Megvan a családokról szóló nemzeti konzultáció végeredménye

Van egy zsidó vicc, egy kicsit ide illik:
Kohn hosszabb üzleti útra indul, ezért a rabbira bízza a kincses ládikáját, hogy biztonságba legyen, amíg visszatér. A rabbi azt mondja: Örülök Kohn, hogy így megbízol bennem, de tudod mit: hívjuk be a bóhereket (rabbinövendékeket), hogy ők is tanúsítsák, hogy átadtad nekem a ládát. Így a rabbi a bóherek jelenlétében elteszi a ládát, Kohn pedig könnyű szívvel indul útnak.
Mikor pár hónap múlva visszatér, első útja a rabbihoz vezet: Rebelében, hazatértem, legyél szíves add vissza a ládikámat. Milyen ládikádat? - kérdezi elkerekedett szemmel a rabbi. Hát amit a bóhereid jelenlétében átadtam neked. Én nem tudok semmiféle ládikáról, de rendben van, hívjuk be a bóhereket. A rabbi e szavakkal fordul a megszeppent bóherekhez: Ugye nem adott nekem Kohn semmiféle ládikát? Dehogy adott, mi nem láttunk semmit.
A bóherek kimennek, az elkeseredett Kohn a ruháját szaggatja és a haját tépi, amikor a rabbi kihúzza a sublótja egyik fiókját, és kiveszi belőle a ládikát. Miért csináltad ezt velem? - kérdi Kohn döbbentem. Azért, hogy lásd, milyen bóhereim vannak nekem. - válaszol a rabbi.
A családokról szóló nemzeti konzultációról már posztoltam egyszer. A kormány pénzt, paripát, fegyvert bevetett, hogy ez a kampánya is sikeres legyen:

• A több mint nyolcmillió választópolgárnak kiküldött kérdőíveket elsőbbséggel adták fel, hogy egy napot se késsen a küldeményük, jó kis plusz bevételhez juttatva az ünnepek előtt amúgy is túlterhelt postát;
• Az egész média, rádiók, televíziók, nyomtatott sajtó tele volt a konzultációra való felhívással;
• A Fidesz-közeli internetes hírportálok is felugró ablakkal reklámozták az eseményt;
• Egymást érték az óriásplakátok. A Budaörsi úton öt egymás melletti óriásplakát is a nemzeti konzultációt hirdette. A reklámköltség így ötszörös volt, de alig hiszem, hogy az üzenet ötször annyi emberhez jutott volna el.

Több milliárdra rúg a postaköltség, reklámköltség és a kérdőívek feldolgozása, de megéri, mert a nép - akárcsak a viccben a bóherek - jól visszamondják a leckét. Vagy mégsem?
Tegnapelőtt bejelentették, hogy megvannak az eredmények, 1 millió 382 ezer ember küldte vissza az íveket, ez nagyjából a megszólítottak egyhatoda, több mint egy millióval kevesebb, mint a Fidesz biztos szavazóinak száma. Ráadásul a nemzetikonzultacio.kormany.hu oldalon ma, két nappal az eredményhirdetés után még mindig ez a nem igazán irodalmi magyarsággal megfogalmazott szöveg várja az érdeklődőt:

Szóval a kormány szerint "Az eredmények alapján a magyar emberek nagy felhatalmazást adtak a kormánynak arra, hogy tovább bővítse a családtámogatási rendszert."
Próbáljuk tehát mi is egy kicsit komolyan venni ezt a "nagy felhatalmazást":

• A bevándorlástámogatás vagy családtámogatás kérdésben 99.18 % döntött a családtámogatás mellett. Mostantól tehát azzal lehet elutasítani a menekültek megsegítésének nemzetközi kötelezettségét, hogy a magyar emberek úgy döntöttek, hogy ezt a pénzt családtámogatásra kell fordítani. Kétségtelen, hogy ennek a kérdőívnek ez volt a legundorítóbb, leggyomorforgatóbb pontja.
• Szintén 99 % fölött mondtak igent arra, hogy a gyermekek fejlődését az államnak támogatni kell. De hát ez még a szálinista alkotmányunkban is benne volt: 52. cikkely: A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére; következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.
• Csak 98.78 % véli úgy, hogy a gyermeknek joga van anyához és apához. Több mint egy százalék biológiából megbukott, vagy átlátott a kérdés sandaságán, hogy talán az azonos nemű párok gyereknevelési szándékát próbálják keresztülhúzni.
• A legkisebb támogatottságot (93.37 %-ot) az a gondolat kapott, hogy a három vagy több gyermekes anyák kiemelt támogatást kapjanak. Bár nem fogalmazták meg pontosan, mire is gondolnak, de szóba került a teljes adómentesség is.

A nemzeti konzultációval kapcsolatban Dömötör Csaba államtitkár így fogalmazott: "a nemzeti konzultáció jó lehetőség a párbeszédre a választások közötti időszakban". Mondja ezt akkor, amikor a kormány semmibe veszi a szakszervezetek véleményét a munka törvénykönyvének módosításakor, az akadémikus véleményét a tudomány finanszírozásának központosításakor. Iskolás módon szájba rágott kérdéseket tesznek fel, és van, aki még mindig komolyan elhiszi, hogy a véleményére kíváncsiak.
A bevándorlásról és terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció kapcsán 2015. májusában készült filmemet még mindig aktuálisnak tartom: Minek a kérdés, ha tudod a választ?

'68 egyetlen magyar mártírja

Amikor egy héttel ezelőtt megnéztük a Nemzeti Múzeumban a Seuso-kincseket (a Múzeumkert átépítése miatt nem is olyan könnyen lehet a múzeumot megközelíteni), akkor kifelé jövet ezt az emléktáblát fotóztam le.

Ma 50 éve 17 esztendősen ezen a napon halt meg Bauer Sándor tanuló, aki tiltakozásul az ellen, hogy Magyar Néphadsereg is részt vett a Prágai Tavasz eltiprásában, három nappal korábban ezen a helyen gyújtotta fel magát. Cselekedetével Jan Palach öngyilkosságát követte, aki négy nappal korábban a prágai Vencel téren gyújtotta fel magát. Csakhogy míg Jan Palach temetésén tízezrek vettek részt, halála körülményeit a csehszlovák média részletesen ismertette, cselekedetét költők és írók örökítették meg, addig Bauer Sándor tettét Magyarországon igyekeztek eltitkolni.
(Hogy Jan Palach emlékezete mennyire él a csehekben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a cseh mártír halálának 50 éves évfordulóján, január 18-án egy középkorú férfi szintén felgyújtotta magát a Vencel téren).
Csehszlovákia megszállásáról már írtam egy posztot, abban is leírtam, hogy a 17 éves magyar fiú akciója nem jutott el az átlag magyarokhoz. Kádár addigra már megkötötte alkuját a magyar nép nagy részével. A csehek eltiprásában való részvételben Kádár valószínűleg azért volt olyan készséges az oroszokkal, hogy közben csendben folytatódhassanak tovább az éppen hogy csak megkezdett magyar reformok. Virágozni kezdtek a háztájik, a nehézipar erőszakos fejlesztése helyett inkább a fogyasztási javak előállítására tevődött át a hangsúly. (Például már '66-ban döntöttek a Paksi Atomerőmű megépítéséről, de '68-tól '74-ig jegelték a projektet, így a nekünk szánt blokkokat a bolgárok kapták meg, melyeket azóta már le is állítottak).
Szegény Bauer Sándor pont olyan csendben és értelmetlenül halt meg, mint Nemecsek Ernő, aki azért a grundért adta az életét, amelyen egy hét múlva megkezdődött az építkezés. Emlékezete csak az új évezredben éledt fel, szobrot és emléktáblát kapott, közterületet neveztek el róla.
Egy korábbi posztomban a méltatlan Pruck Pál - Dózsa László vita kapcsán azt írtam: "...egyszerűen megengedhetetlennek tartom, hogy fegyveres gyermeket példaképként próbáljanak beállítani. A gyermekkatonák sohasem hősök, mindig áldozatok."
Nem akarom Bauer Sándor áldozatát kisebbíteni, mint ahogyan Mansfeld Péterét vagy Pruck Pálét sem, egyszerűen csak egy olyan világban szeretnék élni, ahol a fiatalkorúakat a politika nem próbálja meg befolyásolni vagy eszközként felhasználni.
Az utóbbi hetek tüntetéshullámának egyik hőse lett Nagy Blanka tanuló, aki lehet hogy még nem, vagy csak éppen hogy nagykorú, de korábban egy másik tanuló, Rékasi Zsigmond került be a hírekbe. Mindkét fiatalnak elég vadul és méltatlanul ment neki a NER. Bár a hatalom nagy tűzerejét nem értettem az esetükben, de egyrészt Blanka meglehetősen nyers szóhasználata nem igazán felel meg az ízlésemnek, másrészt nem igazán gondolom, hogy ebben az életkorban elég érett az ember a politizáláshoz. Tisztelem a romantikus hevületet, de nem szeretem a meggondolatlanságot.
De lehet, hogy csak megszólalt bennem a megcsontosodott fotelforradalmár.

Szubjektív gondolatok Aszódi Attila menesztéséről

Már többször is írtam ebben a blogban Aszódi Attila előadásairól. Először 2011-ben a fukushimai baleset kapcsán tartott előadásán vettem részt. Előadásában Aszódi azt fejtegette, hogy a fukushimai erőmű gondosan volt tervezve, hiszen a telepítési magasság több mint kétszeresen meghaladta a környéken valaha mért legmagasabb szökőár magasságát, és elismerését fejezte ki, hogy a fellépő igen súlyos üzemzavart milyen magas szaktudással és emberi élet veszélyeztetése nélkül kezelték a szakemberek.
A fukushimai baleset fordulópont volt az atomerőművek tervezésében: tervezési alapokon túli üzemzavari körülményeket is figyelembe vesznek az egyes biztonsági berendezések megtervezésekor. Aszódi Attila 2014 és 2017 között kormánybiztosi minőségben évente adott tájékoztatást a Paks II. beruházás állásáról. 2014-es előadásában hitet tett amellett, hogy:

• Az erőmű rentábilis lesz, de ehhez persze a megtérülést a teljes élettartamra, nem pedig a finanszírozási időszakra kell számolni;
• Az erőmű biztonságos - már a fukushimai tapasztalatokat is figyelembe vevő - tervezési kritériumoknak megfelelően kerül megtervezésre.

2016-ban is jelen voltam egy előadásán, ahol részletesen is ismertette a biztonsági rendszereket, a kettős falú feszített csarnokot, a hidrogénrobbanás elkerülésére fejlesztett hidrogén-rekombinátorokat, a segédenergiát nem igénylő passzív biztonsági rendszereket, mint például a reaktor és csarnokhűtés vagy a reaktor alatti olvadékcsapda. Arra a négy kérdésre is megnyugtató választ adott, hogy kell-e nekünk atomerőmű, elég olcsó-e az atomenergia, biztonságos-e az atomenergia és feltétlenül orosznak kell-e lennie az új atomerőműnek.
Információs blogjában, a Láncreakcióban is rendszeresen foglalkozott a magyar és nemzetközi villamosenergetika helyzetével. Utolsó posztjában is arra hívja fel a figyelmet, hogy hazánk villamosenergia-igénye folyamatosan nő, ezért egy új, nagy teljesítményű alaperőmű mindenképpen szükséges:
"A 2030-as években a Paksi Atomerőmű jelenleg üzemelő négy blokkját is fokozatosan le kell állítani, így Paks II. Atomerőmű 5-ös és 6-os blokkjainak megépítése, vagyis az atomerőművi kapacitás-fenntartás az ország alapvető érdeke ellátásbiztonsági szempontból is.
A Paks II. Atomerőmű alacsony szén-dioxid kibocsátású erőműként az évszázad végéig fogja biztosítani Magyarországon a klímabarát, megfizethető árú, alaperőművi villamosenergia-ellátást."
Aszódi előadásaira és cikkeire a közérthetőség és a nagyon magas szintű szakmaiság a jellemző. Szívesen vállalt szereplést vitaműsorokban, gyakran adott interjúkat ellenzéki rádióknak és televízióknak. Érveit nemigen tudták cáfolni a zöldek és az atomenergia-ellenesek. Ő a magyar atomenergia-program egyszemélyes nehéztüzérsége.

Egy VVER-1200-as erőművi blokk, két ilyenből áll majd Paks II.

2017-ben Orbán Viktor kinevezte Süli Jánost a Paks II. beruházásért felelős tárca nélküli miniszterré, Aszódi a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkára lett. Süli Jánost jól ismerem, mert egyrészt évfolyamtársam volt az egyetemen, másrészt húsz évvel ezelőtt azt a villamos szakterületet felügyelte, amelyen mi cégünk is végezett feladatokat. Sülit még a szocialista-szabaddemokrata kormányzat idején nevezték ki vezérigazgatónak, legnagyobb meglepetésre a Fidesz-kormány menesztette. '14-ben a fideszes jelölttel szemben indulva nyerte el a polgármesteri címet Pakson, ezért 2017-es miniszteri kinevezése általános meglepetést keltett. Sülinek is alkalma volt 30 éves erőművi működése alatt jól megismerni egy atomerőmű műszaki és szervezeti felépítését, másrészt polgármesterként is sokat tett a paksi bővítés érdekében. Örültem, hogy végre egy műszaki szakember is miniszteri posztot kapott, és úgy gondoltam, hogy a Süli-Aszódi tandem jó páros lesz: előbbi a szervezési/szervezeti dolgokban jeleskedik, utóbbi pedig a nukleáris szakterületen az erőművi biztonságért és a tervezésért felel.
Általános meglepetésre a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára január 15.-i hatállyal felmentette Aszódi Attilát államtitkári megbízatása alól. Hivatalos indoklás hiányában persze megindultak a találgatások, hogy mi lehetett a felmentés oka. Sokan a "két dudás egy csárdában" elméletre tippelnek, hogy az eltérő temperamentumú két vezető nem tudott együtt dolgozni. Mások szerint maga Putyin kérte Aszódi felmentését Orbántól. Nekem az a gyanúm, hogy a hatalmas cárnak gőze sincs arról, ki az az Aszódi Attila, de felelősségre vonta Orbánt, mi ez a teszetoszáskodás a beruházás körül. Még egy kapavágás sem történt, késik a tervek honosítása, túl sok az üzembiztonsági aggodalmaskodás.
Ha valóban az oroszok kérésére kellett az államtitkárnak távozni, akkor Orbán most túlzott szervilizmusról tett tanúbizonyságot. Az erőműnek amúgy sem túl jó az ellenzéki sajtója, nem vet túl jó fényt a beruházásra, ha pont az üzembiztonságért felelős hiteles szakembert menesztik.
Erről Leonyid Brezsnyev 1972-es váratlan budapesti látogatása jut eszembe. A főtitkár egy listát adott át Kádárnak, hogy kiknek a menesztését várja el a Szovjetunió (elsősorban reformközgazdászokról volt szó). Kádár erre azt válaszolta: Akkor engem is írjon fel a listára, Brezsnyev elvtárs. Nem tudom, hogy ugyanilyen bátran áll-e ki Orbán Putyinnal szemben a magyar érdekekért, vagy csupán az oroszok által beígért régiós vezető szerep lebeg nagyravágyó miniszterelnökünk lelki szemei előtt, amelyért semmilyen áldozat nem drága (pl. CEU, magyar-ukrán kapcsolatok).

Első 40 évem a szakmában - bevezetés

Nem gondolom, hogy eljött az ideje, hogy visszaemlékezést írjak, egyszerűen csak arról van szó, hogy 2019-cel megint egy kicsit átalakul a cégünk, másik irodába költözünk és ilyenkor az ember átnézi a régi iratokat, selejtez és közben emlékezik.
Biztosan ismeritek azt a viccet, hogy az egyszeri lembergi ember útlevélkérelmet ad be az ukrán hatóságoknak, és meg kell adnia, hogy mely országokban élt korábban. Felsorolja: Oroszország, Lengyelország, Osztrák-Magyar Monarchia, Szovjetunió, Ukrajna. Kérdik tőle: Ilyen sokat utazott? Dehogy is, ki nem tettem a lában Lembergből.
Na, hát így vagyok én a munkahelyeimmel: valójában a kezdetek kezdetétől, 1979-től a VEIKI-ben (Villamosenergiaipari Kutató Intézet) dolgozom, csak az alakult át, és költözött el folyton. Mivel idén lesz 40 éves a munkaviszonyom, tényleg ideje egy kis visszatekintésnek. Idén lesz 70 éve, hogy a VEIKI egyik jogelődje, a Villenki megalakult, és 10 éve annak, hogy a VEIKI csődbe ment. Négy kollégámmal akkor alakítottuk meg a CENTROMATIC Kft.-t. Most három kollégától meg kellett válnunk, ami azért volt nehéz, mert minddel nagyon régóta dolgozom együtt. Az egyikkel együtt katonáskodtam 44 évvel ezelőtt, közös tankörbe jártunk az egyetemen, a másikkal is vagy harminc éve dolgozom együtt, a harmadik "csak" 17 éve van nálunk. Gyakran a barátság és a régi ismerettség az egyik legfőbb gátja annak, hogy idejében meghozzunk szükséges döntéseket. Most egy kétfős mérnökirodával próbáljuk tovább vinni a tevékenységünket, meglátjuk hogyan boldogulunk.
Első 40 évem a szakmában tulajdonképpen négy jól elkülöníthető részre bontható:

• A '80-as évek, azaz a rendszerváltás előtti utolsó évtized;
• A '90-es évek, azaz a rendszerváltás utáni első évtized;
• A 2000-es évek, a VEIKI válságának kezdetei és a cég csődje;
• A 2010-es évek, a CENTROMATIC működése.

Aki a már 10 éve csak utódcégeiben létező VEIKI-ről olvasni szeretne, az a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság weboldalán olvashat egy összefoglalót. Én pedig ebben a blogban indítok egy ki tudja hány részből álló sorozatot a VEIKI-ben és a CENTROMATIC-ban eltöltött éveimről. A cikksorozatot a "szakma" és a "veiki" tagek fogják jelölni. A posztok teljesen szubjektívek lesznek, a legtöbb esetben leginkább saját magamról illetve a cégen belül elfoglalt helyemről fogok írni, és tervem szerint havonta egy-két posztot írok majd a témában.

Ne menjetek sehova, olvassátok a blogomat!

A kormány megkezdte az EP választási kampányát, én pedig dalra fakadtam

Azzal kezdeném, hogy kora gyermekkoromtól kezdve a Kossuth Rádió szólt reggel. A Kossuth reggeli zenei műsora a '60-as évek elején nagyon színesnek volt mondható: magyar, olasz, francia, német slágerek, de még cseh és orosz slágerek is (Joszif Kobzon és Karel Gott igen népszerűek voltak), de ezen kívül népszerű operaáriák, komolyzenei darabok, valamint munkásmozgalmi indulók is. Ezek a dalok aztán szépen beleégtek a dobhártyámba.
Így fészkelte be magát a fülembe Edoardo Vianello sodró lendületű tvisztje, a Guarda come dondolo ("Nézd hogy dülöngélek", ami a tviszt táncmozdulatára utal). A dalra az a jellemző, hogy az énekes háromszor egymás után énekli el ugyanazt a strófát, de minden strófa végén van egy fél hang moduláció felfelé, így a dal egy egész hanggal feljebb végződik, mint ahonnan kezdődik (B-dúrban indul, C-dúrban fejeződik be).
Amióta politikai dalokat éneklek, talonban tartom a Guarda come-t, hogy majd egyszer eléneklem. Afféle biankó dal, majd lesz egy alkalom, amire ráhúzhatom. Elhatároztam, hogy a "tviszt" helyett "vicc" lesz, a "guarda come dondolo" helyett "bárhogyan is gondolod", és a strófa végén a "brividi d'amor" (szerelmi borzongás) helyett "primitív tahó"-t fogok énekelni.
Nos, az alkalom elérkezett, a kormány megkezdte ugyanis az EP választási kampányát, és a Habony-művek azt találta ki, hogy ezúttal egy egybites üzenetet küldenek a választóknak: vagy a nemzeti, bevándorlásellenes listára szavazol, vagy a bevándorláspárti Soros-listára, amellyel hozzájárulsz ahhoz, hogy Magyarországból is bevándorlóország legyen. Az üzenetet Hollik István kereszténydemokrata politikus tolmácsolta a választóknak. Hollik Istvánról tudni érdemes, hogy annak ellenére, hogy fiatal létére végigjárta a politikai szamárlétrát a KDNP-ben, törekvő de tehetségtelen politikus. A tavalyi országgyűlési választásokon Budapest I. számú választókerületében indult a Fidesz-KDNP listáján Rogán Antal utódaként. Az I. kerülethez afféle gerrymandering-ként 2014-ben csapták hozzá először az ingadozó V. kerületet, mert az első kerület mindig stabil polgári szavazónak számított. Ez a terv be is vált 2014-ben, de 2018-ban Hollik István egy viszonylag névtelen LMP-s politikussal, Csárdi Antallal szemben maradt alul. Ezzel Budapest I. választókerületében az 1990-es első szabad választás óta először nem jobboldali konzervatív jelölt nyert evőr. Máshol, főleg vidéken még akkor is a fideszes jelölt nyert, ha csak egy narancsra rárajzoltak egy szmájlit.
Ha azt gondoljátok, hogy egy ilyen orbitális bukás után Hollik megpróbált volna felhagyni a politikával és a versenyszférában boldogulni, akkor tévedtek. Orbán azzal bünteti bukott politikusait, hogy bohócsipkát nyom a fejükbe és a legkínosabb politikai kommunikációkhoz kell asszisztálniuk. A Csepelen megbukott Németh Szilárd és a Budavár és Belváros jelöltjeként indult Hollik most ebben a politikai purgatóriumban próbálják a Don kegyeit visszaszerezni. Hollikot egyenesen kormányszóvivőnek tették meg a CEU-n doktorált Kovács Zoltán utódjaként. Ebben a minőségében mondta el azt a történelmi 10 másodperces bővített mondatot, ami engem dalra fakasztott.
Fel a hangerőt, szóljon hangosan az ének:

És akkor most a posztom végén egy kis statisztika, mely dalaimban kerül megemlítésre Soros György:

• Soros a hibás (2016. június)
• Ne hagyjuk szó nélkül! (konzultációs dal) (2017. október)
• "Stop Soros" helyett stop Fidesz (2018. január)
• Soros-zsoldostoborzó (2018. március)
• Szeretem a Nagy Testvért (tangó) (2018. április)
• Hollik-tviszt (2019. január)

A csepeli kettős gyilkosság tizedik évfordulójára

Tíz éve, 2009 január 7-én borzalmas gyilkosság történt a csepeli Általános és Szakképző Iskolában: Az iskola igazgatóját, Takács Józsefet, és egyik tanárát, Papp Lászlót brutálisan meggyilkolta az iskola gondnoka, Kun Tamás és a felbujtó gazdasági vezető, Deme Gábor. Az ügy a magyar közvéleményt évekig foglalkoztatta, Vujity Tvrtko sztárriporter próbálta feltárni az ügy részleteit, de még egy 50 perces dokumentumfilm is készült az esetről.

A közvélemény kedélyét nemcsak a gyilkosság páratlan hidegvérűsége borzolta, hanem az, hogy az esetről az elkövetők tudta nélkül hangfelvétel is készült: Papp László zsebében végig ott lapult egy bekapcsolt diktafon. Pedig a tettesek tényleg igyekeztek minden nyomot eltüntetni, feltörték a szerverszobát és a kamerafelvételeket rögzítő szervert eltüntették (ez végül sohasem került elő).
A másik dolog, amely mind a mai napig kíséri az ügyet, az az a tény, hogy a meggyilkolt iskolaigazgató a csepeli MSZP-frakció vezetője volt, a felbujtó Deme Gábor szintén MSZP-s aktivista a kerületben. Előbbi előző nap a csepeli rendőrkapitánnyal, utóbbi pedig az MSZP országgyűlési képviselőjével találkozott, így hamar megszülettek az elméletek az MSZP-n belüli belső maffiaháborúról. A nagyobbik kormánypárt az őszödi beszéd óta már két és fél éve páriaként működött, küszöbön állt a koalíciós szakadás és Gyurcsány Ferenc lemondása. De ez az ügy nemcsak akkor, hanem azóta is adu a jobboldal számára.
Ki is használták ezt a 2010-es országgyűlés és önkormányzati választásokon, de még a 2018-as választásokon is hivatkoztak rá. Sőt, a baloldali sajtóban most, a 10. évforduló kapcsán is előjött ez a vonal.
Ami miatt azonban számomra érdekes ez az ügy az az, hogy tulajdonképpen ennek az ügynek a kapcsán kezdtem el internetes fórumon írogatni, ekkor vettem fel a "Szaracén" nick-nevet. Az történt ugyanis, hogy Deme Gábornak, ennek a pitiáner, hatalommániás de valójában beszari alaknak volt egy honlapja. Már az is érdekes volt, hogy ezen olyan fotók is láthatók voltak melyen gyilkos és áldozat még együtt sütögetnek.

Gyilkos (jobbra) és áldozat (balra) még közös fényképen (forrás: csepel.info)

A honlapot aztán hamar törölték, de kapcsolódott hozzá egy fórumoldal is. Akkoriban az sgforum.hu egy ingyenesen igénybe vehető fórumoldal volt, bárki létrehozhatott itt tetszőleges témájú vitafórum-oldalakat. A fórumoldalt elmulasztották törölni. Eredetileg csak 2-3 bejegyzés szerepelt rajta, de a gyilkosság után beindult a véleményáradat. Kezdetben - ahogyan az már ilyenkor lenni szokott - a halálbüntetés visszaállítását követelők illetve a gyilkosok számára a börtönben gyötrelmes szenvedést kívánók bejegyzései voltak többségben, később ezeket a bejegyzéseket fokozatosan felváltották az MSZP maffiamódszereit elítélő illetve az MSZP-t védelmező kommentek. Igazi trollcsaták alakultak ki egymás gyalázásával, de egy hét után igazán érdekes diskurzus kezdett kialakulni a magyarországi közállapotokról.
A vita nagyjából egy hónap alatt lecsengett, a kitartó fórumozók szépen elbúcsúztak egymástól, de én még időről időre ezen a fórumon tudósítottam a per állásáról. Az üggyel foglalkozó Vujity Tvrtko 2016 novemberében még egy Facebook-bejegyzésben adott hírt arról, hogy a fórum még mindig működik:

Sajnos az üzemeltető azóta leállította ezeket a fórumoldalakat, és csak néhány fórumlapot archivált le megőrzendő az utókornak, például itt meg itt.
Meg kell emlékezzek a fórum kapcsán tíz éve tett kulturális felfedezésemről is: az egyik fórumozó közzétette a fórumon Szabó Lőrinc Vang-An-Si című versét, amelynél jobban talán semmi sem fejezheti ki a rendszerváltás után érzett csalódásunkat.

Seniorok a családban

Úgy tűnik, hogy a családunkban a 2019 az idősek éve lesz. Hárman is beléptek 90. évükbe: édesanyám, anyósom és apai nagynéném. Egyvalaki pedig a 95.-be lépett: Kati apai nagybátyja.
Kezdjük a legidősebbel:
Pista bácsi, apósom öccse tanszékvezető professzor volt a Műszaki Egyetemen. Engem sohasem tanított, nem is vizsgáztam nála, de 1983-ban ő volt a Villamoskar dékánja, és ebben a minőségében ő fogadott doktorrá. A tanácsülés jegyzőkönyvét 94. születésnapján át is adtam neki.

Pista bácsi lánya és unokája társaságában

Pista bácsi egészen tavalyig felesége 20 évvel ezelőtti halála óta egyedül élt, de igen aktívan. Négy évvel ezelőtt még írt egy könyvet a gráfelmélet villamos hálózatok számításában való alkalmazásáról (ebben még én is segítettem neki szakirodalommal). Sokat utazott Kanadába a fiáékhoz (tavaly ott volt unokája esküvőjén), vagy nyaralni mediterrán országokba.
A számítógépét általában én tartottam karban, kb. havonta jártam nála egy-egy hibát elhárítani. Kb. 15 éve felhagyott az autóvezetéssel, BKV-val közlekedett a városban.
Már egy-két éve rendetlenkedett a szíve, pacemakert is kapott, végül fél éve döntött úgy a család, hogy inkább beköltözik egy nyugdíjas otthonba. Mivel egyre bizonytalanabb a járása, már csak akkor hagyja el az otthont, ha valamelyik családtagja elhozza. A vele egyidős egyetemi professzorok közül ketten is elmentek tavaly ősszel: Tusák Róbert, az Automatizálási Tanszék vezetője, és Horváth Tibor, a Nagyfeszültségű Tanszék vezetője. Ismerőseim azt tanácsolták, hogy ne közöljem a gyászhírt Pista bácsival.

Anyósom Katival

Anyósom kilenc éve maradt egyedül, azóta is önállóan él abban a lakásban, amelyben Kati és sógornőm is gyerekeskedtek. Mind velünk, mind sógornőmékkel gyakran töltött együtt egy-egy wellness-hétvégét vagy hetet, kezdetben még rendszeresen jött velünk Angyali-szigetre. 5-6 éve kapott egy enyhébb stroke-ot, ami miatt nehezebben beszél és mozog. Ennek ellenére rendszeresen eljár otthonról, színház- és operabérlete is van.
Idén ősszel részt vett Orsi esküvőjén Izraelben. Sajnos az utóbbi időben állapota rosszabbodott, egyre nehezebben jár, egyre veszélyesebb neki az egyedüllét, ezért idén már mindenképpen meg kell oldani számára az állandó felügyeletet.

Édesanyám és én

Édesanyám öt éve maradt egyedül, azóta ő is egyedül lakik. Fél évvel apám halála után csípőprotézist kapott a jobb csípőjébe, ami után járása könnyebbé vált. Sajnos - ahogy számítani lehetett rá - a másik csípőjében és mindkét térdében elkoptak a porcok, ezért idén áprilisban újabb műtét vár rá. A sok baja ellenére anyámat igazából a szentendrei telek és az otthoni virágai tartják életben. Szentendrére még tavaly is kijárt hévvel, de fél éve már csak velem tud jönni kocsival. Természetesen ő is kinn volt velünk Orsi esküvőjén és Izrael sok szép helyére el tudott jönni velünk.
A szíve karácsony előtt elkezdett rendetlenkedni, ezért egy hétig be is kellett feküdnie a Jánosba, ráadásul egy jó kis vírusfertőzést is összeszedett, de már elkezdett kilábalni belőle. Idén ő is az eddiginél több törődést fog igényelni, mint eddig.
Ica nénivel, édesapám húgával apám halála óta már csak ritkán találkozom. Unokatestvérem szokott tudósítani róla, meg édesanyám szokott vele beszélni. Már elég régóta betegeskedik, most megint kórházban van. Úgy tudom, a négy idős családtag közül ő a legfiatalabb.

P.S. 2019. 01. 13. Rosszul tudtam, Ica néni másfél évvel idősebb anyámnál és anyósomnál. Sajnos ma kaptuk a rossz hírt, hogy meghalt.

P.S. 2019. 05. 28. Ma is rossz hírt kaptunk, Vágó Pista bácsi is meghalt. Még februárban combcsont-törést szenvedett, megműtötték, majd az Amerikai úti szeretetkórházba került. Itt újra eltörte a lábát, újra megműtötték, de ezt a sok megpróbáltatást az egyébként erős szervezete nem viselte el.

P.S. 2019. 06. 28. Á, nem kellett volna ezt a posztot megírnom. Mára virradóra anyósom is meghalt. Egyre rosszabbodó állapota miatt három hete került be az Amerikai úti zsidó szeretetkórházba.

BÚÉK 2019

Milyen lesz az újesztendő?

Minden csak rajtad áll!

Bármibe fogsz, mindig azt tedd,

Mit a szíved diktál.

Amit az új évben teszel

Csak jókedvvel csináld!

Ehhez kíván sok szerencsét

Neked a Pál család.

(A Pál család összes eddigi újévi köszöntőjét itt olvashatjátok)