A csatákbúl mindig győztesen megtérő Viktor kerál minden esztendőben részt vett a szülőfalujában, Rátóton tartott fogatversenyen. Mindössze egy ló volt a könnyű kocsi elé fogva. A keráli lovat úgy hítták: Figyelj, De sebesen Száll (Fidesz). Fidesznek gyönyörű, fényes szőre, csillogó új szerszámai voltak, a keráli abrakoltatástúl majd ki csattant, sörényébe narancsszín szalagot fontak.
A fogatversenyre messzi földrűl érkeztek hercegek, grófok, válogatott cigánylegények. Hat bergengóc lovag is benevezett a hajtásra minden évben, de gyengén abrakolt, rosszul ápolt, szegényes szerszámzatú lovaik és rozoga fogataik rendre alulmaradtak a küzdelemben. Bertalan vitéz lovát úgy hítták: Messzi Szálló Paripa (MSZP), Ferenc lovag lovának neve Diadalt Kereső (DK) volt, Gergely lovag lova a Pompás Mén (PM) nevet viselte. Indult aztán András vitéz Momentán nevű ménjével, Péter lovag csődörét csak egyszerűen Jobb Bikának hívták, és mindég ott volt a versenyben Máté lovag Lámpás Paripája (LMP).
Mesmeg meghirdették a rátóti fogatversenyt, de Ferenc vitéznek - ki a hat lovag közül a legravaszabb vót - csalafinta ötlete támadott. Legyőzhetnék a keráli fogatot, ha hat lovukat közös hámba fognák bé. No ebben meg is egyeztek, de abban sehogyan se tudtak dűlőre jutni, hogy melyikőjük legyen a hajtó. Addig hányták-vetették a dógot, hogy végül arra jutottak, döntsön Rátót népe a hajtó személyirűl. No, Rátót népe össze is gyülekezett a Búfelejtőben, és titkos szavazáson arra jutottak, hogy a hajtó ne legyen más, mint a falu kanászlegénye, Márkus, akit maguk között csak Zajos Márkusnak híttak, mert minden hajnalban kanászkürtjével verte fel a falu csöndjit.
Márkus elfogadta a nagy megtiszteltetést, de csakis avval a kikötéssel, hogy mostantúl fogva csak ő dresszíroztathatja, abrakoltathatja a hat versenyparipát. Ki örömmel, ki duzzogva fogadta el a kanászlegény követelésit. Másnap Márkus már a kondával együtt hajtotta ki a lovakat az erdőszélre makkoltatni. Fújta nékik a kanászkürtöt buzgón, dresszírozta őket napestig.
A verseny napján keráli lobogók díszítették a versenypályát. A hat vitéz fogata elég furcsán nézett ki, a hat versenyló alig fért el a közös hámban, rúgták-taszigálták egymást, Márkus alig bírta tartani a gyeplőt. Amikor elvonultak a kürtösök és zászlóvivők és eldördült a startágyú, megiramodtak a paripák. A keráli fogat versenylova, Fidesz leszegett fejjel iramodott neki, bezzeg Márkus fogatának lovai hatan hat irányba indultak meg. Márkus egy darabig próbálta szorosan fogni őket, szóval, kanászkürttel, ostorral nógatni, végül aztán közibük vágta a gyeplőt: Fussatok, ahogyan tudtok. Így esett, hogy amikor a keráli fogat befutott a célba, Márkus lovai még csak a kanyarban voltak. Az eredmény kihirdetésire csak a kanászlegény maradott ott hét gyermekivel, a lovagok a Búfelejtőben darvadoztak.
Mujkó, a király bolondja látván a kocsmai gyászos társaságot, e szavakkal fordult hozzájok:
- Egyet se búslakodjatok, elmesélem néktek a rátóti patakugró legények történetét.
Három rátóti legény napszámba indult egy reggelen a szomszéd faluba, de igen megáradott a falu szélén kanyargó patak, nyolc öl széles volt a medre.
- Te Jóska, mekkorát bírsz te ugrani? - kérdezte egyik legény a másikat.
- Én biza három ölnél egy arasszal se nagyobbat. - válaszolt a legény.
- Én is pont ugyanannyit. Hát te, Ambrus? - fordult a másik legényhez.
- Három ölet én is általugrok.
- No, ha mindannyian három öleset ugrunk, az már kilenc, avval már átugorhatjuk a patakot.
Azzal nekiiramodván és egyszerre elrugaszkodván átszökkentek a megáradott vizen.
- Eridjél már, Mujkó, hát hogyan lehetne három háromöles szökkenéssel egy nyolc öl széles patakot átugorni?
- Hát csak úgy, kegyelmes lovag urak, ahogyan hat lassú gebével legyőzni egy száguldó versenyparipát. Egy lovat kellett volna úgy abrakoltatni, gondozni, ápolni, dresszírozni, hogy igazi versenyparipa váljék belőle.
No, ezen elgondolkodtak a lovagok, végül ki-ki hazaporoszkált saját várába, ahol elmondotta a vár népinek, hogy csakis a rátóti kanászlegény, Márkus miatt nem sikerült legyőzniök Viktor kerál fogatát.
Hát így esett a híres rátóti fogathajtás. Aki nem hiszi - az ne higgye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése