Pécsi anziksz

Az elmúlt héten öt napot töltöttünk Pécsett és környékén Petrával hármasban.

Pécsett sokszor jártam: valamikor '67 környékén családi nyaralás formájában (Pécsváradon volt a szállásunk és a városon kívül jártunk Orfűn és Abaligeten is), aztán '77-ben pár napot a tankörtársaimmal töltöttünk itt, mert egyik tankörtársam (sajnos már nem él) pécsi volt. 1982-ben egy háromnapos szimpóziumon vettem részt, mely a hazai mikroprocesszor-gyártást volt hivatva népszerűsíteni (sajnos a Mikroelektronikai Vállalat 1986-ban gyanús körülmények között leégett).

1997-ben a Nemzeti Bank orfűi üdülőjében töltöttünk egy hetet, 2002 szilveszterét pedig a pécsi Palatinus szállodában ünnepeltük, Toller Lászlónak, a város legendás polgármesterének szintén ebben a szállodában megtartott lakodalmával egy időben.

2010-ben pedig Katival kettesben töltöttünk el egy hosszú hétvégét a Hotel Kikeletben. Abban az évben Pécs pont Európa kulturális fővárosa volt, de szinte semmilyen létesítmény nem készült el időre, sem a Zsolnay-negyed, sem pedig a Kulturális Központ, így nagy hiányérzettel utaztunk haza. Toller László 2006-os közúti balesetét követő négyéves kóma után pont ebben az évben hunyt el, fiatal özvegye nyolc évvel élte túl férjét. Sőt, addigra már Toller utódja, Tasnádi Péter is meghalt méltatlanul fiatalon, szóval Pécsnek akkor tényleg nem volt igazi gazdája.

Mivel Petra még nem járt Pécsett, bennünk pedig sok hiányjel maradt, úgy gondoltuk, nem reszkírozzuk a koronavírus negyedik hullámát külföldön, hanem Baranya megyeszékhelyén töltünk el öt napot, négy éjszakát.

Az odautazás napján felkerestük a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet. A csatatér vélt helyszínén egy Szent Korona alakú kiállítótér, valamint koncentrikus körökben elhelyezett kopjafák vannak. Öt tömegsír található a területen, egynek a feltárása éppen most folyik, módunkban állt megtekinteni, milyen sziszifuszi régészeti munka ez.

Tettünk egy rövidebb kirándulást a kölkedi Fehér Gólya tanösvényen. Kölked minden házán gólyafészek van, ehhez képest a szúnyogos és felázott talajú tanösvény nem nyújtott túl nagy élvezetet.

Miután a mohácsi halászcsárdát végérvényesen zárva találtuk, szendvicsebéd után a Csele-patak mentén megkerestük Lajos királyunk halálának helyszínét, valamint egy nemrég újjáépített vízimalmot a patak mentén.

Este 6 körül értünk a szállásunkra. Nincs kedélyesebb, mint egynapi autóvezetés után az elfoglalt szálláson egy doboz sört pattintani.

Este még besétáltunk a gyalog mindössze 10 percre lévő belvárosba, és Pécs gasztroutcájában, a Király utcában a Replay-ben költöttük el vacsoránkat (a hatalmas adag malaccsászár miatt egész éjjel szomjúság gyötört).

Másnap a Zsolnay-negyedben kezdtünk: részt vettünk egy 60 perces vezetésen, ahol megismertük a Zsolnay-családot, és megtudtuk, hogy három jelentős találmánya volt a Zsolnayaknak: az porcelánfajansz, az eozinmáz és a pirogránit.

Megnéztük a Zsolnay-mauzóleumot, a Bóbita Bábegyüttes kiállítását valamint a Rózsaszín Kiállítást, majd a negyedben található pékségben melegszendvicset ebédeltünk.

A múltból a jövőbe vezető impozáns hídon átsétálva megcsodáltuk az építészetileg igen figyelemre méltó Kulturális Központot. Pécs építészetileg nagyon rendben van: a régi és az új harmóniáját tökéletesen sikerült megteremteni.

Délután irány a székesegyház és a dzsámi. Közös jeggyel látogathatók. A dzsámiban vetített filmből megtudhattuk, hogy annak középkori állapotát a II. világháború előtt állították vissza, tudatosan elkülönítve a régitől az újonnan hozzáépített részt. Példaként szolgálhatna napjaink városépítészei számára is. Gondolom kevés katolikus templom van még Magyarországon, ahol elolvashatjuk a Korán 1. szúráját.

A Cafe Frei-ben kávézunk, majd késő estig lófrálunk a városban, még a kálvária-dombra is felkapaszkodunk. A tegnapinál egy fokkal könnyebb vacsoránkat az Eozin Corso-ban költjük el.

Harmadnap reggel - míg a többiek alszanak - elsétálok Idrisz Baba türbéjéhez.

Reggeli után megint a Zsolnayban kezdünk, mert jegyünk érvényes még a Gyugyi Gyűjteményre és a családtörténeti kiállításra. Utána viszont irány a tettyei romok. Felkapaszkodunk a romok fölé a hegyre, hogy megcsodáljuk a kilátást. A romok nem historizáló stílusban lettek visszaépítve, ahogyan az Budapesten divat, hanem eloxált vas idomokkal vannak kiegészítve. Még a mésztufa barlanghoz is lesétálunk, de végül úgy döntünk, nem fér bele az időnkbe egy egyórás barlangtúra.

Ebédre Pécs egy újabb gasztronómiai nevezetességéhez, a Maci Lángosozóhoz megyünk, ahol vagy százféle töltött lángos közül válogathatunk. Az adagok monumentálisak, vacsorára is marad belőlük.

Kávézni már a Misinára, a TV-toronyhoz megyünk fel, utána pedig Havas Boldogasszony templománál megtekintjük 2019 Europa Fája kitüntetettjét, egy csodálatos mandulafát.

Még a Vasarely-múzeum és a (Cse)Rihannák amatőr együttes koncertjének meghallgatása is belefér a napba.

Negyedik nap irány a Mecsek, Hetvehely. Itt található az ország legrövidebb lombkorona-tanösvénye, mindössze 50m hosszú.

Utána Abaliget, a cseppkőbarlang megtekintése. Utána még a barlang fölötti hegyre is felmászunk a Denevér tanösvényen: jól láthatók a mély víznyelők, látszik, hogy barlangot rejt a hegy.

Orfűn először megint egy gasztronómiai nevezetességet, a Horgász Büfét keressük fel ebédre. Ilyen finom rántott pisztrángot még nem ettem, és mivel itt adagra, nem pedig dekára adják a halat, Katival kettőnkre három pisztráng is jutott. Utána az Orfűi-tó fizetős strandján hűtjük magunkat. Itt kapunk hírt Szilágyi Áron sporttörténelmi sikeréről (első olimpiai aranyánál, 2012-ben éppen Demjénben nyaraltunk). Sietnünk kell, mert estére helyet foglaltunk a Nana-ba, ahol egy pompás Ázsia-tálat kapok vacsorára. Még búcsúkoktélt is iszunk.

Az utolsó napon még megnézzük a Jakováli Hasszán-dzsámit és minaretet, majd a Csontváry-múzeumot. Csontvárynak van egy zavarba ejtő festménye: Zrínyi kirohanása.

A szigetvári hős egy klasszicista kastélyból lép elő. Mindez egy óra múlva értelmet nyer: Szigetvárra autózunk, ahol a vár közepére tényleg épült egy Andrássy-kúria. A várban viseleti és fegyverbemutatót is kapunk. Utána kiautózunk a várostól mintegy 2 km-re lévő Török-Magyar Barátság Parkba. Groteszk az egész, olyan, mintha Zrínyi és Szulejmán mindig is puszi haverok lettek volna.

Ebédünket a szentlőrinci Ezüstfenyő étteremben költjük el, majd irány Budapest.