Kezdjük a temetésekkel. Apám már 2010 óta komolyan beteg volt. Korábban nem is igen volt kórházban. 2010 után (89 évesen!) viszont fel kellett hagynia állandó megbízatásával az Országos Szövetkezeti Tanácsban és a Szövetkezeti Kutató Intézetben), azóta egészsége hol jobbra, hol rosszabbra fordult, de még ebben az időszakban is voltak örömök az életében: két lányunokáját is megtáncoltathatta szalagavató bálján, kisebb fiúunokája esküvőjén is ott lehetett, megérte gyémántlakodalmát és még átvehette a Szövetkezeti Emlékérmet valamint a vasdiplomáját.
Nagybátyám két hete ment el. Őt utoljára két éve, apám 90. születésnapján láttam, apám temetésére már nem tudott eljönni. Neki csak tavasszal lesz temetése.
Volt középiskolás matematika-tanáromhoz nyáron kerültem közelebb, amikor egyike lettem azoknak, akit maga közelébe engedett. Orsit készítette fel az érettségire, cserébe megengedte, hogy rendszeresen bevásároljak neki. Temetése szűk családi körben zajlott, de tiszteletére volt egy faültetés egykori iskolánkban, a Móriczban, és Katalin napon a Farkasrétibe is kimentünk a sírjához osztálytársaimmal.
De 2013-ban hazánk olyan nagyságokat veszített el, mint Kézdy György, Bódi László Cipő, Horthy Istvánné, Erőss Zsolt, Bárdy György, Horn Gyula, Halmos Béla, Vukán György, Gyarmati Dezső, Bächer Iván, Szokolay Sándor. Tudom, hogy minden évben ennyien mennek el, csak idén valahogy jobban megérintett.
Az esküvők a tágabb családban ill. baráti körben voltak: Kati másod-unokatestvére ment férjhez a nyáron, valamint háromlányos kollégám legközépsőbb lányának kötötték be a fejét. Ő már túl van két lánya kiházasításán, rám még mind a három férjhez adása vár.
Vegyes érzelmekkel éltük meg Orsika kivándorlását: egyrészt természetes, hogy egy felnőtt lány éli a saját életét és keresi saját útját és boldogságát, mégis nagyon hiányzik nekünk és aggódunk érte. De úgy gondolom, napjainkban ezt is egyre több szülőnek kell átélnie Magyarországon.
Persze sok családi eseményre is sor került az idén. Orsin kívül kisebbik unokahúgomnak is volt szalagavatója és ballagása, de családi körben ünnepelhettük meg apám 92. és a nagymamák 84. születésnapját valamint apám vasdiploma-átadását.
Szakmailag az év nem sikerült túl jól, csak kisebb szerződéseket sikerült kötnünk, és csak azért nem lettünk veszteségesek, mert jelentősen korlátoztuk a jövedelmünket. Jövőre gyökeres fordulatra van szükség.
Szerencsére - főleg Kati kultúrszervezési munkája nyomán - idén is sok színházi előadásban lehetett részünk. Láttunk két Neil Simon-darabot, a Furcsa Párt és a Napsugár-fiúkat, Parti Nagy Lajos további Fülkefor-meséit a szerző előadásában, a Mary Poppins és Montecristo grófja musicaleket, a Harmadik hullámot a Bárka Színházban, két Szörényi-Bródy rockoperát Alföldi Róbert rendezésében, az István, a királyt és a Kőműves Kelement, és voltunk egy Esterházy-felolvasóesten is.
Örvendetesen sok könyvet olvastam az idén, látszik, hogy nem voltam túlságosan leterhelve. Ezek kronológiai sorrenben:
- Ungvári Tamás: Csalódások kora
- Parti Nagy Lajos: Rutinglitang
- Erdős Virág: A trabantfejű nő
- Nádas György: Évkönyv
- Csányi Vilmos: Ironikus etológia
- Lackfi János: Milyenek a magyarok
- Spiró György: Messiások
- Az 1943-as szárszói találkozó jegyzőkönyve
- Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat
- Csernok Attila: A valóság erejével
- Uladzimir Nyakljajeu: Kandúr a zsákban
- Pelé (önéletrajz)
- Dobos János: Kocsmák, vagányok, zsaruk
- Moldova György: Éjféli napsütés
A 2014-es esztendőre külön posztot szentelek majd, addig is minden blogolvasónak boldog újévet kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése