Születésnap, unoka, Paks, benzinársapka - 2. rész

Szóval akkor az unoka.

Kati már hetek óta készült a kis Yaara érkezésére, nagyon sok ruhát, játékot és könyvet összevásárolt, de még egy elektromos orrszívót is, hátha pont nálunk kezd el folyni a kicsi orra (néha tényleg nagyon aranyosan tüsszentett, de hogy ne kapjon levegőt, arról szó sem volt). Sógornőméktől is nagyon sok cuccot kaptunk, mert náluk már nagyobbak az unokák (6 és 4 évesek), így lett gyerekülés kocsiba, etetőszék az asztal végére, összecsukható babaágy, játszószőnyeg, sok-sok játék.

November 30.-án hajnali egykor szállt le a gép, kimentünk eléjük Katival, meg jöttek a nászomék is kutyástul, és persze mindkét nagymama sok meleg holmit hozott, nehogy megfázzon az a kicsi, amig hazaérünk vele.

Yaara a repülőn

Már két óra is elmúlt, mire végre kijutott a kis család babástól-csomagostól-babakocsistól. Yaaracska már a hazafelé úton elszundított a kocsiban és már fel sem ébredt reggelig.

Reggel mire előkászálódtam, unokám már javában játszott, túlvolt a reggelin, és egyáltalán nem volt megilletődve az új környezetétől, meg a ritkán látott nagyszülőktől.

Unokázok

Délelőtt Orsi legrégebbi barátnője jött hozzánk, és négyűjüket bekísértem a városba, mert a lányok és a kis Yaara barátnőkkel találkoztak a Madal-ban, én pedig továbbsétáltam a vejemmel, megnéztük a Bazilika előtti karácsonyi vásárt, majd beültünk a Zrínyi utcában egy nemrég nyílt kávézóba, a Cause-ba egy kis após-vej eszmecserére. A Bazilika előtt felszedtük a lányokat, ők tovább lófráltak, találkoztak a másik nagyszülőkkel, és csak estefelé jöttek haza, ahol már várta őket a marhapöri meg a barackos alagútnak nevezet süti, amit Kati olyan jól tud sütni. Yaaranak egyáltalán nem okozott problémát, hogy egy kis pörköltszaftos nokedlit fogyasszon vacsorára.

December 1.-én reggel Kati kipróbáltatta Yaaracskával, hogy szereti-e az avokádós tojást: hát mit ne mondjak: imádta! Fél egyre foglaltunk helyet a Király26 nevű mediterrán-jellegű étterembe, de Orsi délelőtt még kozmetikushoz ment, Sahar pedig megnézte apja egyik építkezését. Fél 12-kor szedtem fel őket, de ó jaj, Yaarula úgy elaludt, hogy fél 2-ig fel sem ébredt. Bori és Petra az étteremben tartották a frontot, Kati pedig idegeskedett. Én azzal nyugtattam, hogy ilyen az, amikor egy baba határozza meg az ember napirendjét, Orsi meg csak tömören ennyit mondott: Üdv az életemben!

Az étteremben istenit ebédeltünk és az unokánk is teljesen otthonosan viselkedett.

Ismerkedés a lime-mal

Esti fürdetés és babafektetés után a fiatalok barátokkal találkoztak, így ránk, nagyszülőkre maradt a gyerekfelügyelet.

Kiskacsa fürdik...

Persze fél 10 körül menetrendszerűen felébredt és sírni kezdett, de ez jó alkalom volt arra, hogy szép magyar altatódalokat énekeljünk neki, amíg meg nem nyugodott.

December 2.-án délelőtt munkából kifolyólag be kellett menjek a munkahelyemre, így csak ebédre értem haza: pankómorzsában kirántott csirkemell volt, kisunokánk azt is megkóstolta. Délután aztán átfuvaroztam a kis családot nászomékhoz, mert ott, a péntek esti vacsorán találkoztak az ő családtagjaikkal. Így aztán másnap délig, Kati születésnapi meglepetéspartijáig unoka nélkül maradtunk. A kis Yaara majdnem végigette a partin a menüsort, evett sütőtökkrémlevest, brokkolifasírtot, tortát.

A kis mindenevő

A fiatalok a buli végén hamar hazamentek és babástól lepihentek, mert kimerítő napjuk volt.

December 4.-én Yaaracska kipróbálta a zongorát, és a nagymamája is ajnározta.

A kis muzsikus

Délelőtt Orsit, Sahart és a kis Yaarat a Bartók Béla útra viszem baráti találkozóra, én pedig megyek tovább Paksra, és csak estére érek haza, pont jókor: kacsasült van vacsorára, Bori is átjött hozzánk.

December 5.-én sajnos egész nap Pakson vagyok és csak 6.-án hajnali kettőre érek haza, a család cipőiben már ott lapul egy-egy mikulásajándék. Ez az utolsó napunk, hogy kiélvezzük az unokánkat, Bori megint átjön, így aztán mindenki Yaarat dédelgeti.

Az ebéd csupa maradékból álló terülj-terülj asztalkám, Yaara nagyon vicces volt az asztal végén a sok ennivalóval.

Délutánra nagy nehezen sikerül összepakolni Orsiéknak: a sok cuccnak vettek egy nagy bőröndöt, így két feladandó nagy kofferrel, egy kabinkofferrel, két kézitáskával egy babakocsival és persze egy babával csekkolnak be. Babával utazni jó dolog: mind a csomagfeladásnál, mind a biztonsági ellenőrzésnél előre engedik a kisgyerekkel utazó családot. Este Yaaracska már a saját ágyikójában alhatott, mi meg várhatunk arra, hogy talán tavasszal újra láthatjuk.