Nem, kedves olvasóim, nem Dél-Amerikában, az Andok lejtőin jártunk, hanem az Őrségben, Kisrákoson, a Patakparti Alpaka Panzióban. Kiderült, hogy ez Katinak már régi vágya volt, ugyanis ez egy olyan panzió, ahol lombkorona-házakban lehet lakni és alpakákat is tartanak. Íme a szállásunk és az alpakák:
Ráadásul a birtokhoz egy nagy tisztás tartozott egy tóval, az erdőszélen folyt a Rákos-patak. A szarvasok már megkezdték a bőgést, így éjszaka hallhattuk éneküket.
Utoljára 2000-ben nyaraltunk az Őrségben, Őrimagyarózsdon a Hegyi panzióban Borival (8 éves) és Orsival (6 éves), Petra még futó gondolat sem volt. Megint megállapítottuk, hogy a Balaton-Felvidék után az Őrség Magyarország második legszebb tájegysége.
De akkor következzen nyaralásunk kronológiája sok-sok fényképpel.
Szeptember 1.
Körmenden keresztül közelítettük meg a a célállomásunkat, először kívülről megszemléltük a Batthyány-kastély és annak kissé vadregényes parkját, majd a Sunrise pizzériában ebédeltünk. Még a Rába-partra is kisétáltunk de majd' megettek minket a szúnyogok.
A nádasi Szent Kereszt felmagasztalása templom mellett megtekintettük az egykori rotunda és torony stilizált mását.
Végül átvettük szálláshelyünket, megcsodáltuk az alpakákat és még egy kb. 3 km-es sétát is tettünk a szálláshelyünk körül.
Szeptember 2.
A szomszéd község Pankasz, ahol kötelező megtekinteni a szoknyás haranglábat, de mi még az egykori téglagyárat is megnéztük.
Hegyhátszentjakabon csak kívülről tudtuk megnézni a XIII. századi Szent Jakab templomot, mert odabent éppen keresztelőt tartottak.
Őrimagyarósdon sétáltunk az egykori várhalom területén, mely ma pihenőpark és alma-fajtagyűjtemény.
Igazi úti célunk a Vadása-tó, hiszen fürdésre pompás idő kínálkozik. Ebédünket a strand büféjében költjük el. Egész késő délutánig itt maradunk.
Szeptember 3.
Megcsodáljuk a nagyrákosi vasúti völgyhidat és alagutat. Amikor 2000-ben itt jártunk, akkor épült, és Magyarország leghosszabb vasúti völgyhídja volt.
Utunk tovább vezetett az őriszentpéteri Szent Péter templomhoz, mely szintén XIII. századbeli, és módunkban volt kívülről és belülről egyaránt megszemlélni.
Hogy egy kicsit többet lássunk az Őrség falunál lazább, tanyánál sűrűbb településszerkezetéből, elautózunk Keserű-szerhez. A lazán elszórt lakó- és gazdasági épületek közül egyre több szolgálja ma már a vendéglátást. A szomszédos Szalafőn éppen termelői piac van, megállunk, vásárolunk tökmagolajat, csokoládé-alapú termékeket, szilvalekvárt, pogácsát.
Végül egyhúzóban autózunk el Felsőszölnökre, Magyarország legnyugatibb településére. A kétvölgyi kilátó felől már a szlovén határt átlépve autózunk el a faluba, ahonnan gyalog kapaszkodunk fel a magyar-osztrák-szlovén hármashatárhoz.
 |
| Hárman három országban |
 |
| Mindhárman a magyar oldalon |
Íme egy film arról, hogy egy perc alatt hány határátlépést tudok produkálni a határkő körül futkosva:
Hazafelé menet felmentünk a kétvölgyi kilátóra, majd útba ejtettük a Hársas-tavat, amit körbesétáltunk és a strandján ettünk egy lángost (jóval olcsóbb, mint a Balatonon, és még sokkal olcsóbb, mint augusztus 20.-án az Ízek utcájában volt).
Visszafelé autózva még útba ejtjük a Pityerszert Szalafőn. Útközben rengeteg szarvast látunk az erdőszélen, sőt, egy pajta mögül is megugrott három fiatal ünő. Bár a falumúzeum már bezárt, de az európai bölényeket és az eurázsiai vadlovakat meg lehetett nézni.
 |
| Távolban pihenő bölények |
Tartalmas nap volt. Zárom posztomat, de hamarosan folytatom a hátralévő négy nappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése