Bár találkozott a barátaival is, sok időt töltött családi körben, és tényleg olyan volt, mintha el sem ment volna. Péntek este együtt néztük a Jóbarátokból kedvenc epizódjait, szombat délelőtt közös shopingolás egy plázában, családi ebéd. Petrával karácsonyi kifestő közös színezése, vasárnap közös elvegyülés a Vörösmarty tér karácsonyi forgatagában, este pedig mézeskalácsot sütött a három lány, mint minden adventkor. Szombaton Zsuzsanagyihoz mentünk fel, vasárnap Magdolnagyival ebédeltünk.
Azt hiszem az volt a legjobb, hogy nem csináltunk semmi különöset, csak együtt voltunk.
Van egy könyvélményem és egy filmélményem, amelyben a múlt visszaidézésében egy átlagos hétköznap újraélése jelenti az igazi boldogságot. 1970-ben jelent meg egy zseniális sci-fi antológia, a Pokolba tartó vonat. Olyan szerzőktől vannak benne novellák, mint Isaac Asimov vagy Eric Frank Russel. Robert Sheckley Világok boltja című novellája egy posztapokaliptikus történet, az atomháború utáni korban játszódik. A túlélő páriák a "világok boltjába" járnak, hogy pár órára egy képzeletbeli világba repítsék őket, ahol azzá válhatnak, akikké csak akarnak: a világ urává, szívtipró macsóvá vagy művésszé. A legtöbben mégis egy átlagos, hétköznapi háború előtti napjukat szeretnék újraélni.
A filmélményem pedig a Stanley Kubrick által megálmodott és Steven Spielberg által megrendezett A.I. (Mesterséges értelem). A film záró jelenetében a földönkívüliek rátalálnak a főszereplő robot kisfiúra, és emlékei valamint valódi ember "édesanyja" hajszálai alapján újraalkotják az anyát és a házat, ahol éltek, és megadják a fíúnak a lehetőséget, hogy egy átlagos napját újraélhesse. Torokszorító.
Azt hiszem, nem akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor valami különleges helyen vagyunk vagy különleges utazáson veszünk részt, hanem azokban a hétköznapi pillanatokban, amikor egy rövid időre megszűnik a múlt és a jövő, és csak a jelen van szeretteink körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése