1944, József-nap

70 éve ezen a napon, március 19-én volt Magyarország német megszállása. A kormány egyelőre csak elhalasztotta az emlékmű-állítást, de remélem, hogy még megfontolja a vitatott szimbolikájú, közbeszerzési eljárás nélkül, társadalmi és szakmai vita mellőzésével Szilveszterről Újévre eldöntött, közpénzből emelendő szobor felállítását, pontosabban az arról való lemondást.
(2006-ban Gyurcsányék nemzetközi pályázatot írtak ki az 56-osok terére építendő emlékműre, de mivel az 56-os szervezetek nehezen fogadták el a nonfiguratív "vaskefe" tervét, Gyurcsány azt mondta nekik: rendben van, kaptok pénzt, emeljetek magatoknak egy másik emlékművet. Így született meg a Műegyetem mellett álló szoborkompozíció.)
Ezt a posztot azonban nem az emlékmű-vitáról írom, hanem édesapám 1944. március 19-én szüleinek írt levelén keresztül szeretném megmutatni, hogy egy átlagosnál talán műveltebb 23 éves ifjú pontosan láthatta, mi következik majd a német megszállás után.

Budapest, 1944. III. 19. / vasárnap

Kedves jó szüleim és testvéreim!

Most, amikor ezt a levelet írom, körülbelül befejeződött Budapest megszállása. Ma reggel német csapatok szállták meg a rendőrséget és néhány fontosabb épületet. A kormány még tárgyal, de nem bírja az sem tartani magát. Még az is lehet, hogy ellenállunk, hiszen a hadseregünk felett még mi rendelkezünk. Sok német még nincs Budapesten. Hogy hogyan alakul még a helyzet, a jó Isten tudja. Ha ellenállunk, Budapestet biztosan rommá lövik. De ha békésen engedjük be őket, akkor az angolok és az oroszok bombázzák szét és hadszintér lesz Magyarország, mert a német itt igyekszik feltartani az oroszt. Az országunk igazán Isten kezében van, de ott vagyunk mi is. Én magam sem tudom, hogy megérem-e a holnapot.

Az egyetemet alighanem bezárják. Minden egyebet bezártak még ma: így a színházakat, mozikat, mulatókat. Az utcán csoportosulási tilalom. Holnap alighanem más megszorítás is életbe lép. Ha az egyetem bezárul, akkor én persze rögtön hazamegyek. Otthon talán mégis csendesebb világ lesz.

Ezért most ne tessenek eladni semmit. A pénz annyit se fog érni, mint eddig. Várni kell mindennel egy darabig, míg tisztázódik a helyzet. Tessenek vigyázni minden szóra, mert lehet, hogy a kormány a nyilasok kezébe kerül, a némethez ők állnak a legközelebb.

Nem tarthat soká ez a helyzet sem. A háború vége felé jár lassan. Talán Magyarország is megszabadul a nyomortól és szenvedéstől.

Most rend van Budapesten. Az utcák nyugodtak, semmi izgalom nem látszik az embereken. Remélem ez a nyugalom továbbra is megmarad. Klárit, amint lehet, hazaküldöm. Magam is hazamegyek, amint úgy látszik, hogy tanulnom itt lehetetlen.

Jó egészséget, nyugalmat és szerencsét kívánok szüleimnek, testvéreimnek, a rokonoknak, szomszédoknak.

Isten óvja Magyarországot!

Szerető fiuk

Jóska