Őszelő

Lassan beindult a szeptember iskolában, egyetemen, munkahelyen, kibucban egyaránt. Elég nehezen álltak össze Petra külön elfoglaltságai: Folytatja a zongorázást és az iskolai balettet, de nem folytatja a Budai Táncklubban a dzsesszbalettet. Beírattuk felvételi előkészítő tanfolyamra is, mert szeretnénk, ha ő is - akárcsak testvérei - a nyolcosztályos Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanulna tovább. Erre jó esélye van, hiszen a nővérei már utat törtek neki (a Pál név jól cseng az iskolában) és kerületi lakos, tehát egy átlagos felvételi eredménnyel is felvennék. De Petra egyáltalán nem átlagos (elfogulatlan szülő).
Az őszi agárdi hétvégénk elmaradt, helyette egy babgulyásos kerti partira gyűltünk össze tegnap egyik kollégámnál. Sajnos az időjárás nem volt kegyes, a ház étkezőjébe szorultunk, de jókat beszélgettünk.
Vasárnap Kati Kanadába szakadt unokatestvérének fiával megnéztük az @®© plakátkiállítást az 56-osok terén. Ha az eddigi 12 kiállítás inkább ironikus volt, akkor erre, a 13.-ra elmondható, hogy keserű és tragikus. A kiállítás hangulatára (mely kicsit megegyezik az én hangulatommal) talán ez a kép jellemző a legjobban:

Az unokatestvérnek persze sokat kellett magyarázni a magyar viszonyokról, nem igazán értette azokat a mémeket, melyek nekünk természetesek (vak komondor, nemzeti dohánybolt stb.). Most végzett jogot Ausztráliában, útban van hazafelé. Amikor elmeséltem neki, hogy cégünk számlavezető bankja pont most írt nekünk egy levelet, hogy a január-április közötti pénzügyi tranzakcióinkra visszamenőlegesen további pót-illetéket vetettek ki és ezt a bank továbbhárítja miránk, azt mondta, hogy egy ilyenért már az első félévben kirúgták volna az egyetemről.
A plakátkiállítás után a Bálint-házba siettünk, mert Petra egy, a Bálint-ház rendezvényeit és kulturális életét népszerűsítő utcabálon egy balett-produkcióban lépett fel, melyet még a nyári balett-táborban tanultak be.
Az előadás után még kicsit sétáltunk az Erzsébet téri Design-center és az Akvárium (volt Gödör-klub) környékén, majd hazasiettünk, mert este várt még ránk egy kerületi rendezvény, mégpedig az István, a király egy kurta hónapon belüli újbóli megtekintése.
Az előadás apropóját három évforduló adta. Az első a darab ősbemutatójának 30 éves jubileuma, de ezt úgyis tudjuk. A második a Szent Gellért Általános Iskola és Gimnázium megalapításának 20 éves évfordulója. Na igen, 1993 nagy iskolaalapítási éve volt az egyházaknak, lásd a Dabas-Sári ügyet. A harmadik a Nagyboldogasszony Cserkészcsapat létrejöttének 90 évfordulója. Nos, az iskola és a cserkészcsapat összefogtak és támogatást szereztek a kerülettől a nemzeti rockopera előadására.
Azt gondoltuk, hogy egy egyszerű iskolai produkciót fogunk látni, de ez több volt annál: A Horváth-kertben egy épített színpadon, profi fény és hangtechnikával (a profizmusról még később szólok) vagy száz szereplővel és több száz néző előtt tartották az előadást. Polgármesterünk, NGT megnyitójában megemlítette, hogy most nem szólhattak bele, hogyan kell értelmeznünk a darabot. Hiába, az István, a király a Kulturkampf fókuszába került mostanában.
A rockoperát fél-playbackről adták elő, vagyis a zenei alap és a kórus magnóról ment, az énekesek viszont élőben, mikroporttal felszerelve énekeltek. Kicsik és nagyok alkották a tömeget és a tánckart, köztük Petra egyik volt ovistársa is. Sajnos a technika nem volt tökéletes, a mikroportok hangja ki-ki maradt, sőt egyszer-kétszer leállt a zenei alap is. A szereplők nem jöttek zavarba, úgy énekeltek tovább, mintha mi se történt volna (egy katolikus iskolában mindig úgy viselkednek, mintha mise történt volna - hehe).
Annak ellenére, hogy az eredeti előadás legjobb énekesei a Gyulák (Vikidál és Deák-Bill) voltak, itt meg pont a Koppányt és a Táltost alakító énekesek voltak a leggyengébbek, valamint hogy Koppányt a legcsekélyebb mértékben sem próbálták pozitív színben feltüntetni, az előadás tényleg egy színvonalas amatőr produkció volt, nem sajnáltuk a reá szánt két órát.