Gondolatok a csernobili katasztrófa 30 évfordulóján

1986. április 29-én ezt a kis közleményt hozta le a Népszabadság:

Ha valaki kizárólag a Népszabadságból tájékozódott, az csak egy május 7-ei cikkből tudhatta meg, hogy a baleset három nappal korábban, április 26-án következett be (a baleset után egy hónapig eltettem minden Népszabadság számot). Naiv gondolat volt azt hinni, hogy a katasztrófa eltitkolható, hiszen a radioaktív felhőt a szél széthordta szerte Európában. A katasztrófa másnapján egy svéd atomerőmű sugárkapuja nem akarta kiengedni a dolgozókat, akkora sugárzási szintet érzékelt, mintha az erőművön belül keletkezett volna sugárszennyeződés.
Rendszeres blogolvasóim tudhatják, hogy Csernobilről többször is írtam már, például ebben, meg ebben a posztban. Arról is beszámoltam már több posztban, például itt meg itt, hogy Aszódi Attila kormánybiztos előadásainak rendszeres látogatója vagyok. Két hete szintén az Energetikai Szakkollégium szervezésében hallgathattam egy előadást a Paks II projekt jelenlegi állásáról.

Fegyelmesen hallgatom az előadást (jobboldalt)

Az atomerőművek konstrukciójában az elmúlt 40 évben legalább akkora volt a fejlődés, mint a személyautókban. Egy régi Moszkvicsban nem volt ABS, légzsák, de még biztonsági öv vagy fejtámla sem, hogy a megerősített utasfülkéről vagy az ütközés erejét felemésztő gyűrődő zónákról már ne is beszéljünk. Az elmúlt évtizedek elektronikájának fejlődése tovább növelte az autók biztonságát, nincs ez másként az atomerőműveknél sem.
A fukushimai szökőár következtében bekövetkező üzemzavar tapasztalatai az elmúlt öt évben további tervezési kritériumokat hoztak be az atomerőművek konstrukciójába: A tervezési alapba tartozó események mellett (normál üzem, várható üzemi események, kis gyakoriságú tervezési üzemzavarok, nagyon kis gyakoriságú tervezési üzemzavarok) a tervezési alap kiterjesztésre került a tervezési alapon túli üzemzavarokra (TAK1) és a súlyos balesetekre (TAK2). A reaktort TAK1-re, a reaktor-épületet, vagyis a konténmentet TAK2-re kell méretezni. A tervezési alapon túli üzemzavarok hatásának csökkentésére elsősorban passzív, külső energiaforrást nem igénylő rendszereket építenek be:

• hidrogén-rekombinátorok a hidrogén megkötésére (nagy hőmérsékleten a vízgőz oxigénre és hidrogénre bomlik);
• passzív reaktorhűtő arra az esetre, ha a szivattyúk külső energiaforrás hiányában nem működnek;
• passzív csarnokhűtés arra az esetre, ha az energiahiány (black-out) csőtöréssel is párosulna;
• olvadék csapda arra az esetre, ha zónaolvadás következne be.

Paks II két új reaktora már kettős falú feszített kupolás konténmentben lesz elhelyezve, mely 4,5 bar belső nyomást és rázuhanó utasszállító repülőgépet is kibír.
Fukusima tapasztalatai alapján egyébként Paks I blokkjain is hajtottak végre fejlesztéseket, így platformokat építettek ki mobil dízelgenerátorok számára, a reaktorcsarnokokba pedig hidrogén-rekombinátorokat építettek be.
Ami a jelenlegi vitát illeti a paksi bővítéssel kapcsolatban, négy kérdés keveredik folyamatosan, ezekről röviden a véleményem:

• Kell-e nekünk atomerőmű, amikor a megújuló energiaforrások egyre olcsóbbak? Nos valóban egyre olcsóbb a megújuló energia, de Magyarországon sem folyamatos szél-, sem folyamatos napenergia nem biztosított. Az elektromos autók terjedésével azok töltése feltehetően zömében éjszaka történik majd, mindenképpen szükség van egy olcsón üzemeltethető stabil alaperőműre.
• De elég olcsó-e az atomenergia? Igen, az erőmű teljes életciklusára számolva ez a legolcsóbb energiaforrás. Legtöbb elemző ott követi el a hibát, hogy csak a finanszírozási ciklusra számolja a megtérülést, mely a teljes életciklusnak csak az egyharmada. Az atomenergetikai beruházások "fejnehéz" beruházások, vagyis ezeknél legmagasabb az egységnyi teljesítményre eső beruházási költség, és itt a legolcsóbb az egységnyi teljesítményre eső üzemeltetési költség.
• Feltétlenül orosznak kell-e lennie a magyar atomerőműnek? Nem feltétlenül. Mivel azonban az oroszok a technológia szállításán kívül a finanszírozást is vállalták, cserébe pedig eltekintettek a tavaly lejáró gázszállítási államszerződés keretében fel nem használt földgázmennyiség kifizettetésétől, valószínűleg tényleg ez volt a legolcsóbb megoldás.
• Elég biztonságos-e egy orosz atomerőmű, amikor a történelem legsúlyosabb nukleáris balesete pont egy orosz atomerőműben következett be? Nos engem Aszódi professzor előadása meggyőzött arról, hogy igen.

Paks II sorsa még mindig bizonytalan. Magyarországon a szakpolitikai kérdések kezelésében ugyanaz a megosztottság uralkodik, mint egyéb politikai kérdésekben: az ellenzék szerint minden rossz, ami a kormányoldalról jön, legyen az atomerőmű, Liget-projekt, Normafa-projekt vagy a Vár átépítése. Szerintem pedig ezeket a kérdéseket elsősorban szakembereknek, nem pedig politikusoknak kéne eldönteniük. Ez Paks II-re fokozottan igaz, hiszen viszonylag kevés a kérdéshez igazán értő szakember van.