SZOMSZÉDrOcK

Általában évente háromszor jövünk össze volt kollégáimmal: a tavaszi és őszi agárdi "brigádhétvégén" valamint a karácsonyi évzáró bulin. Tavaly óta a nyár is bekerült a naptárba, mert egy három éve nyugdíjas kollégám immár másodszor látott vendégül bennünket.
Sajnos ezeken az összejöveteleken egyre több a nyugdíjas, egyre kevesebb az aktív dolgozó. De ez a blogbejegyzés egész más miatt született.
Volt kollégám ugyanis csepeli panelből dunakeszi családi házba költözött és új szomszédukkal rájöttek, hogy van valami, ami összeköti őket: a rockzene szeretete, illetve ennél több, a rockzene művelése.

Berendeztek egy stúdiót (fészer lehetett korábban), hangszereket, erősítőket, keverőket szereztek be, és elkezdték a közös zenélést. Kollégám ritmusgitározik, felesége nulláról kezdve megtanult basszusgitározni, a szomszéd a szólógitáros. Kezdetben Beatles-t, Rolling Stones-t játszottak, aztán saját számokat kezdtek írni.
Nemcsak olyan nagy horderejű témákról írnak számokat, mint a Nagy Ő vagy a válaszutak, amik előttünk állnak, de a ház előtt álló postaládáról vagy a család új autójáról is. A műfaj a rock'n rolltól a countryn keresztül az érzelmes lassú számokig terjed.
Kapóra jöttünk, mint közönség, jó kis műsorban volt részünk, még koktélokat is kaptunk a műsor mellé. Egykori cégünk is megéneklésre került:

Nem hiszem, hogy volt kedélyesebb hely Dunakeszinél a bolygón ezen a délutánon.