Tíz éves a Kerítésdal

A megismételhetetlen és utolérhetetlen TESCO-dal után pár hónappal - nagyjából pont tíz évvel ezelőtt -  egy másik sikeres dalt töltöttem fel a YouTube-ra (67 ezres nézettségével a top 5-ben van), a Kerítésdalt, melynek az volt a koncepciója, hogy a migránsriogatás és a határkerítés-építés csak fedőtörténet a kormány disznóságainak elfedésére. Tulajdonképpen ez tíz év óta mit sem változott, csak most "még hangosabban játszik a zenekar, mert még büdösebb a hal". Vegyük sorra, hogy a Kerítésdal milyen disznóságokat hánytorgat fel:

• Habony, Vajna, Gucci-táska: a NER-elit luxizó kedve azóta sem csillapodott, de már kormányzati körökből is egyre több bírálat éri az átlagembereket bőszítő urizálás. Hadházi Ákos a Facebookon külön rovatot szentel ennek a jelenségnek, itt van például egy poszt Szijjártóné egyszerű sportos szettjéről.
• Mészáros a Felcsút ura: bizony nagyívű pályát futott be Mészáros Lőrinc, aki azóta az ország leggazdagabb emberévé vált, és helikopterrel és magánrepülővel utazik a BL-döntőre, nem is gyalog. Természetesen az ő és felesége rongyrázásával is foglalkozik Hadházi.
• Questor-botrány: Tarsoly Csaba bűntetőpere tavaly szeptemberben jutott el az első fokú ítéletig: 13 év fegyház, nem jogerősen. 150 milliárd értékű fiktív kötvény kibocsátásával vádolják, lényegében elsikkasztotta a befektetők pénzét. Erről részletesebben posztom későbbi részében még írok.
• Boltbezárás: azt szoktam mesélni, hogy a TESCO-dal hatására meghátrált a kormány, de addig Kubatov verőemberei megpróbáltak megakadályozni egy népszavazási indítványt. Azóta egyébként újra meg újra előjön ez a kérdés.
• Trafikmutyi: a trafikmutyi által keltett hullámok már lecsillapodtak, de ne felejtsük el, hogy ez volt Hadházi Ákos genézise: az akkor még a szekszárdi közgyűlés fideszes képviselőjeként működő állatorvos leleplezte, hogyan osztották el haverok között a trafikokat egy frakcióülésen. Az ügyészség nem talált semmi kivetnivalót a dologban.
• Vida Ildikó adóhivatali elnök kitiltása az Egyesült Államokból: hát azóta már tiltottak ki magyar minisztert is az USA-ból, igaz, Trump hamar törölte Biden Rogán elleni kitiltási végzését. Azt viszont nem tudjuk, hogy a Vida elleni határozat érvényben van-e még.
• A baltás gyilkos futni hagyása Orbánt egészen a Türk Nemzetek Közösségéig repítette (végül is kipcsakok vagyunk), de az örmény-magyar kapcsolatok a mélypontra süllyedtek. Tavaly ismét felvettük a diplomáciai kapcsolatot és kölcsönösen nagykövetségeket nyitottunk egymás országában.

Na de akkor beszéljünk egy kicsit a Questor-ügyről és a hasonló ügyekről. Valamikor a '90-es évek végén olvastam Tőke Péter Peter Sheldon álnéven írt könyvét, a Budai milliárdosokat. Lényegében azt tudhattuk meg a könyvből, hogy rendszerváltás után hogyan jött létre az a hedonista, az ügyfelek pénzén meggazdagodó bróker-réteg, mely azóta is időről időre felmerülő botrányokkal hallat magáról. A Questor-ügy és a BudaCash-ügy is lényegében ugyanúgy működött: szolid, kis kockázatú befektetést ígérnek az ügyfeleknek, de valójában a pénzt magasabb hozamú, de kockázatosabb alapokban helyezik el, a hasznot lefölözik. És időnként megbuknak. Apósomék így veszítettek egy csomó pénzt a Baumag-ügyön, a per még mindig folyamatban van. Az én egészségpénztáram, a PROV1TA a teljes pénzét a BudaCash-nél tartotta. A pénztár pénzét elherdálták a brókerek, én szerencsére kevés saját pénzt buktam, de a pénztár elnöke belehalt a bukásba. A Honvéd Egészségpénztár pénze is BudaCash-ben volt, őket megsegítette az állam, akárcsak a Questor-ügy károsultjait, mert több minisztérium is a Questornál fektetett be.

Pár napja a Magyar Mozifilm csatornán láttunk egy 20 évvel ezelőtti filmet, az Overnight-ot, amely eddig valahogy elkerült bennünket, pedig pont erről, az ügyfelek pénzét elbrókerező keverő-kavaró pénzemberekről, zűrös magánéletükről, erkölcsi nihiljükről szól. De azt gondolhatnánk, hogy mára már lehetetlen azt megcsinálni, amit még a BudaCash simán megtett: államkötvényről adott papírt, de valójában más alapba helyezte el a pénzt. Itt a Nemzeti Bank alapítványainak egyre szövevényesebb ügye, melyben már alaphangon is 400 milliárd tűnt el a süllyesztőben. Pedig 9 évvel ezelőtt egy dalnok már ezt is megénekelte:

Három fontos YouTube videó látott idén napvilágot. Az egyik minden kétséget kizáróan Majka Csurran-cseppen-je a maga 24 milliós nézettségével, aztán itt van a Direkt36 Dinasztiája, melynek stáblistáján Bori lányomat is megtalálhatjátok, és ezt is 3,8 millióan nézték meg eddig, de szerintem a legütősebb a Telex A nagy játszma című dokumentumfilmje az MNB-botrányról (igaz, ezt még csak egymillióan látták). Úgy tűnik, hogy Matolcsy Ádám és haverjai egérutat fognak kapni, nem fegyházat, pedig ők leginkább a devizakárosultak pénzéből keletkezett MNB-nyereséget húzták le a vécén, svájci és lengyel ingatanalapokban. A Kecskeméti Egyetem 127 milliárdját az egyetemi kuratórium asszisztálásával sikerült lenullázni. A kuratórium elnöke , Csizmadia Norbert a Magyar Nemzeti Bank gazdaságstratégiáért és tervezésért felelős egykori ügyvezető igazgatója, de a kuratórium tagja sorában megtaláljuk Lezsák Sándort, a lakitelki sátorverőt is, és az egész ügylethez vígan asszisztált Kecskemét fideszes polgármestere is.

Szóval amikor nagy csinnadrattával megy a nyári uborkaszezonban is az ukránozás és brüsszelezés, akkor gondoljatok arra, hogy mekkora botrányok eltussolásáért száll most sorompóba a Harcosok Klubja.

---

Zenetolvajok

Tudjuk, hogy a nyár a szabadtéri előadások évada, és Katinak last minute-ben sikerült egy nagyon érdekes előadásra jegyet szereznie: Falusi Mariann Törvénytisztelő tolvajok, a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A Városmajorin nagyon régen voltunk utoljára, szerintem Hot Jazz Band vagy Budapest Bár koncerten, de nem tudtunk pontosan visszaemlékezni Katival. Én két konkrét előadásra emlékszem: valamikor réges-régen itt láttuk a Rémségek kicsiny boltját, és pont előttünk ült Marton László, aki szakadt a nevetéstől. Aztán egyszer a gyerekekkel voltam itt egy Kis hableány zenés mesejátékon. Azóta a színpad és a nézőtér kapott egy sörsátor tetőt, amitől kicsit megszorul a meleg, de azért elviselhető.

Falusi Mariann nagy kedvenc, elképesztően széles az előadói spektruma, bár - ha jól emlékszem - pont Pa-Dö-Dő koncerten nem voltam soha.  2012-ben a Dohány utcai zsinagógában hallottuk Presser Gáborral és Rúzsa Magdival, 2013-ban pedig egy villányi borfesztiválon dzsesszénekesként lépett fel Sárik Péter zongorakíséretével. Tavaly a Szép nyári nap című Neoton-musicalban volt sztárvendég. De birtoklok két Presser-albumot, melyen szintén énekesként szerepel: a Parti Nagy Lajos verseit feldolgozó Rutinglitang-on, valamint az Oláh Ibolyával készült Voltam Ibojka című lemezen.

De a tegnapi előadás egészen különleges volt: azt mutatta meg Mariann, hogy számos közismert könnyűzenei darab miként lopott dallamokat, harmóniákat komolyzenei mesterektől. Az volt az előadás szerkezete, hogy Mocsári Károly eljátszott egy komolyzenei részletet, Mariann pedig zenésztársaival, Cserta Balázs szaxofonistával, Födő Sándor és Holló Aurél ütősökkel, valamint Tálos Áron billentyűssel elképesztően jó és meglepő hangszerelésben elénekelte a "lopott" nótát.

Az előadás Pahelbehl D-dúr kánonjával indított, hogy aztán szépen átcsússzon Demis Roussos Rain And Tears című dalába. Csajkovszkij 5. szimfóniájának lassú tételét egy John Denver nevű country-énekes (leghíresebb dala a Country Road Take Me Home) Annie's Song című dalában használta fel.

Beethoven Holdfény szonátáját többen is ellopták: Cole Porter a híres Night and Day-ben (azért az Ella Fitzgerald-féle változat linkjét tettem be, mert Falusi Mariann is hasonló stílusban adta elő), valamint Morricone a Volt egyszer egy vadnyugat fő témájában. De Morricone lopott máshonnan is. Bach Air című darabjából (egy családi összejövetelen mi is előadtuk Borival csellón és blokkflőtén) ugyanannak a filmnek a melléktémáját alkotta meg.

Persze az Air nagy kedvenc, mások is feldolgozták, talán a legismertebb Procol Harum Whiter Shade of Pale című dala. A dallamlopás egyik nagy károsultja Celin Dion, aki All by Myself című dalát egyenesen Rahmanyinov 2. zongoraversenyéből csórta, és mind a mai napig megy a jogdíj egy része a jogörökösöknek.

De folytathatjuk a sort:

• Paul McCartney a Michelle című számot Chopin e-moll mazurkájából emelte át;
• Michel Legrand a Cherbourghi esernyők gyönyörű dalát szintén Chopintől csente;
• Phil Colins A Groovy Kind of Love című száma egy-az-egyben Clementi G-dúr rondója.

Jó kis este volt, csodálatos érzékenységgel adta elő Falusi Mariann ezeket a világslágereket.  

Testvérek

Szerencsére Tel Aviv-ban az élet kezd visszatérni a kerékvágásba, Orsi a gyerekekkel két hét vidéki tartózkodás után visszaköltözött a lakásukba, Sahar is visszatérhetett a civil életbe. Sőt, ha nem jön közbe semmi, augusztusban két hetet Magyarországon fognak tölteni, vagyis fizikai valójában is kiélvezhetjük a nagyszülőséget.

Kapunk is fényképeket rendesen a két unokáról, íme néhány:

Skype-nagyszülőnek lenni azért is jó dolog, mert képesek vagyunk elhinni, hogy unokáink mindig ilyen áldott jó gyerekek, felhőtlenül szeretik egymást. Persze három lány felnevelése után tudjuk jól, hogy a testvérek tudnak egymással gonoszkodni, álnokok lenni, olykor-olykor árulkodni is rájuk. Beteszek ide néhány fényképet a lányainkról, amik demo-üzemmódban készültek, hogy a nagyszülők lássák, milyen jó testvérek ők:

Na de természetesen én sem voltam egyke, mi is megvívtuk nővéremmel a magunk harcait, még ha a fényképek csupa idillt mutatnak:

A Parlament oroszlánjánál

A Hősök terén

A Balaton partján

Ez az utolsó fénykép emlékeztet engem egyik nagy gonoszkodásomra vagy álnokságomra, ami szintén egy balatoni nyaralásunk alkalmával történt.

Zsuzsi 12 éves lehetett, én pedig 9. Zsuzsi bent labdázott a vízben a barátaival, én pedig a parton játszottam. A tóból hangos gyerekzsivaj hallatszott, melyből jól kivehetően kihallatszott nővérem - hát hogy is mondjam csak, igazi kiskamaszos - kiáltása: "Olyan hülye vagy, mint egy segg!"
"Jaj de csúnyán beszélnek ezek a gyerekek" - méltatlankodott egy szülő a parton, én pedig azonnal lecsaptam a magas labdát: "Anyu, ez a Zsuzsi volt!"

Anyunak muszáj volt a szigorú szülő szerepét felvenni, ha már így lebuktattam a lányát, ezért rámparancsolt: "Menj be a vízbe és küldd ki a Zsuzsit!" Több se kellett nekem, széles vigyorral gyalogoltam be és odaszóltam a nővéremnek: "Zsuzsi, gyere ki a partra, mert anyu meg akar verni, amiért csúnyán beszélsz!" Persze a nővéremnek esze ágában sem volt kijönni, én meg győztesen jelentettem meg anyukámnak, hogy Zsuzsi inkább a vízben marad. Végül anyám ment be a vízbe, én pedig kárörvendve néztem a partról a kergetőzést, aminek csak a mélyvizet jelző bója szabott határt.

Nem kétséges, hogy később kamatostul visszakaptam ezt az álnokságot. De persze felnőtt korunkra ugyanolyan jó testvérekké váltunk, ahogyan az én lányaim is, és minden bizonnyal a kis Yaara és Alma is.

Az elszabadult léghajó története

Tudjátok, hogy követem Facebookon Péterfy Gergely írót, hiszen így vettünk rész tavasszal az ő általa szervezett Utas és holdvilág túrán is. A hétvégi Budapest Pride felvonulás kapcsán az alábbit posztolta:

"A NER hajója a jelek szerint végzetes léket kapott. A következő hónapokban egyre többen akarják majd pánikszerűen elhagyni a lélekvesztőt. Kevés a mentőcsónak és a mentőöv. A tenger jeges. A zenekar még egy darabig húzza. Viktor kapitány bele fog bolondulni, mielőtt megfullad. A süllyedő hajó veszélyes örvényt hagy maga után."

 Péterfy posztjait gyakran kommentelem. Így tettem most is, egy gyermekkori emlékemet felidézve:

"Gyerekkoromban láttam egy régi filmhíradó részletet: egy léghajót emberek próbálnak egy kötélnél fogva a földön tartani, de a szél emelni kezdi a léghajót, a kötelet tartó emberekkel együtt. Többen foggal-körömmel kapaszkodnak a kötélbe, mások, érezvén a bajt, egyből elengedik azt. Így azt a néhányat, akik nem engedték el a kötelet, a léghajó magával ragadja. Az okosabbak 4-5 m magasságban - csonttörést kockáztatva - még elengedik a kötelet, de a legutolsót végleg halálos magasságba emeli a léghajó.

Nos, a NER léghajóját már felkapta a forgószél, sokan most döntik el, elengedjék-e a kötelet."

 Amint a mellékelt fotó is mutatja, hozzászólásomra több mint 800 lájk érkezett (amiből csak 6 a lesajnáló 😆emoji), soha ennyi emóciót nem váltott ki egyetlen korábbi kommentem sem.

Egy több mint 60 éves emlékemet idéztem fel, ami nagyon megmaradt bennem. Egyrészt, mert kiskoromtól fogva viszolygok a mélybe zuhanó emberek látványától, másrészt, mert úgy éreztem, itt egy ugyanolyan morális döntési probléma van, mint például a hires Trolley-problémánál: Egy váltókezelő egy elszabadult vasúti kocsit egy mellékvágányra irányítva csak egy embert öl meg, különben többen is meghalnának.

Ez a döntési dilemma sok helyen feltűnik az irodalomban, például Galgóczi Erzsébet Tizenegy több mint három című novellájában vagy Ferdinand von Schirach Terror című drámájában.

A léghajós eset szintén egy egyéni döntési helyzet: Ha elengedem a kötelet, a léghajó még gyorsabban felemelkedik, magával ragadva a társaimat. Ha viszont nem engedem el, azt kockáztatom, hogy engem is a magasba emel. És szerintem ez a döntési dilemma minden erodálódó rendszer vagy párt működtető emberei számára fennáll: Kiszálljak, próbáljam-e egzisztenciámat átmenteni egy következő rendszer számára, vagy tartsak ki hűségesen, látva az elkerülhetetlen véget.

Az az igazság, hogy nem is voltam benne biztos, hogy valóban létezik egy ilyen filmhíradó részlet, de képzeljétek, az internet feneketlen bugyraiban rátaláltam erre az 1932-es eseményre, amit most megosztok veletek.

Az előttünk álló hónapokban sokaknak kell súlyos morális döntéseket meghozniuk: kitartani egy egyre inkább elfehéroroszosodó egypárti rezsim mellett, vagy idejében elengedni a léghajó kötelét. Talán felgyorsítható ez a folyamat, ha egy közelgő új rezsim a régi rendszer szürke eminenciásainak ésszerű ajánlattal szolgál. Meglátjuk, eseménydús őszünk lesz.

Ha részt vettem volna a Pride-on...

• Ha részt vettem volna a Pride-on, akkor is csak feltételes módban posztolnék róla, mert betiltott rendezvényen való részvételről nem akarnék magam ellen bizonyítékot szolgáltatni.
• Ha rész vettem volna a Pride-on, és Bécsben élő Bori lányom is jött volna a rendezvényre, akkor azzal telt volna a délelőtt, hogy a felsővezeték-szakadás miatt Tata közelében veszteglő RegioJet vonat elé megyek és elhozom Borit és egy barátnőjét, hogy ne maradjanak le az eseményről. Bori pedig egy ilyen szelfit lőtt volna magáról.

• Ha részt vettem volna a Pride-on, okkor csak a hátizsákomra tűzött szivárványszínű zászlóval jeleztem volna a szolidaritásomat.

• Ha részt vettem volna a Pride-on, talán Petra lányom is velem tartott volna, hogy ne legyek annyira egyedül.

• Ha részt vettem volna a Pride-on, már a metróból is alig tudtam volna kiszállni, olyan sokan voltunk. Talán még Petra barátaival is összefutottunk volna, hogy együtt maradva vonuljunk végig az útvonalon.
• Ha rész vettem volna a Pride-on, sok táblát - még a kevés számú ellentüntető tábláit is - nagyon viccesnek találtam volna. Ilyen feliratot is láthattam volna: More pride, less prejudice! (Több büszkeség, kevesebb balítélet!).

• Ha részt vettem volna a Pride-on, éreztem volna, ahogyan az Erzsébet híd a 200 ezres tömeg alatt finoman ring.
• Ha részt vettem volna a Pride-on, meghatódtam volna, hogy a Gellért-szobor alatt hatalmas rózsaszín háromszöget lógattak le a meleg holokausztra való emlékezésül.

• Ha részt vettem volna a Pride-on, elismeréssel adóztam volna a rendőrség hatalmas profizmusa láttán, ahogyan egy betiltott tüntetésnél szokatlan módon a felvonuláson résztvevőktől pillanatok alatt elszigetelték a kis számú ellentüntetőt. A mihazánkos tüntetőket, akik lezárták a Szabadság hidat, nem engedték le a hídról, a büszkeségmenetet pedig gyors döntéssel az Erzsébet hídra terelték. Egyszer sem hangzott el a figyelmeztetés, hogy a vonulók tiltott demonstráción vesznek részt, ezért hagyják el a menetet, ezért jogalap sem lehet egy későbbi, arcfelismerő rendszeren alapuló szabálysértési bírság kiszabására.
• Ha részt vettem volna a Pride-on, akkor büszke lettem volna, hogy a legnépesebb ilyen rendezvényen való részvételemmel én is fityiszt mutathattam volna Orbán ostoba, homofób politikájának, és kimutathattam volna, hogy egy szabadságszerető, elfogadó város polgára vagyok.
• Ha részt vettem volna a Pride-on, nagyon viccesnek találtam volna, hogy a másnapi 6:00-ás állami híradóban egyetlen mondatot sem szentelnek annak az eseménynek, amellyel Európa összes híradója kezdődik. Helyette volt tisztavatás az NKE-n a miniszterelnök részvételével, az új családtámogatásokról, arról, hogy Raskó György pénzzel támogatja Magyar Pétert és Ukrajnával összefogva hazánk ellen fenekednek, hogy hőhullám van Európában és egy ember a fogával elhúzott egy kamiont.

Posztom végére beillesztem azokat a dalaimat, melyeket Orbán homofób hisztériakeltése ihletett.

----

PS

Majdnem kihagytam Bese Gergőről, a meleg Tartuffe-ről szóló dalomat, pedig az is ebbe a sorba illik:

Tiltsák be a Busójárást!

Tisztelt Baranya Vármegyei Rendőrfőkapitányság!
Tisztelt Főkapitány Úr!

A Mohácsi Tormay Cécile (azelőtt Martos Flóra) Általános Iskola és Gimnázium tantestülete és szülői munkaközössége nevében azzal a kéréssel fordulunk Főkapitány Úrhoz, hogy a városunk minden jóérzésű polgárát megbotránkoztató és rettegésben tartó önmutogató parádét, az úgynevezett "Busójárást" betiltani szíveskedjen.

Amint azt bizonyára tudja, az évszázadokkal ezelőtt városunkba települt sokácok egy primitív, barbár szokást hoztak magukkal: ijesztő maszkot öltve hangoskodnak, gyanútlan járókelőket molesztálnak, fiatal nőket zaklatnak és gyermekeket rémisztgetnek. Teszik ezt holmi "népszokásra", "hungarikumra" hivatkozva.

Tájékoztatjuk Főkapitány Urat, hogy iskolánk egyre több tanulója szenved valamilyen átmeneti vagy tartós lelki traumában, főként a tavaszi időszakban, a "Busójárás" után. Egy ötödikes tanulónknak tavaly visszatért a dadogása, egy hetedikes gyermek pedig ismét ágybavizelő lett, pedig iskolapszichológusunk segítségével hosszadalmas terápiával korábban már sikerült leküzdenie ezt az alapvetően lelki eredetű problémát. A szülők is panaszkodnak, hogy gyermekeiknek rémálmaik vannak, gyakran felriadnak éjszaka. Az egyik anyuka azt mesélte, hogy kislánya attól retteg, hogy ágya alatt egy busó van, még álmában is kiabál: Jön a busó, jaj, jön a busó!

Nyilván felesleges tájékoztatnunk Főkapitány Urat, hogy Alaptörvényünk értelmében:

"Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz." (Magyarország Alaptörvénye, XVI. cikk (1) bekezdés)

Semmiféle "népszokás" vagy "hungarikum" nem szolgálhat jogalapot arra, hogy előbbre helyeztessék a gyermekek fent említett alapvető jogánál. Talán a gyülekezési jogról szóló törvény (2018. évi LV. törvény) azon kitételei sem ismeretlenek Főkapitány Úr számára, miszerint:

Tilos "erőszakot közvetítő vagy megfélemlítő jellegű félkatonai vagy ahhoz hasonló ruházatot viselve megjelenni" (9. § (1) bekezdés c) pontja)

"A gyűlés résztvevői ... arcukat nem takarhatják el" (9. § (2) bekezdés b) pontja)

Az alábbi fotókon a fent említett jogszabályokat durván megszegő, megfélemlítő ruházatot viselő, arcukat rémisztő maszkkal eltakaró "busókat" és az általuk megfélemlített, rémült, rettegő gyermekeket láthatja.

Fotó: Baráth Gábor

Fotó: Dankaházi Lóránt

Városunk lakói toleráns, a kisebbségekhez lojális polgárok, de ez nem jogosíthatja fel a "busókat" arra, hogy visszaéljenek ezzel a türelemmel. Semmi bajunk a "Busójárással", de csinálják otthon, a négy fal között, vagy ha már mindenképpen feltűnést és riadalmat akarnak kelteni, ijesztgessék egymást egy erre alkalmas elzárt területen, például a városi sportpályán.

A fentieket összefoglalva arra kérjük Főkapitány Urat, hogy városunkban a "Busójárásnak" nevezett primitív, agresszív parádé nyilvános megtartását Alaptörvényünknek a gyermekek alapvető jogait taglaló cikkeje, valamint a gyülekezési törvény idézett előírásai alapján a jövőben ne engedélyezze.

Mohács, 2026. február  10.

Dr. Prüd Lenke
     igazgató                                                       Izgága Kálmánné                                                                                                             a szülői munkaközösség elnöke

Ismét magyar az űrben

Ma reggel óta újabb magyar, Kapu Tibor kutató űrhajós száguld a Nemzetközi Űrállomás felé, amit - ha minden szerencsésen alakul - halnap el is érnek negyedmagával az Axiom Mission 4 (Ax‑4) küldetés keretében a Dragon Grace űrhajó fedélzetén. A médiában gyakran szerepel helytelenül, hogy 45 év után először jár újra magyar a világűrben, de ez ebben a megfogalmazásban nem igaz.

Farkas Bertalan, Charles Simonyi és Kapu Tibor

Farkas Bertalan 1980 május 26.-án az Interkozmosz program keretében valóban kiképzett kutató űrhajósként járt a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a Szoljut-6 űrállomáson. De volt egy űrturistánk is, Charles Simonyi, aki kétszer is járt a Nemzetközi Űrállomáson, 2007. áprilisában a Szojuz-TMA-10 űrhajóval ment fel és a Szojuz-TMA-9-cel jött vissza, 2009. márciusában pedig a Szojuz-TMA-14-gyel ment és a Szojuz-TMA-13-mal jött. Ha űrhajós kiképzésen nem is, de megfelelő tréningen ő is átesett (ne felejtsük el, második küldetésén már 62 éves volt), és ő is végzett tudományos kutatásokat az űrben: sugárzásmérés, élettani megfigyelések, távközlési és kommunikációs rendszerek tesztelése. Vagyis Simonyit csak az különbözteti meg Farkastól és Kaputól, hogy ő a saját pénzén repült, amit meg is tehetett, hiszen jelenleg ő a harmadik leggazdagabb magyar (Péterffy Tamás és Soros György után) a világon.

Készítettem egy összeállítást a három magyar űrhajós űrből küldött üzenetéről:

Farkas Bertalan és Charles Simonyit az kapcsolja össze, hogy mindketten Szojuz űrhajóval repültek és Bajkonurból szálltak fel, Simonyiban és Kapuban pedig az a közös, hogy mindketten a Nemzetközi Űrállomásra mentek. Farkas és Kapu mindketten nemzetközi űrprogram keretében repültek, amelybe a magyar állam is bekapcsolódott: előbbinél a szovjet Interkozmosz program, utóbbinál a magyar HUNOR, az indiai Gagayan és a lengyel Ignis program.

Ami az Ax-4 legénység többi tagját illeti, a legnagyobb sztár minden kétséget kizáróan a parancsnok, a 65 éves (!) Peggy Whitson, aki elképesztő sok rekordot tart az űrkutatások történetében:

• A legidősebb nő, aki az űrben járt (most épp saját rekordját dönti meg);
• Ez az ötödik küldetése;
• Háromféle űrjárművel is repült már: Szojuzzal (TMA és MS típusok), űrsiklóval (Endevour) és Dragonnal (a Freedom és most a Grace);
• Több mint 60 óra űrséta van mögötte;
• Kétszer is volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, eddig összesen 675 napot töltött az űrben.

Hatalmas megtiszteltetés lehet vele repülni. Ami a legénység többi tagját illeti, mind a háromnál afféle Interkozmosz 2.0-nak tekinthető ez az utazás, hiszen mindhárom nemzet másodszor küld űrhajóst a világűrbe, a kozmonauták generációja után most az asztronauták jönnek (hagyományosan az oroszok az űrhajósokat kozmonautának, az amerikaiak asztronautának, a kínaiak pedig tajkonautának nevezik):

• A lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski kutató űrhajós előtt 1978 júniusában Mirosław Hermaszewski repült;
• Az indiai pilóta (valóban vadászpilóta) Shubhanshu Shukla előtt 1984 áprilisában Rakesh Sharma járt fenn az űrben;
• Farkas Bertalan 1980 májusában szintén az Interkozmosz keretében repült, ő volt a program sorrendben ötödik űrhajósa (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és Bulgária után).

A Nemzetközi Űrállomásról érdemes megemlíteni, hogy már negyedszázada folyamatosan van rajta személyzet, vagyis 2000 óta mindig van fent valaki az űrben!

Fantasztikus változások vannak az űrhajók belső terében. Farkas Berci még Kubaszovval ketten szorongtak a Szojuz-36-ban, egy Dragon pedig akár 7 űrhajóst is szállíthat.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuzban

Kapu Tiborék a Dragonban

És nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg a tartalékokat. Farkas Bertalan tartaléka Magyari Béla volt, és mivel az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy melyikőjük repül, mindkét magyarral készültek plakátok, amelyeket csak a felszállásuk után volt szabad kihelyezni. Kapu Tibort három másik társával, Szakály András repülőgép-tervező mérnökkel, Schlégl Ádám klinikai ortopédsebésszel és Cserényi Gyula erősáramú villamosmérnökkel csinálták végig a kiképzést, a végső szakaszba viszont már csak Cserényi maradt bent Kapu mellett. Bevallom, mint villamosmérnök én végig Cserényinek drukkoltam, Kapu "csak" gépészmérnök.

Kapu Tibor jelmondata: Eyes on the prize - Szemem a pályán. Ez kétségtelenül egy motiváló üzenet, mely egyben az amerikai polgárjogi mozgalmak jelmondata is.