Tegnap negyedmagammal megnéztük a Mary Poppinst a Madáchban (szegény Kati itthon maradt tortát sütni a mai családi összejövetelre). A Mary Poppins, akárcsak más régi zenés filmek, pl. az Oz vagy az Ének az esőben nálunk kultuszfilmnek számítanak, lányaim rendszeresen megnézik őket DVD-ről. Érdekes, hogy az irodalmi alapanyag sem az Oznál, sem A csudálatos Mary-nél nem ragadta meg őket.
Szóval ismertük a történetet meg a mesét is, de a tegnapi színházi estén ismét átéltük a csodát. Spoiler-veszélyt elkerülendő csak annyit mondhatok a darabról: Szuperfenofrenetikomaxikapitális!
Persze a Madách színházat most a Macskák 30 éves jubileuma lengi körbe. Bátran állíthatom, 30 évvel ezelőtt az ország Macskák-lázban égett. A televízió folyamatosan tudósított a bemutató előkészületeiről, Webber magyarországi látogatásairól, arról, hogy Seregi László, ha foglalt volt a próbaterem, a színház büféjében próbált a táncosokkal. A Macskákra pont olyan nehéz volt jegyet szerezni, mint most a Mary Poppinsra. Én egy évvel a bemutató után láttam az eredeti "nagy" szereposztással: Haumann Péter, Cseke Péter, Szerednyei Béla, Almási Éva, Hűvösvölgyi Ildikó, Gyabronka József, Kishonti Ildikó, Rubold Ödön, Kis Mari, Tóth Enikő stb., stb. A tegnapi Mary Poppinson Szerednyeit és Hűvösvölgyit láthattam viszont a 30 évvel ezelőtti Macskákból. És hát persze a rendező, Szirtes Tamás is ugyanaz, ahogy valamennyi Webber-musical-nél.
Az első közvetlen találkozásom Webberrel a Jézus Krisztus szupersztár volt, 1983-ban filmen láttam. Persze a rádióban sok részletet játszottak belőle, akárcsak a Close Every Door-t a Józsefből vagy a Don't Cry For Me Argentina-t az Evitából. Pontosan egy évtizeddel a film elkészülte után vetíthették nálunk a Jézus Krisztus szupersztárt, amit még a korabeli sajtó is értetlenül fogadott, hiszen szó sincs benne a Jézus-filmeknél megszokott sematikus, idealizáló, mosolygó, szelíd szavú Jézus-ábrázolásról: Krisztus útkereső, bizonytalan, gyakran elveszti a fejét, Júdás pedig kétkedő és csalódott. A filmet gyors egymásutánban ötször néztem meg, a hanglemezt megvásároltam, a dalszövegeket lefordítottam magamnak és természetesen DVD-n is birtoklom.Néhány éve láttuk a Madáchban is.
A Macskák hangfelvételét is hamar megszereztem az eredeti magyar szereposztás szereplőivel. Tudnivaló, hogy a fordító, Romhányi József valamennyi macska nevét magyarra fordította, így pl. Macavity-ből Sam Mitsegél lett. Amikor tíz évvel ezelőtt újra láttam a Macskákat, csodálkozva tapasztaltam, hogy egyedül ennek a szereplőnek a neve van visszafordítva az eredeti angolra.
2000-ben Katival Londonban voltunk egy hétig, itt néztük meg a Starlight Expresst egy ütött-kopott, direkt erre a célra átalakított színházban. Frenetikus előadás volt, a szereplők valamennyien vasúti kocsik vagy mozdonyok és görkorcsolyával száguldoznak, táncolnak és énekelnek a színpadon. A CD-t már idehaza vásároltam meg.
Az operaház fantomjának lemezét Kati 1993-ban vásárolta meg az USA-ban. Illetve csak szerette volna. Tévedésből ugyanis egy másik, ugyanilyen című CD-t vett meg, ezért aztán idehaza sürgősen beszereztem az igazi Webber-lemezt. Másfél évtized múlva mutatta be a Madách a musical-t, a filmet is többször adták a tévében, DVD-n is megvan. Zeneileg a legjobb Webber-darabnak tartom, kedvenc részem belőle a Point Of No Return, egy tavalyi posztomban írtam is róla.
Az Evitával csak filmen találkoztam, Madonna játszotta a címszerepet és sok jelenetet Magyarországon forgattak belőle 1996-ban, pálmafás teret varázsolva a Szabadság térből.
A József és a színes szélesvásznú álomkabát című Webber-darabot 2005- őszén láttuk Debrecenben, de láttuk a Volt egyszer egy csapatot is a Madáchban. Végül is hét Webber-musicalt láttam, ebből hatot színházban, hármat filmen (is), négy megvan CD-n és kettő DVD-n.
Lám, Webber-darabok jutottak eszembe a Mary Poppinsról, pedig annak eredeti dalait a Sherman-fívérek, az új dalokat pedig a Stiles-Drewe szerzőpáros írta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése