Irodalmi diaporáma

Nem tudom emlékeztek-e még a '70-es, '80-as évek multimédiás műfajára, a diaporámára? Miközben két diavetítőből egymásba áttűnő vagy éppen egymást kiegészítő képeket vetítettek, közben megfelelő zenei kíséret szólt a háttérben. Egyetemi klubok rétegközönségét vonzotta ez a műfaj. Ez most Závada Pál legújabb kötete, a Pernye és fű kapcsán jutott eszembe.

Závadánál nagyon fontos szerepe van a fotográfiának, számos regénye kapcsolódik a fényképészethez, játszódik fotóműteremben vagy csak rengeteg korabeli fotóval van illusztrálva. Először tekintsük át az általam olvasott Závada-könyveket olvasásuk sorrendben:

• 1997 - Jadviga Párnája (a regényben fontos szerepe van Buchbinder Miklós fényképésznek)
• 2011 - Idegen testünk (Weiner Janka fotográfusnő műtermében játszódik)
• 2014 - Természetes fény (A Jadviga-trilógia része számos korabeli fotóval illusztrálva)
• 2015 - A fényképész utókora (A Jadvigából megismert Buchbinder fotográfus a címadója)
• 2016 - Egy piaci nap (a kunmadarasi vérvád-ügy leírása "testkamerás" ábrázolással)
• 2020 - Hajó a ködben (ugyanúgy megjelenik benne Weiner Janka fotográfus, mint az Idegen testünkben)
• 2021 - Wanderer (irodalmi szociográfia a budaörsi svábok kitelepítéséről, sok-sok fotóval)
• 2024 - Apfelbaum (egy Ember tragédiája-parafrázis, ahol a filmhíradó kap fontos szerepet)
• 2026 - Pernye és fű

A Pernye és fű két diavetítője más-más korszakot vetít: az egyik az '50-es évek elejének Békés megyei kulákpereit, a másik a '80-as évek végének erjedő kádári korszakát. Závada rendkívül magas szinten űzi az irodalmi szociográfiát, és a mostani regényében is visszatérhetünk Tótkomlósra, ahonnan a Jadvigával indultunk, de olvashatunk Budaörsről, a Wanderer helyszínéről is. A történet apropóját a Závada Pál forgatókönyve alapján és Sipos András filmrendező rendezésében készült Statárium című dokumentumfilm forgatása adja. A film megtekinthető a Filmio-n, én a könyv elolvasása után meg is tettem, és nem bántam meg. A film három statáriális bíróság által gyújtogatás vádjában tárgyalt kulákpert tekint át. A regénybeli filmrendező neve a nem túl fantáziadús Pfeifer (németül pfeifen: sípolni). A többi szereplő félig valós, félig kitalált.

A füzesgyarmati Molnár Sándort a rögtönítélő bíróság halálra ítélte, mert ebédet főzött magának a saját földjén, de meggyulladt a tarló. Bár nem keletkezett kár, azzal vádolták, hogy fel akarta gyújtani a TSZ búzatábláját. A koronatanú egy 10 éves fiú volt.

A fábiánsebestyéni Toronyi János életfogytiglant kapott, mert  4 éves kisfia játék közben felgyújtott egy szalmakazalt. Itt is a koronatanú a kisfiú volt. A vádlott felesége, és az állítólagos felbujtó 6-6 évet kaptak.

A  tótkomlósi ügy egy kakukktojás: Lehoczky Pál szérűje felgyulladt. Bár a tulajdonos nem volt a helyszínen, a rögtönítélő bíróság "halálra ítélte". Kiderült, hogy a tárgyalás csak színjáték volt, csak ráijesztettek a kulákra, hogy így beszervezze az AVH, hogy kulákokról szolgáltasson információt (feketevágás, terményrejtegetés).

A totalitárius rendszereknek szükségük van ellenségképre, a náci Németországban a zsidóság, a sztálini Szovjetunióban és a rákosista Magyarországon pedig a kulákság (az orbáni Magyarországon a migránsok, Brüsszel és legutoljára az ukránok). Íme néhány korabeli újságcím:

• Savanyú a kulákszőlő.
• Lehull a lepel a csanádapácai kulákbérencekről.
• Pusztai elvtárson nem fog a kulákfurfang.
• A zsírszag leng a nagygazdák háza feleltt.
• Szuszták kulák százforintosait az egerek rágták.
• A zsírosnagygazda fitymálja a parasztpolitikát, bomlasztja sorainkat, fertőzi a tejet.

De legalább ilyen izgalmas korszak az, ami a másik képzeletbeli vetítőből jön: A lakiteleki sátorveréstől a demokratikusan megválasztott parlamentig terjedő három év pezsgő, reményteli, de már a későbbi (mind a mai napig ható) ellentéteit is előrevetítő korszaka. A Statáriumhoz hasonló dokumentumfilmekkel tele voltak a mozik és a televízió, a regény is felsorol jónéhányat:

• Magyar Bálint, Schiffer Pál: A Dunánál;
• Sipos András: Hazátlanok, sorakozó (a megint aktuális Benes dekrétumok nyomán kitelepített magyarokról);
• Sára Sándor sorozatai: Pergőtűz, Néptanítók, Bábolna, Sír az út előttem;
• A Gulyás testvérek munkái: Vannak változások, Ne sápadj!, Én is jártam Isonzónál, Törvénysértés nélkül;
• Ember Judit: Pócspetri;
• Gyarmathy Lívia: Együttélés;
• B. Révész László: A látogatás (megrázó film Bruck Edit élettörténetéről);

A regényben bepillanthatunk a forgatásra összeállt csapat élettörténeteibe, vitáiba (pl. a népi írók antiszemitizmusáról), a szamizdatok és repülő egyetemek világába, az MTA Szociológiai Intézetének életébe. Vicces, hogy egy mondat erejéig még az ifjú Orbán Viktor is feltűnik a regényben. Olvassátok csak:

"...az a hadarva beszélő gyorseszű joghallgató - valami Fejér megyei faluból jött -, aki kendőzetlenül beszélt arról is, hogy miként befolyásolták későbbi döntéseit a kamaszkorában az apjától elszenvedett verések."

És hogy mit adott hozzá a regényhez a Statárium című film megtekintése? Kiderült, hogy Molnár Sándor perének ügyésze, Sági Béla még a forgatás idején - valamikor '88-ban - is meg volt győződve arról, hogy itt szándékos gyújtogatás történt, és hogy Molnár egy reakciós kulák volt. Önigazoló monológja a regényben is le van írva. Interjút készítettek egy másik egykori elítélttel, Toronyi Jánosnéval, aki '53-ban, a Nagy Imre-féle konszolidáció idején amnesztiával szabadult, és aki a forgatás idején is egyenes tartású, derűs személyiség maradt.

De a legnagyobb meglepetésemet a gyújtogatással megvádolt majd az AVH-ba beszervezett Lehoczky Pállal készült beszélgetés váltotta ki. A regényből is kiderül, hogy Lehoczky csak földije, Závada Pál irányában volt bizalommal, őt régóta ismerte és neki mindent elmondott. Én pedig személyében szép lassan ráismertem a Jadviga párnája főszereplőjének, Osztatní Andrásának a kisebbik fiára, Misóra (Mihály). A Jadviga utolsó oldalain kiderül, hogy be volt szervezve, és a tartótisztjével való találkozóhelyeknek ugyanazokat a helyeket jelöli meg a dokumentumfilmben, ami a regényben is le van írva.

A Jadvigát majd' 30 éve olvastam (és akkor még nem tudhattam, hogy valójában egy Feleségem története-parafrázist olvasok), de amikor a filmben megláttam, hogy Lehoczky a házában fakeretre szögelt fóliasátorban él, mert így olcsóbb lesz a fűtés, egyből beugrottak a '97-ben olvasott regénybeli mondatok:

"Szépen lécekből össze van szegezve a sátor keret, egyhatvanöt nekem mondom elég, mert üvegház hatásnál mondom minden centi számít, és rá a fólia! És alatta van fél ágy mondom, deréktól és lefelé, mert a fej nem baj ha hűvös levegőt szív, csak altest ne fázzon, én mondom, eléggé egy vesés vagyok. (Szív is rendetlenkedik, jövő héten menni kell kardiológiára.) Így az ablak alatt van a sátorban a konvektor, az asztal meg a szék. Az ember mondom életének nagyobb részét úgyis itt tölti. Főleg télen. És mennyi spórolás az."

Hát így kapcsolta össze egy szereplő több mint negyed századot átívelve az elsőre és az utoljára olvasott Závada-regényt.