Választások Szuveréniában

A rendszerváltás előtt ötévente voltak országgyűlési és helyhatósági választások (utóbbit akkor még "tanácstagi választásnak" hívták), és a két választást mindig egy időben tartották meg. Az ember két papírt kapott kézbe: az egyiken a választókerületi országgyűlési képviselőjelöltjének a neve szerepelt, a másikon a körzete tanácstagjelöltjének a neve. Elég volt a lapot változtatás nélkül bedobni az urnába. 

Én katonakoromban voltam első szavazó 1975-ben, annak a debreceni körzetnek a jelöltjeire szavazhattam, ahol a laktanya volt. Így szavazópolgárrá válni kb. akkora élmény, mint egy koszos kuplerájban egy öregedő kurvával elveszteni a szűzességet. Az 1985-ös választáson, az ún. "kétjelöltes" választáson érezhettem magam először cselekvő szavazópolgárnak, mert ekkor kötelező volt minden körzetben legalább két jelöltet indítani (volt, ahol ezzel vissza is éltek: úgy akadályozták az esélyes ellenzéki jelöltet, hogy visszaléptették a hivatalosat, így egy jelölttel nem lehetett megtartani a választást). Emlékszem, a II. kerületben ádáz harcot folytattunk egy dunakörös képviselőjelölt jelöléséért, de a jelölőgyűlést pártkatonákkal és munkásőrökkel töltötték fel és leszavazták az ellenzéki indulót.

A rendszerváltás után viszont már nagyon fontos lett, hogy az országgyűlési és önkormányzati választások - annak ellenére, hogy négyévente tartották mindkettőt - időben elkülönüljenek: '90 tavaszán országgyűlési, '90 őszén pedig helyhatósági választásokra került sor. Érezni kellett a szavazópolgárnak, hogy két különböző dologról szavaznak. Itt egy nagyon rossz felvétel a Fidesz 1990-es "Hejha" reklámfilmjéről (Fodor Gábor, Deutsch Tamás, Orbán Viktor):

Fenn is maradt, hogy az országgyűlési választásokra mindig tavasszal, az önkormányzatira mindig ősszel került sor, bár 2014-ben már öt évre választottunk önkormányzati képviselőket és polgármestereket. Mivel így az önkormányzati választások mindig ugyanabban az évben vannak, amikor az európai parlamenti választások, a Fidesz gondolt egy merészet és nagyot: alaptörvénybe iktatta, hogy 2024-től kezdődően egy időben kell megtartani a két választást. (Csak érdekességként, 2034-ben valószínűleg egyszerre lesz ez a két választás az esedékes országgyűlési választással megtartva). Ezzel az új rendszerrel kapcsolatban több probléma is van:

• Mivel a 2019-ben megválasztott önkormányzati képviselők és polgármesterek mandátuma öt évre szól, a 2024-es választás után még majdnem fél évig hivatalban maradnak még akkor is, ha a választáson nem nyernek mandátumot. Szerintem ez sok értetlenséget és vitát fog okozni, hogy egy bukott polgármester vagy képviselő testület mit tehet meg ez alatt a fél év alatt.
• A 2024-ben megválasztott új önkormányzati képviselők és polgármesterek mandátuma rendhagyó módon csak négy és fél évre szól majd.
• Mivel az európai parlamenti választás tisztán arányos, az önkormányzati választás viszont többségi elvű, elvileg másként kellene mozgósítani a két választásra: előbbinél indulhatnának az ellenzéki pártok külön-külön, utóbbinál viszont érdemes összefogniuk. Szentpéteri Nagy Richárd szerint nagyon fontos lenne, hogy az európai választáson az ellenzéki pártok külön induljanak, hogy végre elváljon a tüdő a májtól, a "hulladék" pártok kiessenek a rostán. Szentpéteri szerint a jelenlegi parlamenti pártok közül ezek a "hulladék" pártok az MSZP, az LMP, a Jobbik, a Párbeszéd, és persze a gomba módra alakuló minipártok: Szocialisták és Demokraták (Mesterházy Attila), Második Reformkor (Vona Gábor), a Nép Pártján (Jakab Péter), Volner Párt (Volner János), ISZOMM (Szanyi Tibor). A DK és a Momentum még ádáz küzdelemben állnak egymással és jelenleg a sárdobálós szakaszban vannak.
• Az önkormányzati választásoknál mind az egyéni körzetek jelöltjeinél, mind a polgármester-jelölteknél ellenzéki koordinációra volna szükség, de az ellenzéki pártok annyi sebet ejtettek egymáson a 2022-es fiaskó után, hogy erre nem sok esélyt látok. A Jobbik már egészen biztosan nem megy bele semmiféle ellenzéki összefogásba (már főpolgármester-jelöltjük is van), de jelenleg a DK-Momentum közös indulás is erősen kérdéses.

Az egy időben tartott választásokra a Fidesznek már volt egy kísérlete 2022-ben, ami kudarccal végződött. Egyszerre voltak országgyűlési választások és az a bizonyos "gyermekvédelmi" gendernépszavazás. Tudták, hogy olyan szigorú a népszavazási törvény, hogy szinte lehetetlen érvényes népszavazást tartani, mert azon a szavazásra jogosultak legalább felének érvényesen kell szavazni. Úgy okoskodtak, hogy országgyűlési választásra sokan elmennek, és ha már kezükbe kapják a szavazólapot, biztosan érvényesen fognak szavazni. Nos, a magyar nép bölcs volt, és olyan sokan szavaztak érvénytelenül vagy csak be sem dobták a szavazócédulát, hogy a népszavazás érvénytelen lett. Érdekes, hogy a lengyelek is próbálkoztak a "magyar trükkel" a mostani választáson, de nekik sem jött be.

A  közös ellenzéki indulás a 2019-es önkormányzati választáson nálunk, az I. kerületben hatalmas sikernek tűnt: a 10 egyéni körzetből 8-at az ellenzék nyert, a 4-es kompenzációs listáról további három fideszes lett képviselő, de V. Naszályi Márta személyében ellenzéki lett a polgármester is, így az ellenzéknek 10-5 arányú kétharmados többsége lett a kerületben. A sikerből akkor lett rémálom, amikor az összefogással bekerült két jobbikos képviselő (sem miépesnek, sem jobbikosnak saját jogon indulva korábban semmi esélye nem volt ebben a polgári kerületben) átállt a "sötét oldalra", majd az országos politika színterére kilépő Gelencsér Ferenc (Momentum) helyett az időközi választáson úgy nyert a fideszes Fazekas Csilla minimális többséggel, hogy a fidelitasosok egy kis választási csalástól sem riadtak vissza: tömegesen bejelentkeztek egy, a körzethez tartozó épületbe, így szerezve szavazati jogot.

Innentől a polgármesterasszony élete pokollá vált, megindult ellene a fideszes karaktergyilkolás. Még elődje, a fideszes Nagy Gábor Tamás indított pert a patinás Ruszwurm cukrászda bérlője, Szamos Miklós ellen, aki nem fizetett bérleti díjat. A per most érkezett el a végrehajtási szakaszba, és hogy-hogynem, négy év után Szamos Miklós egyszercsak "emlékezni kezdett" arra, hogy őt a polgármesterasszony még 2019-ben megzsarolta, hogy ha "védelmi pénzt" fizet neki, akkor nem teszi ki a bérleményből. A polgármester ellen fegyelmit indítottak, a háromtagú paritásos vizsgálóbizottság úgy állt fel, hogy egy fideszes és egy momentumos képviselő mellett a "független" képviselő az egyik renegát jobbikos volt. Ma került sor a fegyelmi tárgyalásra, de meglepetésre az ülésen megjelent a fővárosi közgyűlés kétharmada, hogy szolidaritásáról biztosítsa a polgármesterasszonyt.

Az elmúlt négy évben az I. kerület létszáma 25 000 alá csökkent, így 2024-ben már csak nyolc egyéni körzet és háromfős kompenzációs lista lesz. Ha nem sikerül koordináltan indulni, akkor a kerület véglegesen a Fidesz martalékává válik.

Azt gondoltuk, hogy jobban már nem lehet megcsavarni a 2024-es választásokat, de a Fidesznek ez is sikerült. Talán még emlékeztek, hogy 2014-ig a fővárosi közgyűlés tagjai egy arányos listás választás alapján lettek megválasztva. Ráadásul 2010-ig a Városháza gyönyörű üléstermében voltak az ülések.

2010-től az üléseket már a sokkal szerényebb díszteremben tartják.

Még a 2014-es választásra csavarintott egyet a Fidesz: úgy gondolta, több képviselőt juttathat a képviselő testületbe, ha a tagok a kerületi polgármesterekből állnak, és melléjük bekerül még néhány a kompenzációs listáról. Ez a választási rendszer ütött vissza a Fideszre 2019-ben, hiszen csaknem minden budapesti kerületben ellenzéki polgármester lett, így bőven kétharmada van az ellenzéki összefogásnak a közgyűlésben. A Fidesz ezért azt a gamatságot követte el, hogy fél évvel a választások előtt ismét módosította a választási törvényt, visszaállítva a listás választási rendszert. Gyávák voltak a törvényjavaslatot saját nevük alatt benyújtani, erre a galádságra a Mi Hazánkat, ezt az álellenzéki csicskapártot kérték fel. Ezzel hazánk egy igazi banánköztársaság szintjére süllyedt le.

Hát így futunk neki a 2024-es önkormányzati és európai parlamenti választásoknak itt, Szuveréniában.