres házaspárt az épületből kitenni. Veres Istvánt ellen egyébként több eljárás is folyt, többször került letartóztatásba részben a Gellérthegyen okozott természetkárosítás miatt, részben pedig a Zóna Taxival a Budapest Airportnak okozott vagyoni hátrány miatt. Legutoljára idén júniusban fogták el Spanyolországban egy nemzetközi körözés nyomán, szintén a repülőtéri vesztegetési ügyből kifolyólag.

A jellegtelenné silányított ház

Az épület Veres István utáni bérlőiről nem sokat tudni, a jellegtelenné változtatott villa megmaradt állami tulajdonban. A migránsválság kezdete óta, vagyis immár négy éve fut a Hungary Helps program, melynek célja az üldözött keresztény egyházak megsegítése. Ennek keretében kapta meg a szír ortodox egyház az épületet, nem egészen világos céllal, talán a Szíriából hazánkba menekült keresztények letelepedésében és vallási életében segít, ami viszont ellentmond annak az alaptörvényben lefektetett tézisnek, hogy hazánkba idegen népesség nem telepíthető. Minden esetre a menekültek vallási alapon való megkülönböztetése mélységesen elítélendő.

Így kerül konfliktusba az álszent kereszténység-védelem (amely furcsa mód az örmény keresztények irányába kevésbé érvényesül) a szigorú bevándorláspolitikával. A Kádár-villa lakói négy történelmi korszakot képviseltek:

• A felszabadulás utáni pár optimista évet, a hitet egy polgári demokrácia lehetőségében;
• A Kádár-korszak kezdetben szigorú, majd egyre inkább felpuhuló, liberalizálódó korszakát;
• A rendszerváltás után kialakuló vadkapitalizmus korszakát, melyet mára sikerült becsatornázni a NER-lovagok által uralt államkapitalizmusba;
• Az Orbán-rezsim képmutató, álkeresztény korszakát.