Kádárné, franciák, Odüsszeusz

Úgy adódott, hogy a múlt héten kétszer is voltunk színházban, egyszer pedig moziban.
Kornis Mihály monodrámáját, a Kádárné balladáját a Vígszínház házi színpadán láttuk, Kútvölgyi Erzsébet előadásában. Kornis kb. 25 éve írt egy könyvet Kádár utolsó beszédéről, és ez volt talán az első irodalmi alkotás, amit internetről töltöttem le. A már zavaros tudatú Kádár 1989. április 12-én felszólalt az MSZMP Központi Bizottságának ülésén (három hónap múlva már halott volt, épp Nagy Imre hivatalos rehabilitálásának napján érte a halál). A lelkiismeret-furdalástól és kétségektől gyötört diktátor beszédének eredeti leirata köré építette az író a regényét, melyben feltárult az egész Kádár-korszak. Kornisnak mindig is az volt a nézete, hogy Kádár legnagyobb felelőssége abban áll, amit három évtized alatt az emberek mentalitásába beleégetett a róla elnevezett korszak: a szabálykerülést, a kiskapuzást, a minden megoldásra fentről várt megoldásokat.
Ezért tekintettem nagy várakozással a Kádárné balladájára, kíváncsi voltam, hogy a feleség szemén keresztül hogyan látszott ez a korszak. Csalódtam. Kicsit Kútvölgyi Erzsébet is indiszponált volt, sok volt a szövegtévesztése, talán még egyes részeket is kihagyott (pl. az valahogy elsikkadt, miként vált el első férjétől, hogy egybekelhessen albérlőjükkel, Kádár Jánossal).

Kádár és Kádárné vadászaton
(forrás: HVG)

Megtudhattuk, hogy sokat aggódott a férjéért, amikor börtönben volt, meg '56-ban is, meg aztán a '80-as évek második felében, amikor már parkolópályára állították. Megtudtuk, hogy szerették a természetet és tyúkokat etettek, de sohasem vágták le őket. Az viszont kimaradt a darabból, hogy nemcsak Kádár, de felesége is szenvedélyes vadász volt. (Amikor 1989-ben Katival a gemenci erdőben megtekintettünk egy vadászati kiállítást, döbbenten láttuk, hogy apróvadban - nyúl, fácán - évekig Kádárné tartotta a vadászati rekordot.)
Hogy Kádár Jánosné mit látott a ravasz, számító, fridzsider-szocializmust és legvidámabb barakkot építő első titkárból, az nem derült ki. Két érdekes információ azért új volt nekem: Kádárné esküvői tanúja az a Péter Gábor volt, aki két év múlva letartóztattatta Kádárt. Hruscsov felesége pedig állítólag éhen halt az 1932-33-as ukrán éhínségben (az éhínséghez Sztálin mezőgazdasági politikája vezetett, Hruscsov életében Sztálin házibohóca volt, halála után viszont kíméletlenül leszámolt kultuszával).
Kádár halála egybeesett a rendszerváltással, a darab az SZDSZ 30 évvel ezelőtti választási kampányfilmjével végződik, melyben az utolsó mondatot éppen Kútvölgyi Erzsébet mondja: "Nem akarunk sem vörös, sem nemzetiszínű diktatúrát".


Már megy a mozikban a Bazi nagy francia lagzik második része. Mivel imádtuk az első részt, naná, hogy már az első héten meg kellett néznünk a második részt is. Nos, olyan volt ez a film, mintha szándékosan Orbán Viktor bosszantására készült volna: kifigurázza a menekült = terrorista sztereotípiát és behozza a melegházasság-vonalat is (míg az első rész a legfiatalabb Verneuil-lány és egy elefántcsontparti fiú lagzijával ér véget, a második részben már a fiú leszbikus húga kel egybe szintén ébenfekete szerelmével).
Bár maga film is nagyon szórakoztató, de az üzenete igazán pozitív: Lehetsz egyszerre hazafi és pártolhatod a bevándorlást, lehetsz igaz katolikus és mellette elfogadhatod a melegházasságot. Egy nemzet akkor erős és büszke, ha egyszerre él együtt a hagyományaival és a változásokkal.

Vasárnap megnéztük a Katonában az Ithakát, mely Odüsszeusz bolyongásait egy kicsit más szemszögből mutatja meg. A jelenlegi ügyeletes macsó Nagy Ervin (ő volt a főszereplője a Kincsemnek, de A tanár című sorozat szívtipró tanárát is ő alakította), mint Odüsszeusz, sokkal kevésbé bolyong, mint inkább virágról-virágra szálldos, hogy a végén megtérjen az őt hűségesen váró Pénelopéhoz Ithakába. Rajta kívül csak női szereplői vannak a darabnak: a feleség Pénelopé, a csapodár férjnek bölcsen megbocsátó nő archetípusa, a kapuzárási pánikban leledző Kalüpszó, a férfifaló de férfiakat megvető Kirké, a bulizós-partizós Nausziká, a fiát hányattatásai során bármikor visszafogadni kész édesanya (Antikleia), sőt még a Küklopsz is nőként tűnik fel, Odüsszeusz által megvetett, de azért kihasznált és megalázott asszonyként.
A "hányattatások" során Odüsszeuszt a vele szemben nagyon is megértő Pallasz Athéné kíséri végig, egészen a földi lét határáig, hogy hirtelen Madács Ember tragédiájának világűr-jelenetében találjuk magunkat, hogy így értsük meg: mégis csak Ithaka a mi otthonunk. Závada Péter és Szabó-Székely Ármin a szövegkönyvet időmértékes formában írták meg, amitől még élvezetesebb a darab. Négyen néztük meg, Petra is nagyon élvezte, ahogyan a színdarab végén a hét nő együtt bulizik, míg Odüsszeusz, miközben lekullog a színről, ezt morogja magában: Azért van ennek a történetnek egy másik olvasata is.
Sajnos sokan vannak, akik már ősz fürtökkel hagyják el saját Ithakájukat, tengerre szállnak, hogy tündérlányok hullámzó ölén áthajózva kergessék álmaikat. Nekem pedig a Fonográf együttes utolsó lemezének egy száma jutott eszembe, a címe: Visszatérés.


Kívánom minden férfitársamnak, hogy érje el saját Ithekáját, és találja meg békéjét Pénelopéja mellett.