ESC 2016

Mindjárt fel is oldom posztom címét: Eurovision Song Contest, vagyis Eurovíziós Dalverseny.
Ahogy azt már számos bejegyzésemben megírtam, megszállott tehetségkutató-néző vagyok, az eurovíziós dalversenyt is évek óta követem és rendszeresen posztolok is róla, például itt meg itt. Végignézem a Dal című válogató mind a hat adását, meghallgatom a 30 magyar versenydalt (a középdöntőbe jutottakat kétszer, a döntőbe jutottakat háromszor), utána végignézem az Eurovíziós Dalfesztivál két elődöntőjét és a döntőjét, mely további uszkve 40 dal meghallgatását jelenti.
A magyar válogatón három megmérettetésre érdemes dal volt: Freddie Pioneer című dala, Oláh Gergő Győz a jó című száma valamint Petruskától a Trouble In My Mind. Eleinte az utóbbit láttam Eurovízióra érdemesnek, aztán inkább Oláh Gergő dalára szavaztam, mert volt benne egy katartikus csúcspont. A közönségnek viszont a jóképű, rekedtes hangú Freddie jött be, így ő utazhatott Stockholmba.
Sokszor okozott már csalódást az előzetes esélylatolgatás. Sokan emlegették Freddie-t is az esélyesek között, például egy 1000 fős mintán végzett szavazáson a MarkMusic a magyar énekest a 4. helyre tette.
Nekünk a 20. hely környéke bérelt hely, ha nem sikerül igazán ütős dallal indulnunk. Ezúttal a 19-ikek lettünk. A dalverseny részletes pontozása a verseny hivatalos oldalán megtekinthető, amiből a következő statisztikát sikerült összeállítanom:

• A közönség a 42 résztvevő országból 32-ben jobbnak látta dalunkat, mint a szakmai zsűri.
• A szakmai zsűrinél legjobb helyezést, második helyet Csehországnál és Spanyolországnál értünk el.
• Írország szakmai zsűrije a döntő legrosszabb dalának tartotta a magyar dalt, 26. helyre sorolta.
• Szerbiában kaptuk a legjobb közönséghelyezést, másodikok lettünk (köszönjük délvidéki testvéreink).
• Az ausztrál, német és belga közönség tett minket a legrosszabb, 19. helyre.

Az ukrán dal győzelme több szempontból is érdekes. Nagyon erős a mondanivalója, a krími tatárok kitelepítéséről szól, szép volt mind a dal, mind a hozzá kapcsolódó látvány. Mind a közönség, mind a szakmai zsűri a második helyre tette, de mivel a közönség az oroszokat, a szakma pedig az ausztrálokat látta legjobbnak, így az összevont pontok alapján Ukrajna nyert. Oroszországban kisebb botrányt okozott az ukránok győzelme. Az orosz szakmai zsűri Ukrajnát csak a 24. (!) helyre sorolta, viszont az orosz közönség a másodikra. Látszik, hogy a zsűritagok politikai elvárásnak próbáltak megfelelni, a közönség pedig a szívére hallgatott.
A szakmai zsűrit és a közönséget viszont a lengyel dal osztotta meg a legjobban: míg a szakma a 24. helyre rangsorolta, a közönségnél ez a dal volt a harmadik legjobb.
Látszik tehát, hogy ízlések és pofonok mennyire különbözők, mennyire lehetetlen mindenki ízlésének eleget tenni. Én nem hagyom, hogy ez kedvemet szegje, mert az egész dalfesztivált átjárja az európaiság: örmények és azeriek, oroszok és ukránok, törökök és görögök teszik félre minden ellenségeskedésüket, hogy a zene és a szó erejével mérjék össze magukat. A svéd rendezés nemcsak technikailag volt tökéletes, de az a laza elegancia, önirónia, ami az egész műsorfolyamot jellemezte, mindenkit elbűvölt. A menekültek befogadásáról szóló tánckompozíció, a The Grey People megható és elgondolkodtató volt.
Készítettek egy paródiát az ideális eurovíziós dalról, melybe összesűrítették az elmúlt évek emlékezetes dalainak összes kellékét, látványelemét. Nem lehetett véletlen, hogy a paródia dallama szinte pontosan megegyezett a lengyel versenydallal, még a hangneme is stimmelt:



---

Pünkösdi királyság

Posztom címe megtévesztő lehet, pedig csak arról van szó, hogy a pünkösdöt Vas megyében töltöttük és királyul éreztük magunkat, ez volt az igazi pünkösdi királyság.
Annyira rossz időt ígért a meteorológia, hogy csak péntek este döntöttük el véglegesen, hogy egy éjszakát Szombathelyen töltünk, és lefoglaltuk a szállást. Öten mentünk, mert Bori barátja, Bálint is velünk tartott.
Május második felében virágzik a rododendron, de mivel csak a hűvös, párás időt és a savanyú talajt szereti, hazánkban csak az Alpokalján található meg. 1990-ben, pár héttel az esküvőnk előtt voltunk Katival rododendron-nézőben, mert Kati még a Chinoinnál dolgozott, permetező szerekkel kereskedett, és pont akkor volt egy mezőgazdasági vásár Szombathelyen, ahol a Chinoin is kiállított. Ekkor jártunk a Jeli Arborétumban és a Kámoni Arborétumban.

Kati és én a Jeli Arborétumban 1990 májusában

Szóval pünkösd vasárnapján indultunk útnak, és meg sem álltunk a Kám községben található Jeli Arborétumig, ahol eltöltöttünk vagy két órát a csodálatos virágokkal.

A fa kitört és megmaradt része

Az arborétumból a közeli Zsennyére mentünk, ahol egy ezer éves tölgyfa van. Szegénynek már a fele letörött és egy beton sziklával van megtámasztva, de a megmaradt része még zöldell. Izgalmas látni egy fát, mely már államalapításunkkor itt állt.

Szintén a közelben volt található Csempeszkopács Árpád-kori, 13. századbeli apró, de elbűvölő temploma. 

Körülbelül 4-re értünk a szállásunkra, és napközben csak egy szendvicset ettünk, szóval először a város gasztronómiájával próbáltunk megismerkedni. Sajnos a római kori maradványokat bemutató Iseum addigra már bezárt, és pünkösd ide vagy oda, hétfőn sem volt már megtekinthető.

Az Iseum

A szombathelyi zsinagóga

Az Iseummal szemben található a szombathelyi zsinagóga, és mellette a Móló Cafe étterem, ahová estebédre ültünk be. Ettem kakaslevest és szűzérmés rizottót.

A délután hátralévő részében még Szombathely belvárosában sétáltunk.

Petra és James Joyce

A főtér szökőkútja

Este a Mysterium nevű társasjátékkal játszottunk, ami lényegében a Cluedo és a Dixit kombinációja. Akik nem jártasak a társasjátékokban, azoknak röviden: Egy gyilkosság helyszínét, a gyilkos fegyvert és az elkövetőt kell megtalálni, eddig ez nagyon a Cluedo-ra hajaz. Csakhogy egy szellem álom formájában küldi az információkat: az álomkártyákon megjelenő szürrealista képek alapján kell következtetni a fentiekre: ez pedig a Dixit-ből való. Bálint játékmesterként dolgozik egy játszóházban, így nagyon sok társasjátékot ismer.

Szombathelynek két ókeresztény, 4. századból való szentje is van. Az egyik, Szent Quirinus, magyarosan Kvirin az egykori Saváriában halt vértanúhalált, a másik, Tours-i Szent Márton pedig a város szülötte, ráadásul idén novemberben lesz születésének 1700. évfordulója, ezért idén Szombathelyen minden a Szent Márton-évről szól. A városban a kálváriától Szent Márton szülőháza helyén emelkedő templomig egy sétaút vezet végig, gyakori szimbólum a köpeny, melyet megosztott egy koldussal és a libák, melyek gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét. Ereklyéjét, egy ujjpercet a Szent Márton Templomban őrzik, mely előtt az a kút áll, melynek vizével Márton megkeresztelte édesanyját. Ezeket a helyeket hétfő délelőtt kerestük fel.

A köpeny, a kút és a templom

A libák

Meg szerettük volna nézni a Vasi Falumúzeumot is. Logikusnak tűnt, hogy pünkösdkor nyitva van és pünkösdi népszokások bemutatásával várja a látogatókat. Sajnos nem így volt, zárva találtuk. Felmentünk még a szombathelyi kilátóra is, ami arról nevezetes, hogy nem látni belőle semmit, ugyanis a környék fái időközben megnőttek.

Bori és Bálint a díszes kapunál

Utunk következő állomása a jáki templom volt. Itt utoljára 1999-ben jártunk Borival és Orsival, Petra még futó gondolat sem volt akkor. A nyolcszáz éves templom még mindig lenyűgöző.

A hazafelé vezető úton tértünk be a méltán híres Dabróka Csárdába egy magyaros ebédre, amely nálam gyöngyöző húslevesből valamint kakastöke pörköltből állt, melyhez zalai dödölét ettem köretnek.

Bár ebédünk jócskán belenyúlt a délutánba, még útba ejtettük a herendi porcelánmanufaktúrát és múzeumot, ahol nemcsak régi és új herendi porcelánokban gyönyörködhettünk, de megnézhettük, hogyan készülnek a díszes porcelán tárgyak, sőt, igazi herendi készletből kávézhattunk a manufaktúra kávézójában.

Tényleg királyul éreztük magunkat ezen a pünkösdön, soha rosszabbat.

Késköszörülés

William Shakespeare A velencei kalmár című darabját néztük a Pesti Színházban Katival a héten.
Az éppen 400 éve elhunyt drámaíró ezen darabját még sohasem láttam, viszont egy részletéről már háromszor is bloggoltam, melynek oka Németh Lászlónak az 1943-as szárszói találkozón elmondott beszéde volt.
A beszédet Németh László 1943 augusztusában mondta el, amikor már túl voltunk a zsidóság teljes jogfosztottságán és anyagi kirablásán, de a végső megsemmisítésükön még innen. Ebben szerepelt az alábbi részlet:

"a zsidókérdést a világtörténelem hozta vissza ránk minden eddiginél súlyosabb alakban [...] Ha a helyzet az marad, ami 1937-ben volt: Magyarországon harminc év múlva nincs zsidókérdés; a zsidóság elillan fölfelé, a gyermektelen jómód retortáin. Azóta minden őket reaktiválta. Elsősorban a zsidótörvények, amelyek nem engedték meg, hogy zsidók legyenek a zsidók; az »őskeresztény« középosztályból kellett zsidókat bérelniök. Elmagyarosodott, fél-, negyed-zsidókat szorítottak megbélyegzéssel közébük. A nemzeti ellenállás napilapjait csak az ő pénzükön lehetett megszervezni. Volt legitimisták, fajvédők, klerikálisok szorultak át az ő fennhatóságuk alá. S most itt van egy béke, amelynek ők lesznek a súgói, s ők lehetnek a kinevezett megváltói is. [...] egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie, s nagyon rossz füle van 
annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell."

Miután az inkriminált részletet később igyekeztek kihagyni Németh László életművéből, először Ungvári Tamás Csalódások kora című vaskos tanulmányában találkoztam a népi író azóta már sokféleképpen magyarázott gondolatával. Aztán elolvastam a szárszói tanácskozás jegyzőkönyvének több kiadását, volt, amiben szerepelt a bosszúálló zsidó rémével fenyegető részlet, volt, amelyikben nem. Végül a tavaly olvasott regényben, A fényképész utókorában találkozhattam majdnem szó szerint ugyanezekkel a szavakkal, melyeket a regényben az író az Erdei Ferencet megszemélyesítő Dohányos László szájába adja.
Nos, Shylock nem más, mint A velencei kalmár zsidó uzsorása, aki a címszereplőnek nyújtott kölcsön késedelmes visszafizetése esetére egy font húst kér zálogba, melyet a kalmárból az általa meghatározott helyről kimetszhet. Bár a darab kibontja Shylock indítékait, kitaszítottságát, lánya elvesztését, mégis a drámairodalomba a bosszúszomjas zsidó archetípusaként került be. Ezért érdekes, hogy a holokauszt utáni színrevitelekben hogyan interpretálják a személyiségét, és ezért is vártuk izgalommal a Pesti Színház bemutatóját Kern Andrással Shylock szerepében.
Aztán...aztán semmi különös. A Kern megformálta Shylock ugyanúgy megalázott, ugyanúgy bosszúszomjas, a nagy monológot ugyanolyan szenvedélyesen mondja el, a végén pedig ugyanúgy pórul jár. Olyan zavarban és hiányérzettel távoztunk a színházból, hogy két nap múlva megnéztük a 10 évvel ezelőtt a darabból készült filmet Al Pacino-val (Shylock), Jeremy Irons-szal (Antonio, a velencei kalmár) és Joseph Fiennes-szal (Bassanio, a kalmár barátja), hála a YouTube-nak.

Jelenet a filmből (Al Pacino, Jeremy Irons, Joseph Fiennes)

Sokkal okosabbak nem lettünk. A nagy angol drámaíró komédiának írta ezt a darabot, de tett bele egy horrorisztikus vonalat, hogy legyen egy kis izgalom is. Egy évvel ezelőtt Bori a középkori zsidóság gettóéletét bemutatandó A velencei kalmárból tartott egy prezentációt a CEU-n, melyből az derül ki, hogy Shakespeare nem is ismerte a korabeli velencei viszonyokat, hiszen a darabban Shylock a keresztényekkel elvegyülve él, keresztény szolgát tart.
Két zavarba ejtő figurája is van a darabnak. Az egyik Antonio, a kalmár, aki család nélkül, egyedül él, de testi-lelki jó barátjáért, Bassanioért bármit megtenne. A film egy kicsit rá is erősít erre a homoerotikus vonalra. A másik Jessica, Shylock lánya, aki bűntudat nélkül hagyja el apját egy férfiért, elviszi apja vagyonának egy részét és a végén, amikor az bajba kerül, nem siet a segítségére. Tulajdonképpen alig van rokonszenves szereplője a darabnak, hiszen Shylock bosszúszomjas, könyörületet nem ismerő, Antonio egy antiszemita, aki még a hitel elfogadása után is folyamatosan megalázza az uzsorást, Bassanio és barátai hedonisták és hozományvadászok, Jessica pedig hálátlan és hideg szívű. Még Lancelot, Shylock szolgája is elhagyja urát. Talán csak Bassanio mátkája, Portia és annak komornája, Nerissa lehet szimpatikus, az ő női praktikájuk segít a bonyodalmakat megoldani.
Azért több érdekessége is volt a Pesti Színház-beli előadásnak. Egyrészt a darab Nádasdy Ádám új fordításával ment (a filmben még Vas István műfordítását hallhattuk). Nádasdy Ádám annak a Nádasdy Kálmánnak a fia, akinek többek között a Erkel Bánk bánjának mai szövegét köszönhetjük, erről egyszer már írtam egy posztot.
A darab statisztái között feltűnt egy név: Latabár Kálmán. Nos, a legkisebb Latabár Kálmán a kis Latyi unokája: Latabár Kálmánnak ugyanis két gyermeke volt, ifjabb Latabár Kálmán és Latabár Katalin. Katalin három fiúgyermeke - nagyapjuk kikötésére - anyjuk után Latabár lett, a középső közülük a legkisebb Latabár Kálmán. Egyébként a legifjabb Latabár Kálmán unokatestvére, az ifjabb Latabár Kálmán fia is színész, ő a legifjabb Latabár Árpád. A színészdinasztia folytatódik.
A harmadik érdekesség, hogy milyen egyszerű a közönséget nevetésre sarkallni. Van egy mondat a darabban, ami eredetileg így hangzik: "Nincs olyan hatalom Velencében, mely felülírhatná a törvényt." Ez a mondat a Portia-t megformáló Bach Kata szájából így hangzott el: "Nincs olyan hatalom, mely felülírhatná a törvényt [hatásszünet] Velencében." És már gyöngyözik is a kacagás a nézőtéren.

Friderikusz Sándort nem hagyom bántani

Immár egy hónapja uralja a magyar médiát a Kiss László-ügy. Nemrég interjút adott a sértett Takáts Zsuzsanna is, ami új lendületet adott az eseményeknek, melyről elmondható, hogy szinte minden érintett teljesen hibásan, illetve társadalmunk és közéleti viszonyaink jelen állására nagyon is jellemzően reagált. Kiss László a megbánás minden jele nélkül saját vélt igazát hangoztatta, fogadatlan prókátorai (sőt, Aczél Endre esetében a "fogatlan prókátor" megnevezés is helyes) pedig a legocsmányabb, legordenárébb hím-soviniszta, az egykori cselekményt bagatellizáló és relativizáló, az áldozatot hibáztató álláspontot foglalták el.
Még az ügy kirobbanásakor, április 8-án a 168 Óra on-line oldalán megjelenő cikkre írtam egy kommentet:

"A nemi erőszak - különösen a csoportosan elkövetett - bűn volt 1961-ben is és bűn ma is. Az egyik legsúlyosabb.
De.
A társadalom azért találta ki azt, hogy a méltó büntetés letöltése után egy adott idő, tíz év elteltével a bűn elévül, a priusz megszűnik, mert mindenki megérdemli az esélyt a megjavulásra. Különösen egy húsz éves korban, kialakulatlan személyiség mellett elkövetett bűn esetére igaz ez. Ha a társadalom ezt nem engedné meg, akkor egy fiatal korban elkövetett bűnt egy egész életen át nem lehetne jóvá tenni, a jó útra térés nem lenne reális életkilátás egy megtévedt ember számára, és maradna tovább a bűnözés egyedüli lehetőségként.
Kiss László életpályája igazolása annak, hogy lehet új életet kezdeni, hogy egy élete elején megtévedt személynek nem kell élete végéig a homlokán hordania a bűn bélyegét. Edzői pályája során egyetlen olyan cselekedete sem volt, ami utalt volna az általa húsz éves korában elkövetett szörnyű tettre. Mesteredző, szövetségi kapitány, olimpikonok nevelője vált belőle, rászolgált a társadalomtól kapott bizalomra.
Ha most visszavonjuk Kiss László mestertől a fél évszázada neki ajándékozott bizalmunkat, a megjavulásba, az új életkezdés lehetőségébe vetett hitünket tagadjuk meg. Olyan embert sározunk, aki az egyik legpozitívabb visszaigazolását adta annak, hogy egy ilyen cselekedet után is van értelmes, tartalmas, sikeres élet.
Jól gondoljuk meg!"

Négy nap múlva - túl azután, hogy Kiss László lemondott szövetségi kapitányi címéről és érdi alpolgármesteri posztjáról - az ATV-ben Friderikusz Sándor beszélgetett a témáról Gerő András történésszel. Meglepetéssel elegy megnyugvással hallottam vissza saját gondolataimat főleg Friderikusztól, de részben Gerő Andrástól is. Friderikusz szerint a bulvármédia hiénái nem tartják tiszteletben kultúránk azon alapvetését, hogy egy 50 évvel korábban elkövetett bűn nem stigmatizálhatja az elkövetőt élete végéig, főleg ha letöltötte méltó büntetését.
A Takáts Zsuzsanna-interjú után Friderikuszt a bulvármédia egy lapon emlegeti Aczél Endrével, Csapó Gáborral és mindazokkal, akik Kiss László tettét utólag mentegetni vagy kisebbíteni próbálták. Érdemes a fenti linken a beszélgetést meghallgatni (48 perc), hogy világos legyen, Friderikusz semmilyen formában nem mentegette Kiss fél évszázaddal ezelőtti cselekedetét, csak arról beszélt, hogy ezt felülírta egész további életével. Hogy biztos legyek a dolgomban, én is újra meghallgattam a beszélgetést, sőt, egy rövid kivonatot is készítettem belőle:

Friderikusz: A büntetés célja a modern társadalomban nem a bosszú, hanem a társadalom védelme, a nevelés, a bűnelkövető megjavítása. Örökre rajta marad-e a bélyeg az elkövetőn, örökre meghatározza-e további életét?
Gerő: Van, akinél nem, pl. Kossuth fiatal korában sikkasztott, de önjoga mentén élete felülírja az ifjú kori botlást. A börtön mindenki számára életre ható élmény, nem múlik el nyomtalanul.
F: A bűn azért évül el, mert feltételezzük, hogy a büntetés eléri célját. Kiss László esetében a büntetés példásan elérte célját.
G: KL élettörténete igazi sikertörténet, de az embereket a múlt gyanakvóvá teszi, ezt meg kell érteni.
F: Ez előítélet, csakis abból szabad kiindulni, amit tudunk. Párhuzamként megemlíthető Szabó István filmrendező besúgó múltja, akit Gerő András az ügy kitudódásakor védelmébe vett.
G: Az csak egy kényszerhelyzetben elkövetett emberi gyengeség volt, nem pedig brutális erőszak.
F: De egy embert akkor sem lehet egy 55 évvel ezelőtt elkövetett cselekmény alapján elítélni.
G: Két legitim igazság létezik egymás mellett, Szabó István esetében az életművét, a filmjeit választottam.
F: Na de nem állhat meg az ember élete egy ponton, ha egyszer elkövet valami bűnt.
G: Egyetértek, társadalmunkban szekuláris formában is jelen van a megbocsájtás, az engesztelés, egész kultúránk összedőlne, ha ezt nem fogadnánk el. Ugyanakkor KL hibázott, hogy később nem beszélt a cselekményéről.
F: Miért kellett volna egy 50 évvel ezelőtti bűnről beszélni?
G: Abban egyetértek, hogy adott az önkorrekció lehetősége, általában az emberek képesek megváltozni, de a közvélemény gyenge. KL-nak fel kellett volna tárnia a múltját, mikor szövetségi kapitánnyá nevezték ki.
F: De miért kellett volna ezt megtennie, mikor mind jogilag, mind erkölcsileg mentesült már?
G: Vannak morális stigmák, és ez ugyanolyan legitim gondolkodás, mint az öné. A kormányzati propaganda is hajlamos a stigmatizálásra, pl. egyenlőségjelet tesz a menekültek és a terroristák közé. Ez boszorkányüldözés.
F: Ahelyett, hogy a nemi erőszakról és annak társadalmi megítéléséről beszélnénk, helyette stigmatizálunk.
G: Valóban, a közélet intellektuálisan leépülőben van.
F: A Kiss László-ügyben nincs személyes érintettségem, csak a sajtóban uralkodó állapotokon vagyok felháborodva.
G: Én önnel szemben megértő vagyok más logikákkal is.

Friderikusz véleménye - különösen az ügy kirobbanásának elején - a józan és elfogulatlan megnyilvánulások közé tartozott. Friderikusz hisz a párbeszéd erejében, ezért véleményének nem kinyilatkoztatásszerűen, hanem mások véleményével való ütköztetéssel adott hangot. Az elmúlt hónapokban szakított a TV2-vel, ezzel kinyilvánította, hogy elhatárolódik a lakájmédia minden formájától.
Az ATV a közvélemény nyomására az idézett beszélgetés alá ezt a szöveget tette ki:

"Az ATV közleménye: A fenti műsorban elhangzott vélemények nem tükrözik az ATV álláspontját, azok kizárólag a műsorvezető és a műsor vendégének véleménye. Az ATV elhatárolódik a műsorban elhangzott gondolatoktól."

Szerintem pedig az ATV-nek inkább saját magától kellene elhatárolódnia, különösen a körmendi menekülttáborral kapcsolatos hangulatkeltés miatt.
Én mindenesetre kiállok Friderikusz Sándor és az általa képviselt sajtóetika mellett.

Egy éve dolgozom repülőtér mellett

Amint arról egy évvel ezelőtti posztomban beszámoltam, 2015 májusában egy, a budaörsi repülőtér mellett fekvő irodaházba költözött a cégem. Az iroda szinte minden tekintetben ideális: sok a tárolóhely, van egy kis műhelyünk is (hamarosan 10 db. 1000x600x2000 mm-es műszerszekrény átmeneti tárolásáról is gondoskodnunk kell), a parkolással sincs gond, de a fel- és leszálló repülők látványa (és hangja) egy külön minőséget ad a helynek.

Irodaház a reptér mellett

A budaörsi repülőtér jövőre lesz 80 éves, 1937-től 13 éven keresztül, a ferihegyi repülőtér átadásáig volt a budapesti polgári repülés bázisa. Alagcsövezett füves leszállópályákkal rendelkezik. Az egyébként impozáns fogadóépület ma rendkívül méltatlan, romos állapotban van, bár az utascsarnokot pár éve felújították.

A repülőtér makettje

Az utascsarnok fénykorában

A repülőtér romos épülete napjainkban

Mivel a repülőtér utasforgalmat és sportrepülési forgalmat is bonyolít és veterán repülőgépeknek ad otthont, az itt működő cégek összefogásából a 80-ik évfordulóra felújíthatnák ezt a repüléstörténeti műemléket. Reméljük, így lesz.
Irodaépületünk éttermében, a Szivárvány Ételbárban gyakran találkozhatunk pilótákkal, repülőgép-szerelőkkel, akik a társaságot repülős kalandjaikkal szórakoztatják. Nap mint nap látom a Goldtimer repülőklub szerelőit és pilótáit is, akik csodaszép veterán gépeket újítanak fel és üzemeltetnek. Pont ma került sor szokásos repülőnapjukra, amikor bárki utasa lehet a veterán gépek valamelyikének.

A Goldtimer három büszkesége: Gerle, Pacsirta és Kánya

A fenti fotón látható veterán gépek közül a baloldali, Bánhidi Antal tervezett Gerle-12 a legújabb, ablakomból tanúja lehettem, ahogyan a felújított gép először csak a füvön futkározott, majd 50-100 méteres ugrásokat végzett, aztán végre elindulhatott első útjára.
A mellette álló, Polikarpov-tervezte 13-Pacsirta becenévre hallgató kétfedeles arról híres, hogy zsebkendőnyi területen képes a fel- és leszállásra: 30-40 m gurulás, és már repül is.
A jobbszélső, sárga gépet idősebb Rubik Ernő konstruálta, és az R-18 Kánya kódnévvel rendelkezik. Bár korántsem száll fel olyan könnyedén, mint a mellette álló gép, de a levegőben már igazi műrepülő kunsztokat is be tud mutatni.
Van a Goldtimer Alapítványnak egy Li-2-es utasszállító gépe is. A Liszunov-iroda által tervezett géppel rendszeresen szerveznek városnéző repüléseket, gyakran vörös szőnyeges, pezsgős fogadás kíséretében VIP-vendégeknek. A két légcsavaros gép is simán felszáll a füves pályáról, tavaly a Facebook-ra is kitettem két ilyen felszállást, amit az ablakomból örökítettem meg.

A turistaszezonban helikopteres városnézések is indulnak a repülőtérről, érdekes módon főleg indiai turisták számára. Hát mit mondjak, ez elég hangos.

Két helikopter utasra vár.

Bonyolódik valódi utasforgalom is, élénk a sportrepülés és a vitorlázó repülés is.
Egyszóval nem unatkozom.

Elhúzódó születésnap

A 60. születésnap bűvkörébe tulajdonképpen már akkor belekerültem, amikor egykori osztálytársaim elérték a 60-at. Egy korábbi posztban már beszámoltam egy szülinapi buliról, de az osztály levelező listáján is élénk diskurzus indult meg a mindenkinél bekövetkező évfordulóról.
Családom már április 17-én meglepett egy segway-túrával, de erről már beszámoltam.

Unalomig ismert kép a segway-túráról

Ünneplésem következő szombaton folytatódott, amikor kisebbik unokaöcsém újszülöttjét mentünk meglátogatni. Ők a pici miatt nem lehettek ott a hivatalos ünnepi ebéden, ezért most köszöntöttek fel egy palack díjnyertes egri borral. És persze hagyták, hogy dajkáljuk a három hetes Lillát.

Nem, ő még nem az unokánk, hanem unokaöcsémék picije

Másnap, 24-én vasárnap Orsi és barátja köszöntöttek, Szaharnak ugyanis pont aznap kellett visszautaznia Izraelbe, amikor a családi köszöntés volt. Tőlük egy karórát kaptam, kerek szülinapra az dukál.
A családi ebéd is a születésnapom előtt, április 30-án volt a Mandragóra étteremben. Előző posztomban megígértem, hogy erről kicsit részletesebben is beszámolok.
Megtöltöttük az étterem különtermét, ahol feltűnt, hogy egy vetítővászon is áll a sarokban.

Az ünneplő társaság

Az egyes fogások között került sor a köszöntésemre. Először sógornőm - apósom nyomán a család koszorús költője - köszöntött egy verssel.

Sógornőm köszönt

Utána vetült fény a vászonra és derült fény a titkokra. Bori lányom elmondta, hogy én a családi születésnapokra egy-egy videó-összeállítással szoktam készülni, de ők nem értenek a videószerkesztéshez, viszont a Prezihez igen, ezért összeállítottak az életemről egy prezentációt. Ehhez már hetek óta gyűjtötték az anyagot nagy titokban. Nagy sikere volt a vetítésnek, és még nem sejtették, hogy ez nekem pont kapóra jött. De türelem!
Orsi lányom felolvasott rólam 60 olyan dolgot (persze csupa jót), ami engem jellemez. Nagyon jól esett a vicces összeállítás.
Ami az ajándékokat illeti, tárgyi szellemi és élvezeti dolgokra oszthatók. A tárgyi dolgok között olyanok szerepeltek, mint óra, táska, az élvezeti dolgok között italok és csokoládék.
A szellemi dolgok az alábbiak voltak (jaj, remélem nem hagyok ki semmit és senkit):

• Nádas Péter Párhuzamos történetek című háromkötetes nagyregénye, mely régóta a listámon szerepel, talán lesz időm elolvasni. Nádast ezért a regényéért emlegetik Nobel-dij várományosnak.
• A Saul fia című film limitált kiadása blue-ray lemezen és DVD-n, de a csomagban szerepelnek extra jelenetek és interjúk, valamint egy eredeti filmkocka a filmből (közismert, hogy a Saul nem digitális anyagra, hanem 35 mm-es filmre készült 4:3 képarányban). Egy Oscar-díjas magyar film birtoklása nagyon jó érzés, a Mephisto is megvan DVD-n.
• I. Rákóczi György bibliájának facsimile kiadása. Rákóczi György nagy könyvgyűjtő és könyvtáralapító volt. A széljegyzetekkel alaposan ellátott kötet régies magyarsággal megírt Újszövetségből vajon ráismertek-e erre a részletre: "Mert mostan látunk tükör által és homályos beszéd által. De amakor szemtül szembe, most rész szerint vagyon bennem az esméret, ackor pedig lészen az esméret (úgy) a'mint tanitatom." A címlapon MDXC (1590) olvasható, bizony ez a Károli-biblia kiadásának éve.
• Lányaim 60 regény 60. oldaláról összegyűjtöttek nekem összesen 60 idézetet egy-egy papírhengerre, műanyag urnában. Esténként egyet-egyet elolvasok és izgulok, kitalálom-e a könyv címét.

Lányaim az irodalmi rejtvénnyel

Ünneplésem május 2-án este is folytatódott, Petrától megkaptam a Made By You-nál nekem készített kerámia tányérját, Katitól pedig egy 3 órás Barista kurzusra szóló jegyet, hogy elsajátítsam a kávékészítés összes rejtelmét. Erre május 23-án kerül sor, így az ünneplés április 17-étől tényleg majdnem a bibliai 40 napig tart.
Mivel egyik kollégám ugyanúgy május 3-án született, mint én, de ő '60-ban, egy "56" feliratú borral koccintottunk, mert ez mindkettőnkre stimmel: én '56-ban születtem, ő pedig 56 éves lett.
És akkor most elárulom, miért jött kapóra lányaim prezentációja. Már hetekkel korábban készítettem egy átiratot Bródy János Földvár felé félúton című dalára ezzel a címmel: Százhúsz felé félúton. Találtam a neten kíséretet, amire felénekeltem a számot. Libabőrös lettem, amikor megláttam, hogy a prezentáció címe is pont ez, és egy út mellett álló 60-as táblával kezdődik. Így a dal tényleg olyan volt, mintha pont a prezihez készült volna. Végül én ezzel leptem meg magam. Lehet, kicsit szentimentális, de ez 60 évesen már megengedhető.

Orsi itthon

Tavaszi szünet volt Orsi egyetemén, így két és fél hetet itthon tölthetett. Orsinak egy percnyi megállása nem volt ebben az időszakban, de a Pál család is újra csúcsra járt az elmúlt hetekben.
Április 12-én érkezett meg Orsi. A Zsolt utcai lift tükrében újra teljes létszámban jelent meg a Láp család Láp Isro-val kiegészülve (Lápékkal kizárólag a liftben találkozhatunk, a tükörből integetnek vissza nekünk).

Lápék a lift tükrében: Isro, Ózsoj, Artep, Irob és Itak

Orsi azonnal elhúzott Pécsre, hogy három napos igazi csajos bulit csaphasson a barátnőivel.

Orsi barátnőivel Pécsett

17-én, vasárnap családi segway-ezés a Narmafánál, de erről már blogoltam.

Családi segway-ezés

20-án, szerdán a Csipkerózsikát nézte meg a három lány az Operában.
22-én, pénteken köszöntött be a pészah, a széderestét hagyományosan sógornőméknél töltöttük. Ezúttal a lányok dalban válaszoltak arra a kérdésre, hogy miben különbözik ez az est a többitől.

Ildikó, Bori, Borcsa (Bori barátnője), Petra, Orsi és Eszter a széderesti asztalnál

Másnap, szombaton babanézőbe mentünk Miskolcra, mert március 31-én megszületett kisebbik unokaöcsém kislánya, Lilla. Babalátogatás előtt azonban még fürödtünk egyet a miskolc-tapolcai barlangfürdőben is, sőt, két geoládát is megkerestünk a környéken (utoljára augusztusban, ausztriai nyaralásunk során találtunk meg Orsival közösen egy geoládát a Schafbergen).

A barlangfürdő előtt

Ládakeresés közben

Lányaim Lillussal

24-én vasárnap Orsi barátja, Szahar is eljött hozzánk. Szahar 21-én érkezett, ő csak 10 nap szabadságot kapott. Playstation-öztek Orsival, majd váratlanul felköszöntöttek a közelgő születésnapom alkalmából, egy szép karórát kaptam tőlük.

Orsi és Szahar 3D szemüvegben autóversenyeznek

26-án, kedden Kati Orsival shoppingolt, este pedig Szahar szüleinél voltunk grillpartin (Szahar a stake-készítés mesterévé vált).

Orsi és Szahar a grillparti után

30-án, szombaton előrehozott születésnapi ebédet tartottunk a Mandragóra étteremben. Nagyon sok meglepetésben és figyelmes ajándékban volt részem, de erről majd később számolok be. A 60 évet ugyanis még meg kell érni, keddig még sok idő van.

Az ünneplő család a Mandragóra különtermében

Még soha egyetlen anyák napján sem csendült fel olyan korán az "Orgona ága, barackfa virága...", mint ma hajnalban, 3:40-kor. 3:50-kor ugyanis indultunk a repülőtérre, véget ért Orsi hazalátogatása.

Hajnali köszöntés 3:40-kor

Mikor ezeket a sorokat írom, Orsi már "otthon" van Gederán, a jövő héten folytatódik az egyetem.