7 nap alpakák között - befejező rész

Szeptember 4.

Irány Szlovénia! Ezúttal Bajánsenyénél lépjük át a határt, úti célunk Felsőlendva (Grad). Várkastélya előbb a Szécsi, majd a Batthyány család birtokában volt. A Waze igen kalandos úton, időnként murvás erdei utakon vezetett minket a városba. Hétfő lévén a kastély múzeuma nem volt látogatható, de kívül-belül megtekinthető volt az éppen felújítás alatt álló és kortárs épületrészekkel is kiegészített épületegyüttes.

Utunkat Muraszombat felé folytattuk. Itt is áll egy Batthyány-kastély, mely később a Szapáryaké lett. Utunk során már a harmadik Batthyány-kastély: Körmend, Felsőlendva, Muraszombat de majd még lesz egy Németújváron (Ausztria).

Végül elérkeztünk a nap fénypontjához, Jeruzalembe! Nem tévedés, Szlovéniában van egy gyönyörű borvidék, amit azért hívnak Jeruzalemnek, mert a Szentföldre induló keresztesek erről a helyről nem voltak hajlandók tovább indulni.

Ilyen szép tájon ilyen szép szőlőbirtokokat még sohasem láttam. Nagy a vidék bor- és gasztronómiai turizmusa, mi is egy szálloda teraszán ebédelve gyönyörködtünk a tájban.

A hazavezető út már Nemesnépnél vitt át a határon.

Szeptember 5.

Petrának szakkolégiumi ügyei miatt haza kellett utaznia egy napra, ezért elfuvaroztuk a szombathelyi állomásra. Ha már így alakult, utána Katival az Őrség északi peremét jártuk végig.

Rátóton Deák Ferenc gyakran vendégeskedett a Széll-családnál, egykori kúriájuk gyönyörűen fel van újítva, de jelenlegi tulajdonosa egy rejtélyes ismeretlen, kiírva sincs semmi. Viszont Deák a 13 aradi vértanú emlékére 13 tölgyfát ültetett 160 évvel ezelőtt, melyek közül négy még megvan egy szépen gondozott emlékparkban. Amikor ide érkeztünk az autóval, a parkból is eliramodott egy nőstény szarvas.

A Széll-kúria

160 éves tölgyek

Gasztonytól nem messze még az 1940-es években létesítettek egy Mária-kegyhelyet, ami azóta is zarándokhely.

Ki ne hallotta volna az átkosban a "Battonyától Nemesmedvesig" szlogent. Mert hogy Battonya lett volna az első település, amit felszabadítottak a szovjetek, Nemesmedves pedig az utolsó 1945. április 4.-én. Ez utóbbi 45 éven keresztül az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk lett, és ez az aprócska falu, Nemesmedves is a figyelem középpontjába került. Szerencsére a régi emlékművet még mindig gondozzák. Jelenleg a Nemesmedvesre menő közút átvisz az új M80-as autóút két éve épült monumentális - a köröshegyi völgyhíddal vetekedő méretű - viaduktja alatt.

Az 80-as völgyhídja

Rönök határában egy régi templom helyére neogót stílusban 1904-ben építettek egy templomot, melyet Rönök, Tschaningraben és Inzehof lakossága közösen használt. Természetesen a vasfüggönyös időszakban tilos volt a templom látogatása, mivel közvetlenül a határon van, ezért nagyon leromlott az állaga. A Szent Imre templom felújítására végül a rendszerváltás után került sor, még II. János Pál pápa is megáldotta. Közvetlen közelében kishatárátkelő van, környéke szépen karbantartott, még zarándokház is épült mellé.

Rönök másik végében található a Székelytanya nevű étterem, ahol olyan ököruszálylevest ettem, hogy hét nyelven beszélt.

Őriszentpéter felé autózva Ivánc után egy elnéptelenedett falu, Lugos nyomaira bukkanhatunk. A faluhelyét már csak kopjafa és emléktábla jelzi.

Szalafőn Felsőszer közelében az erdőben római kori halomsírok nyomai találhatók, a domb tetején pedig egy kedves kilátóról, a Kömpe szeméről nézhetünk körbe.

A fák között két halomsír (tumulus)

Szeptember 6.

Petra elé megyünk a szombathelyi vasútállomásra, majd irány Ausztria, Bad Blumau termálfürdője. Már hónapokkal ezelőtt kinéztem, hogy mindenképpen el kell jönni a Hundertwasser által tervezett komplexumba, melyben számtalan kültéri és beltéri, nagy mélységből feltörő enyhén sós termálvízzel táplált medence található. Bejártuk az összes medencét, a csendszobát, ebédeltünk az étteremben.

Szintén Bad Blumauban található Ausztria legöregebb tölgyfája (az osztrákok szerint Európa legöregebb tölgyfája), több mint 1000 éves. Ide is elzarándokoltunk.

Hazafelé menet útba ejtettük a Németújvári (Güssing) várat. Bár jóval zárás után érkeztünk, azért négy kapun keresztülhaladva felkapaszkodhattunk a várudvarba. Ausztria egyik legrégebbi kővára, utolsó tulajdonosai itt is a Batthyányiak voltak (már megint).

Szeptember 7.

Búcsút veszünk az alpakáktól, elhagyjuk a szállásunkat. Molnaszecsőd felé, a 8-as úton indulunk el, hogy megmutassam a családomnak egykori laktanyám hűlt helyét. 48 éve szolgáltam itt rádiólokátor-javító technikusként, még kimondani is sok. A laktanya zárva, de az egykori fedezékekben és környékükön fizetős lézerharcot lehet folytatni.

A kerítésen túl a kapuügyelet és az őrszoba romos épülete

Vasváron megnézzük a Szentkútnak nevezett kálváriát, mely egy horgásztótól indul el egy patak mentén. Rettenetesen sok a szúnyog, valószínűleg azért, hogy a hívők Krisztus keresztútját járva átérezzék a Megváltó szenvedéseit.

A Karakó közelében lévő Dabróka csárdában ebédelünk, én az obligát kakastöke pörköltöt eszem zalai dödöllével, mint már többször korábban.

Jó kis nyaralás volt végig tökéletes időben, és nem volna teljes a beszámolóm, ha elhallgatnám azt a 24 geoládát, amit a hét nap során megtaláltunk.