Liska Tibor és a rezsicsökkentés

25 éve jelent meg Liska Tibor könyve, az Ökonosztát, de akkor már vagy egy évtizede dolgozott a neves közgazdász a szocialista vállalkozási modell kidolgozásán. A modell lényege az volt, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, mert így igazságos (és valljuk be, a Kádár-rendszerben nem is igen lehetett mást mondani), viszont annak működtetése történjen vállalkozási alapon. A '80-as évek elejére ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy az állami tulajdonú vállalatok - érdekeltség híján - drágán, pazarlóan és teljesen versenyképtelenül működnek.
Akkoriban nemcsak az ifjú közgazdászok körében, de a fiatal értelmiségiek között is divat volt a Liska-féle vitákra eljárni, így én, mint kezdő mérnök is voltam párszor a Közgázon ilyen vitadélutánon, ahol egyébként nemcsak gazdasági szakemberek, de szociológusok, filozófusok, művészek is megnyilvánultak, így például az egyik ilyen vitán felszólalt Jancsó Miklós filmrendező is. Egy volt osztálytársam Liska tanainak nagy apostola volt, ahol tudta, terjesztette az elveket. A Liska-módszer gyakorlati kipróbálására is voltak lehetőségek, a szentesi termelőszövetkezet különféle eszközeinek, üzemegységeinek vállalkozásban történő üzemeltetésére lehetett licitálni, de szerveztek Liska-táborokat is, ahol a résztvevő fiatalok vállalkozásban üzemeltették a büfét, konyhát, zenestúdiót stb. A Liska-táborokban a fizetőeszköz a fabatka volt, melyen ez a mondat szerepelt: A bankjegyhamisítás állami monopólium.
A Koncepció és kritika című esszékötetben olyan közgazdászok fejtették ki véleményüket a Liska-koncepcióról, mint Nyers Rezső, Bokros Lajos, Kornai János, Tardos Márton. De olvastam más - a szocialista gazdaság diszfunkcióit elemző - könyveket is, pl. a már említett Kornai János Hiány című alapvetését vagy az Indulatos röpiratot, vagy a Pénzügyi Kutató Intézet munkatársai által szerkesztett Fordulat és reform című dolgozatot, melyet olyan neves személyek írtak, mint többek között Lengyel László, Csillag István, Bokros Lajos és - nocsak, milyen érdekes - Matolcsy György.
De hogy jön ide az Orbán-kormány által meghirdetett rezsicsökkentés?
Hát úgy, hogy a rendszerváltozás után sokan úgy gondoltuk, végre sikerül leszámolni azzal az illúzióval, hogy csak a mindenkori kormányzat határozza meg a jövedelmünket és a termékek árát. A 1990 őszi taxisblokád bebizonyította, hogy Kádár népe még mindig nem hiszi el, hogy a benzin ára nem a miniszterelnök jóindulatán múlik. Aztán kijózanítóan hatott az évtized, különösen az évtized harmadik harmadában életbe léptetett  Bokros-csomag.
Az első nagy visszaesés a 2002-es Medgyessy-féle száznapos program következménye volt. Akkor megint elhittük, hogy lehet egyszerre 13. havi nyugdíjat adni, eltörölni a minimálbérek adóját és 50%-kal megemelni a közalkalmazotti fizetéseket. Akik rosszallóan csóválták a fejüket (pl. Bauer Tamás), azokat egyszerűen félreállították. Fél évtizedet sem kellett várni a keserű kijózanodásra: a válság és hazánk eladósodottsága mindent elsöpört.
A második Orbán-kormány harmadik évének végén csökkenő népszerűség és erősödő ellenzék mellett a miniszterelnöknek megvilágosodása támadt (talán a Magyarok Nagyasszonya jelent meg neki álmában turul képibe'): túl sokat fizet a magyar a villanyért és a gázért! Csökkentsük! A rezsicsökkentés most megint azt sugallja az embereknek, hogy ha a kormány nagyon akarja, akkor bárminek az árát csökkenteni tudja. És lám, Kádár Orbán népe ott áll sorba a Fidesz standjainál, hogy aláírásával erősítse meg: igen, kevesebbet akarunk fizetni.

Még mindig joggal mondhatod, kedves blogolvasó, hogy nem érted, hogy kerül ide Liska.
Nos, a rendszerváltás után a közszolgáltatások egy része állami (vagy önkormányzati) tulajdonban maradt, mint pl. a MÁV vagy a BKV. Ezek hasonlóan, mint a szocializmusban rohadnak, pusztulnak, épp hogy vegetálnak. Az áram- és gázszolgáltatók valamint a víz- és csatornaművek azonban általában részben vagy egészben privatizálásra kerültek. Az így bekerült működő tőke aztán általában fejlesztések, korszerűsítések formájában hasznosult. Meg persze sok-sok profitban, amit most elkezdtünk sokallani.
Nehogymá a zemberek pénzét csak úgy elvigyék!
Úgyhogy hamarosan az áram- és gázszolgáltatók is MÁV-osodni, BKV-sodni fognak.
Pedig az állam által tulajdonolt, monopolhelyzetű közművek működtetésére ki lehetne (vagy inkább lehetett volna) dolgozni olyan gazdasági modelleket, melyek egyszerre biztosítják a korszerű és biztonságos szolgáltatást, az olcsó és hatékony üzemeltetést és az üzemeltető számára a tisztes, de még elfogadható hasznot. Ilyen gazdasági modelleket  keresett Liska és közgazdász-társai jó 30 évvel ezelőtt. Az államosítás és a rablóprivatizáció Szküllája és Kharübdisze között kéne biztonságos vízen hajózni. Úgy tűnik, ezt a lehetőséget most megint elmulasztjuk, és túl sokat áldozunk a rövidtávú népszerűség oltárán. Csüggesztő.