Apám évtizedekig járatta a
Műemlékvédelem című folyóiratot (sok más irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és természettudományi folyóirat mellett). 40-50 évvel ezelőtt még műemlékvédelmi alapvetés volt, hogy romot nem építünk vissza eredeti állapotában, a hozzáépítés csak állagvédelmet és balesetvédelmet szolgálhat, és mindig jelezni kell, mi az eredeti, mi a hozzáépített.
Többé-kevésbé közmegegyezés volt abban, hogy történelmi környezetbe épített új épület sem lehet historizáló, vissza kell tükröznie a mai kor építőművészetét.
Számos világhírű nemzetközi példa van erre, ilyen pl. a párizsi Louvre udvarára épített üvegpiramis, vagy a berlini Reichstag üvegkupolája. De szép magyar példa a történelmi környezetbe való új építésre a pannonhalmi apátság látogató-bejárata.
A rommá lőtt budai vár '60-as évek elején megkezdett és a '60-as évek végére befejezett rekonstrukciójánál - a szűkös anyagi lehetőségek mellett - is az volt a cél, hogy a külső homlokzaton csak a legszükségesebb dolgok épüljenek újjá, a belső terekben viszont a kortárs építészetnek megfelelő lépcsőházak, liftek kerüljenek kialakításra. Így alakultak ki a Nemzeti Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár és a Budapesti Történeti Múzeum belső terei. Egyedül talán a Buzogánytorony és a Rondella mutatott némi historizálási törekvést. Bár a Vár új kupolája kicsit ormótlanra sikerült, azt nem lehet az építészekre fogni, hogy az eredeti kupola visszaállítására törekedtek volna.
A budai vár foghíjtelkein is találkozhattunk bátor épületekkel, ilyen volt a jelenleg bontásra ítélt épület, mely a Teherelosztónak (később MAVIR) adott helyet, és korszerű anyagválasztásával és csupa üveg felületével már a maga korában, 1979-ben is vitákat váltott ki. Én a kezdetektől jártam az épületbe hol hivatalos ügyben tárgyalni, hol szakmai rendezvényekre. Manapság a Magyar Építőművészek Szövetsége az épület megmentéséért küzd.
A Várban egyébként számos más példa is van történelmi és az új ötvözésére, ilyen például a budapesti prímási palota Tóth Árpád sétányra néző homlokzata, mely tiszta üveg felület, de jelzi az eredeti ablakkereteket (hiába, a klérus évszázadok óta épített, van érzéke az építőművészethez).
Még a nemrég befejezett Várkert Bazár épületét is úgy rekonstruálták, hogy a belsejébe illetve a kertbe került új tárgyak szembeötlően elüssenek az eredeti objektumoktól. Így sokakat megbotránkoztatnak az ott található rozsdaszínűre patinázott lépcsőkorlátok, mozgólépcsők, liftek, virágládák.
A historizáló építészetről nemcsak manapság, de már száz évvel ezelőtt, a millennium korában is viták voltak. A Városligetbe épített Vajdahunyad-vár épületegyüttes is eredetileg csak ideiglenesen, afféle kulisszaként épült, hogy felidézze a történelmi Magyarország híres épületeit.
Ezért keltett megdöbbenést, hogy olyan a háborúban részben elpusztult épületek eredeti állapotban történő visszaépítését döntötték el a Liget-projekt keretében, mint a Közlekedési Múzeum épületét, melyet a progresszív építőművészet már építése korában nagyon gáznak tartott. Ráadásul a visszaépítés során a belső tér múzeumnak alkalmatlan lesz, ezért több emeletnyi mélységben alakítanak ki benne kiállítótereket.
És ugyanez a helyzet a budai vár tervezett rekonstrukciójával, a Hauszmann Alajos-tervvel is.
A nagyvonalú projekt célja a budavári palota háború előtti állapotában való visszaállítása. Mivel ez az átalakítás az épületegyüttes belsejét is érinti (eredeti termek, lépcsőházak visszaépítése), ezért a benne üzemelő három kulturális intézménynek távoznia kell.
Nem vitás, hogy a historizáló építészet széles néptömegeknek tetszik, ez az építészet magyar nótája. A diktátorok azért szeretnek ilyen jellegű épületeket építtetni, mert könnyű velük népszerűséget szerezni. Ezért fordulhatott elő, hogy Zoboki Gábor új Nemzeti Galéria-terve, melyet a Várban kívánt volna megvalósítani a régi épületegyüttessel kapcsolatban lévő, de egyáltalán nem historizáló formában, azonnal elutasításra került.
A műemlékvédelem egykori paradigmája már a múlté, így fordulhat elő, hogy történelmi várainkat is eredeti formában építjük vissza, lásd Diósgyőr vagy Füzér.
 |
| Vár áll most, hol egykor kőhalom |
Sajnálom, mert szerintem az építészet feladata nem a múlt visszaépítése, hanem annak meghaladása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése