Szaracén gondolatok: Hegyek között Dél-Tirolban

Másodízben vettünk részt túraszakosztályunk nyári hegyi túráján, tavaly a Davos környéki hegyeket jártuk be. Idén Dél-Tirolba, az Ortler Alpokba szerveződött a túra. Az Ortler Dél-Tirol legmagasabb hegye a maga 3905m-es magasságával, és az I. világháborúig a Monarchia legmagasabb csúcsa is volt. (Az osztrákoknak maradt a kb. 100m-rel alacsonyabb Grossglockner).

Megint a Google fotótérkép adja a legjobb támpontot arra, hogy a régió mely területein jártunk, de az alábbiakban lesz egy részletesebb leírás. Aki szép fotókat is szeretne látni, ellátogathat a Facebookra feltöltött fotóalbumomra.

Negyedmagunkkal utaztunk autóval, mert Petra egyik barátnője is velünk jött. Végig labilis, esőre hajló időjárásban volt részünk, ezért az előre kiadott túratervtől gyakran eltértünk. Viszont mind a 6 napon sikerült túráznunk!

Szombat - utazás

A szállásunk Peio Fonti nevű településen volt, valamivel több, mint 900 km az út. Reggel fél hétkor indultunk, és az volt a terv, hogy a Budapest-Szombathely-Graz-Villach-Lienz-Bolzano útvonalon megyünk, de szerencsére a Wase közbeszólt, és Villach után Tarvisio-Udine útvonalra terelt, majd még Udine előtt lehozott az autópályáról. Neki volt igaza, mert Bolzano előtt az SS12-es autópályán szombatonként gigadugók alakulnak ki. Így aztán - bár ez tényleg nem verseny - de másodiknak érkeztünk a szállásra kb. este hét körül.

Szállásunk egy apartman-szállóban volt, mely 2-3 gyermekes családok számára ideális apartmanokból áll, vagyis egy nagyobb hálószoba a szülőknek és egy kisebb, 2-3 ágyas szoba a gyerekeknek. Mi egy ilyen apartmanban úgy helyezkedtünk el, hogy mi Katival a hálószobában, három felnőtt női túratárs pedig a gyerekszobában. Furdalt is bennünket a lelkiismeret. Közös helyiség nemigen volt, egy-egy konyhában gyűltünk össze esti beszélgetésekre, játékra.

Vasárnap - 1. túranap

Talán az egyetlen nap, amikor maradéktalanul teljesíteni tudtuk a túratervet, mert szép időnk volt. A hivatalos túraleírás: "A szállástól (1383m) a Noce patak völgyében a Forte Barba di Fiore érintésével fel a di Pian Palu tározóig (1830m), a tározótó körüljárása, majd a hegyoldalban (végig 1900 es 2000m

közötti magasságban), a 124-es es 125-ös jelű utakon vissza a Taviela patakig, végül leereszkedés a szálláshoz. Táv 18km, szint 1100m."

Valóban, az egész hegység tele van első világháborús emlékekkel, erődökkel, sáncokkal. Annyit hozzátennék, hogy a túra végén a Cascata dei Cadini vízeséshez is felkapaszkodtunk.

Forte Barba di Fiore erőd romja

di Pian Palu tározó

Hétfő - 2. túranap

Esővel indult a nap, és egyre tolódott az az időpont, hogy mikor áll el, így csak 3/4 2-kor indultunk el az alábbi túraterv szerint: "Egy rövid autózással elmegyünk a Val de la Mar felső részén található parkolóba. (Cielvestra, 1960m) Innen a Salt dei Gembri vízesés és a Pian Venezia menedékház (2280m) érintésével a 102- es jelű túra úton felmegyünk a Cevedale Guido Larcher menedékházhoz (2608m) Innen vagy a Lungo tó (146-os jelű út), vagy a Nero tó es a Careser víztároló (123-as jelű út) megkerülésével megyünk vissza az autóhoz. 102+146-os változat: 10 km, 950m szint, 102+123-as változat: 14 km, 1050m szint."

Csakhogy a szerpentin felső szakasza le volt zárva, ezért mintegy 250m-nyi szinttel lejjebb kellett leparkolnunk. Mivel az egész napi túrát fél nap alatt kellett megcsinálni ezzel a kényszerű hosszabbítással, szinte egy menetben mentünk fel csaknem 1000m-t emelkedve a Cevedale Guido Larcher menedékházhoz kb. három óra alatt. Ez engem eléggé megviselt, akárcsak a társaság kevésbé edzett részét, ezért a menedékháztól ugyanazon az úton visszaereszkedtünk a parkolóig.

Fent a menedékháznál

A vízesés

Kedd - 3. túranap

Szép nap ígérkezik, és mára van betervezve a Nagy Túra, a 3645m magas Monte Vioz megmászása (persze nem nekünk, öregeknek). A terv: "A Pejo 3000 felvonóval fel a régi Mantova menedékházig (2987m), innen a Mantova al Vioz menedékház (3535m) érintésével fel a Vioz csúcsára (3645m), majd ugyanazon az útvonalon vissza. Táv 7,6km, szint 1100m."

Átszállás 2000-en a 3000-esbe

A Pejo 3000 felvonó a Pejo Fonti Tarlenta kabinos lift 2000m magas felső állomásáról indul, vagyis kapásból emelkedik egy ezrest.

3000m magasan korábban kétszer voltam: egyszer 2010-ben Svájcban, a Kis-Titlisen (3020m), majd 2014-ben a Kitzsteinhornon.

Titlis (2010)

Kitzsteinhorn (2014)

Mantova menedékháznál (2025)

A kőomlásban végződő út

Már a túra legelején volt egy kis bökkenő, mert a hegygerincre egy rézsútos út vitt fel, amit egy kőomlás teljesen betakart, ezért le volt zárva. A társaság egy része (pl Kati és én) visszafordultunk, a kemény mag átverekedte magát a kőomláson.

Petra keményen végig csinálta a túrát, el is jutott a csúcsra:

Petra és a "gyerekek" a Viozon (3645m)

Mi pedig a Val de la mite kietlen völgyön elindulva a Doss dei Gembri menedékházhoz, majd onnan tovább egészen a szállásunkig mintegy 1600m-t ereszkedtünk.

Szerda - 4. túranap

Erre a napra is ígértek esőt, de reggel még szép idő volt. Itt felcseréltük a sorrendet, és az utolsó napra tervezett Saent vízesést néztük meg: "Autóval elmegyünk Piazzolába a Al Fontanin menedékházig (1386m). Innen a patak völgyeben felemelkedünk a Saent vízesésekig, majd tovább M.ga Pra del Saent-ig (1784m). A patak másik oldalán térünk vissza az autókhoz. Táv 8,5km, szint 650m. Aki hosszabbítani akar, annak a M.ga Pra del Saent-től (1784m) a Sent degli alpinisti útvonalon tovabbmegyünk a S. Dorigoni menedékházhoz (2437m). Innen Baito Campisol érintésével terünk vissza a vízesésekhez, majd a patak menten tovább le az autókhoz. Táv 15km, szint 1350m."

Itt is gondok voltak már a legelején: Az Al Fontanin menedékházhoz két út visz, egy a völgyben (sárgával jelzett), egy pedig Piazzola és Somrabbi településeken keresztül a hegyoldalban.

A felső úton érkezők (pl. mi) akadálytalanul eljutottak a Coler parkolóig, de az alsó úton érkezőket (pl. a túravezetőnket) korábbi, 5 km-re lévő parkolókba terelték. A helyzetet bonyolította, hogy nem volt térerő, nem lehetett kommunikálni. Így aztán kicsit fejetlenül, de végig mentünk a rövidebb túraútvonalon a lélegzetelállító vízesésig és vissza.