Érdekes nyár volt 1991 nyara. Utolsó gyermektelen nyarunk volt, éltünk, mint Marci Hevesen.
A két hét szabadságunkból egy hetet Zánkán töltöttük a kemping egyik faházában, a következő héten pedig egy Balaton 16-os vitorlást béreltünk és ötödmagunkkal cirkáltunk a tavon. Utolsó vitorlásos nyaralásunk volt.
Az egész balatoni tartózkodásunkra a nagy angolnavész nyomta rá a bélyegét, a vízfelszín tele volt a döglött halakkal. A pénzünket otthon felejtettük, szerencsére volt nálunk OTP csekkfüzet. A bankkártya még nem volt elterjedve akkoriban. Kati a vitorlázást csak Dedalonnal bírta, ezért végig kábán heverészett a hajó orrán. Hallgattuk a Danubius rádiót, akkoriban még németül nyomták: Ja, jetzt sind Sie auf der richtigen Wellenlänge! És természetesen még Trabanton száguldoztunk.
Pont a pápalátogatásra értünk haza a Balatonról: a látogatás pikantériáját az adta, hogy még a szocializmusban, Németh Miklós miniszterelnöksége alatt kezdték szervezni, de mire sor került rá, már nálunk is kapitalizmus volt, bár a Fidesz még a "Csuhások, térdre imához!" korszakát élte. Igaz, fiatal házasként nem nagyon érdekelt a politika, viszont mi is megcsodáltunk a papomobilon a Várba hajtató II. János Pált.
Még Magyarországon volt őszentsége, amikor hírt kaptunk a Gorbacsov elleni puccsról (1991. augusztus 19-én). A rádióban azonnal életre keltek a régi reflexek: a reggeli hírműsor nem merte kommentálni a hírt, féltek, hogy nálunk is visszarendeződnek a dolgok. A puccs megbukott, de Gorbacsov és a Szovjetunió bukását már nem lehetett megállítani, ezzel egy időben emelkedett fel üstökösként Jelcin csillaga.
Őszre Bori lányom előrehaladott magzattá fejlődött már, a furcsa zavaros augusztusban pápai áldás mellett fogant...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése