Mikuláslázadás

Szerintem azt már egy bölcsődés sem hiszi el, hogy egyetlen lappföldi Mikulás, Joulupukki (ez is már milyen név?) képes rénszarvas fogatán a bolygó összes gyermeke csizmácskájába december 6.-ára virradó éjszaka ajándékot csempészni. Bizony, hogy nem így van. A Mikulás Világszervezet központja valóban Lappföldön van, de maga a Szervezet egy igazi, piramis-szerűen, MLM-felépítésben működő centralizált nagyvállalat. A szervezet élén természetesen maga Joulupukki ül, minden szál az ő kezében fut össze, de a Szervezet saját hírszerző részleggel, saját beszerzési részleggel, saját logisztikai részleggel rendelkezik. A piramis legalján pedig ott vannak szegény, alulfizetett "talpas" Mikulások.

Ha azt gondoljátok, hogy a köz-Mikulások seregének csak az év egyetlen éjszakáján akad tennivalója, nagyon tévedtek. Joulupukki ördögi hírszerző hálózatot épített ki. A köz-Mikulások évközben nemcsak a gyerekekről kötelesek jelenteni, hogy hogyan viselkednek, milyen rosszaságokat követnek el, de egymást is meg kell figyelniük. Jelenteniük kell a többi Mikulásról, hogy elég szigorúak-e a gyerekekkel, nem hunynak-e szemet egy-egy apró huncutság láttán. Joulupukkinak az a nézete, hogy a Szervezetnek egyetlen célja van: sakkban tartani a gyermekeket, fejükre olvasni, hogy ha rosszalkodnak, akkor nem kapnak ajándékot.

Maga Joulupukki igazi zsarnok, aki lappföldi palotája trónterméből keresztapaként irányítja a Szervezetet. Elég egy Mikulásnak egyszer hibázni, és máris repül a Világszervezetből, bukott Mikulás lesz belőle. A bukott Mikulások itt élnek közöttünk. Könnyű megismerni őket, mert buszvezetőként várnak, ha látják, hogy egy távolabbról siető utas még fel akar szállni, hentesként mindig a legszebb húst adják neked, autószerelőként nem próbálnak lehúzni egy drága, ámde szükségtelen alkatrész beépítésével, tanárként a lelküket is kiteszik, hogy minden gyerek játszva tanulja meg a tananyagot, orvosként minden betegségednek alaposan a végére járnak.

A Mikulásoknak tilos szakszervezetet alakítani, de egy-egy munkanap végén, amikor pár Mikulás beül egy jegeskávéra, óvatosan körbepillantva, hogy nincs-e közöttük tégla, csak elpanaszolják egymásnak, hogy az már mégis micsoda dolog, hogy csak a jó gyerekek kaphatnak ajándékot. A gyereknek azért kell az ajándék, mert gyerek. Mert lehet, hogy az év többi napján nélkülözik a család, de ez az egy varázslatos éjszaka jár a gyermekeknek. És az is milyen már, hogy csak fényesre pucolt csizmácskába tehetnek ajándékot, amikor sok gyereknek csak ruhaadományból jut kopott cipőcske. És milyen megalázó virgácsot vinni a gyerekeknek. Pedig a gyerek nem rossz, csak huncut és virgonc. Sohasem elvetemültségből tesz rossz fát a tűzre.

A Mikulások körében egyre erősödtek ezek az új, reformista hangok, és Joulupukki hiába küldte rájuk krampuszainak seregét, a megkezdődött erjedést már nem tudta megállítani. Így esett, hogy végül a Mikulások letaszították Joulupukkit a trónjáról és egy igazi, demokratikus, alulról szerveződő Mikulás Szövetséget hoztak létre, melynek már nem az volt a célja, hogy megfigyelje a gyerekek rosszaságait. Egy céljuk volt csupán: ezen a gyönyörű éjszakán örömet szerezni a Föld minden gyermekének.

Jöjjenek el hozzátok is ma éjjel!