LX.D.

Valójában persze csak XLVI.D. Vagyis 42 évvel ezelőtt érettségiztem a IV.D-ben, és két évvel ezelőtt szabályosan megtartottuk a 40. érettségi találkozót, de mivel mindenki tavaly ősszel vagy idén tavasszal töltötte be a 60-at, tartottunk egy hatvanéves születésnapi bulit is volt osztálytársaimmal. Ez is három napos, két éjszakás volt, mint általában szokott lenni, és megint csak Dobogókő adott helyt az eseménynek (amelyről tudjuk, hogy a Föld szív-csakrapontja, ezért igazán különleges helyszín).
Az egész olyan volt, mint egy háromnapos lakodalom: csak ettünk meg ittunk. Erre az alkalomra tartogattam azt az üveg díjnyertes egri kékfrankost, amit még a születésnapomra kaptam - tényleg fantasztikusan komoly bor volt. Poénból vittem még egy 56 feliratú cabernet sauvignont, hogy emlékeztessen születési dátumunkra, meg persze forradalmunkra is.

(Van egy kollégám, aki ugyanúgy május 3-án született, mint én, de ő 1960-ban, vagyis 56 éves volt. Vele is egy ugyanilyen bort bontottunk, őt az életkorára, engem a születési dátumomra emlékeztetett.)
A hatvanévesekkel már nagyon kell vigyázni, hármat is ért nyaralási baleset. Az egyik osztálytársnőm biciklibalesetet szenvedett Szlovéniában, válltöréssel megúszta, még mindig fel volt kötve a karja. Egy másik elcsúszott a szántódi mólón, varrni kellett a fejét. Egy folyton túrázó osztálytársamra darazsak támadtak Erdélyben, egy hónappal a baleset után is allergiás kiütésekkel volt tele a teste.
Két osztálytársam is az USA-ban volt nyáron, az egyik New Yorkban, a másik pedig a nyugati rész nemzeti parkjait járta végig. Az, aki New Yorkban volt, szeptember 11-én, a terrortámadás 15. évfordulóján egy felhőkarcolón fotóztatta le magát a fiaival és közzétette a FB-on, én pedig elég troll voltam ahhoz, hogy egy kicsit "kiegészítsem" a képet.

Egyébként New Yorkban találkozott az USA-ban élő osztálytársnőmmel, aki videóüzenetben köszöntötte az osztályt. Ez az osztálytársnőm magas hivatalt töltött be a szövetségi állam útügyi hivatalában, két évvel ezelőtt még PHD-t is szerzett, hogy aztán magas állami nyugdíjjal főállású nagymamaként élvezhesse az unokáival való törődést. Nagyon irigylem.
Apropó unoka: szinte minden osztálytársam nagyszülő már, a legidősebb unoka most ment egyetemre, nagymamája egy bankigazgató nő, aki 42 évesen lett nagymama (ő egyébként az egyik legfiatalabb az osztályból, júniusi).
És ha már a nyugdíjaknál tartunk, egy osztálytársnőm 40 év munkaviszony után ment nyugdíjba, hogy immár vállalkozóként folytassa a tevékenységét, egy másik osztálytársam pedig ENSZ-nyugdíjas, a NAÜ-nél (Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél) dolgozott évekig. Hát ő biztosan nem lesz kisnyugdíjas.
Építész osztálytársam a füzéri vár alsó várát és annak fogadóépületét tervezte.

A korhű várkapu és a kortárs fogadóépülete jól beleillik abba a koncepcióba, amit előző posztomban írtam a történelmi környezetben való építkezésről, ugyanakkor osztálytársam nem osztotta azt a nézetemet, hogy helytelen volt a felső várat eredeti állapotában visszaépíteni. Csak a fehér festést, és a külső vár fényesre csiszolt borítását kifogásolta, de nagyon nagyra tartja Füzér polgármesterét, aki ezt az egész projektet végigharcolta. Lám, ezért van szükség a dialógusra és a dolgok több oldalról való megvizsgálására.
Betegségekről nem sok szó esett, de egy osztálytársnőmet erős lumbágó kínozta, ezért bottal közlekedett, egy másiknak a csípője van kikopva, így neki is nehezére esett a járás. Egy harmadik viszont sikeres térdprotézis-műtét után volt. Hát igen az 45. érettségi találkozónkhoz akadálymentesített helyszínt kell keresnünk.
Sajnos szombaton nem volt túl jó idő, reggel és kora délután is esett, ezért a még járóképeseknek is csak kisebb sétákra jutott lehetőség a környéken.

A 10 éve bezárt Hotel Nimród előtt, ahol 20 éves
érettségitalálkozónk volt

A Zsiványszikla közelében, avagy vissza a gyökerekhez

Azt hiszem, ezzel a rendezvénnyel végérvényesen lezártam a 60. születésnapom körüli eseménysorozatot, annál is inkább, mert a képen látható két osztálytársam is betöltötte már a 61-et, az egyikük pont most, volt osztálytársai körében.
Soha rosszabb osztálytalálkozót.