Jelentés az Umbriai Magyar Köztársaságból - 2

Folytatom előző posztomban megkezdett beszámolómat.

Szóval míg Magyarországon mindenki a Gyurcsány házaspár válásával, az új pápával meg az ukrán kémbotránnyal foglalkozott (tudjátok: Magyar Péter és az ukrán nagykövet húsvét hétfőn egy hollókői csőszkunyhóban szövögették a kormány megdöntésére irányuló sötét tervüket), addig mi Umbria kies tájait, hegytetőkre épített városkáit, a borgókat jártuk be. Próbáltunk felkészülni az íróházaspár által jegyzett Élni és enni Umbriában című könyvből, amit aztán dedikáltattunk is velük. Igyekszem helységről helységre végigkövetni utazásunkat.

Todi

Ebben a városban laknak Péterfyék, és itt, a Villa Luisa szállodában volt a szállásunk is. Ennek éttermében kaptunk minden este igazi háromfogásos olasz menüsort ízletes olasz borokkal és ízes beszélgetésekkel, kivéve péntek estét, amikor Chioanóban a Cantina Roccafiore borászatba invitáltak bennünket. Ebben a városban kószáltunk a legtöbbet, mert az érkezésünk és elutazásunk napján önállóan, a második napon pedig Péterfyék vezetésével fedeztük fel a várost. Három éttermét is megismertük a városnak: a híres Pane e Vino-t, a Ristorante Umbria-t és a Gran Caffè Serrani-t, de kávéztunk a Tazza D'oro-ban és a Pianegiani-ban. Számos temploma közül a Concattedrale della Santissima Annunziata, a Chiesa di San Fortunato és a Tempio di Santa Maria della Consolazione a legjelentősebbek. Ez utóbbi arról híres, hogy héjazat-szerkezetű, nincsenek benne oszlopok, a kupola hatalmas terhét a templom falai cipelik. A Chiesa di San Fortunato-ban pedig Jacopone-nek, a 13. századi költőnek a sírja van, aki umbriai népnyelven verselt, jelentősen hozzájárulva az olasz irodalmi nyelv kialakulásához.

A város főtere

Egy öreg etruszk kőoroszlánnal

Tempio di Santa Maria

Todi már az etruszkok idejében város volt, akik tisztaságmániások voltak és csatornázták a várost, ennek kiömlő nyílása, Todi kloákája mind a mai napig megvan. A rómaiak amfiteátrumot építettek a város mellé, ahol előszeretettel etették meg a keresztényeket az oroszlánokkal. A keresztény mártírok emlékére ennek az amfiteátrumnak a közepébe - részben annak kövei felhasználásával - emeltek templomot.

Monte Castello di Vibio

Ez egy tüneményes kis borgo szemben Todival a Tevere túlpartján (amit csak kerülővel értünk el, mert a közeli híd le volt zárva a forgalom elől). Itt működi Olaszország legkisebb színháza, a Teatro della Concordia, amit sajnos zárva találtunk. De azért jót sétáltunk a városban és megkóstoltuk az olaszok kesernyés üdítő italát, a chinottót.

Borgo Petroro

Olaszországban minden település város - állapította meg Mihály az Utas és holdvilágban. És valóban, a legkisebb települések is hegyre épülnek és várfal veszi körbe őket. Ezek közül is kiemelkedik Borgo Petroro, melynek házai mindössze egyetlen terecske köré csoportosulnak. Ma már persze inkább vendéglátó hely, de így is nagyon megkapó.

Assisi

Assisi igazi búcsújáró hely, hiszen nemcsak Szent Ferencet, a katolikus egyház nagy megújítóját adta a keresztényeknek a 13. században, de követőjét, Szent Klárát is, a Klarissza rend megalapítóját. De talán a város legkülönösebb szent-várományosa a 2006-ban 15 évesen elhunyt Carlo Acutis, az influenszerek védőszentje. Carlo egy olyan honlap létrehozására vállalkozott, amely a világ minden egyes bejelentett eucharisztikus csodáját, valamint a katolikus egyház által jóváhagyott Mária jelenések listáját tartalmazza. Fehérvérűségben hunyt el, és Ferenc pápa készült szentté avatni. Romlatlan holtteste üvegkoporsóban tekinthető meg. Szent Ferenc sírja egy kő szarkofág a róla elnevezett bazilikában, melynek kövei közé a zarándokok ugyanúgy kívánságcédulákat dugnak, mint a jeruzsálemi siratófalba.

Assisiben egy fellegvár is található, a vállalkozó kedvű utazó felkapaszkodhat falaihoz.

A Szent Ferenc székesegyház

A székesegyház kerengője

Giotto freskói a székesegyházban

Assisi legrégibb temploma, ami a 
római időkben Minerva-templom volt

Fenn a fellegvárnál

Spello

Szintén egy festői borgo nem messze Assisitől, melynek szűk sikátorai között bolyongtunk, majd egy festői kilátóteraszon ittuk meg délutáni aperolunkat.

aperolozik a társaság

Foligno

Bár Foligno az egyetlen a megtekintett városok közül, mely síkon terül el, nem kevésbé megkapó, mint a többiek. Foligno azt tartja magáról, hogy itt találhatók Olaszország legszebb lányai és asszonyai. Bár erre nem találtam visszaigazolást, de valószínű, hogy amikor a 14. században Foligno ura, Trinci (a Zúzó) palotájában vendégül látta Nagy Lajos királyunk Nápoly ellen vonuló seregét, melyben minden bizonnyal maga Toldi Miklós is jelen volt, akadtak hölgyek a magyar vitézek kényeztetésére.

Folignoban egy igazi őskeresztény, k.u. után 58-ban (!) épült templom is található. Egy másik templom, a Chiesa Parrocchiale di San Nicolò reneszánsz szárnyasoltárának nagy részét Napoleon serege magával vitte, de a megmaradt képen megkapó ábrázolását láthatjuk Szent Sebestyénnek, akiről megtudtam, hogy a melegek védőszentje.

Természetesen felkerestük azt a kórházat is, ahol az Utas és holdvilág főszereplőjét, Mihályt ápolták.

Balra az 1. századi őskeresztény templom

Chiesa Parrocchiale di San Nicolò
reneszánsz szárnyasoltára

A város folyója, a Topino

A város főtere

A Trinci-palota udvara

Ebben a kórházban ápolták Mihályt,
az Utas és holdvilág főszereplőjét

Trevi

Talán Trevi volt a legmegkapóbb borgo utunk során. Utcáit járva azon gondolkodtam, vajon hol éreztem jobban magam, Torockón, Český Krumlovban vagy itt. A Szent Emilianus dómban megismerhettük a talán legtöbbet szenvedett szentet: Az első században élt Emilianust, mivel megtagadta, hogy római isteneknek áldozzon, számos módon próbálták kivégezni, sütötték, főzték, hordóban legurították a hegyről, vízbe vetették, oroszlánok elé vetették, majd, mivel mindegyiket túlélte, végül lefejezték. Szent Emilianust gyakran ábrázolják lábaihoz heveredő oroszlánokkal.

És ne felejtsük, Trevi egykori zsidó negyedében működött a 16. században Itália első nyomdája!

Fidelitas

Trevi sikátor

Szent Emilianus és az oroszlánok

Treviből hazafelé tartva Todiba buszunk nem az autópályán, hanem egy kacskaringós panorámaúton vitt bennünket keresztül a festői Umbriai-medencében.

Perugia

Perugiáról tudtam, hogy egy nagy olasz város, de nem sejtettem, hogy ilyen szép. Ráadásul Perugia a csokoládéjáról híres, vásároltunk is belőle. A buszunk eredeti útvonala futóverseny miatt le volt zárva, ezért a "minimetrónak" nevezett siklóval mentünk fel a Pincetto magaslatra, ahonnan átsétáltunk Szent Herculanus templomához. Herculanus az 1. században a keleti gótok által ostromlott város püspöke volt. Totila gót vezér a város elfoglalása után elevenen megnyúzatta a püspököt (!). Utunkat a Rocca Paolina erőd felé folytattuk, ahol három vár épült egymásra: egy etruszk, egy római és egy középkori. Az etruszk várat a rómaiak betemették, föld alól feltárt csarnokai olyanok, mint Mória bányái A gyűrűk urában. Perugia főterén a szökőkút egyik oldalán a Priori palota található, homlokzatán a város két címerállatával, a griffel és az oroszlánnal, másik oldalán pedig a Szt. Lorenzo székesegyház áll, melyben ereklyeként Szűz Mária jegygyűrűje van kiállítva (!). Még benéztünk a régészeti múzeumba, ahol dúsan faragott etruszk szarkofágokat láthattunk.

Kilátás a Picettóról

Az eltemetett csarnok

Szűz Mária jegygyűrűje

A főtéren

A kapun a felirat: Augustus Perugiája

Kilátás a városra

A régészeti múzeum

Gubbio

Gubbio nagyobb, mint az Utas és holdvilágból gondolnánk. A gubbiói farkas legendáját egy szobor öröktette meg: Szent Ferenc megszelidítette a farkast, egy kosárkát kötött a nyakába, ezzel járta a várost a farkas élelemért koldulva. Megnéztük a holtak kapuját, a házak oldalában befalazott ajtókat, amelyen át a holtak koporsóját viszik ki a házból, majd befalazzák, hogy lelkük ne járhasson vissza kísérteni. Gubbio a szarvasgombák városa (egyébként szerte Umbriában számos szarvasgombával készült ételt szolgálnak fel), egymást érik a szarvasgombát árusító üzletek. A Palazzo dei Consoli hatalmas gótikus épülete uralja a városképet. A várostól mintegy 350 métert kell felkapaszkodni a Szent Ubert kolostorhoz, ahol Mihály meglátogatja ifjúkori barátját, Ervint. Szent Ubert templomában kívánságcédulán lehet fohászkodni a szenthez. A hegymászás után jól esett egy üveg Ichnusa sör.

A bejárattól jobbra a holtak kapuja

Palazzo dei Consoli

A Szent Ubert kolostor udavara

Szent Ferenc és a farkas

Felejthetetlen hat nap volt!

Jelentés az Umbriai Magyar Köztársaságból - 1

Néhány napja az Umbriai Magyar Köztársaság büszke polgárának nevezhetem magam, mert Katival részt vettük a Péterfy-Novák Éva - Péterfy Gergely íróházaspár által szervezett Utas és holdvilág túrán az olaszországi Umbria tartományban. De ne szaladjunk ennyire előre.

Péterfy Gergely írót először A kitömött barbár című regényén keresztül ismertem meg. Aztán olvastam egy másik regényét, A golyó, amely megölte Puskint címűt, sőt, egy esszékötetét is megvásároltam. Elkezdtem követni Facebook-on, észrevettem politikai megnyilvánulásait, egy Orbán Viktor által 2016 március 15.-én elmondott beszédének szavaiból összeállított nyolcsoros versét el is énekeltem Gazdatest sirató címmel. Egy, a mesterséges intelligencia felhasználásával félrevezető posztja miatt kicsit meg is haragudtam rá. Felesége, Péterfy-Novák Éva munkásságát az Egyasszony című regényéből készült monodrámán keresztül ismerjük.

Nos, 2020-ban az íróházaspár elhatározta, hogy a Covid elől külföldre költöznek, főleg Olaszországban kerestek bérelhető lakást, és így bukkantak rá a festői Todi városára. Csak rövid időre akartak berendezkedni, de már több mint öt éve ott élnek. Íróakadémiát vezetnek, utazásokat szerveznek, kezdő írókat támogatnak. Egyik ilyen utazásuk az Utas és holdvilág túra Szerb Antal misztikus regénye nyomán.

A regény főhőse, Mihály feleségével épp itáliai utazáson vesznek részt és Firenzéből Rómába tartanak, amikor a cortonai vasútállomáson Mihály leszáll kávét inni, de véletlenül (ugyan, tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) egy Perugiába tartó gyorsvonatra száll fel. Perugiában aztán leszáll, és elkezdi gyalog bejárni a varázslatos, titkokkal teli umbriai vidéket. Persze tudjuk, hogy ezekben a misztikus regényekben az utazás csak fedősztori, valójában a főhős belső, lelki utazásáról, egyfajta El Camino-járól van szó. A regény előképe Péterfy Gergely szerint minden bizonnyal Thomas Mann Varázshegye, ami azért is különlegesen érdekes, mert annak a regénynek a helyszínén, Hans Castorp belső utazásának színterén, a davosi tüdőszanatóriumban pont tavaly jártunk. De a Varázshegy sem előkép nélküli, Dante Isteni színjátéka is annak tekinthető, ami azért érdekes, mert jártunk Treviben, ahol Itália legelső nyomdája volt a 16. században, és itt nyomtatták ki először Dante halhatatlan művét.

A jobboldali képen a Google Photos által készített térképen láthatjátok, hogy hol mindenhol készítettem összesen 384 fényképet. Perugia nyilvánvaló, ide érkezik Mihály tévedésből. Aztán a regény szerint Spelloból sétál át Assisibe, ami furcsa tévedés, hiszen Assisi előbb kellett, hogy útjába essen (de már mondtuk, semmi sem véletlen). Aztán Assisiben idegösszeomlást kap és a Folignoi kórházba kerül, ahol megismerkedik egy angol doktorral és az ostobaságában is elragadó Millicenttel. Végül Gubbioban talál rá Ervinre, a zsidó vallásból kikeresztelkedett szerzetesre, és kapaszkodik fel hozzá Szent Ubald kolostorába.

De még Todiban is rábukkanhatunk a regény egyik fontos vonatkozására: Az egyik városrészt Borgo Ulpiano néven ismerik, innen merítette Szerb Antal az Ulpius testvérpár, Éva és Tamás nevét.

De a Chiesa del Sacro Cuore előtti terecskén egy bölcs öreg szerzetes szobra áll, kinek stólája egyik ujján héber felirat, a másikon pedig a feszület látható. Akár a regénybeli Ervinről is készülhetett volna.

Umbria történelme igazán súlyos, hiszen itt az etruszkok, a rómaiak (kicsit a kelták is bekavartak), a bizánciak, a gót barbár törzsek, aztán a Pápai Állam és a Németrómai Birodalom (a guelfek és a ghibellinek) között dúltak évszázados csaták. Napoleon is feldúlta Umbriát, ezért sok műkincsüket a Louvreban keressétek. De azon sem szabad meglepődni, ha néhány épületen ezt a feliratot olvassátok: Felújítva 1932-ben, a fasizmus 10. évében.

És ez a súlyos történelem ott van a városokban, a házfalakban, de az olaszok a lelkükben is hordozzák, méltósággal, de nem gőgösen viselik.

Csatangolásaink során, fagyiztunk, kávéztunk, jókat ettünk, ittuk a helyi fehér bort, a grechettót, de egy-egy terecskénél meg-meg álltunk, hogy koccintsunk  a házaspár által magukkal hozott grappával.

grappázás

fagyizás

Kávézás

Kati a híres Pane e Vino étterem előtt

Utolsó ebédünk első fogása

Búcsú Umbriától az utolsó napon

Zömében busszal utaztunk, de nagyon élveztük Perugia "minimetróját", a Szent Ubald kolostorába felvivő szégyenketrec-formájú kétszemélyes felvonókat, vagy a todi siklót.

Kati a siklón

Az íróházaspár a szégyenketrecben

Péterfyék afféle művészeti és politikai projektként Olaszország zöld szívében megalapították az Umbriai Magyar Köztársaságot. A búcsúvacsorán letettük a hivatalos állampolgári esküt, és "igazi" útlevelet is kaptunk, az enyém az 592. sorszámot viseli.

Posztom következő részében kicsit részletesebben számolok be utunk egyes állomásairól. Stay tuned!

Születésnap sok-sok meglepetéssel

A május elseje körüli hosszú hétvégét a Soproni-hegységben és a Lajta-hegységben való túrázással töltöttük nagyobb társaságban. Mivel születésnapom május 3.-án van, úgy adódott, hogy pont a szombati túranapon töltöttem be a 69-et. Rémek környezetben egy vadonatúj turistaházban csodás társaságban tölthettem a születésnapomat.

Már a reggeli ébredéskor sok gratuláló üzenet fogadott a telefonomon, a legelső mindjárt héber nyelvű volt (Izraelben egy órával előbbre járnak az órák).

יום הולדת שמח, ‏‎József‎‏!

 Aztán hamarosan megérkezett nagyobbik unokám szóbeli üdvözlete is WhatsApp-on:

Kati és Petra a reggelinél köszöntöttek, de a túratársak is megkoccintottak egy kis házi körtepálinkával. Aztán elindult a szokásos reggeli túra gyöngyvirágoktól illatozó erdőben.

Biztos tudjátok rólam, hogy szenvedélyes geokesser vagyok (a természetben elrejtett ládákat keresek meg a koordinátájuk alapján). Hát mit gondoltok, mi volt az elsőre megtalált geoláda jelszava? Egy születésnapi jókívánság!

A kb. 19 km-es túráról hazaérkezve aztán egy nem annyira örömteli meglepetés várt minket: nem volt víz. A gondnok esküdözött, hogy ilyen még sohasem fordult elő, ellenőrizzük, hagy van-e áram a szivattyúnak, de minden rendben volt. Szerencsére műszaki emberek is voltak a túracsapatban, ezért először kitisztítottuk a vízmű iszapleválasztóját, de ez nem segített. Aztán a búvárszivattyút közvetlenül, a nyomáskapcsoló kiiktatásával tápláltuk meg. Ez működött, viszont figyelnünk kellett a manométert, hogy a nyomás ne emelkedjen 4 bár fölé. Aztán egyik túratársunk szétszedte a nyomáskiegyenlítő tartály nyomáskapcsolóját, és egy fogóval megmozgatta a relét működtető tengelyt, és csodák-csodájára megjavult a kapcsoló.

Míg a férfiak a vízszolgáltatás helyreállításával foglalatoskodtak, a fiatalok a tiszteletemre feldíszítették a közösségi termet. És mivel másnap anyák napja is volt, ki tudja honnan, de virágokat varázsoltak elő és felköszöntötték az édesanyákat.

Így, hogy lett víz, a pásztortarhonya elkészítésének sem lett akadálya. Vacsi előtt még kaptam jókívánságokat a körtepálinkás koccintás mellé, de vacsora után újabb meglepetés várt rám:

Valahonnan két torta is elővarázsolódott, de még nem ért véget az este! Petra lányom egy vetélkedőt rendezett belőlem, mindenféle ravasz, rólam szóló kérdésekkel, például, hogy mi a címe ennek a blognak 😀? Aztán összeállított nekem Spotify-on egy lejátszási listát a vacsorát követő tánchoz, így aztán éjfél utánig folytatódott a buli.

Kedves kortársak! Bár a 69 nem eléggé kerek (mármint nem alaki értelemben, mert abban nagyon is!), ez az ünneplés felért egy kerek évfordulóval. Köszönet mindenkinek, akinek része volt benne!