Polak, Węgier, dwa bratanki -3. rész

Július 24., hétfő

Búcsút intünk Krakkónak (nagyon sajnáljuk, igen élhető városnak találtuk) és áttesszük támaszpontunkat a szomszédos vajdasági székhelyre, Rzeszówba.
Útközben első állomáshelyünk a Nowy Wiśnicz vár. Annyira korán érkezünk, hogy mi vagyunk az első látogatók, azt hisszük, hétfőn zárva a kastély, de nem. XIV. századi, barokk és reneszánsz jegyeket hordozó, igen jó állapotban lévő várkastély, mely több renováláson is átesett. A kastély és környéke egyénileg látogatható, berendezett szobák illetve páncél- és fegyverkiállítás van benne.

Utunkat Tarnów felé folytatjuk. Tarnów arról híres, hogy itt született Bem József, a magyar szabadságharc legendás tábornoka. A szabadságharc leverése után az Oszmán birodalomban lelt menedékre, de az orosz cár kérte a törököktől a politikai menekültek kiadását. Csak azok kerülhették ezt el, akik áttértek a muszlim hitre, így tett Bem is. De a szabadságharc leverését csak egy évvel élte túl, 1850-ben elhunyt. A legendás Bem apó csupán 56 éves volt ekkor. Hamvai 1929-ben kerültek vissza szülővárosába, de a szent keresztény lengyel földbe nem temethettek muszlimot, ezért Bem szarkofágja egy mesterséges tóban lévő szigeten hat oszlopon áll a magasban, hirdetve, hogy a szabadságvágy még a bigott vallást is képes legyőzni. Bem nevét utca és tér is őrzi Tarnówban, ezen kívül a szülőháza helyén álló épületen emléktábla van.
Tarnów főtere is érdemes a megtekintésre, mert a házak homlokzata itt emlékeztet leginkább azokra a középkori homlokzatokra, amelyeket tavalyi dél-csehországi utunk során láttunk. Pont délben értünk a városba és a városháza tornyából nem harangjáték, hanem fúvós toronyzene szólt.

Már délután háromra Rzeszówba értünk, a szállásunk még nem volt kész, sőt a szállásadóval is kicsit komplikált volt a kommunikáció, mert csak lengyelül beszélt. Viszont ez a lakás is közel volt a városközponthoz egy szép park mellett, és zárt parkoló is volt hozzá az autónknak.
Mindenesetre először a közeli Lidl-be mentünk vásárolni, sok mindent vásároltunk, de elsősorban kereskedelmi mennyiségű lengyel krémkaramellát, krówkát.

Rzeszów egy 200 ezres nagyváros, vajdasági székhely, melynek van egy szép régi városmagja sétálóutcával, kiülős helyekkel. Vára is van, de abban kormányhivatal működik, ezért nem látogatható, de a várárokban nyugágyas, koktélozós bár van kialakítva.
A városnak van egy modern része is, melyben MOL-torony méretű felhőkarcolók is találhatók, sőt még egy szivárvány-színű híd is átível a folyón. Mi a főtéren, nem messze Tadeusz Kościuszko szobrától ültünk le vacsorázni.

Július 25., kedd

Első utunk a közeli Łańcutba vezet. A városnak szép kastélya és kocsimúzeuma van, mindkettő csak vezetéssel látogatható. A kastély XVI.-XVII. századi,és a Stadniczki és Lubomirkski családok birtokában volt. A mai kastély kialakításában számos európai XVIII., XIX. századi kastély vonásai felfedezhetők, van benne kínai szoba, télikert és melegház, viszonylag hamar bevezetésre került a folyóvíz, színháztermet is kialakítottak benne.
A kocsimúzeum gyűjteménye is nagyon gazdag, megtalálható itt minden, ami a korabeli lósporttal és lovaskocsikkal kapcsolatos. A kastély orchideaházában fogyasztottuk el lengyel utazásunk egyetlen fagylaltját.

Utunkat Przemyśl felé folytattuk. A Margit-híd budai hídfőjénél egy parkban áll a Przemyśl-emlékmű, mely mellett gyerekkoromban is sokat elmentem, de sohasem tudtam igazán, minek állít emléket. Az I. világháború egyik legvéresebb története, a monarchia galíciai veresége és a Przemyśl övvárának védelme, a város eleste méltatlanul elhallgatott momentuma a magyar történelemnek. Ezt a galíciai várost a San folyó partján a Habsburgok erőddé nyilvánították és a város körül 25 erődből álló, 48 km kerületű erődrendszert alakítottak ki. A felelőtlenül megindított lembergi roham után, melyben a monarchia 600 ezer katonájából 250 ezren elestek, 100 ezren fogságba estek - köztük számos magyar katona is - a menekülő alakulatok visszaszorultak Przemyśl erődjébe, melyet először sikertelenül rohamoztak meg az oroszok, majd '14 őszétől '15 tavaszáig szabályosan kiéheztették.
Sok magyar vonatkozása is van Przemyśl ostromának. Itt szolgált katonaorvosként Bárány Róbert Nobel-díjasunk, aki orosz fogságba esett. Ott érte a hír, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat, ezért a cár kegyelemből elengedte. Gyóni Géza költő az ostrom poklában írta verseit, többek között a Csak egy éjszakára... címűt. De a már említett Przemyśl-emlékmű alkotója, Sződy Szilárd is ott szolgált és esett orosz fogságba.
A történet annyira megindított és megmozgatta a fantáziámat, hogy hazaérkezésünk után megvásároltam Alexander Watson hadtörténész Az erőd című könyvét, melyet el is kezdtem olvasni, talán majd posztolok róla. Mi a XII. számú, Werner névre hallgató erődöt kerestük fel, mert ez viszonylag épen maradt, a legtöbbet felrobbantották. Az erőd helyiségeiben katonatörténeti kiállítás is van, és sok nemzeti szalaggal díszített koszorút is találtunk itt. Amikor a kukoricaföldön át vezető úton közeledtünk az erőd felé, Petra megkérdezte: Apu, miért jöttünk mi ide? Na, pont ezt kérdezte az a sok ezer magyar baka is Galíciában: Miért jöttünk mi ide?
Az erőd megtekintése után még felautóztunk a város fölé emelkedő Tatárdombra is, hogy letekintsünk erre a sokat szenvedett, egykor soknemzetiségű (lengyelek, ukránok, zsidók) virágzó városra.

A Tatárdombnál már elkezdett esni az eső, szakadó esőben értünk vissza Rzeszówba. Azért az eső enyhültével még tettünk egy sétát a városban, és megittunk egy búcsúkoktélt.

Július 26., szerda

Hazaindulás. Az utolsó napra még beterveztük Sanok város skanzenjét, ahová a Waze jóvoltából nagyon szép, kacskaringós hegyi utakon jutottunk el. Két nevezetes külföldi skanzenben jártam korábban, az osztrák stübingben és a holland Zaanse Schans-ban. A sanoki mindkettővel felveszi a versenyt szép fekvésével és azzal, hogy nemcsak épületeket, de a korabeli vidéki életet is bemutatja: lakóházak, üzletek, műhelyek, templomok (utóbbiak közül az ortodox fa zsinagóga egészen egyedülálló).

A hazafelé úton még felmerült bennünk, hogy esetleg beugrunk Kassára, de az újra rákezdő eső miatt elvetettük ezt a tervet (érdekes, majdnem napra pontosan 20 éve jártunk Kassán, akkor is szakadt az eső). Először jártunk az M30-as Hernád völgyében futó szakaszán, nagyon szép volt az elvonuló eső után.

Itt a vége.

Polak, Węgier, dwa bratanki -2. rész

Július 22., szombat

Utunkat Krakkótól délkeletre, a Dunajec Kárpátok-beli áttörése felé vesszük, és első megállónk Dębno, ahol egy XV. századi fatemplom (1601-ben épült toronnyal), a Szt. Mihály arkangyal templom várt ránk. (Vigyázat, Lengyelországban több Dębno nevű település is van!). Festmények fedik a mennyezetet és a falakat, legrégebbi tárgy pedig az 1380-ban készült feszület.
A templom ingyen látogatható, és a gondnok elindított nekünk egy angol nyelvű audio guide-ot is, és amikor látta, hogy dobunk pénzt a perselybe, kaptunk egy magyar nyelvű prospektust.

Utunkat Nedec vára felé folytattuk. A két lépcsőben felduzzasztott Dunajec két partján Csorsztin és Nedec vára néz farkasszemet egymással. Jó és látogatható állapotban ez utóbbi maradt fenn, szintén egyénileg látogatható megadott útvonalon.
Ez volt a történelmi Magyarország legészakibb vára Szepes vármegyében. A várat - és az egész környéket - nagy Jánošík-kultusz övezi, az egykori felkelővezér Juraj Jánošík ebben a várban raboskodott. A szlovákok szinte nemzeti hősként tisztelik.
A várlátogatás után még a helybéli kocsimúzeumot is megnéztük.

A várlátogatás után a nap fénypontja következett: tutajozás a Dunajecen. Azon a szakaszon, ahol a Dunajec áttöri a Kárpátokat, egyúttal határfolyó is, és mind a lengyel, mind pedig a szlovák oldalról indulnak teljesen egyforma tutajok: öt hosszú, teknőformájú csónak van összekötözve egyetlen tutajjá, melyet két tutajos irányít, egy az elejében, egy pedig a végében áll egy-egy hosszú bottal. A lengyel út Sromowce Wyżne-ből indul és Szczawnica-ban ér véget, az utast autóbusszal szállítják vissza a kiindulópontra. Alább láthattok egy háromperces filmet a kalandról:

Visszatérve Krakkóba megint tettünk egy esti sétát az óvárosban, és végre megkóstolhattuk a híres lengyel pirogot. A lengyelek nem olajban sütik ki a töltött tésztát, mint az oroszok, hanem megfőzik és fűszerezik. Mindenféle húsos és hústalan töltelékkel kapható, és igen laktató.
A főtéren éppen ukrán szimpátiatüntetés és adománygyűjtés volt az ukrán menekültek számára (szemben hazánkkal, ahonnan az ukrán menekültek Európa belsejébe veszik az irányt Lengyelország valóban nagyon sok ukrán menekültet fogad be: eddig egymilliót szemben a magyar harmincezerrel)

Július 23., vasárnap

Erre a délelőttre terveztük be az Auschwitz-Birkenau emlékmúzeum felkeresését, ami elég érdekesen alakult. A Waze a II. számú tábor melletti parkolót adta ki úti célként, ahol le is parkoltunk, és minden különösebb jegyellenőrzés nélkül bementünk az egykori tábor terültére. A hatalmas területen végig látogathatók a barakkok, abban a lerombolt állapotban láthatók a gázkamrák és krematóriumok, ahogyan a nácik hagyták, van egy emlékmű és emléktáblák minden olyan nemzet nyelvén, melyek polgárai a táborban szenvedtek vagy haltak mártírhalált, és van négy gránitkő lengyel, angol, héber és jiddis nyelven megemlékezve a borzalmakról.
Izraelből érkező fiatalok imasálba vagy izraeli zászlóba burkolózva alkottak kört és összekapaszkodva énekeltek gyászdalokat. Nagyon megindító volt.

Ingyenes autóbusz vitt át az I. sz. létesítményhez. Valójában itt voltak a jegypénztárak, de nagyon hosszú sor volt és 16:00-ig csak vezetéses jegyeket adtak ki. Még indulás előtt Bori azt javasolta nekünk, hogy a nagy tömeg méltatlan a hely szelleméhez, a vezetés meg teljesen felesleges, és Auschwitzról már nem nagyon lehet újat mondani. Szóval végül eltekintettünk az I. sz. tábor és a múzeum meglátogatásától.

Délutánra az Ojców Nemzeti Park, a krakkóiak kedvenc kirándulóhelye felkeresését terveztem be, hogy kitisztuljon a fejünk a sok borzalomtól. A hely valójában a Pradnik-patak sziklákkal övezett szurdokvölgye az ojcówi vár romjaival. Kb. olyan népszerű, mint nálunk a Szalajka-völgy, itt is vannak pisztrángsütödék, büfék, emléktárgy-árusok. Most a szurdok bejáratánál lévő múzeumépület előtt elhelyeztek egy hangversenyzongorát, és szabadtéri Chopin-koncertben is gyönyörködhettünk.

Elhatároztuk, hogy krakkói búcsúestünket ismét a Kzimierz negyedben töltjük, mindenek előtt megkóstoljuk a lengyelek hosszú melegszendvicsét, a zapiekankát. Ezt a plac Nowy-nak nevezett piactéren kaphattuk meg. Utána egy kiülős helyen, a régi villamos remizből kialakított szórakozóhelyen oltottuk a szomjunkat.

Még mindig nincs vége, befejező rész következik, ne menjetek messzire.