Az Alaptörvény 16. módosítása

Régi olvasóim jól tudják, hogy szoktam posztolni az alaptörvény-módosításokról, sőt, at Orbán-rezsim 15 módosítását dalba is foglaltam. Ez a módosítás most mégis különleges, mert ez a Tisza-többségű torvényhozás első alaptörvény-módosítása. Egyelőre nem hirdettek meg új alkotmány létrehozását, hanem tovább folytatják a régi toldozgatását-foldozgatását. Ráadásul sok irritáló részlet bennmaradt még, különösen a 15. módosítással bekerült fasisztoid passzusok. Most alapvetően három területre koncentráltak, ezeken megyünk végig.

Miniszterelnöki megbízás legfeljebb nyolc évig

Ez a Tisza régi választási ígérete, a Nemzet Hangja című alternatív konzultáció 10. kérdése éppen ez volt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy egy miniszterelnök két ciklusig, maximum 8 évig tölthesse be a pozícióját?". A válaszadók 96,52 %-a szavazott igennel, én viszont a 3,48 %-os törpe kissebséghez tartoztam.

Megértem az indokokat, hiszen Orbán valóban egyeduralomra tört, hasonló örökös vezető szeretett volna lenni, mint Putyin, Lukasenka, Erdogan vagy Netanjahu. Az én ellenérveim pedig a következők voltak:

• A miniszterelnököt a parlamenti többség, a kormányzópárt nevezi ki, melynek bármikor módjában áll a miniszterelnököt lecserélni anélkül, hogy a párton belüli döntéshozatali mechanizmusok változnának.
• Az egyeduralomra való törekvést szilárd alkotmányos berendezkedéssel, a fékek és ellensúlyok rendszerének következetes alkalmazásával kellene megakadályozni, ahogyan az számos demokratikus országban megvan.
• Számos pozitív példa is van hosszú miniszterelnöki ciklusokra: Margaret Thatcher, Angela Merkel, Konrad Adenauer.

Látom magam előtt a 2030-as választásokat, melyen a Fidesz jelöltje Gulyás Gergely lesz, de utcai plakátok hirdetik majd, hogy ő csak Orbán bábja. Magyar Péter le sem fog ülni vele miniszterelnök-jelölti vitára, merthogy ő csak a megbízóval hajlandó vitázni. Ismerős valahonnan, nem?

Most mindenesetre előáll az a helyzet, hogy újra miniszterelnök lehet Németh Miklós, Boros Péter (98 évesen!), Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon, de Orbán soha többé. De az is lehet, hogy 2030-ban ismét 2/3-dal nyer a Fidesz, kigyomlálják ezt a passzust az Alaptörvényből, "oszt jónapot", jöhet újra Orbán.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűntetése

A Szuverenitásvédelmi Hivatal volt az a bizonyos puska a színházi díszletben, melynek Csehov szerint szükségszerűen el kellett volna sülnie, de erre fennállásának több mint két éve alatt egyszer sem került sor. Először a hírhedt, tavaly tavasszal az országgyűlés elé került "átláthatósági törvényjavaslat" révén juthatott volna szerephez, de ennek megszavazásától a Fidesz a hazai és nemzetközi tiltakozások hatására visszarettent.

Pedig tavaly május 16-án párszáz tűntető társammal együtt magam is ott tüntettem a Hivatal Sánc utcai épülete előtt ezzel a táblával, és ugyanezt viszem magammal majd a búcsúbuliba is. A hivatal meg csak gyártotta a jelentéseit saját magának mindenféle konkrét konzekvencia nélkül. Utolsó jelentésüket két nappal a választások előtt, április 10-én adták ki.

Katt a teljes nézetért!

A sutyerákvédelmi hivatal még egy saját kutatóintézetet is létrehozott, melynek egyik munkatársa, Somkuti Bálint csak rövid ideig dolgozhatott új munkahelyén, mert 1956. november 4-e, forradalmunk leverése évfordulóján azt találta posztolni a Facebookon: "Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond". Ki is rúgták üstöllést.

Én még az SVH megalakulásakor töltöttem fel egy dalt, amikor még csak találgattuk, hogy ki lesz a "főszuverén".

A kekvák (közérdekű vagyonkezelő alapítványok) vagyona visszaszáll az államra.

Az Alaptörvény módosítása szerint a kekvák részére az állam által alapítóként, csatlakozóként vagy más jogcímen juttatott vagyon, illetve e vagyon hozama, valamint a mindezek helyébe lépett vagyon az alapítvány megszűnésekor ingyenesen az államra, mint általános jogutódra száll, továbbá megszűnik az állami tulajdonban álló vagyontárgy tekintetében a vagyonkezelői jog, illetve a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog. A kekva alapítói jogait az állam gyakorolja, amely az alapítványt megszüntetheti.

A kekva a negyedik Orbán-kormány által 2019–2026 között létrehozott olyan szervezet, mely az eredetileg állami tulajdonú, nagy értékű és társadalmilag fontos értékeket a kormány határozatai során megszerezte és birtokolta, illetve azokkal rendelkezett.

Ez a passzus azért került be ilyen gyorsan az Alaptörvénybe, mert az alapítványok irányítására jellemző összeférhetetlenségi problémák miatt az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa felfüggesztette a kekva-egyetemek részvételét az Erasmus+ és a Horizont Európa programokban. Több mint 21 felsőoktatási intézményt szervezett ki az állam kekvába, melyek kuratóriumai és felügyelőbizottsági tagsága szinte kizárólag az Orbán-kormányhoz közeli politikusokkal vagy a kormányhoz közel álló személyekkel kerültek feltöltésre, így egy kormányváltás esetén ezek a közintézmények továbbra is az Orbán Viktor vezette csoport irányítása alatt maradtak volna. Az alapítványok a részükre átadott vagyonnal szabadon gazdálkodhattak, azt el is adhatták.

Az első fecske a Színház és Filmművészeti Egyetem volt 2019-ben, melynek alapítványi kiszervezése ellen hónapokig folyt a tiltakozás, én magam is énekeltem róla egy egyszerű dalocskát. Végül megalakult az egyetem pandantja, a FreeSzFE. Most viszont létük okafogyottá vált, ráadásul az egyesületnek nincs egyetemi akkreditációja, nem tud diplomát adni és a képzése sem helyettesíti a sok karral, sok intézménnyel működő SZFE oktatását. A választás után elkezdtek visszalépni a FreeSzFE támogatói, 90 százalékuk felhagyott a támogatással. Az egyesület vezetése úgy véli: ha a kulturális kormányzatnak van erre szándéka, az SZFE autonómiájának és legitimitásának visszaállításával termékeny együttműködés kezdődhetne az egyetem és az egyesület között, a Freedom az SZFE hallgatóinak egyfajta laborjává válhatna.

Hát ennyi jutott eszembe Alaptörvényünk 16. módosításáról.

Az én Stockholm-szindrómám

A Stockholm-szindróma definíciója szerint egy pszichológiai jelenség, amely során a túszok, bántalmazottak vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek szimpátiát, sőt, érzelmi kötődést kezdenek érezni fogvatartóik vagy bántalmazóik iránt. A túszok szabadulásuk után további szimpátiát éreznek, illetve egyfajta hiányérzet alakul ki bennük, különösen hosszantartó fogság után találják nehezen a helyüket.

Az elmúlt 16 évben valamennyien az Orbán-rezsim foglyai voltunk, különféle taktikákat alakítottunk ki magunknak a rezsimmel szemben, mely az én életemben - akinek egzisztenciálisan egyáltalán nem ártott a Fidesz kormányzat - elsősorban az iróniában nyilvánult meg. Az irónia iránti fogékonyságomat édesanyámtól örököltem, aki ironikus karcolatokat írt a Figyelőbe. Én is szeretem a dolgok fonákját látni. Az iróniának főleg a közösségi médiában, a YouTube-on és ezen a blogon adtam hangot, kicsi, de egyre növekvő mértékben a Facebookon is.

A blogírást már 2006-ban elkezdtem, de ezen a platformon 2011 óta folytatom, és már szinte a legelején írtam rendszerkritikus posztokat, pl. A forgalommal szemben című 2011 januárjában megjelent írásom, amiben arról írok, hogy Brüsszel kifogásolta a magyar médiatörvényt és azt, hogy a Médiatanács kizárólag Fidesz-delegáltakból áll. Azóta posztjaim harmada-fele közéleti kérdésekkel és a Fidesz-kormányzat kritikájával foglalkozik. Ezen belül olyan állandó rovataim voltak, mint a "Viktor kerál"-os mesék, vagy a Pistike-történetek. De rendszeresen írtam a nemzeti konzultációkról, a közízlést rongáló utcai plakátokról, és általában mindenről, ami piszkálta a csőrömet.

A dalénekesi karrierem két évvel később, 2013-ban a Trafikdallal kezdődött. Ma már történelem, hogy 2013-ban június 4.-re, a nemzeti összetartozás napjára közös daléneklésre hívták fel az országot: közzétettek egy bugyutácska éneket, a Barackfa-dalt, és arra kérték az iskolai, munkahelyi vagy baráti közösségeket, hogy énekeljék el és töltsék fel közösségi oldalakra. "Bordalt? Ám legyen, de keserű lesz!" - mondta Petúr, "Neved ki diccsel ejtené, nem él oly walesi bárd!" - írta Arany, hát én is az iróniához fordultam, és mivel épp szügyik jártunk a trafikmutyinak nevezett botrányban, én erről énekeltem egyszerűen bele a számítógépem kamerájába, ez lett első YouTube-feltöltésem. Az azóta született 138 dalom  közül szinte mind rendszerkritikus volt, ráadásul ennek fele nemcsak saját szöveg, de saját dallam is teljesen AI-mentesen!

Véget ért az Orbán-rendszer, és engem egyfajta Stockholm-szindróma fogott el: Miről fogok írni, miről fogok énekelni ezután? Még utoljára elénekeltem az Isten veled hatalom, te édes című dalomat, de folytonos kárörvendésből nem terem babér.

Az igazán kijózanító nővéremnek egy Facebook-posztomra írt válasza volt. Íme a poszt:

Bár a posztot egyáltalán nem kárörvendő írásnak szántam, sokkal inkább arra hívtam fel a figyelmet, hogy a politikában és a történelemben soha sincsen happy end, és ez Magyar Péterékre is vonatkozik, nővérem ezt a kommentet írta:

"Mégsem tudjátok abbahagyni? Nyertetetek nem?
Itt az idő, mutassátok meg ti mit tudtok!"

(A "Nyertetek, nem?"-ből arra következtetek, hogy nővéremet mégsem tudta nagyobbik unokaöcsém meggyőzni, hogy a Tiszára szavazzanak.)

A daléneklési karrieremtől nemcsak a politikai tartalom hiánya miatt kell búcsúznom, hanem amiatt is, hogy AI nélkül már senki nem tölt fel tartalmat a YT-ra. AI írja a zenét, gyakran a szöveget is, és AI generálja a látnivalót. Már egy fél éve komolyan fontolgattam egy zenei és video-tartalom gyártására alkalmas AI előfizetést, de most jegelem ezt a kérdést, későbbi posztokban majd visszatérek erre az egész jelenségre.

Természetesen a blogomat folytatom, és mivel még folyamatban van a Fidesz piszkos ügyeinek feltárása, erről is fognak születni posztok, pl a legutóbbi nyuszimotor-ügy. De persze a Tisza-kormány intézkedései is hagynak kívánni valót maguk után.

De igazi Stockholm-szindrómája most azoknak a szervezeteknek van, melyek létét a NER elleni küzdelem határozta meg. Oknyomozó portálok (Direkt36, Átlátszó, aHang stb.), az egyetemi közalapítványi rendszertől független, pont azok ellenében létrejött képzési intézmények, pl. a FreeSZFE. Vagyis nemcsak a NER olyan intézményei hullanak szét és alakulnak át, mint az MTVA, a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a KESMA, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a különféle intézetek (Alapjogokért Központ, Magyarságkutató Intézet, XXI. Század Intézet stb.), de az ezek tagadásából született civil szervezetek is.

Nyuszimotor

Most, hogy idén többször is kiunokázhattuk magunkat, volt egy közös síelésünk, aztán az iráni háború miatt hosszabb időre is nálunk ragadtak, végül pedig a legutóbbi hétvégét tölthettük együtt, rájöttem, hogy mennyire mások a mai játszóterek, nemcsak ahhoz képest, amikor mi voltunk gyerekek, de a mi gyerekeink korához képest is. Elsősorban sokkal biztonságosabb minden játék, valahogy nekem sokkal színesebbnek is tűnnek, de ami tényleg komoly változás, hogy nagyon sok közösségi eszköz van.

Emlékszem apukaként mekkora para volt nekem a gyerekek homokozójátékainak a számontartása. Mi az, amit mi hoztunk, mi az ami másé, és ha pont a miénkkel játszik egy kisgyerek, de már indulnánk hazafelé, elkérhetjük-e tőle, vagy abból csak sírásrívás lesz.

Aztán itt voltak a nyuszimotorok, a kis műanyag háromkerekűek, amit az ember levitt a játszótérre, de biztosan elkérte más gyerek is, és akkor megint csak a hisztizés volt. Mára mindez már csak a múlté. A homokozókba az önkormányzat homokokozó eszközöket, formákat helyez el, ezeket időről-időre pótolja, nincs veszekedés, nem kell parázni a szülőknek. És ott van a nagy kedvenc is, a nyuszimotor. A gazdag bel-budai kerületek játszóterein mindig vannak mindenki által használható, különböző méretű nyuszimotorok, minden gyerek motorozhat kedvére.

Beszúrok ide néhány motorozós képet, egyet még a saját lányaimról, a többit az unokákról:

Bori és Orsi 1997-ben Orfűn

Yaara és Alma az 1. kerületi Mátyás
király játszótéren

Alma a Mocsáros-dűlő játszóterén

Alma és Yaara ugyanott

Alma a Citadellán

Alma a Vérhalom téren

Na de ez az egész onnan jutott eszembe, hogy az eszes fideszesek nagy kapkodó választási kampányukban múlt év novemberében 12 ezer műanyag nyuszimotort osztottak szét az ország bölcsődéi között Koncz Zsófia családpolitikai államtitkár vezényletével. 

Az osztásban rész kellett venni a választókerületi elnököknek, országgyűlési képviselőknek, fideszes polgármestereknek, és erről kötelező volt a közösségi oldalakon posztolniuk, köszönetet mondva családbarát kormányunknak. Már akkor arról suttogtak, hogy valószínűleg erősen túlárazott beszerzésről lehet szó, és közérdekű adatigénylés formájában próbálták tényfeltáró újságírók megtudni a Kulturális és Innovációs Minisztériumnál, mibe került ez az adófizetőknek, de nem érkezett érdemi válasz. Mindenesetre a közösségi oldalakat elöntő nyuszimotor-áradat annyira vicces volt, hogy én erre egy rövid videóval reagáltam:

Fél évvel a közérdekű adatigénylés után a KIM jogutódja, a Szociális és Családügyi Minisztérium kiadta a részletes adatokat, amelyekből kiderült, hogy a játékszereket 185,3 millió forintért vásárolták az állami plakátcéges, síró-pityogó Balásy Gyula egyik cégétől, vagyis darabját 15 400 forintért!

Ezek a nyuszimotorok kiskereskedelmi forgalomban kb. 5000 forintért megvásárolhatók, de ekkora tétel esetében aligha kerülhetett többe darabjuk 2000-2500 forintnál. Hatszoros túlárazás, amiből valószínűleg nagyon sok magánzsebbe csurrant-cseppent.

Koncz Zsófia a 2026-os választásokon Tiszaújváros körzetében egyéni képviselőként vereséget szenvedett, de országos listán bejutott a parlamentbe (88. volt a Fidesz-KDNP listáján, aztán valahogy mégis előregrádicsolt 😕). Védi őt a mentelmi joga és az ostobasághoz való alapvető emberi jog. De azért mégis, na.

Szerintem a nyuszimotor az új lombkoronasétány!

Unokák: öröm, bánat

Orsi lányom a két unokával, valamint a vejem már megint itthon töltöttek egy hosszú hétvégét, mert egy régi barátjuk, Benedek esküvőjére voltak hivatalosak. Benedek vejem gyerekkori barátja, és már bőven együtt járt Orsival, de kikötötte, hogy minden péntek Benedeké. A péntek délutánokat Benedek a nászoméknál töltötte hosszú éveken át, ezért nászasszonyom kicsit második anyukájának tekinti magát, és Orsi kicsit féltékeny is volt Benedekre. Szóval nyilvánvaló, hogy egy ilyen esküvőt nem hagyhattak ki, mi meg örültünk az unokáknak.

És persze Orsiék érkezésének hírére Bori is vonatra szállt, hogy ő is együtt lehessen a testvéreivel és az unokahúgaival. Meg is kaptuk az unokákat péntekre és szombatra, volt nagy játszóterezés.

Péntek esti vacsorára mindannyian hivatalosak voltunk a nászomékhoz, itt aztán volt móka, kacagás.

Három lányom palacsintázik

Yaara kifesti Petra arcát

A családi együttlét örömére még egy teljes dupla szivárvány is megjelent az égen és az egész hazafelé vezető úton követett bennünket.

Szombaton este az unokák is mentek a lagziba és este 10-ig lumpoltak (a szüleik éjjel fél 2-ig). Vasárnap reggel 7-re vittem ki a családot a repülőtérre.

Joggal kérdezhetitek, kedves olvasóim, hogy akkor mi az a bánat, amit a posztom címében is említettem. Nos, mostanra bizonyossá vált, hogy Orsiék néhány évre Buenos Airesbe települnek át, mert vejem egy ingatlanbefektető cégnél nagyon kedvező ajánlatot kapott. Márciusban már jártak kint tájékozódni, két hét múlva újra kirepülnek Orsival már a végleges dolgokat (lakás, gyerekek óvodája és bölcsődéje, autóvásárlás) elintézni. Július végén szándékoznak áttelepülni és addig rengeteg sok dolgot kell intézniük, pl. a Tel Aviv-i lakásuk kiadását.

Budapest - Buenos Aires 12 000 km

Buenos Airesben most épp a tél közeleg, de mivel a gyerekek amerikai óvodába/bölcsődébe fognak járni, ott az északi féltekének megfelelően augusztus végén fog kezdődni az év. Orsi már lelkesen tanul spanyolul, mert Argentínában az átlagemberek nemigen beszélnek angolul.

Csodálom Orsiékat, hogy két gyermekkel, biztos izraeli egzisztencia mellett belevágnak ebbe a kalandba, nekem már csak a logisztikai lebonyolításba is beleborsózik a hátam, és még nem lehet tudni, hogy Orsi mihez kezd majd magával ezen a távoli földrészen. Ők nem azt a földhözragadt világot élik, mint mi, már korábban is bejárták Kanadát coast-to-coast, az USA nyugati és keleti részét, de voltak Japánban és a Lappföldön is. Számukra kicsi a mintegy egyharmad Magyarországnyi Izrael.

Magyarország térképe, benne Izrael

Baloldalt pedig Argentína térképe, benne Magyarország, abban pedig Izrael. Szóval Orsiék igazi világpolgárok. Azon a szomorúságon túl, hogy ritkábban fogunk találkozni az unokáinkkal (persze a kibertérben akár nap-mint-nap beszélgethetünk, de megölelni, megpuszilgatni nem tudjuk őket), aggódunk, hogy milyen identitás alakul ki bennük:

- Zsidó identitás? Végül is tartják a zsidó hagyományokat, és a gyerekek (legalább is a nagyobb) héberül tud a legjobban.

- Magyar identitás? Mindkét szülő magyarul beszél hozzájuk, és nagyszüleik magyarok, de ez mire elég?

- Az amerikai óvodában, később iskolában átlagos nyugati kultúrát ismernek-e meg?

- Mit ismernek meg az argentin kultúrából? Egyáltalán: Argentínából hová vezet majd az útjuk: vissza Izraelbe, vagy egy másik országba?

Felnőtt korukban mennyire fognak nekik hiányozni a gyökereik, mennyire fogják kutatni őseik múltját? (Családomban Zsuzsi nővérem és Bori lányom az, akit nagyon foglalkoztatnak a hagyományok).

Hát ezért egyszerre öröm és bánat nekünk unokáink jövője.

PS 2016.06.08.

Na, mihelyst hazaértek az unokák Izraelbe, máris légiriadó elől kellett délre költözniük, vejem nagyszüleinek otthonába. 😢

134/20

Egykori gimnazista osztálytársam, a Kossuth-díjas építész Skardelli György (nekem csak Gyuri) könyvét, az SK-t olvastam az elmúlt napokban, stílusosan főműve, a Puskás Aréna nagy eseménye, a 2026-os budapesti BL-döntő után fejeztem be. A könyv az MMA Kiadó gondozásában jelent meg, hiszen Gyuri 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, de tegyük hozzá, hogy 2010 óta a SzIMA-nak (Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia) is tagja, ennek székfoglaló kiállításán annak idején magam is jelen voltam. Természetesen dedikációt is kaptam Gyuritól:

 

Ez is szorul némi magyarázatra. Igen, valóban sokat vitáztunk, Gyuri kitartó, meggyőződéses fideszes maradt akkor is, amikor már szinte minden barátja kiábrándult a NER-ből. De valóban, baráti, afféle oltogatós hangnemben folytak a vitáink.

Az SK nagyon szép kiállítású építészeti könyv tervrajzokkal és csodálatos, zömében fekete-fehér vagy pasztell színű fotókkal illusztrálva. Ha az építészet megfagyott zene, akkor a jó épületfotó képes visszaadni annak a zenének a ritmusát, harmóniáját, dinamikáját. És a posztom címe, a 134/20 is magyarázatra szorul. A könyv végén leltárszerű felsorolásban szerepel Skardelli György 134 épületterve (persze ezek között vannak tanulmánytervek, koncepciótervek), külön kiemelve azt a 20-at, ami megvalósult.  De a részletes leírásban nemcsak a megvalósult épületek szerepelnek, hanem a szívéhez nagyon közel álló, de valamilyen ok miatt meg nem valósult koncepciók is.

A könyv elején gyermekkorát iskolás és egyetemi éveit írja le, ami számomra nemcsak azért volt nagyon élvezetes és megkapó, mert a középiskolás élményeink részben közösek voltak a Móricz Zsigmond Gimnázium matematika tagozatán, hanem mert ugyanolyan körfolyosós bérházban nevelkedő budai gyerek volt, aki a nyarait vidéki rokonainál tölti, akárcsak én.

Ezen a képen 15-16 éves osztálytársaim láthatók, jobboldalon
Gyuri. Egy Nagyhideg-hegyi kirándulás alkalmával készítettem.

Mivel ez egy szubjektív blog, azokat az épületeit említem most meg, melyekhez valamilyen személyes emlékem is kapcsolódik.

Knorr-Bremse Kutatási és fejlesztési központ

Erről az épületről és a Knorr-Bremse legendás magyarországi igazgatójáról, Palkovics Lászlóról nemcsak Gyuritól, de egy volt kollégámtól is hallottam, aki később átment a Knorr-Bremséhez, onnan is ment nyugdíjba. Mindketten nagyon jó véleménnyel voltak Palkovicsról, hiszen valóban kiváló tudományszervező, maga is akadémikus. Sokáig nem is tudtam, hogy megegyezik az államtitkárral és miniszterrel, aki a NER-hez való feltétlen hűségében asszisztált a CEU elűzéséhez, az MTA szétveréséhez, sőt, még a főmeteorológust is kirúgta, mert Orbánnak nem tetsző időjárás-előrejelzést adott ki augusztus 20.-ára.
Fürjes Balázzsal is szoros munkakapcsolata volt Gyurinak (Papp László Sportaréna, Puskás Aréna, MVM Dome), és szintén nagyon jó véleménnyel van erről a vitathatatlanul kitűnő sportlétesítmény- és városfejlesztőről, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjáról. Fürjes 2022-ben mégis vereséget szenvedett egyéni képviselőjelöltként a nála - valljuk meg - sokkal szerényebb kaliberű Hajnal Miklóstól egyszerűen azért, mert a kampányban Fürjes is kénytelen volt a Fidesz ostoba háborús retorikáját nyomni, amire a budapesti választók nem voltak vevők.

Nemzeti Színház

Gyuri több menetben is adott be pályázatot a Nemzeti Színházra, ezekről egy korábbi posztomban már írtam. A végül megvalósult Siklós Mária-féle épületet annyira elfogadhatatlannak és az építészszakma olyan szintű megalázásának tartotta, hogy saját bevallása szerint be sem tette a lábát az épületbe soha.

Budapest Aréna

Nagyon regényes a Budapest Aréna megszületésének a története. Már a neve is indulatot váltott ki Gyuriból: a Budapest Arénából először Budapest Sportaréna lett, annak ellenére, hogy ez egy multifunkciós csarnok, ahol sokkal több koncertet tartanak, mint sportrendezvényt. Aztán a név tovább bővült Papp László Budapest Sportarénára, pedig ökölvívó mérkőzések megtartására az épület alig alkalmas. A kavics-történetet talán mindenki ismeri: nem volt idő makettet készíteni, ezért egy kartonlap képviselte a közlekedési szinttől elemelt deck-et, üvegszilánkok a kristályépületeket és egy szép dunai kavics magát az épületet. Egyébként Gyuri itt használt először nagyobb mértékben számítógépet a tervezéshez.
Én nagyon szeretem ezt a csarnokot cápaszáj-szerű bejáratával, és sok emlékezetes eseményen - főleg koncerteken - vettem részt benne, legutoljára Bródy János 80. születésnapi koncertjén egy nappal a NER-t elsöprő parlamenti választások előtt.

A Pannonhalmai Főapátság fogadóépülete

Emlékszem, sokakban micsoda megrökönyödést keltett, hogy a Pannonhalmai Bencés Apátság fogadóépülete egy betonkubus lett. Pedig a könyvből kiderül, hogy három változatot tártak a megrendelő elé, és ők a legprogresszívebb változatot választották, és pont a helyi hatóság volt az, amely akadályozni próbálta a tervet. Régóta mondom, hogy a római katolikus egyház sokkal fogékonyabb a progresszív építészetre, egyszerűen abból adódóan, hogy a művészettörténeti és esztétikai ismereteik sokkal régebbre nyúlóak és szélesebb körűek, mint az átlagembereké. Csak érdekességként: a Szent Imre Gimnázium tornacsarnoka is egy betonkubus a neoreneszánsz épület mellett, mert ez inkább kiemeli a régi épület szépségét, nem pedig elnyomja.
A fogadóépületet viszonylag hamar, már 2004 őszén láthattuk (Petra fél éves volt), aztán 2017-ben, végül 2023-ban egy túra alkalmával. Az alábbi fotókon láthatjátok, hogy ezzel az épülettel Gyuri kvázi iskolát teremtett.

A fogadóépület 2004-ben (saját fotó)
Tervező: Skardelli György

2017-ben már új látogatóközpont és étterem (saját fotó)
Tervezők:  Albel Éva és Dick Sikkes

Szent Imre Gimnázium tornacsarnok (szig.hu)
Tervezők: Peschka Alfréd és Nemes Bertalan

Nemzeti Múzeum

Bár ez nem valósult meg, de egy közös síelés alkalmával mesélt róla Gyuri, és engem nagyon felvillanyozott ez a kétszemű istenség, a Napot és Holdat egyesítő Ősanya, melyre Gyuri ösztönösen talált rá. Jó lett volna, ha megvalósul.

A KÖZTI Ürömi utcai székháza

Ehhez az épülethez annyi a személyes kötődésem, hogy mivel a környéken laktam gyerekkoromban, gyakran jártam arra zongoraórára menet, meg bandáztunk is arra haverjaimmal, ismertem a régi, lepusztult épületet.

 

Az épület száz évvel ezelőtt, háttérben az Ürömi utcai általános iskola
Fortepan, Hanser Mária 

 

2021-ben itt kerestem fel Gyurit, hogy átadjam neki a Magyar Pénzverő 2021-es focivébére készült 10000 Ft névértékű ezüstérméjét, mert a Puskás Arénát ábrázolta. Gyuri ránézett az érmére és azt mondta: A Puskás Aréna nem ilyen.

Egyébként a Puskás Aréna egy idei emlékérmén, az MLSZ megalakulásának 125. évfordulójára kibocsátott pénzérmén is látható.

És készült egy emlékérem Gyuri egy másik épületéről, a Papp László Sportarénáról is (Budapest Sportaréna néven).

Füzéri alsóvár

A füzéri vár romjainál többször jártam, és 2016-ban már az újjáépített várat is "megcsodálhattuk". Nem tudtam, hogy Gyurinak is köze van hozzá, ezért amikor egy hónap múlva találkoztunk, felháborodottan mondtam neki, micsoda hamisítás betonból újraalkotni egy várat. Akkor elárulta, hogy az alsó vár újjáépítése a fogadóépülettel az ő alkotása, Horváth Jenő polgármester kereken megmondta, hogy ő romot nem épít. Gyuri mentségére legyen mondva, hogy a fogadóépület kortárs építmény szemben a várfallal, a kapuval és a csapóhíddal. Én még a Műemlékvédelem című folyóiraton nevelkedtem, melyben még alapvetés volt, hogy romot visszaépíteni tilos.

Az alsóvár 2016-ban (saját kép)

2024-ben egy túra alkalmával ismét jártunk Füzéren, a parkolónál lévő büfénél ott volt Horváth Jenő polgármester (egy túratársam ismeri), és látszott rajta, hogy él-hal a településért. Egy arra haladó teherautóról leesett egy farönk, ő maga húzta félre az útról. Az ismertető táblán aztán fel is fedeztem Skardelli Gyuri nevét

A hegyormon az újjáépült felsővár 2024-ben (saját fotó)

A Puskás Aréna

A Puskás Arénáról kétszer is posztoltam: először, mikor részt vehettem egy épületbejáráson még az átadás előtt, másodszor pedig az átadásakor. Ennek a tervezése is elég kalandos, hiszen eredetileg a régi Népstadionból atlétikai stadion lett volna, és e mellé kellett volna egy új arénát építeni, pl. az egykori SYMA Csarnok (ma BOK Csarnok) helyére. A KÖZTI mindig is azon a véleményen volt, hogy ez túlzsúfolttá tette volna a területet, ezért ők a "stadion a stadionban" koncepció mellett tették le a voksukat és ilyen pályázatot is adtak be.
Informatikai okokból kizárták őket a pályázatból (anonim pályázat esetén semmi nem utalhat a pályázó kilétére, de egy Word dokumentumban bennmaradt a KÖZTI névjegye). Aztán, amikor mégis a KÖZTI-t hirdették ki győztesen és Vigh László felügyelte a tervezés folyamatát, még szállodát, edzőtermeket és rendezvénytermeket is álmodtak az épületbe. De ez  több okból sem valósulhatott meg:

• A gigantikus tartószerkezetek közé beépített funkcionális helyiségek rendkívül megdrágították volna az építkezést;
• A 62 ezer nézőnek el kell tudni igazodni az épületen belül, még vészhelyzet esetén is;

Vigh Lászlóra túl nagy volt ez a kabát, így szerepét hamarosan Fürjes Balázs vette át, és egy sokkal letisztultabb koncepcióval folytatódhatott a tervezés. Sajnos a Népstadion eredeti pilonjait az ikonikus betonrácsokkal sem lehetett megtartani statikai okokból, de az újak a régiek látványát idézik vissza.

Mérnök úr magyaráz.

Gyuri a stadionért 2020-ban megkapta a Kossuth-díjat, melyet az osztálytársai egy stadion-alakú tortával ünnepeltek.

Gyuri örült a tortának, de lakonikusan megjegyezte: ez olyan, mint Rumcájsz kunyhója. Én meg bevallom, azon az egy épületbejáráson kívül még soha nem voltam a Puskásban.

MVM Dome

Az MVM Dome már a Puskás átadása előtt elkezdett épülni az egykori Ferenc József (később Zrínyi) Laktanya helyén. Itt volt tanár unokatestvérem férje, de itt katonáskodott nagyobbik unokaöcsém is. Emlékszem mennyire megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy újabb sportcsarnok épül, ráadásul sokkal kisebb hírveréssel, mint a Puskás. Ezt még tetézte, hogy egyáltalán nem készültek látványtervek, és a könyvből is kiderült, hogy valóban már nagyban folyt az alapozás, amikor még tervezték a felépítményt. A statikus mindig föntről lefele vezeti le a terheket az alapba, ezért ez a sorrend nem teljesen szerencsés. A végeredmény viszont tényleg a Skardelli-életmű betetőzése lett.
Meghökkentő hír, hogy a 2027-es Budapesti vizes vébé úszás- és vízilabda-számainak nem a Duna Aréna, hanem az MVM Dome ad majd otthont. Ennek egyszerű a magyarázata: olcsóbb az MVM Dome-ba mobil medencét telepíteni, mint a Duna Arénát ismét ellátni azokkal a mobil lelátókkal, amelyekkel 2017-ben kiegészítették a létesítményt.

Számunkra felejthetetlen élményt jelentett a tavaly októberi Presser-koncert az MVM Dome-ban.

Gyuri nagy tisztelettel ír minden közreműködőről, társtervezőkről, építőkről. A Puskás tervezése során volt, hogy 200 tervező dolgozott egyszerre. A könyv végén név szerint is fel vannak sorolva, köztük egy másik osztálytársam, aki 40 évig statikusként dolgozott a KÖZTI-ben. Mert zenekar és díszletmunkások nélkül mire menne a primadonna.

És érdemes megfogadni zárószavait:

"Mindig is úgy gondoltam, hogy az építészet a legközösségibb művészet. Életünk minden szakaszában ott vannak az épületek, a születéstől a halál pillanatáig körbevesznek bennünket. Lakóházak, iskolák, munkahelyek, kórházak, középületek. Nem tudjuk kikerülni a hatásukat, akár használjuk őket, akár nem. A mindennapjaink részesei. Talán nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mitől van jó vagy rossz érzésünk, amikor épp csak elmegyünk egy ház mellett, vagy bejárjuk a tereit. Az épületek sok évtizedre, évszázadra meghatározzák mindennapjaink környezetét, élettereit. Megjelenésük folyamatos hatással van az életünkre. Nap mint nap, akaratlanul is. Sose feledjük el ezt a felelősséget!"

Születésnapi emlékek

Kedveseim, mindjárt vége a májusnak, de olyan jó visszaemlékezni arra a sok szeretetre, amit kaptam tőletek a 70. születésnapomon. Mindenki írt rólam egy kedves emléket, és a családi köszöntésemen nekem ki kellett találnom, hogy kitől származik az írás.

A legtöbbet persze kitaláltam, de olyan is volt, aminél mellé trafáltam.

👉  Ha ide kattintotok, akkor az összeset elolvashatjátok.  👈

A múltat végképp eltörölni? - 2

Kétrészes posztom előző részét a Karmelitával zártam, vagyis az már eldőlt, hogy nem költözik bele a miniszterelnök hivatala. Ötletelés indult meg, hogy hogyan hasznosítsák. Különösen az az új épület érdekes, amely a Várba látogatók által kedvelt kilátóhely, a Püspökkert helyére épült a Hunyadi János út és a Színház utca sarkára, mert ezt irodaházon kívül aligha lehetne másra használni. A Püspökkert helyén a második világháború előtt a tábori püspökség épülete állt.

Az egykori romos épület

Az új irodaház a Karmelita mellett

A Vár többi régi-új épületéről Szily László ezt írta egy cikkben:

"Ami az ügyben az igazi botrány: hogy ezek – egyet kivéve – bármiféle cél, elképzelt funkció nélkül felhúzott, gyakran éppen emiatt irreálisan drága és felesleges épületek. Ezek nem valós igényekre adott válaszok. Nem bármiféle célra készült épületek, ezek létének egyetlen célja maga az elkészülésük volt. Nem, vagy nemcsak a luxus részletmegoldásaik miatt felháborítók, hanem az alapvető feleslegességük miatt. Ezek nem házak és főleg nem minisztériumok, hanem elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek játékai."

De azért érdemes sorra venni a Vár épületeit, melyekről új építési miniszterünk, Vitézy Dávid úgy nyilatkozott, hogy torzókat nem hagyunk:

• A nemsokára elkészülő József főhercegi palota menet közben az Alkotmánybíróságnak lett ítélve, de erős kétségeim vannak afelől, hogy a Magyar-kormányzat alatt beköltöznek ide (sőt, lehet, hogy az Alkotmánybíróság ebben a formában meg sem marad).
• A volt Vöröskereszt székház Rogán minisztériuma lett, most a Szociális és Családügyi Minisztérium költözne bele, de nekik kicsi lesz.
• A volt Honvéd Főparancsnokság épülete szintén menet közben vált a Hadtörténeti Múzeum leendő otthonává, de azok most mégis visszaköltöznek eredeti helyükre, a Kapisztrán térre.
• A Budavári Palota lebontott majd visszaépülőben lévő északi szárnya eddig is bizonytalan funkciójú volt, csak annyit lehetett róla tudni, hogy a Habsburg Ottó Alapítvány is itt kap majd helyet.
• A Nemzeti Galéria nagy valószínűséggel marad, mert a városligeti építkezést Lázár János már évekkel ezelőtt leállíttatta (valószínűleg a Liget-projekt többi építkezése, a Közlekedési Múzeum helyére visszaépítendő Magyar Innováció Háza és a Városligeti Színház is elmaradnak).
• A csigalassúsággal nagy nehezen felépülő Lónyay-Hatvany Villa a Fidesz által pénzzel vastagon kitömött Batthyány Lajos Alapítványnál kötött ki, és mint Aranybástya Étterem egyelőre nekik termeli a pénzt. Kérdés, hogy meddig.
• Valószínűleg marad az Országos Széchényi Könyvtár is, mert költözése az egykori Kilián laktanyába még a Holdban van.

Egyszóval a nem túl jól kihasznált Lovarda és Főőrség mellé becsatlakozik a József főhercegi palota, a Honvéd Főparancsnokság és a Palota északi szárnya, mint "elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek játékai."

De a Pénzügyminisztérium, melynek az utolsó pillanatban énekelték ki a sajtot, akarom mondani a Szentháromság téri épületet a szájából, sem marad az alig fél éve elfoglalt Ajtósi-Dürer sori épületben, hanem megy vissza a József nádor térre. Igazi költözős körmagyart járnak a minisztériumok. Még szerencse, hogy a Belügyminisztériumot mégsem teszik ki a Szentháromság térről, plusz egy évbe és iszonyú sok pénzbe került a minisztérium különleges biztonsági és informatikai igényeinek a kialakítása.

A márványtábla szerint Pénzügyminisztérium, pedig Belügyminisztérium

Ha már szó volt az épületekről, beszéljünk a köztéri szobrokról is. Elég sok kritika érte a Fidesz szoborállítási-szoboráthelyezési programját. Vegyünk néhányat:

• A Kossuth tér szobrai közül a déli oldalon álló Adrássy Gyula-szobor (Zala György alkotása) Budapest egyik legszebb lovasszobra, de ugyanez nem mondható el az északi oldalon álló Horvay János-féle Kossuth-emlékműről és a Zala György és Orbán Antal által jegyzett Tisza István-szoborról. Főleg ez utóbbit szeretnék sokan eltávolíttatni. Szintén sokan szeretnék, ha A forradalom lángja visszakerülne a Kossuth térre.
• A Szabadság téren 2014-ben felavatatlanul felállított A német megszállás áldozatainak emlékművét szintén sokan küldenék a Szoborparkba. Sokaknak viszont pont az a véleményük, hogy talán az lenne a legjobb, ha ez a soha át nem adott és a Fidesz-kormányzat által is szégyellt emlékmű megmaradjon örök mementónak, az igazság elhallgatásának, a hazugságra épülő emlékezetpolitikának az emlékműveként.
• A szintén a Várkapitányság által levezényelt Citadella-felújítás nekem tetszik, de ennek kapcsán a Szabadság-szobor talapzata kapott egy hatalmas kőkeresztet, ráadásul úgy, hogy nem tudni, ki volt a megrendelő. Bár sokan ezt is eltávolíttatnák, én ugyanazt gondolom, amit a Német megszállási emlékműről: Ez a szobor csaknem 80 éve tekint le erre a viharos történelmű fővárosra, miért ne tükröződhetne vissza a közelmúlt történelme ezen az emlékművön.

És végül essen szó olyan sokakat irritáló megnevezésekről, mint megyék helyett vármegyék, kormányhivatalok vezetői helyett főispánok, Magyar Köztársaság helyett Magyarország. A megyék visszanevezéséről már döntés született, a főispáni megnevezéssel együtt lehet, hogy az egész kormányhivatali rendszer (mely 2011 óta áll fenn) megszüntetésre kerül. Árva, lángoktól ölelt kis országunk neve viszont marad Magyarország.

Az új Magyar-kormány - a közvélemény nyomására és választási ígéreteinek eleget téve - túl sokat foglalkozik szimbolikus döntésekkel, túl sok emléket szeretne végképp eltörölni az Orbán-rendszerből. Pedig szerintem inkább meg kéne tanulnunk megbékélni a múltunkkal.