Játék az élet

Facebook-on követem Péterfy Gergely író oldalát, aki minden reggel egy napi bölcsességet oszt meg. A tegnapi bölcsesség egy Platón-idézet volt: "Többet megtudhatsz másokról egy óra játékkal, mint egy év beszélgetés alatt." 

Pont tegnap fejeztük be a Netflix népszerű sorozatának első évadát, amelyet az egész világ néz, a címe: Squid Game, magyarul Nyerd meg az életed. Úgy vált a Netflix legnépszerűbb sorozatává (első havi több mint 100 milliós nézettséggel), hogy ez nem angol nyelvű sorozatoknál egyáltalán nem szokás, márpedig ez egy dél-koreai gyártású széria. Cikkek százai foglalkoznak népszerűségének okairól, szó ami szó, minket is a képernyő elé szögezett.

Csak az alapszituációt árulom el, minden egyéb spoiler lenne: több száz szerencsétlen egzisztenciájú, eladósodott, nehéz pénzügyi helyzetben lévő férfi és nő részt vesz egy játékban, ahol nagyon sok pénzt lehet nyerni. Egyszerű gyerekjátékokat játszanak, de életre-halálra. Itt most valóban a "lét a tét". Összezárt emberek, tétre menő játékok: régi, jól bevált receptje ez a televízió- és filmiparnak. A legtöbb mai reality-show erre a kaptafára van felhúzva.

Egy Polgár Juditról írt posztomban idéztem a híres bajnoknőnk mondását: "A sakk olyan mint az élet, az élet pedig a sakkot utánozza". Ha a "sakk" szó helyébe a "játék" szót tesszük, ugyanúgy igaz az állítás. A gyerek a játékon keresztül sok mindent megtanul: taktikát és stratégiát, kitartást, veszteni tudást és a másokkal való együttműködés képességét.

A Squid Game-ben is feltűnik az összes játékos archetípus:

• a gengszter, aki semmibe veszi a szabályokat;
• a gengszter spanjai, akik szolgaian lesik a gengszter minden parancsát, de akiket a gengszter úgy dob el, ha már nincs szüksége rájuk, mint egy használt zsebkendőt;
• a sunyi, aki szemtől-szembe nyájas, de akármikor hátba támadhat;
• a kurva, aki mindig ahhoz jó, akihez éppen az érdeke fűződik;
• a senkiben sem bízó, minden együttműködést elutasító magányos harcos;
• a játékmesterekkel bratyizó, tőlük kedvezményeket kicsikarni próbáló ügyeskedő;
• a naiv jóbarát, akit mindenki átver és kihasznál;
• az önfeláldozó;
• és végül az együttműködésre mindig kész, a szolidaritást mindig szem előtt tartó, éppen ezért örök lúzer.

Ugye az életben is nap-mint-nap találkozunk ezekkel a figurákkal? De ara a nagy kérdésre, hogy egy élethalál-küzdelemben marad-e még hely az együttérzésnek, a szolidaritásnak, az emberi gesztusoknak, a sorozat optimista választ ad.

Tudjátok, hogy én olyan vagyok, mint Móricka, akinek mindenről "az" jut eszébe. Azon gondolkodtam el, vajon melyik típusba tartozik az az ember, akinek több más gondolata mellett ezt a mondatát is egy tükörre gravírozták: "Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük":

• Orbán kész a játékszabályokat játék közben is megváltoztatni, lásd a választási törvényt;
• Orbán a politikája érdekében simán megtagadja korábbi barátait: Simicska, Iványi, Soros;
• Orbán bármikor kész letagadni ígéreteit, ha érdeke úgy kívánja: pl. ígérete ellenére nem egyeztettek a német megszállási emlékműről, nem írta alá a CEU-ról az együttműködési egyezmény New York állammal, pedig az minden törvényben előírt feltételt teljesített.

Szerencsére ma már egyre több olyan társasjátékot árulnak, amelyben a játékosok egymással együttműködve a tábla ellen játszanak. Posztom végére beteszem a játékok dalát a Diótörő és Egérkirály című musicalből.

---