Gyerekek fegyverrel

Egy korábbi posztomban már füstölögtem arról, hogy az 56-os forradalom 60. évfordulójára a hivatalos propaganda az utca emberét, a pesti srácokat állította középpontba, méltatlanul megfeledkezve Nagy Imréről és mártírtársairól. Óriásplakátok lepték el a köztereket, melyekről az utcai harcosok ismert és kevésbé ismert hősei tekintenek le ránk: Pongrátz Gergely a Corvin közből, vagy Szabó bácsi, a Széna tériek parancsnoka. (Mondjuk a plakátokat kicsit összekeverve tették ki, Pongrátz került a Széna téri házfalra).
A plakátok között szerepelt egy fegyveres gyermeket ábrázoló kép is.

És ezzel kapcsolatban vita alakult ki, ugyanis az eredeti képet a Life magazin fotóriportere, Michael Rougier készítette, és a kép alatt szerepelt az ábrázolt gyermek neve: Pruck Pál. A mostani óriásplakátokon azonban egy másik név szerepel, Dózsa László színészé, aki már többször is dicsekedett azzal, hogy a forradalom idején 14 évesen maga is részt vett a harcokban.
Miközben Pruck Pál lánya részben korabeli fényképekkel, részben édesapjának még a 80-as években adott interjúival igyekszik bizonyítani, hogy a képen igenis Pruck szerepel, addig az emlékév kormánybiztosa, Schmidt Mária nem tágít attól, hogy a képen Dózsa látható, hiszen "ő maga állítja azt".
Engem viszont egyáltalán nem érdekel voltaképpen kit is ábrázol a plakát, mert egyszerűen megengedhetetlennek tartom, hogy fegyveres gyermeket példaképként próbáljanak beállítani. A gyermekkatonák sohasem hősök, mindig áldozatok.

Amikor megkönnyezzük Gavroche-t a Nyomorultakból, akkor sem a hőst, hanem a helyzet áldozatát siratjuk meg. A gyermeki személyiség még kialakulatlan, formálható, bármilyen eszméért vagy vallásért fanatizálható. Nem véletlen, hogy Hitler hadseregében, de még az Iszlám Állam terroristái között is találunk gyermekeket.

Az utókor persze kimondhatja az egyik háborúról, hogy jó ügyet szolgált, ezért az abban harcoló gyermekek hősök voltak, egy másik háború pedig agresszió volt, abban csakis gonosz gyermekek harcolhattak. De egy cselekedetet nem igazolhat az utókor, nem heroizálható utólag egy fegyverrel harcoló gyermek.
Míg Pruck Pál lánya elismerte, hogy édesapja egy félrevezetett suhanc volt, addig a kormánypropaganda hősként próbálja eladni nekünk azokat a gyerekeket, akiknek 56 csak egy jó kis balhé volt.
Szerintem pedig ezzel nagyon mélyre süllyedt a hivatalos kormánypropaganda, csodálom, hogy senkinek nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy megakadályozza, hogy ez a plakát utcára kerüljön.