Ahogyan a politikai közbeszéd egyre inkább a nagycsoportos óvodások szintjére süllyed, úgy változnak a propaganda módszerei is. A gyerekeknél bevált módszer a bevésés: naponta többször ugyanazt kell ismételni. A propagandában sem más a helyzet: a papagáj módjára ismételgetett szlogeneken kívül lehetőleg ugyanazokat a propagandafilmeket is kell sugározni minden hullámhosszon. Így kerül be a fenti lány nap-mint-nap a közszolgálati híradóba, gondolom akaratán kívül.
Arról van ugyanis szó, hogy a TISZA Etyeken tartott egy lakossági fórumot, ahol az adópolitikai terveikről beszéltek, de Tar Zoltán azt találta mondani, hogy de ne mondjunk el mindent, mert akkor megbukunk. Amatőr hiba volt, azóta ezt a filmrészletet ismételgetik a propagandahíradókban.
Ez a lány lett az én kabalalányom: ha a reggeli híradóban feltűnik, már jól kezdődik a napom. Több mint egy évvel ezelőtt, amikor a Fidesz az úgynevezett Lánchíd-ügyet pörgette minden nap, mert a propaganda szerint a főváros az A-Híd Zrt-nek azért fizetett többet a Lánchíd felújításáért, mert egy ügyvéd, Vig Mór cégén keresztül visszakapták a pénz egy részét. Vig Mór számlagyárat üzemeltetett, amiért letartóztatták, és TEK akcióját nagy élvezettel adták le hónapokig minden híradóban, és ebbe is belekerült egy civil: egy pongyolás nő, talán az ügyvéd felesége. Őt is földre fektette a TEK és a hátára térdepelve megbilincselték. Akkoriban akkor volt jó napom, ha reggel volt a híradóban a pongyolás nő.
Tudjuk, hogy Orbán nagyon szereti a labdarúgó hasonlatokat, nemrég még edzőtábort is tartott a digitális harcosoknak, mintha a BL-döntőre készülnének. De Magyar Péter pontosan azt játssza, amit mi is az óvodában, ha valakit halálra akartunk idegesíteni: Visszamondtunk neki mindent szó szerint.
Orbán nemzeti konzultációt hirdet - Magyar meghirdeti a Nemzet Hangja online konzultációt;
Orbán a TISZA állítólagos adóemeléséről szóló szórólapokkal tömi tele a postaládákat - Magyar a TISZA adócsökkentési terveiről szórólapozik;
Döntsön, aki tud
Orbán békemenetet szervez október 23.-ára - Magyar pedig nemzeti menetet.
Ránk október 23.-ától egy négy napos túra vár, megpróbálunk egy kicsit kikapcsolódni ebből a politikai csinnadrattából. De azért ha valaki meg tudja mondani, hogy ki ez a lány a Fidesz propagandavideójában, az írja meg nekem.
Az elmúlt hat hétben a Bróker Marcsi televíziós sorozat szögezett minket a tévékészülék elé. A 2000-es évek legendás karcagi magánbrókeréről készült sorozat annak ellenére volt lebilincselő, hogy viszonylag kevés ismert színész játszott benne. A Marcsit alakító Bacskó Tünde zseniális volt. Kétségtelen sokat hozzáadott a film színvonalához, hogy a jelenlegi legnagyobb magyar blockbustereket rendező Herendi Gábor volt az egyik társrendező, és Geszti Péter az egyik producer.
Dobrai Sándorné Nagy Mária (alias Bróker Marcsi) karcagi üzletasszony 2002 óta foglalkozott az általa alapított utazási iroda kereti között utazásszervezés mellett pénzügyi közvetítéssel is. Gyakorlatilag Karcagon és a környéken mindenki Marcsinál fektetett be, mert "olyan ügyesen bánik a pénzzel". Valójában a friss pénzt hozó befektetők pénzéből fizette a kamatokat, vagyis klasszikus pilótajátékot vagy piramisjátékot űzött. A 2015-ös brókerbotrányok (Buda-Cash, Questor) hozták el Marcsinak is a bukást: a megcsappant bizalom miatt minden befektető egyszerre akarta Marcsitól kivenni a pénzét. Marcsi Belize-re menekült, de kiadták a magyar hatóságoknak. Érdekesség, hogy csak 2022-ben mondták rá ki a jogerős ítéletet (10 év börtön), még mindig ül.
A hatrészes sorozat sok magánéleti szállal is foglalkozik. Amikor felnőtt gyermekei számon kérik, hogy ahelyett, hogy befektette volna az ügyfelek pénzét, abból fizette ki a többi ügyfélnek a kamatokat, Marcsi így válaszolt: Miért, a bankok nem pont ugyanezt csinálják? A film szerint Marcsinak tényleg semmi terve nem volt a pénz megforgatására. Amíg tartott a Bokros Lajos-féle csúszó leértékelés, addig a valutázásból kiszámítható haszon keletkezett, de utána már pont ugyanannyit bukott a pénzváltásokkal, mint amennyit nyert. De a film fontos hangsúlyt helyez arra, hogy Marcsi befektetői között önkormányzatok és nagyvállalkozók is voltak, akiket Marcsi a maradék pénzből kifizetett, ezek a tárgyaláson mégis ellene fordultak.
Úgy gondoltam, hogy a Bróker Marcsi-sztori ürügyén áttekintem a hazai brókerbotrányokat.
Tribuszerné
Tribuszer Zoltánné Aranyos Margit akár a példaképe is lehetett volna Bróker Marcsinak, hiszen csaknem egyidősek. Tribuszernének Ajka városát sikerült ugyanúgy behálóznia, mint egy évtizeddel később Marcsinak Karcagot és környékét. Ellentétben azonban Marcsival, neki semmiféle pénzügyi képzettsége nem volt. Klasszikus piramisjátékot űzött. Történetét az teszi romantikussá, hogy csaknem egy éven keresztül úgy volt szökésben, hogy pár saroknyira a budapesti "rendőrpalotától" bérelt lakást. Jogerős büntetésének letöltése után újabb csalássorozatba kezdett, amiért 2014-ben újabb nyolc évet kapott.
Lánchíd 2000
Szintén a '90-es évek sztorija a Lánchíd 2000-botrány. A pénzintézeti tevékenységi joggal nem rendelkező cég magas hozam ígéretével adott el haszonjegyeket és kincstárjegyeket, de az ügyfelek pénzével egyszerűen megpattantak. Csak 2012-ben született viszonylag enyhe jogerős ítélet, de persze a betétesek azóta is futhatnak a pénzük után.
A Postabank-botrány
A Postabank a '90-es évek sztárbankja volt, megalakulásától kezdve erősen jelen volt a médiatérben és aktív társadalmi szponzorációs tevékenységet is folytatott. Ugyanakkor a Princz Gábor vezette pénzintézet gazdálkodásáról mindvégig csak homályos információk kerültek napvilágra. A bank pénzügyi mutatói átláthatatlanok voltak, a legtöbb esetben csak összevont számok, százalékos adatok „írták le” a pénzintézet eredményeit. A PB olyannyira bennfentesen működött, hogy azt még a banki pénzügyekben igencsak jártas szakemberek sem voltak képesek átlátni, kivéve természetesen a PB vezetését. A céltartalék-képzés nem volt elegendő, miközben a bank renoméját több kétes tranzakció is beárnyékolta. A rossz hitelportfóliót nem számolták fel, hanem befektetésekké, majd pedig befektetéscsomagokká alakították, amelyek sok esetben azonban már más "befektetők" kezében landoltak, ki tudja, milyen áron. A bank nagy VIP-ügyfélkört tartott fenn - elsősorban befolyásos politikusok, újságírók és vállalkozók körében - akiknek magasabb hozamot adtak a betétjeikre, cserébe a bank útjának egyengetését várták el.
1997 februárjában a betétesek bizalma megcsappant és bankpánik tört ki. Emlékszem, nővéremtől szemrehányó telefonhívást kaptam, hogy miért nem szóltam, hogy baj van a Postabankkal (honnan tudhattam volna bármit is, nekem ott nem volt pénzem?). Nagyjából minden úgy zajlott, mint az alábbi filmrészletben:
A Postabankot aztán az első Fidesz-kormány konszolidálta, Princz Gábort pénzbüntetésre ítélték. A Postabank alkalmazottai közül került ki Bróker Marcsi is. És az alapítói között volt egyik tankörtársam - a legutóbbi évfolyamtalálkozón is találkoztunk - aki az Üzleti Igazgatóság vezetője volt, kölcsön, lízing és befektetési ügyekkel foglalkozott. 1990-ben kivált a bankból. Emlékszem, pont Princz Gábor halálának napján (2018-ban) futottunk össze vele a Tabán moziban, én közöltem vele a hírt, és azt vártam, hogy elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, de ehelyett így fakadt ki: Az a szemét gazember! Éppen ideje volt!
Kulcsár Attila, K&H Equities
A 2000-es évek elejének botrányhőse kétségtelenül Kulcsár Attila volt. A K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek – magánszemélyek és egyes állami vállalatok – pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott. Tulajdonképpen a piramisjáték mellett ez a másik módszer: a befektetőtől alacsony kockázatú befektetésre átvett pénzt magasabb hozamot ígérő, de egyben magasabb kockázatú befektetésbe teszed. Klasszikus sikkasztási bűncselekmény, ha egy pénzintézet alkalmazottjaként teszel ilyet.
Az érdekesség, hogy a 2003-ban kirobbant botrány nyomán csak 2017-ben született jogerős ítélet, Kulcsár öt évet kapott.
Baumag, ingatlanbefektetési szövetkezetek
Az ingatlanbefektetési szövetkezetek azt a jogi kiskaput használták ki, hogy a szövetkezeti tagok által nyújtott tagi kölcsön nem tartozott a bankfelügyelet hatálya alá, mert nem minősült befektetésnek. Az ügyfél a részjegy megvásárlása után szövetkezeti tag lett, befektetése pedig tagi kölcsönként lett elkönyvelve. A befektetése után járó hozamot a szövetkezet hasznából fizették ki. Állami védelem nem volt, a befektetők akár teljes pénzüket is elbukhatták, ami a Baumag-nál meg is történt.
A Baumag ugyanis magasabb hozamot ígért, mint amennyire az ingatlanbefektetéseiből (pl. a parádsasvári Palotaszálló hasznosításából) valójában realizálható volt. Ez végül fizetésképtelenséghez vezetett. A fizetésképtelenség bejelentése előtt azonban történt egy kis vagyonkivonás is (ami ugyebár csődbűntett), így a károsultak kárenyhítésére már szinte semmi nem maradt.
Apósom és anyósom is a Baumag-károsultak között volt, a kártérítési perek még jelenleg is tartanak, mostmár feleségemmel és sógornőmmel, mint örökösökkel, de azért túl nagy pénzre nem számítunk.
Buda-Cash
A Buda-Cash ugyanazt csinálta cégszinten, amit Kulcsár Attila a saját szakállára: a brókercég ugyanis engedély nélkül befektette, majd elvesztette az ügyfelei pénzét, 2007 áprilisától 2014 májusáig az ügyfelek pénzéből rendszeresen vásároltak tőzsdén forgalmazott értékpapírokat anélkül, hogy az ügyfelek erre megbízást adtak volna. Ráadásul az ígért és a tényleges hozam közötti különbséget off-shore számlákra utalták. Persze a veszteséges befektetések miatti hiányt valahogy pótolni kellett, ezért megvásárolták a DRB bankcsoport takarékszövetkezeteit. A Buda-Cash befektetői között önkormányzatok és egészségpénztárak is voltak (Prov1ta, Honvéd Egészségpénztár).
Én Prov1tás voltam. Ennek az egészségpénztárnak szinte minden pénze a Buda-Cash-ben volt, a pénztár vezetője a fizetésképtelenség 2015-ös kihirdetése után tragikusan elhunyt (nem derült ki, hogy szívrohamban, vagy öngyilkos lett). Minket nem kártalanítottak, ellentétben a Honvéd Egészségpénztár tagjaival, akik ugyanúgy jártak, de egy külön kormányrendelet értelmében kártalanították. Ők az államnak kedvesebb ügyfelek voltak. Buda-Cash ügyben 2018-ban született első fokú ítélet, jogerős ítélet még nincs.
Questor
Néhány héttel követte csak a Questor pénzügyi összeomlása a Buda-Cash-t. Kiderült, hogy a csoport által kibocsátott és a brókercége által forgalmazott kötvények egy része fiktív volt, vagyis a 210 milliárd forintnyi kötvényállományból 150 milliárdot engedély nélkül bocsátottak ki. A kötvényvásárlások nyilvántartási rendszerét is manipulálhatták. A cégcsoport vagyona (a 160 milliárd forintnyi különféle befektetés mínusz a 60 milliárd forintnyi bankhitel és egyéb kötelezettség) csak töredéke volt a kötvényállománynak, az újabb és újabb kibocsátások tulajdonképpen pilótajátékká változtatták a pénzügyi vállalkozást. A Questor ügyfelei között is voltak állami szervek, önkormányzatok és magánszemélyek egyaránt. Amikor a Questor vezetője, Tarsoly Csaba jelezte a kormányzati szervek felé, hogy veszélyben a pénzük, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gyorsan kivette befektetését, amivel tulajdonképpen csődbűntett gyanúja vetült rájuk. Talán ezért történt ebben az esetben állami kártalanítás, melyet egyébként az Alkotmánybíróság és az EU is rossz szemmel nézett.
A Questor-ügy annyiban is hasonlít Bróker Marcsi ügyéhez, hogy a Questor is működtetett fedőcégként egy utazási irodát, akárcsak Marcsi, hirdetéseikkel tele volt a média 2015-ig, számos televíziós vetélkedő műsor szponzorai között ott voltak. Tarsoly Csaba büntető pere csigalassúsággal halad, tavaly még csak első fokon zárult le az ügy 13 év fegyházbüntetés kiszabásával.
MNB alapítványok
Furcsa, hogy a banki és pénzintézeti csalások között megjelenik a Magyar Nemzeti Bank, pedig tényleg ez a helyzet. Az MNB Pallas Athéné alapítványának vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt.átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenít struktúrában az alapítvány vagyonát meghaladó több száz milliárd forint értékben fektetett be pénzt, ráadásul rosszul. A rossz befektetés miatt a vagyon egy része jelentősen csökkent, miközben a pénzből részesültek Matolcsy György fiának környezetéhez kötődő cégek. A botrány a Neumann János Egyetem alapítványa révén továbbgyűrűzött Kecskemétre is, ahol már az érintett vezető fideszes politikusok lemondását követelik: a jegybanki alapítvány pénzeit és befektetéseit kezelő Optima Befektetési Zrt. 127 milliárd forintot vont be az egyetem vagyonkezelő alapítványától egy kötvénykonstrukcióval abból a pénzből, amelyet az állam adott az egyetem vagyonkezeléséhez. Az Optima a pénzeket tőzsdei vállalatokba fektette, a tőkét külföldre vitte, ráadásul szinte egyetlen ágazatba, az ingatlanpiacba fektette be, ahol jelentősen veszített az értékéből.
Mintegy 500 milliárd forint áramlott ki az MNB-ből az alapítványi céghálózatba.
Ezen a képen az MNB Úri utcai konferenciaközpontja előtt állunk 500.000.000.000-ot felmutatva, én tartom a kilencedik nullát.
Média-megjelenés
A Bróker Marcsi című sorozat jelenleg RTL+Prémium előfizetéssel streamelhető. Viszont ingyenesen nézhető a 2007-ben készült Overnight című magyar film a YouTube-on. A film egy saját szakállára dolgozó (magyarul: sikkasztó) brókerről szól, akinek egyetlen éjszaka áll rendelkezésre egy nagybefektető pénzének a visszaszerzésére. A film nagyon jól mutatja be a brókerek hedonista életét, feltétlenül nézzétek meg.
A szimchat Tórá, vagyis a Tóra örömünnepe napján visszatért az összes túsz Izraelbe. Két évvel ezelőtt a szimchat Tórá pont október 7.-ére esett, amikor a Hamász brutálisan rajtaütött a Nova zenei fesztiválon és a környező kibucokon, brutálisan legyilkolva mintegy 1200 lakost, és elhurcolva 251 túszt. A Tóra örömünnepén a templomban befejezik a Tóra végigolvasását majd újrakezdik. Vagyis két Tóra-olvasásnyi idő kellett a túszok hazatértéig.
Két évvel ezelőtt azt a címet adtam a posztomnak, hogy Újrakezdés. Mert hasonlóan a Tóra újrakezdéséhez, a terrortámadással is lezárult egy korszak és valami új kezdődött. Vajon mennyire vált be a Hamász számítása, mi volt a terve?
Arra valószínűleg számítottak, hogy Izrael kegyetlenül leszámol velük, de abban bíztak, hogy a környező muszlim országok - amelyek közül egyre többel sikerült Izraelnek megállapodnia - a segítségükre sietnek, és sikerül legyőzniük "a Sátán birodalmát". Nos ehelyett a közel-keleti helyzet teljesen átrendeződött, melynek két nagy vesztese Irán és a Hezbollah. A Hezbollah lefegyverzésével pedig bukott az oroszokkal baráti viszonyt ápoló szíriai rezsim is. Vagyis a Hamásznak ez a számítása nem jött be, és lényegében támasz nélkül maradt.
Arra is számítottak, hogy a világ közvéleményének szimpátiája a palesztin nép felé fordul, és elfordulnak Izraeltől. Nos, ez a várakozásuk beteljesült, szerte a világon vannak palesztinpárti tüntetések, Izraelt elítélő közlemények, kiállás egy jövőbeli palesztin állam mellett.
Gyökeres fordulatot kétségtelenül az USA erőteljes fellépése jelentett. Komoly segítséget nyújtottak Izraelnek az iráni atomfenyegetés felszámolásában, de egyúttal sikerült nyomást gyakorolniuk a térség országaira és Izraelre egy, az USA által diktált békeszerződés elfogadására. Pedig Donald Trumpról tudjuk, hogy sohasem egyenes vonalban közelít a célja felé.
Nem kerülhető meg a gázai áldozatok magas száma és az Izraelt ért "népírtás" vád. A háború alatt 67 175 halott volt palesztin részről: 31 754 férfi (47%), 20 179 gyermek (30%), 10 427 nő (16%),4 813 idős ember (7%). Nem derül ki, hogy a férfiak közül hányan voltak harcosok, illetve az sem, hogy hányan haltak természetes halált. 67 ezer halott nagyon sok, de mégis "csak" a gázai lakosság 3,4%-a. A második világháborúban csak a magyar katonai veszteség tett ki ekkora arányt, amihez még hozzájött 60 - 100 ezer magyar civil áldozat és legalább 400 ezer elpusztított magyar zsidó, ez utóbbi tényleg népírtás volt.
A népírtásról, vagyis a genocídiumról egy az ENSZ által elfogadott deklaráció szerint akkor beszélünk, ha egy népcsoport teljes vagy részleges elpusztítására irányuló szándék áll fenn, akár emberek megölése, fizikai vagy mentális károsítása, születések megakadályozása vagy életfeltételek ellehetetlenítése által. Hogy világos legyen: ha egy gázai kórházat azért bombázok le, mert "hadd pusztuljanak az arabok!", akkor valóban népírtásról beszélünk, de ha azért, mert az alagsorában a terroristák egy rakétaösszeszerelő üzemet működtetnek, akkor a sok civil áldozat, ami ennek az üzemnek a megsemmisítésével jár, felvetheti a háborús bűntett vagy az emberiesség elleni bűntett tényállását, de a népírtásét semmiképpen. Valószínűleg még évekig fogják vizsgálni, hogy egyes gázai hadi cselekmények mennyire ütik meg a háborús bűntett mértékét, de a Hamásznak a hadműveleteket bármikor módjában állt volna leállítani a túszok elengedésével.
És hogyan alakult a túszok sorsa? A 251 túszból 166-an menekültek meg élve: 8-at kimentettek, 158-at elengedtek. 85-en veszítették életüket, ebből 65 holttest visszatért Izraelbe, 20 holttest még nem került elő. Alul láthattok egy idővonalat a túszok sorsának alakulásáról.
Forrás: The Washington Post (kattints a teljes képernyős nézetért)
Miközben az izraeli túszok sorsát böngészem egy Wikipedia-oldalon, döbbenten fedezem fel, hogy az egyikőjüknek pont az a neve, mint a vejemnek, és 2023. december 8.-án egy sikertelen kimentési kísérlet során hunyt el. Egy héttel később pedig három túsz baráti tűzben veszítette életét.
Nagy kérdés, hogy mi lesz ezután? Valóban sikerül-e egy "semleges entitás" által fenntartott status quo-t kialakítani a térségben? Még hány generáción át fog izzani a népekben az egymás elleni gyűlölet? Kik, milyen pénzből fogják Gázát újjáépíteni? Fény derül-e arra, hogy milyen tényezők vezettek el oda, hogy az izraeli hírszerzés nem tudott a Nova fesztivál ellen készülő támadásról? Bíróság elé kerül-e Benjamin Netanjahu? Lesznek-e háborús bűntettekkel kapcsolatos perek?
Egy biztos: ahogyan a Tóra olvasása újrakezdődött a tegnapi nappal, úgy kezdődött valami új a térségben. A Tóra kezdő mondatai bizakodásra adnak okot:
Presser Gábor olyan, mint egy csupaszív mackó. Zenéjét receptre kéne felírni. Az MVM Dome-ban megrendezett koncertjén a csarnok úgy feltöltődött pozitív energiával, hogy ezzel akár a Holdba is repíthetett volna minket. "Mindig magasabbra!"
Amikor még az év elején megvásároltuk a jegyünket a koncertre, azért fohászkodtam, hogy jaj, csak nehogy közbejöjjön valami. Szerencsére nem jött közbe semmi gikszer, és a koncert minden várakozásunkat felülmúlta.
Már a Presser-könyv kapcsán (melynek második kötete is megvan és várakozik a csőben) megírtam, hogy Pici bácsi a magyar könnyűzenei élet nagy kovásza. Koncertje a Presser-életmű keresztmetszete volt számtalan vendégművésszel, énekesekkel, zenészekkel táncosokkal. Ők voltak a "403. társulat". A hangtechnika tökéletes, a látványtechnika pedig fergeteges volt, kicsit a Presser-könyvet láttam a kivetítőkön megjelenni.
A koncert elején hippi táncosok lepték el a színpad környékét és a Neked írom a dalt-tal énekeltették meg a közönséget. A hippik később tánckarrá alakultak, és pont úgy néztek ki, mint a Hair színes forgataga. Aztán Pici bácsi elfoglalta a helyét a küzdőtér közepén lévő négyzet alakú pódiumon egy zongora és egy szintetizátor között, körbevették a zenészek: ütősök, szóló és basszusgitárosok valamint a vokalisták. És kezdetét vette a két és fél órán keresztül tartó csoda.
Időben nem lineárisan haladtunk, de az ős-Omegától az LGT-n keresztül a patronáltjainak írt dalokon és a musicaleken keresztül egészen a napjainkban íródott dalokig jutottunk el mindenféle bakugrásokban.
Az Omegás időkből elhangzott a Tízezer lépés (Sena Dagadu előadásában, akit legutoljára az István a király 40 éves jubileumi előadásán hallottunk énekelni a Sámánasszony szerepében) és a Rettenetes emberek, ezenkívül Az 1958-as boogie-woogie klub megidézése.A legtöbb dal az LGT-s korszakot idézte: Mi lesz velem, Mindenki blues, Mindenféle emberek, Nézd az őrült, Egy elfelejtett szó, Nem adom fel, És jött a doktor, Embertelen dal, Pokolba már a szép szavakkal.
Megható volt, hogy megemlékezett arról, hogy az első magyar nyelvű beat-dalokat az Illés együttes játszotta, fergeteges Little Richard előadást hallhattunk. A képzelt riportot a Ringasd el magad (megint a közönség megénekeltetésével) és a Valaki mondja meg című dallat idézte meg. A padlásból pedig a Fényév távolság és a és az Örökre dalok hangzottak el Wunderlich József előadásában. Wunderlich ingén egy Arany János- és egy Petőfi Sándor-portré volt, jelezve a szerző kétségbe vonhatatlan magyarságát ("Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim").
De persze Presser dalai mindenütt felbukkantak a magyar popzenében:
A Kovács Katinak írt Rock'n Rollert most Ruzsa Magdi énekelte, a Csík zenekar és Presser harmonikajátéka kíséretében;
A Mond kis kócos című, Komár Lászlónak írt dalt Vitáris Iván énekelte;
A Katona Klárinak írt Lárika-dalokból elhangzott a Mint a filmeken, az Amig várok rád és a Miért nem próbálod meg velem. A dalokat Lábas Viki és Falusi Mariann énekelték;
Egy Vikidál-dal is elhangzott, a Csak a szívemet dobom eléd;
Az Ibojka lemez legszebb dalát, a Voltam Ibojka című számot maga Oláh Ibolya énekelte, aki más számokban is énekelt;
Kern András számára írt dalai közül vitathatatlanul a legnépszerűbb, és igazi koncertzáró dal a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Ezzel nemcsak megénekeltette, de meg is ríkatta a közönséget.
Tudnivaló, hogy számos dal szövegét maga írta, vagyis nemcsak hatalmas zenész, de érzékeny költő is. De megemlítette, hogy az egyetlen dalszöveg, amit Laux József írt, az a Mindig magasabbra volt. Presser zenei ízlése kifinomult, zenésztársait igényesen választja ki, de irányukban maximális szeretettel és alázattal viszonyul. Pici bácsi direktben nem politizál, csak finom jelzéseket küld, például hogy a kortárs irodalom melyik szeletéből ihletődik (Esterházy, Parti Nagy, Erdős Virág, Závada Pál), de Falusi Mariann lírai zongorakísérettel Andante-ban elénekelt "Egy a jelszónk, a béke" kezdetű dalát is értette, aki érteni akarta.
A koncertet az Utolsó billentyű című, direkt erre az alkalomra komponált dalával zárta, melynek záró motívumai már az Electromatic dallamait idézték.
Amikor két évvel ezelőtt Karikó Katalin és Krausz Ferenc egymást követő napokon kaptak Nobel-díjat, titkon abban reménykedtünk, hogy egy harmadik K-s is megkapja a rangos elismerést, Krasznahorkai László. Persze az már túl szép lett volna, hogy teljesüljön, mégis csupán két évet kellett várni, hogy ez is valóra váljon: a Svéd Királyi Akadémia Krasznahorkai Lászlónak ítélte a 2025. évi irodalmi Nobel-díjat.
Milyen érdekes, hogy a 21. század öt magyar Nobel-díjasából (Kertész Imre, Herskó Ferenc, Karikó Katalin, Krausz Ferenc, Krasznahorkai László) négynek a neve K-val kezdődik. (Azért negyed század alatt 5 Nobel-díjas - még ha Kertész Imre és Herskó családjával együtt egy véletlennek köszönhetően élték túl a holokausztot, így azután Herskóék '50-ben legális módon vándoroltak ki Izraelbe - nem kis dolog!). De ami még érdekesebb, az ötből három munkássága erősen megosztja a magyar közvéleményt.
Karikó Katalint az oltásellenesek kifejezetten tömeggyilkosnak tartják, és most új erőt meríthetnek Donald Trump egészségpolitikájából, hiszen Robert F. Kennedy egészségügyi miniszter is kifejezetten oltásellenes, az mRNS-sel kapcsolatos kutatások állami támogatását pedig beszüntették;
A két irodalmi Nobel-díjasunkat, Kertészt és Krasznahorkait pedig sokan kifejezetten idegen-szívűnek, magyarellenesnek tartják.
De haladjunk sorjában. Amikor 2002-ben Kertész megkapta a rangos elismerést, bevallom, nem is tudtam, ki az a Kertész Imre. Soha semmit nem olvastam tőle, a Sorstalanságot is csak a díj megkapása után. Ezzel szemben Krasznahorkai már évtizedek óta ott van a magyar prózairodalom élvonalában, regényeinek megfilmesítésében Tarr Béla nemzetközileg is kiemelkedőt alkotott. Krasznahorkai két regényét is olvastam, mindkettőről posztoltam. 2021-ben a Herscht 07769 című egymondatosát, tavaly pedig a Zsömle odavan című királyregényét.
A filmekkel még jobban állok. Tarr Béla valamennyi filmjét láttam, ami Krasznahorkai regényéből vagy forgatókönyvéből készült:
Tulajdonképpen a legelső Krasznahorkai-ihletésű Tarr Béla-film, amit láttam, és erre mozijegyet is vettünk, A torinói ló volt, 2011-ben. Érdekes, hogy Tarr utolsó filmjét láttuk legelőször;
2016-ban szintén magányosan néztem végig A londoni férfi című filmet a tévében Nemes Jeles László és a Saul fia Oscar-díja kapcsán, mivel Nemes Jeles több Tarr Béla-filmben is a rendező asszisztense volt;
A Werckmeister-harmóniákat (Az ellenállás melankóliája című regényből készült) két évvel ezelőtt, szintén a tévében, de ebbe már Katit is be tudtam vonni;
Tegnapelőtt a Duna TV-ben műsorváltozás volt Krasznahorkai Nobel-díja kapcsán, és leadták a Kárhozatot, mely Tarr Béla első (1987-es) Krasznahorkai-filmje. Hét évvel előzte meg a Sátántangót, de nemcsak annak már szinte összes stílusjegyét hordozta, de már ebben kezdett összeállni a Sátántangó alkotói gárdája is. Érdekes, hogy utoljára láttam a legelső Krasznahorkai-filmet.
Ahogyan említettem, a hivatalos kultúrpolitika hozzáállása Krasznahorkai munkásságához elég vegyes. A Magyar Nemzet egyik gyakran publikáló szerkesztője, Szentesi Zöldi László például ezt tudta leírni évekkel ezelőtt az akkor még létező 888-ban:
"Esterházy, Nádas, Spiró, Krasznahorkai, Dragomán, Grecsó, Závada és a többi. Bár ismerem őket, hosszan lapozgatom könyveiket. Mindenütt bekezdések nélküli szózuhatag vagy éppen tagolt rendetlenség. Egy valaha lezajlott posztmodern forradalom formai és tartalmi utóvédharcai. A sorok mögött nagyra hízott egók, belterjes és szűkre zárt terek, íróasztali élmények, önmutogató parádék. Egyik-másik regény az olvashatatlanság határán. Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria"
Ízlelgessük: "Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria". Nyilván a Nobel-díjat is egy értékhiányos, belterjes társaság ítélte oda. De Németh Szilárd, a Fidesz ökle is furcsán gratulált Krasznahorkainak:
Vagyis finoman jelezte, hogy ez nem éppen az ő ízlésvilága, amivel természetesen semmi probléma nincsen, csak nem kellene ezt ennyire bunkó módon értésre adni. Ezért érezte Krasznahorkai a miniszterelnök gratulációját is álságosnak, hiszen a hivatalos kulturális kormányzatnak semmi köze sincs a sikeréhez.
Idén februárban Stockholmban a Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat vette át az író, és egy interjúban így nyilatkozott a magyar közállapotokról: „Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció... A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda."
Persze akik kicsit is ismerik az író munkásságát, tudhatják, hogy ő mindig a fonákjáról tekint a magyar társadalomra, sőt, az egész világra. Mégis kiabáltak kígyót-békát az íróra az interjú megjelenése után. "Aranytollú" Bayer Zsolt így üzent a szerzőnek: "Sok jó művészt fel tudok sorolni, akik zsidóztak, magyaroztak, saját országukat csepülték vagy épp totalitárius eszme szolgálatába álltak, ettől még jelentős alkotók voltak, ebbe a sorba illeszkedik Krasznahorkai is. Ettől még végtelenül visszataszító, amit mond, már amennyire egy szamárság visszataszító lehet.”
"Krasznahorkai László úr, egy író, idevalósi a szomszédos Gyulára. Van egy regénye, ami egy vonattal indul egy meg nem nevezett, de ha jól értem, akkor igencsak Békéscsabára hajazó megyeszékhelyen. Ami ott, abban a regényben elénk tárul, az Lázár miniszter úr rémálma. Soha meg nem érkező vonatok, kapkodó állomásfőnök, frusztrált utasok, lepukkant állomások, hogy úgy mondjam, a helyzet nem túl kedvező ebben a regényben. Azonban a Békéscsaba–Lőkösháza vasútszakasz felújításával ez megváltozott, a regény a múlt, ez itt meg a jövő."
Bár a miniszterelnök nem nevezte meg, de Az ellenállás melankóliája című regény nyitó mondatait idézte fel. És ha már itt tartunk: Krasznahorkai a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, regényei online olvashatók teljesen ingyen, ezért valószínűleg innen fogom pótolni én is a mulasztásaimat.
Mivel új Nobel-díjasunk Gyula város szülötte, utánanéztem Gyula díszpolgárainak. Fura egy ilyen lista, mert Kossuth, Jókai és Erkel mellett megtalálható rajta Gömbös Gyula miniszterelnök is. Krasznahorkai László nincs a díszpolgárok között, de az egyéb kitüntetettek között van egy Krasznahorkai: Krasznahorkai Géza könyvtárigazgató, aki Gyula város közszolgálatáért kapott kitüntetést.
Nagyon remélem, hogy a város hamarosan díszpolgárai közé emeli friss Nobel-díjasunkat, ha már nem tette meg 2004-ben a Kossuth-díj megkapása után, vagy 2015-ben a Nemzetközi Man Booker-díj odaítélése után. De lehet, hogy a Gyulai közgyűlés is saját ízlése után megy, és egy Jókai mellett nem férhet meg egy Krasznahorkai.
A kontraproduktív Pride-betiltással több mű is foglalkozott, a fenti kép az egyik kedvenc. Kíváncsi leszek, hogy a hétvégi Pécs Pride kapcsán indulnak-e szabálysértési perek.
Szeptember 28., vasárnap
Orsiék az unokákkal most Amerikában vannak, és küldtek fotókat a Kennedy Space Center-ből. Mi meg Katival kedvet kaptunk, és megnéztük a HUNIVERZUM: Magyarok a világűrben című kiállítást. Látszik, hogy ebbe a kiállításba beletettek apait-anyait, még saját illata is volt a kiállításnak, amit egy parfumeur kevert ki. Főleg kamaszoknak van nagyon sok interaktív attrakció, van dokkolásszimulátor, kilövés-szimulátor, VR szemüveges túra az űrállomás környékén, mikrogravitációs futópad stb.
Én viszont nem tudtam megállni, és a rákövetkező héten kirobbant "Zsolti bácsi" botrány hatására elkészítettem az alábbi képet:
Szeptember 29., hétfő
Még a Pozsonyi Pikniken vett jegyet Kati a Pécsi Balett Carmen című előadására. Az 1960-ban alakult Pécsi Balett volt az első kortárs balett-társulat Magyarországon, amit aztán majd' 20 év múlva követett a Győri Balett. Ma már sok kortárs tánc- és balett-társulat van.
Az előadás receptje egyszerű: Válaszd ki Bizet operájából a legnépszerűbb dallamokat, egészítsd ki kortárs zenei részletekkel, a mű öt legfontosabb szereplőjének, Carmennek, Don Josénak, Escamillónak, Micaelának és Zunigának adj önálló karaktert, és máris kész egy valamivel több mint egy órás előadás.
Jó kis este volt.
Október 1., szerda
Október 1-je hagyományosan az idősek és a zene világnapja, és pont erre a napra adott át egy barátom féláron két hangversenyjegyet a MüPa-ba, a Londoni Szimfónikus Zenekar Sir Antonio Pappano vezényletével. Sosztakovics, Prokofjev és Beethoven volt műsoron.
Egy brit zenekar sokkal szertartásosabb, mint egy magyar, a koncertmester külön vonul be, a karmestert pedig állva fogadja a zenekar. A zongorista Seong-Jin Cho zseniális volt.
Október 3. péntek
Ez kevésbé kulturális, inkább nosztalgikus esemény volt: egyetemi évfolyamtalálkozó. Akikkel együtt voltam katona, azokat 51 éve, a többieket 50 éve ismerem. Több volt osztálytársam is volt közöttük. Jópárral később is volt szakmai kapcsolatom, pl. az ex-miniszter Süli Jánossal, aki egykoron Pakson a villamos szakterületet irányította. Több volt tanárral is tudtam beszélgetni.
A szervezők kérésére összeállítottam egy tíz perces anyagot azokból a fényképekből, amiket a volt kollégium látogatásakor készítettem. Egykori tankörömbe 13-an jártunk, ketten már nem élnek közülük, most heten jöttünk össze.
Október 4., szombat
Koradélután kimentünk a Könyvfesztiválra, amit most először nem a Millenárison, hanem a Bálnában rendeztek meg. A helyszínválasztás azért bizarr, mert a Bálnában haditechnikai kiállítás és toborzóiroda működik, tankok árnyékában voltak a könyvsátrak.
Én a Telex standján a Grafitember (Merényi Dániel) Napirajz 2020-2024 című karikatúra-gyűjteményét vásároltam meg és dedikáltattam a szerzővel.
A Grafitember karikatúráit már az 1900 napja "államosított" Indexben nagyon szerettem, aztán ő is sok újságíró társával átment a Telexhez, és most annak lapjain vidít fel nap-min-nap bennünket.
Este a Centrál Színházban Martin McDonagh A kripli című színdarabját néztük meg. A szerző neve ismerős lehet a Három óriásplakát Ebbing határában című filmből. A darabot Varró Dani fordította, és egy nagyon sajátos, szinte már Parti Nagy Lajosos nyelvezetet sikerült megalkotnia, hogy megpróbálja visszaadni a száz évvel ezelőtti kis istenhátamögötti ír sziget, Inishmaan (Aran-szigetek) falusi világát. A történet egyszerre vicces, riasztóan kemény és megható, a színészi alakítások jók, a díszlet egyszerűségében is remek.
A Jégvarázs rajzfilmet nagyon sokszor láttam, 3D-változatban is birtoklom (érdekes, hogy hogy kihalt a 3D tévézés, nem nagyon vannak 3D streaming oldalak, a BlueRay az egyetlen legális lehetőség az otthoni 3D mozizásra). A fő dalt Petra még zongorázni is megtanulta.
Az előadásra nagyon sok Elzának öltözött kislány is érkezett (érdekes, mindenki a hideg, zárkózott Elza akar lenni, senki sem a cserfes, hebrencs de melegszívű Anna). Tényleg varázslatos előadás. Annál a jelenetnél, amikor Elza úgy dönt, hogy jégkirálynő lesz, és a ruhája egy pillanat alatt csillogó Jégkirálynő-ruhává válik (a cirkuszból jól ismert quick-change mutatványt alkalmazzák), egyszerre száz kis Elza sikoltott fel a nézőtéren. Túl a csodán a Jégvarázs nagyon fontos mese (Boldizsár Ildikó szerint minden mese fontos) a kamaszoknak (és szüleiknek) a Szépség és a Szörnyeteg és a Shrek mellett. Mindhárom mese az elzárkózásról és a megnyílásról szól.
Egy új szót, pontosabban egy új életérzést is megtanulhattunk: hygge. A Dániából eredő szó meghittséget, melegséget, otthonosságot jelent. A dánok a hyggével vészelik át a hosszú skandináv teleket.
Posztom végére beteszem a Jégvarázs Let It Go című dalának 25 nyelven énekelt változatát (a magyar 1:35-nél). Már 84 millióan megnézték, nézzétek meg ti is!
