AT1.7

Hogy mindjárt fel is oldjam a címben található kódot, hatályba lépett az Alaptörvény 1.7-es verziója, a Magyar Közlöny idei 97. számában jelent meg.
A verziószámozást a szoftvereknél úgy adják, hogy a főszám csak akkor változik, hogyha alapvető változás van a programban, egyébként csak az alszámot léptetik. Az Alaptörvény az eredeti, gránitszilárdságú változatához képest már hétszer került módosításra, átlagban évente egyszer módosítjuk.

Fércelt alaptörvényünk (katt a nagyobb képért)

Már egy korábbi posztomban írtam, hogy egy eredeti Alaptörvényt rendszeresen fércelgetek, vagyis a Közlönyből kivágott módosító szövegekkel felülragasztom az eredeti szöveget. Már alig maradt érintetlen cikkely. A miniszterelnök azonban kilátásba helyezte, hogy egy-másfél év kodifikációs munka után elkészítik az Alaptörvény 2.0-ás változatát. Vajon ki került be az előkészítő munkába? Nem más, mint a Fidesz esze, Németh Szilárd.


De nézzük, miben is hozott újat az 1.7-es verzió:

• A Nemzeti Hitvallásba bekerült, hogy az állam kötelessége a történeti alkotmányunkban gyökerező nemzeti önazonosságunk védelme. Számomra ez azt jelentené, hogy a nemzeti történet részének tekintünk minden történelmi eseményt, az önazonosságunk része Koppány és István, II. Lajos és Szapolyai, Bocskai és Pázmány, Kossuth és Széchenyi, Tisza István és Károlyi Mihály, Szálasi és Rákosi, Kádár és Nagy Imre, Orbán és Gyurcsány. De félő, hogy az emlékezetpolitikánk továbbra is szelektív marad.
• Belekerült az Alaptörvénybe, hogy uniós kötelezettségeinknek összhangban kell állnia az Alaptörvénnyel. Igaz, hogy a csatlakozási szerződésben lefektetésre kerültek a kötelezettségek, de elég egy alkotmánymódosítás, és máris kibújhatunk a kötelezettségek alól. Ügyes!
• Az R) cikkelybe egyenesen az került bele, hogy az ország keresztény kultúrájának védelme minden állami szerv kötelessége. Miért hangsúlyozottan keresztény? Azért szabad védeni a római vagy avarkori emlékeket is? Szabad-e támogatni olyan freskók restaurálását, melyeken görög mitológiai jelenetek vannak. Nem lett volna jobb a magyar kultúra védelme, hazánk kulturális értékeinek védelme?
• Az otthon nyugalmának védelme valójában a gyülekezési jogot hivatott korlátozni. Melegfelvonulás? Zavarja keresztény otthonok nyugalmát. Vonuljanak a Hortobágyon!
• Az idegen népesség betelepítésének tilalma komolyan ütközik az önazonosságunkkal. Mi van a kunokkal, jászokkal, rácokkal és svábokkal? Magyarország önazonosságának egyik fontos eleme, hogy mindig befogadó volt. Különösen cinikus az a szövegrész: "Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve." Mostantól hazánkban csak légi úton érkező menekültek kaphatnak menedéket.
• Az Alaptörvény XXII. cikke kimondja: "Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás." De hogy süllyedtünk idáig:
  - Az 1.0 még csak ennyit mond: "Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenkinek biztosítsa."
  - Az 1.4 már magyarázkodik: "Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.
  - Az 1.7 már nem komplikál, csak tilt.
• Az alaptörvény 25. cikkében bevezetett Közigazgatási Bíróságok az ellenzék szerint végre igazán és tisztán kormányhű bírói testületek lesznek. Majd meglátjuk.
• Az Alaptörvény a 46. cikkben a rendőrség feladatát kiterjeszti a jogellenes bevándorlás megakadályozására. Kérdezem: eddig nem a rendőrség feladata volt minden jogellenes cselekedet megakadályozása?

Szívesen laknál olyan házban, melynek évente megbolygatják a fundamentumát? Magyarország most egy pont ilyen hely. Jól ismerem, amikor az ember a megrendelővel egyeztetve megalkot egy logikusan felépített és konzekvens szabályrendszerre épülő szoftver rendszert, de a megrendelő később mindenféle olyan kéréseket fogalmaz meg, melyek borítják a szabályrendszert, és végül a programrendszert össze-vissza kell fércelni. Az Alaptörvénynél a kormány játssza a megrendelő szerepét, a jogászok pedig teljesítik a kéréseket, pedig ha sokat bolygatnak egy fundamentumot, összedőlhet az egész ház.