Parlament

Parlament

2014. március 22., szombat

A nemzetfő tere, avagy ide nekem az oroszlánt is

Ma Petrával kilátogattunk a nemzet főterére, a Kossuth térre, amit én némi szarkazmussal a nemzetfő terének nevezek.
Mivel anyám a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, én is az intézmény bölcsődéjének és óvodájának csemetéje voltam. Tavaszi délutánonként gyakran sétáltunk a Parlament előtt a Kossuth téren, szívesen másztam fel a kaput őrző oroszlánokhoz is.
Nővérem és én az oroszlán farkánál 1959-ben
Bizony, ifjú koromban az Országház teljesen körbejárható volt, minden kapuhoz oda lehetett menni. Ez a helyzet 1994 után radikálisan megváltozott. Történt ugyanis, hogy egy időzített szerkezettel berobbantották az Országház 19-es kapuját. Személyi sérülés nem történt, csak a kapuban keletkezett kár, de onnantól kezdve az épület köré széles kordont vontak, a Duna felől pedig egyáltalán nem lehetett többé a Parlamenthez menni.
A 2006-os "viharos Őszöd", a permanens Kossuth téri tüntetés-sorozat után a kordont még tágabbra vonták, Orbán Viktorék 2007 februárjában hirtelen felindulásból bontották el a kerítéseket.
Kíváncsi voltam, hogy a tér felújítása után vajon megint oda lehet-e menni az oroszlánokhoz. Hát közelebb, mint azelőtt, de nem annyira, mint gyerekkoromban.
Én az oroszlán előtt 2014-ben
A kordon a bejárati lépcső alján húzódik.
A tér még félkész állapotban van. Dél felől haladva József Attila szobrát pillanthatjuk meg, ahogy komor tekintettel nézi a Dunát, majd az Andrássy-lovasszobor épülő talapzatát. (Ez volt Budapest első lovasszobra, és a döntéstől a felállításáig pontosan 16 év telt el, hiába akkoriban jobban megfontoltak egy szoborállítást.)
Elhaladunk az 56-os sortűz áldozataira emlékező épülő földalatti kiállítótér mellett. (A Kossuth téri sortűznek is van helye a családi legendáriumban: nem messze laktunk, a Zoltán utcában, anyám negyed órával a lövöldözés előtt még a téren volt). Jobb kéz felől Rákóczi felújított lovasszobra ragyog.
A tér közepén országzászló áll, díszőrséggel. Láttunk őrségváltást és zászlólevonást. Az oroszlánok megközelíthetősége korlátozott. Tovább indulva egy - még meg nem nyitott - földalatti kőtár mellett haladunk el. Az '56-os örökmécses (a forradalom lángja, Lugossy Mária alkotása) már nincs ott, a terveken sem látható, vajon felállítják-e máshol?
A régi-új Kossuth-szoborcsoportból még csak a főalak van meg (az eredeti Dombóvárra került, és a dombóváriak nem voltak hajlandók visszaadni, ezért újrafaragják). Ha valaki meg tudja mondani, mi lett a Kisfaludy-Stróbl-féle Kossuth-szoborral, írja meg nekem.
Kossuth és Petra
Tisza István szobrának még csak a piedesztálját építik. A Károlyi-szobor helyére kerül, Károlyi meg ment Siófokra, sok-sok más Varga Imre-szobor mellé. Szintén épülő félben van a látogatóközpont és a mélygarázs.
Elsétáltunk az olimpiai parkig. Hát ez eléggé kapkodva készült el, az aranyérmesek táblái elég silányak, ezeket valószínűleg ki kell majd cserélni. Viszont a játszótér tele van gyerekkel, Petra a mosdót is kipróbálta.
Szép lesz a tér, mire elkészül, de az 56-os örökmécsest (Lugossy Mária), az előző Kossuth-szobrot (Kisfaludy-Stróbl Zsigmond) és Károlyi szobrát (Varga Imre) sajnálom. Az első kettőről mostanig nem tudjuk, hova kerül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése