Csarnoksirató

1999. december 15-én hajnalban riasztották a tűzoltókat a lángokban álló Budapest Sportcsarnokhoz, de a létesítmény porig égését nem sikerült megakadályozniuk. A csarnok valamivel több, mint 17 évet élt, számos sport- és zenei rendezvényen voltam benne, pl. ide vittem el Katit egy Santana-koncertre 1989 januárjában, alig két hónapnyi ismeretség után.
A Budapest Sportcsarnokban akkor már évek óta karácsonyi vásárt szervezett a SYMA kiállításszervező cég, akinek egyik tulajdonosa történetesen a sógorom. A csarnok leégését egy, a karácsonyi vásáron égve felejtett gyertya okozta. A csarnokkal együtt természetesen a vásár teljes árukészlete és a kiállítási installáció is megsemmisült. Sógorom üzleti kapcsolatban állt a Népstadion és Intézményei vállalattal, melynek korábbi igazgatója Dr. Schmitt Pál volt, sógorom jól ismerte, hiszen a kiállításszervezéseken kívül sportrendezvényekre is készítettek installációkat, így az egy évvel korábban, 1998-ban Budapesten megrendezett Atlétikai Európa Bajnokságban is fontos szerepet játszott a SYMA.
Sógorom azzal az ajánlattal kereste meg a Népstadiont, hogy épít egy könnyűszerkezetes csarnokot a Népstadion mellett sportrendezvények és kiállítások céljára, ha az állam rendelkezésre bocsájtja a területet. Az ipari csarnokokra jellemző technológiával készült épület egy év alatt felépült, 2000 novemberi megnyitóján pedig maga Schmitt Pál mondott beszédet: azt mondta, ha sógorom nem üzletember, hanem sportoló lenne, ezzel a kitartással minden bizonnyal olimpiai bajnok lehetne. A csarnok az SAP Csarnok nevet kapta a főszponzor cég neve után.
Eközben persze gőzerővel megindult a leégett sportcsarnok helyébe építendő csarnok tervezése, melyet végül igen kalandos módon volt osztálytársam, Skardelli György (aki az új Puskás Stadiont is tervezte) nyert el. Természetesen ez a csarnok is csak magántőkéből épülhetett meg, és megnyitására csak 2003 márciusában kerülhetett sor, már az új, szocialista-szabaddemokrata kormányzat alatt.
Az SAP Csarnok neve egy év után SYMA Csarnok lett. Számos rendezvényt láthattam itt: a Cotton Club Singers együttest Gálvölgyi János vendégszereplésével, vagy a Mojszejev együttest. És persze számos kiállítást és vásárt sikerült ide átcsábítani a Hungexpo-tól, és folytatódtak az éves karácsonyi vásárok is. Kiderült, hogy jól kihasználhatók a kisebb befogadó képességű csarnokok olyan rendezvények számára, ahol nem számítanak egyidejűleg tízezer nézőre. Így a már üzemelő új Papp László Sportaréna mellett is kifizetődőnek tűnt a SYMA csarnok bővítése.
A bővítési szerződésre és az alapkő-letételre 2005 őszén került sor, az épület alapkövét szintén a későbbi köztársasági elnök Schmitt Pál helyezte el. A szerződés értelmében az állam biztosítja az alapterületet, a SYMA építi és üzemelteti a csarnokot, de biztosítja az atlétikai válogatott téli edzéslehetőségét. A szerződés értelmében a csarnok tulajdonjoga 30 év után az államra szállt volna. A SYMA-csarnok két új épülete immár korszerű, feszített tetős megoldással 2006 őszére készült el, átadásakor hazánk legnagyobb sportcsarnoka volt és Lamperth Mónika a sportért is felelős akkori miniszter avatta fel. Az avatási ünnepség fényét a műkorcsolyázó világbajnok Javgenyij Plujcsenkó fellépése emelte. Megmaradt a régi csarnok is, így A, B és C csarnokkal üzemelt napjainkig.
Családi érdekeltségből kifolyólag számos előadást nézhettem végig a tulajdonosi páholyból, musicaleket, koncerteket, sporteseményeket. Az egyik Fenyő-koncerten Schmitt Pállal és feleségével ülhettem egy páholyban. A gazdasági válsággal szertefoszlott az az álom, hogy a jelenlegi Körcsarnok helyén egy kongresszusi központ épüljön, de a SYMA csarnok kisebb átalakításokkal több konferenciateremmé is szétbontható lett.
Tavaly decemberben még láttuk a Játékkészítőt, voltunk Csík-koncerten és itt ünnepeltük a szilvesztert is. Utolsó rendezvényként április 9-én a Szinkronkorcsolyázás Világbajnokságon vehettünk részt.
A jelenlegi kormányzat két évvel ezelőtt - az új Puskás Ferenc Stadion építése kapcsán - szemet vetett a SYMA Csarnokra. Értesítette a csarnok összes ügyfelét, hogy úgy kalkuláljanak a jövőben, hogy az állam megkezdi a csarnok kisajátítását. Csakhogy ez a folyamat másfél évig húzódott, közben leváltották a felelős államtitkárt, és mivel a csarnok többségi tulajdonosa a svájci SYMA cég volt, a kisajátításból végül adásvétel lett. A folyamatnak hazánk olimpiai rendezési tervei is lendületet adtak.
Hogy mi lesz a csarnokkal, nem tudom. A SYMA felirat már lekerült róla, a jövő héten megtörténik az átadás-átvétel. Sógorom, aki zuglói díszpolgárságát köszönheti a csarnoknak, már a jövőbe tekint, sógornőm viszont nehezen engedi el az elmúlt másfél évtizedet. Ha díszpáholyból már nem is, de a már más néven üzemelő csarnokban talán még láthatunk néhány felejthetetlen előadást vagy sporteseményt.