Kardozós történet

- Melyik dalt énekeljem - kérdezte Phoebe * - Van néhány anyám öngyilkosságáról és van egy a hóemberről.
- Énekeld a hóembereset!
- Egyik reggel kinn a kertben hóembert csináltam.
Nem gondoltam, hogy az anyám halott a konyhában.

- Miről írjak? - kérdezte E.P. - Van itt néhány téma apámról, apám ki nem beszélt utolsó 20 boldog évéről, apámról és rólam, apám beszervezéséről...Meg van itt egy történet a 17. századból, mesélek benne csatákról, királyokról, lovakról, ördögökről, elefántokról és angyalokról, de nem felejtek el mesélni szerelemről meg hasonlókról sem...**
- Írj csatás, kardozós történetet!

Esterházy Péter olyan, mint Marc Chagall, aki már évtizedek óta Párizsban élt, de nem bírt mást festeni, csak szülővárosa, Vityebszk háztetőit, lovait, teheneit, szerelmespárjait, öreg zsidóit, hegedűseit.
Az Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat majdnem igazi történet majdnem igazi helyszíneken majdnem igazi szereplőkkel. Ahogyan a prím *** sem alkalmas a szörnyű döfés elhárítására, mert vágás elhárítására szolgáló vívómozdulat, ugyanúgy Nyáry Pál várúr és Bárány Mihály várkapitány is csak mintha-szereplők a Gedőcs vára által megteremtett mintha-helyszínen. Ez a magyarok történelme, nincsek állnak össze valamikké, a volnákat pedig a sírdogáló emlékezet vanná kovácsolja.****
(Mivel a 17. századi magyar történelemről szinte semmit sem tudok, talán csak két ifjúsági regényt, Fekete István A koppányi aga testamentuma és Kolozsvári Grandpierre Emil A törökfejes kopja című könyveit olvastam, én tényleg elhittem, hogy valós történetet olvasok. Miért, Nyáry Pálról még utca is van elnevezve, nem?). Persze attól, mert egy történet nem valós, attól lehet hiteles, különösen, ha ugyanolyan fedőtörténetről van szó, mint Phoebe már idézett dalánál.
Sokak***** által valóságnak gondolt összeesküvés-elmélet szerint Aczél György nagyúr magához kérette volna a posztmodern irodalom jeles képviselőit, Esterházy Pétert, Nádas Pétert és Parti Nagy Lajost, és pénzt, paripát, fegyvert - na, ez a kardozós változat - kínált volna nekik, hogy kiszorítsák a magyar irodalomból a népies vonalat.

- A posztmodern üres formalizmus, azt a célt szolgálja, hogy elfedje a valódi problémákat.
- Ellenkezőleg, a posztmodern egy olyan írói eszköztár, mely lehetővé teszi a mondanivaló még tökéletesebb megvilágítását, nélküle a szöveg laza szövetén, akár a rosta lyukán átszitálna a valóság.
- No, és mi volna az a mondanivaló, mi a valóság?
- Hát...hogy is mondjam csak...izé...Jobb, ha megírom egy posztmodern regényben.

A kardozós regényben E.P. a szöveg dimenzió-bővítésével próbálkozik, lábjegyzetek hierarchiájával terjeszti ki a textus jelentésmezejét. A lábjegyzetben elkalandozik, hogy aztán a lábjegyzet lábjegyzetében zökkenjen vissza az eredeti kerékvágásba. Felolvasó estjén gyakran nehezen tudtuk követni. Emlékeztek még a Harmonia Caelestis-szel kapcsolatos plágium-vádakra? Esterházy az írói kollázstechnikát alkalmazva emelt be regényébe zömében német íróktól származó szövegrészeket. A kardozós regényben a félreértések elkerülése végett az egy-két szavas utalásoknál is lábjegyzetben jelöli meg a forrást, ami gyakran elég vicces. Most én is valami hasonlót teszek, amikor a regény hatvanhatodik oldaláról idézek:

- Szégyentelen, állítod, te volnál a fényességes szultán?
- Följebb.
- Kutya, mit merészelsz, Allahnak mondanád magad?
- Följebb, még följebb.
- De hát följebb már nincs senki és semmi. ******
Az idegen bólintott.
- Igen, az volnék én.

-----------------------------------------------------------
* Jóbarátok (Friends), amerikai szappanopera - P.J.
** E.P. által idézett Kipling-idézet - P.J.
*** "A bíboros embere végezni akart vele, és szörnyű döfést irányzott feléje, de ő prímmel védett..." - E.P. által írt Dumas-parafrázis - P.J.
**** Idézet a regény számozatlan oldaláról - P.J.
***** Csontos János - P.J.
****** Semmik vagyunk s minden leszünk - Internacionálé - P.J.

Vasdiploma

Apám 1948-ban, 65 évvel ezelőtt szerzett közgazdász diplomát a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, vagyis idén vasdiplomára volt jogosult, melyet a jogutód egyetem, a Corvinus rektora, Dr. Rostoványi Zsolt adott át ünnepi egyetemi tanácsülés keretében.

Koccintok a friss vasdiplomással

A diplomaszerzés 50. évfordulóján aranydiploma, a 60.-on gyémánt-, a 65.-en vas-, a 70.-en pedig rubindiploma jár. Idén volt két rubindiplomás, az egyik közülük ráadásul vitézi címmel is rendelkezett. A vasdiplomások kb. tízen, a gyémántdiplomások 30-40-en, az aranydiplomások pedig legalább kétszázan voltak.
Öt évvel ezelőtt, apám gyémántdiplomájáról is tudósítottam az akkor még fapados blogomban (2008. 09. 30), akkor azt írtam, hogy a gyémántosok közül apám volt a legstrammabb. Sajnos mostanra már eléggé rozoga szegény, de a többi vasdiplomás sem volt túl jó bőrben. Apósom nagybátyja annak idején 97 évesen még átvette rubindiplomáját, sőt, még beszédet is mondott.
Az aranydiplomások között volt három egykori miniszter: Kemenes Ernő, aki még az átkosban volt a Tervhivatal elnöke, valamint Balázs Péter külügy- és Lotz Károly közlekedési miniszter. Az aranydiplomások között láthattuk viszont Poór Klára egykori televíziós riportert is.
A diplomaátadó ünnepségen édesanyám, nővérem és sógorom is jelen volt, a ceremónia utáni ebéden (amit a Kiskakukkban költöttünk el) Kati is csatlakozott hozzánk.
Jó, hogy vannak ilyen ünnepi alkalmak és büszke vagyok rá, hogy édesapám megélhette ezt az eseményt.

Ilyen nincs! És mégis van!

Talán csak Szepesi György híres "Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!" kiszólása lett olyan szállóige, mint Török László pontosan 25 évvel ezelőtti rádióközvetítése a szöuli olimpia 200 m-es hátúszásáról: Ez meg fogja nyerni! Ez meg fogja nyerni! Hát ilyen nincs! És mégis van!
Bizakodó hangulatban vártuk a szöuli olimpiát, mert az előzőt, a Los Angeles-it bojkottáltuk, az 1980-as moszkvairól pedig a nyugati országok többsége maradt távol. Kíváncsiak voltunk, hogy az előző, elmaradt olimpia nagy magyar esélyesei vajon érnek-e el eredményt Szöulban (volt, akinek sikerült, volt, akinek nem).
Végül is 11 arany, 6 ezüst és 6 bronzérmünkkel Szöul az egyik legsikeresebb olimpiánk lett, 6. lettünk az éremtáblázaton, de Egerszegi győzelmének örültünk a legjobban. Én persze televízión láttam a történelmi 200 m-t, Vitray közvetítésében sem volt rossz. Bár a néhány nappal korábban a 100 m háton elért ezüstérme után már gyanakodhattunk volna, mégis egészen hihetetlen volt, ahogyan ez a pici, 14 éves lány, aki a mellékelt fényképen is jól látható módon egy fejjel alacsonyabb az agyondoppingolt NDK vízi torpedóknál (azóta mindkettő boldog családapa, muhaha), mégis elképesztő fölénnyel, egy testhosszal tudott nyerni.
Egerszegi Krisztina nagyon sok ponton írta át a sporttörténelmet. Szöuli aranyérmét Barcelonában további hárommal, Atlantában pedig további eggyel toldotta meg, így ő az egyetlen női úszó a világon, aki 5 egyéni olimpiai győzelemmel rendelkezik. Ő volt minden idők legfiatalabb úszó olimpiai bajnoka. Az 1991-es Perth-i világbajnokságon két aranyérmet szerzett, ezzel ő lett hazánk első női úszó világbajnoka.
(Úszó világbajnokságokat 1973 óta rendeznek elég rendszertelenül, de általában 2-3 évente. Egerszegin kívül csak Kovács Ágnesnek és Hosszú Katinkának sikerült női világbajnoki címet szerezni, Egerszegi és Kovács kétszeres, Hosszú pedig háromszoros világbajnok. 2021-ben Budapest rendezi meg a világbajnokságot.)
Egerszegi Krisztina 1991-ben az athéni Európa-bajnokságon 200 m háton elért 2:06,62-es világcsúcsát 17 évig (!) nem tudták megdönteni, így az egyik leghosszabb életű világcsúcsot is magáénak tudhatja.
Egerszegi Krisztina, az ország Egérkéje Atlanta után végleg visszavonult az aktív sporttól, de ellentétben más egykori olimpiai bajnokkal, ő véglegesen szakított az élsporttal. És bár minden rezsim igyekszik magát élsportolókkal körülvenni, Egér semmilyen közéleti szerepet sem vállalt. Azaz egyszer majdnem: a 2002-es parlamenti választások két fordulója között a Fidesz "kétmilliós" nagygyűlést tartott a Kossuth téren. Itt a pódiumon megjelent a láthatóan elérzékenyült Egerszegi Krisztina, Pokorni Zoltán pedig felolvasta Krisztina levelét. Nos, azóta már tudjuk, hogy akkor "sokan voltak, de nem elegen", és Egér sem vállalt többé politikai szerepet. Miközben Szöul hősei,  Ábrahám Attila (kajak), Borkai Zsolt (torna), Fábián László (öttusa), Gyulay Zsolt (kajak), Nébald György (kard) és Szabó Bence (kard) jelentős közéleti és politikai szerepet játszanak, amint az egy nemrég megjelent cikkből is kiderül, Egér végleg a "fakanálnál maradt".
Nemrég hallottam vele egy rádióinterjút, megdöbbentő, hogy milyen kiegyensúlyozott személyiség, milyen jó anya és milyen távol tudja tartani magát az úszástól. Tengerparti nyaralásnál is inkább csak pancsol, mint úszik. Idén, történelmi úszásának 25. évfordulóján a Szent István Renddel is kitüntették, de persze számos más magas kitüntetés birtokosa. Érmei, kupái a pincében porosodnak, hogy a család ne érezze úgy, hogy fölöttük áll.
És hogy miért írtam ezt a posztot? Mert Egerszegi Krisztinát a legnagyobb magyar sportembernek tartom, és csak azt tudom mondani, amit Odüsszeusz mondott az Iliászban:
Ha valaha elbeszélik történetemet, mondják el majd, hogy óriások közt éltem. Az ember úgy kél és dől, akár az őszi búza, de néhány név soha nem merül feledésbe. Mondják el majd, hogy láthattam Hektort, lovak szelidítőjét. És mondják el, hogy Akhilleusz korában éltem.

Orion

Játszd le telefonod csengőhangját, és megmondom, ki vagy. Bori lányom hetente váltogatja, mindig a kedvenc slágere szól, van, aki meghagyja az eredeti csengőhangot, de sokan igyekeznek gondosan kiválasztani a rájuk jellemző csengőhangot. Nekem már több mint tíz éve az Orion űrhajó főcímzenéje, Peter Thomas szerzeménye szól. Régi telefonjaimon a csengőhang-szerkesztővel szerkesztettem meg, az újabbakra pedig egyszerűen feltöltöttem a nekem 45-ös fordulatú kislemezen meglévő, a Stúdió 11 által előadott (zenekarvezető Zsoldos Imre) számot.
Ebből könnyen kitalálhattátok, kedves blogolvasók, hogy egy Orion-rajongóval álltok szemben. Mindez onnan jutott eszembe, hogy 47 éve pont ezen a napon mutatták be az NSZK-ban a Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffs Orion című filmsorozat első epizódját, egy héttel később, mint az USA-ban a szintén kultikus Star Trek-et. Magyarországon két évet kellett várni a filmsorozatra, először 1968-ban ment le Őrjárat a kozmoszban - az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai címen.

A filmsorozat fekete-fehérben készült és mindössze 7 epizódból állt. A Magyar Televízió többször is leadta, én az összes vetítést megnéztem, utoljára talán 1981-ben, de 20 év múlva a Filmmúzeum tévécsatorna újraszinkronizálta (a McLane őrnagyot játszó Dietmar Schönherr magyar hangja maradt Mécs Károly), így láttam a filmet a 2000-es években is. Szintén a 2000-es években a hét epizódból egy mozifilm is készült, mely megvan nekem DVD-n is.
A filmet többször láttam német tévécsatornán is eredeti hanggal. Megdöbbentett, hogy a híres visszaszámlálás az eredetiben egy géphang, melyet a magyar hangstúdió képtelen volt előállítani, így aztán Bőzsöny Ferenc elmélyített hangját használták.
Mivel a sorozatot 12 évesen láttam először és ez volt életem első tudományos-fantasztikus filmsorozata, igen mély benyomást tett rám, lényegében beépült mindennapi day-dream-jeimbe. Kamaszkoromban nagyon erős day-dreamer voltam. Mindenhová szerettem gyalog járni, mert ilyenkor csak "befűztem egy filmet", és menet közben ment a "vetítés", sőt, még filmet is lehetett váltani útközben. Az Oriont összekombináltam sci-fi olvasmányaimmal és saját fantáziáimmal. Nem véletlen, hogy a filmzenét megkaptam kislemezen szüleimtől, és erre a korszakomra emlékezem mobilom csengőhangjával.
Érthetetlen, hogy ezt a Németországban is igen népszerű sorozatot semmilyen formában nem folytatták, pedig biztosan vevő lenne a közönség egy mai technikával leforgatott Orionra akár sorozatként, akár mozifilmként. Jellemző, hogy Amerikában az eredeti Star Trek 80 epizódot élt meg a Kirk kapitányt megszemélyesítő William Shatner-rel , de számos utódsorozata készült, és vagy 12 mozifilm. A Star Trek mítosz része az amerikai kultúrának. Jellemző, hogy a filmhez részletesen kidolgozták a klingon nyelvet (a sorozatban a klingonok voltak a fő ellenség). Volt egy idő, amikor Amerikában többen tanultak klingonul, mint bármilyen más idegen nyelven.
Ami az Orion magyarországi továbbélését illeti, egyetlen kézzel fogható nyoma a Balatonszéplakon található Orion-bár, melyben annak idején talán még azt az intergalaktikus táncot is lehetett táncolni, amit a sorozatból tanultunk. Az épület ma üresen áll. Volt Orion társasjáték is, de nekem nem volt olyanom. Viszont arra határozottan emlékszem, hogy az egykori Pajtás újságban volt Orion képregény (Zórád Ernő rajzával), melyben - most tessék megkapaszkodni - a földlakók végül békét kötnek a fő ellenséggel, a varangyokkal.
Végezetül álljon itt az a versike, amit az Orion főcímdalára énekeltünk:

Felszáll az Orion,
McLane rajta a parancsnok,
Felszáll az Orion,
Mert jönnek a varangyok.

Őszelő

Lassan beindult a szeptember iskolában, egyetemen, munkahelyen, kibucban egyaránt. Elég nehezen álltak össze Petra külön elfoglaltságai: Folytatja a zongorázást és az iskolai balettet, de nem folytatja a Budai Táncklubban a dzsesszbalettet. Beírattuk felvételi előkészítő tanfolyamra is, mert szeretnénk, ha ő is - akárcsak testvérei - a nyolcosztályos Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanulna tovább. Erre jó esélye van, hiszen a nővérei már utat törtek neki (a Pál név jól cseng az iskolában) és kerületi lakos, tehát egy átlagos felvételi eredménnyel is felvennék. De Petra egyáltalán nem átlagos (elfogulatlan szülő).
Az őszi agárdi hétvégénk elmaradt, helyette egy babgulyásos kerti partira gyűltünk össze tegnap egyik kollégámnál. Sajnos az időjárás nem volt kegyes, a ház étkezőjébe szorultunk, de jókat beszélgettünk.
Vasárnap Kati Kanadába szakadt unokatestvérének fiával megnéztük az @®© plakátkiállítást az 56-osok terén. Ha az eddigi 12 kiállítás inkább ironikus volt, akkor erre, a 13.-ra elmondható, hogy keserű és tragikus. A kiállítás hangulatára (mely kicsit megegyezik az én hangulatommal) talán ez a kép jellemző a legjobban:

Az unokatestvérnek persze sokat kellett magyarázni a magyar viszonyokról, nem igazán értette azokat a mémeket, melyek nekünk természetesek (vak komondor, nemzeti dohánybolt stb.). Most végzett jogot Ausztráliában, útban van hazafelé. Amikor elmeséltem neki, hogy cégünk számlavezető bankja pont most írt nekünk egy levelet, hogy a január-április közötti pénzügyi tranzakcióinkra visszamenőlegesen további pót-illetéket vetettek ki és ezt a bank továbbhárítja miránk, azt mondta, hogy egy ilyenért már az első félévben kirúgták volna az egyetemről.
A plakátkiállítás után a Bálint-házba siettünk, mert Petra egy, a Bálint-ház rendezvényeit és kulturális életét népszerűsítő utcabálon egy balett-produkcióban lépett fel, melyet még a nyári balett-táborban tanultak be.
Az előadás után még kicsit sétáltunk az Erzsébet téri Design-center és az Akvárium (volt Gödör-klub) környékén, majd hazasiettünk, mert este várt még ránk egy kerületi rendezvény, mégpedig az István, a király egy kurta hónapon belüli újbóli megtekintése.
Az előadás apropóját három évforduló adta. Az első a darab ősbemutatójának 30 éves jubileuma, de ezt úgyis tudjuk. A második a Szent Gellért Általános Iskola és Gimnázium megalapításának 20 éves évfordulója. Na igen, 1993 nagy iskolaalapítási éve volt az egyházaknak, lásd a Dabas-Sári ügyet. A harmadik a Nagyboldogasszony Cserkészcsapat létrejöttének 90 évfordulója. Nos, az iskola és a cserkészcsapat összefogtak és támogatást szereztek a kerülettől a nemzeti rockopera előadására.
Azt gondoltuk, hogy egy egyszerű iskolai produkciót fogunk látni, de ez több volt annál: A Horváth-kertben egy épített színpadon, profi fény és hangtechnikával (a profizmusról még később szólok) vagy száz szereplővel és több száz néző előtt tartották az előadást. Polgármesterünk, NGT megnyitójában megemlítette, hogy most nem szólhattak bele, hogyan kell értelmeznünk a darabot. Hiába, az István, a király a Kulturkampf fókuszába került mostanában.
A rockoperát fél-playbackről adták elő, vagyis a zenei alap és a kórus magnóról ment, az énekesek viszont élőben, mikroporttal felszerelve énekeltek. Kicsik és nagyok alkották a tömeget és a tánckart, köztük Petra egyik volt ovistársa is. Sajnos a technika nem volt tökéletes, a mikroportok hangja ki-ki maradt, sőt egyszer-kétszer leállt a zenei alap is. A szereplők nem jöttek zavarba, úgy énekeltek tovább, mintha mi se történt volna (egy katolikus iskolában mindig úgy viselkednek, mintha mise történt volna - hehe).
Annak ellenére, hogy az eredeti előadás legjobb énekesei a Gyulák (Vikidál és Deák-Bill) voltak, itt meg pont a Koppányt és a Táltost alakító énekesek voltak a leggyengébbek, valamint hogy Koppányt a legcsekélyebb mértékben sem próbálták pozitív színben feltüntetni, az előadás tényleg egy színvonalas amatőr produkció volt, nem sajnáltuk a reá szánt két órát.
 

Tényleg leragadtál az asztali PC-nél?

Minden valamirevaló Android-előadás ezzel a kérdéssel kezdődik. Tény, hogy az Androidot sokáig csak az okostelefonok operációs rendszerének tekintettük, pedig a tábla-PC-ken már ugyanazt tudja, mint a Windows. Idén már volt a cégünknek egy Androidos feladata, de azt megoldottuk Windows-os fejlesztővel és Windows alatti Android-emulátorral.
Még vagy öt éve megvásároltam a cégtől egy PC-t, amit a nagylányok kaptak meg. Aztán először Bori, majd Orsi kapott egy-egy netbook-ot, az asztali PC-t már csak filmnézésre használták, később már arra sem.
Amikor Orsi kivándorolt, végképp funkció nélkül maradt a régi PC. A leselejtezése mellett döntöttem, de sajnáltam kidobni az LCD monitort, ezért elhatároztam, hogy beszerzek egy Android-PC-t. Az Android PC-ket a HD-tévékhez fejlesztették, hogy okostévé legyen belőlük. Általában nem nagyobbak egy pendrive-nál, és a televíziók HDMI bemenetére kell őket csatlakoztatni. Én egy valamivel nagyobb szerkezetet szereztem be (MINIX NEO X5), de ez is csak 10x10x2 cm.
Az sem zavart, hogy a monitoromnak nincs HDMI bemenete, ma már kapni HDMI-DVI átalakítókat, igaz, ilyenkor a hangot külön audio-kábelen kell átvinni. A szerkezethez csatlakoztatható egér és billentyűzet. A helyi hálózatra wifin vagy etherneten csatlakozik, van ezenkívül mikrofon-bemenete és USB-csatlakozói.
Először problémáim voltak a magyar billentyűzettel, de szerencsére ehhez is lehetett alkalmazást letölteni. Ezt a posztot is ezen a gépen írom, de a különféle netes alkalmazásokon (Facebook, Skype stb.) természetes szinte minden van Androidra, még Office is.
Így hát lett Petrának egy számítógépe, mely az okostelefonok és táblagépek operációs rendszerével rendelkezik, de rendes monitoron lehet nézni és egérrel és billentyűzettel kezelhető. A Windows-os asztali gépek pedig megmaradnak az irodákban és a szoftverfejlesztőknél.

Jelentés Orsiról

Amikor tavaly Bori Amszterdamban volt, egy hónap után már vagy 50 képet posztolt a Facebookra és volt vagy 30 friss blogbejegyzése. Lelkes posztban számoltam be arról, hogy milyen jó dolog a webkettő, mert bármilyen messze van a gyermekünk, mindent tudunk róla.
Orsi nem olyan kitárulkozó személyiség, mint Bori, az eltelt öt hét alatt mindössze egy fényképet posztolt magáról a fácséra, blogot nem ír. Persze majd' minden nap beszélünk Skype-on, így nagyjából nyomon követjük a legközépsőbb lányunkkal történteket.
Orsi első három hete Hawaii volt, Gederán lakott barátja, Sahar nagyszüleinél. Két esküvőn és egy születésnapon is részt vettek, így Orsi megtapasztalhatta, milyenek az izraeli családi ünnepek.
Sok mindent el tudtak Saharral intézni: Orsi személyi igazolványát, bankszámláját és mobiltelefon-előfizetését, de a nyelvtanfolyamot, az ulpánt nem. A Tel Avivban induló nyelvtanfolyamot 25 év felettieknek indították, Tiberias-on lett volna lehetőség, de az túl messze van. Végül is Sahar szülei az egyik esküvőre kiutaztak és kint töltöttek vagy tíz napot és ezalatt egy-két dolgot elintéztek. A Gedera és Tel Aviv között félúton lévő Rehovot mellett, Na'an-ban egy kibucban szeptember elején induló nyelvtanfolyamon szereztek helyet Orsinak.
A kibucban a nyelvtanfolyamon csupa fiatal van a világ minden tájáról. Kétágyas szobákban vannak elhelyezve (Orsi szobatársnője egy svéd lány, egy bizonyos Cassandra Andersson), és a tanulás mellett dolgoznak is, Orsi például egy kutyatelepen a kutyákkal foglalkozik. Ma Jeruzsálemben voltak egy egynapos kiránduláson.
Sahar a 19. születésnapjára kapott a szüleitől egy 16 éves Volkswagen Polo-t, az őszi ünnepekre azzal ment Orsiért a kibuchoz.
Beteszek ide néhány, a Facebookról Orsi társaitól összelopkodott fényképet Orsi mindennapjairól:

Orsi és Sahar este a tengerparton

Orsi társaival a kibucban

Orsi a kutyatelepen

A társaság a városban