60 éve a világ tetején

60 éve, 1953 május 29-én lépett Edmund Hillary új-zélandi és Tendzing Norgaj nepáli hegymászó a Jóságos Istenanya, a Csomolungma csúcsára. De az is lehet, hogy a csúcs meghódítása már megtörtént 29 évvel korábban, 1924-ben George Mallory és Andrew Irvine által.
Mallory a modern kori alpinizmus fenegyereke volt, aki megadta a választ arra a kínzó kérdésre, amely legutóbb a két magyar hegymászó tragédiájával kapcsolatban is felmerült: Miért kell megmászni a csúcsot? Mallory válasza: Mert ott van. 1922-ben már megostromolta a világ tetejét, és el is érte az akkori 8225 m-es rekordmagasságot, de az időjárási viszonyok miatt vissza kellett fordulniuk.
1924 június 8-án a 6-os táborból a hegymászó páros megkezdte a csúcstámadást, de sohasem tértek vissza. Mallory holttestét 75 évvel később (!), 1999-ben találták meg 600 m-rel a csúcs alatt. A híres hegymászót a személyes tárgyai alapján jól lehetett azonosítani, viszont nem került elő mászótársa holtteste valamint az a két Kodak fényképezőgép, amit magukkal vittek. Azóta Mallory kamerája a hegymászók szent Grálja, hiszen ha a benne lévő filmet előhívnák, megállapítható lenne, hogy elérték-e a csúcsot, vagy nem. Addig marad a dicsőség Hillary-nak és Tendzing-nek. Igen, akkoriban még volt nevük a sherpáknak is, ma már csak a Himalája névtelen személyzeteként tevékenykednek, miközben a világ minden tájáról érkező mászók learatják a babérokat. Tendzing-nek szobra is van Dardzsilingben, itt van eltemetve Kőrösi Csoma Sándor is. Dardzsilinghez a Himalája legkeletibb 8000-es csúcsa, a Kancsendzönga esik a legközelebb, nem véletlen, hogy a magyar Kancsendzönga-expedíció először ide látogatott, hogy leróják kegyeletüket a híres erdélyi keletkutató, az első tibeti-angol szótár megalkotójának sírjánál.

Dardzsiling, háttérben a Kancsendzönga

A szintén erdélyi születésű Erőss Zsolt Kőrösi Csoma iránt érzett tiszteletére jellemző, hogy kisfiát is a Csoma névre keresztelte.
Erőss Zsolt a magyar magashegymászás vitathatatlanul legnagyobb alakja volt, aki 11 éve, 2002 május 25-én első magyar állampolgárként jutott fel a világ tetejére, bár az első magyar a felvidéki Demján Zoltán volt, aki egy csehszlovák expedícióval már 1984-ben feljutott a csúcsra.
Erőss Zsolt elszántságára jellemző, hogy nem hagyta abba a mászást annak ellenére, hogy 2008-ban két lábujját vesztette el a Makalu-n, 2010-ben fél lábát a Magas-Tátrában, de 2011-ben lábprotézissel is felért kilencedik nyolcezresére, a Lohce-re.
Erőss Zsoltot a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulói is jól ismerték, mert ha tehette, nem mulasztotta el, hogy részt vegyen az iskola sítáborain, mint oktató, így tett idén márciusban is, közvetlenül a tragikus Kancsedzönga-expedíció előtt.

 

Erőss Zsolt egy szilágyis kisdiákkal a Gärlitzen síliftjén 2009-ben

A tavalyi sikertelen Annapurna-expedíció utáni Mécs László-nyilatkozat már kicsit előre vetítette az idei tragédiát. Mécs szerint Erőss szeret túl nagy kockázatot vállalni.
Az idei tragikus mászás története többé-kevésbé ismert, bár még nem került minden mozaikkocka a helyére. Az expedíciót vezető Kollár Lajos blogbejegyzéseiből, valamint a Kancsendzönga csúcsát a magyar mászókkal egy időben elérő spanyol Oscar Cadiach nyilatkozatából az olvasható ki, hogy Erőss Zsolt mászótársa, Kiss Péter a csúcstámadás és az ereszkedés során is többször bevárta Zsoltot.

Kiss Péter, a Kancsendzönga-expedíció másik magyar áldozata

Ha Erőss Zsolt volt a magyar hegymászósport legnagyobb egyénisége, akkor nyugodtan mondhatjuk, a gyöngyösi Kiss Péter pedig a legnagyobb ígérete volt. A 27 éves fiatalember már megmászta az Alpok mind a 82 négyezres csúcsát, ismert barlangász, maratonista volt fiatal kora ellenére. Nagyon úgy tűnik, hogy azzal, hogy az ereszkedés során bevárta vagy visszament a teljesen elgyengült Erőssért, saját életét áldozta fel mesteréért.
A 2013-as Kancsendzönga-expedícióban elveszett a magyar hegymászósport legnagyobb csillaga, de megszületett a sportág legnagyobb hőse. Tisztelet mindkét mászó emlékének.