Három év után ismét együtt síeltünk sógornőmékkel. Már legelső ausztriai síelésemkor, 1996-ban is együtt voltunk Murauban, azóta többször is voltunk közös síelésen, utoljára 2008-ban Schladmingban, 2011-ben pedig
Nassfelden. Idén a
Zell am See -
Kaprun sírégióban voltunk. A szállásunk Fusch faluban volt, itt indul a Grossglocknerstrasse, Ausztria legmagasabban fekvő aszfaltozott panorámaútja, ami persze csak nyáron van nyitva.
|
Kilátás az erkélyünkről |
Két szempontból is különös volt ez a síelés. Egyrészt először síeltem gleccseren. A kapruni gleccser két ágból folyik össze egy közös ágba, ezért a sírégió jele egy nagy Y. Egyenletes lejtésű és kora ősztől késő tavaszig lehet rajta síelni, ideális besíző terep az igazi sportembereknek.
|
A kapruni gleccser felülről |
Másrészt életemben másodszor voltam 3000 m fölött. 2010-ben a svájci Kis-Titlis-en voltam, 3010 m-re vitt fel a körbe forgó gondolájú kabinos felvonó. Kaprunban a Kitzsteinhorn-ra visz fel egy kabinos felvonó 3029 m magasra. Innen kilátás nyílik északnyugat-északkelet irányba, de egy hegyi alagúton át lehet menni egy másik kilátóba is, ahonnan déli irányba tekintve megláthatjuk a Grossglocknert, Ausztria legmagasabb csúcsát.
|
Lányaim a csúcson |
Kaprunban borzadva néztem az egykori gleccservasút megmaradt sínpárját, ahogy eltűnik a hegyben. A vasút 1974 - 2000 között üzemelt, 2000 novemberében borzalmas baleset történ: a szerelvény kigyulladt az alagútban és 155 ember életét vesztette. Emlékszem, akkoriban is nagyon foglalkoztatott ez a történet, amelynek már
minden részletét ismerjük, csak egy dolgot nem tudok elképzelni: hogyan élik át az emberek az infernó perceit. Ugyanígy gondolok az auschwitzi gázkamrákra vagy a New York-i ikertornyokra is. Nem tudom magam beleképzelni a borzalom kellős közepébe. Marad-e még ilyenkor emberi méltóság?
|
A "halálvonat" sínpárja |
Nagyon aggódtunk, mert Petra tavaly nem síelt, és két év óta 25-30 centit biztosan nőtt. Orsi sícipője már jó a lábára, lécet béreltünk neki. Nos, úgy siklott a lány, mintha a múlt héten síelt volna utoljára.
|
Petra és anyukája a pályán |
Sem az időjárásra, sem a szállásunkra nem lehetett panaszunk. A második napon volt egy kis havas esőnk, viszont harmadik és negyedik napon ragyogó napsütésben síelhettünk. Félpanziós ellátást kaptunk teljes wellness-szolgáltatással: szauna, uszoda, konditerem.
|
Alpesi táj Zell am See-nél |
Egyedül Orsi hiányzott nekünk, de nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése