Vagyis a jelenlegi nyugdíjtörvények értelmében már nyugalomba vonulhatna, de az euró gyengélkedése miatt úgy tűnik, még legalább tíz évig ezzel fizetünk idehaza. Amikor kilenc évvel ezelőtt megkötöttem lakáshitel-szerződésemet 15 évre, még rákérdeztem, hogy mi lesz majd az euró bevezetése után. Akkor még reális valóságnak tűnt, hogy 2010-re már nálunk is a közös európai valuta lesz a fizetőeszköz. Azóta a forint az
alkotmányba alaptörvénybe is bekerült.
Persze az 1946 augusztus 1-én bevezetett forint - mely a világ eddigi legnagyobb mértékű inflációját volt hivatott megfékezni - már régi hagyományokkal rendelkezett Magyarországon. Károly Róbert királyunk veretett először firenzei aranypénzt, azaz
florentinust 1325-ben. Azóta többször is volt forint Magyarországon, talán a legismertebb a híres Kossuth-bankó. Számos más országban is volt forint, de az euró 2001-es bevezetése óta már csak Magyarországon fizetnek forinttal Európában, a világban is csak a volt holland gyarmatokon lehet guldennel, azaz holland forinttal fizetni.
Mostani fizetőeszközünk - bár a 65 év alatt jelentősen elinflálódott - elég stabilnak bizonyult. Egyszer sem került sor denominálásra, azaz az árak végi nullák levágására. A papírpénzeket is csak biztonsági okokból kellett újakra cserélni: a régieket már könnyű volt hamisítani. De a mellékelt fényképen jól láthatjátok, hogy a híres "vöröshasú" százas négy rendszert is megért, vagyis négyféle címerrel került forgalomba: a bevezetés utáni koalíciós időkben a Kossuth-címer, utána a Rákosi-címer, majd a Kádár-címer, legvégül pedig a jelenleg is használt koronás címer díszítette. Ez is nemzetközi kuriózum.
És ha már szóba került a forint stabilitása, essék szó Fekete Jánosról, a Magyar Nemzeti Bank legendás elnökhelyetteséről is (apósom sírhelye melletti sírban nyugszik két éve). A mellékelt fénykép harmadik bankjegyén is megtalálható az aláírása. Fekete Jánost sokan hazánk eladósodása fő bűnösének tartják, emiatt Sólyom László köztársasági elnökünk nem fogott vele kezet 2006. március 15-én a Köztársasági Érdemrend átadásakor. Pedig Fekete 50 éven és három rendszeren keresztül azon munkálkodott, hogy Magyarország pénzügyi hitelképessége és megbízhatósága minél nagyobb legyen. Azt vallotta ugyanis, hogy így olcsóbban jutunk hitelekhez, ami jelentős versenyelőnyhöz juttathat bennünket a térségben.
Meggyőzte Rákosit, hogy az államosított nyugati cégeket kártalanítani kell, '56-ban lebeszélte kádárt arról, hogy bejelentse az ország fizetésképtelenségét. Komoly szerepet játszott abban, hogy 1982-ben beléptünk a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba.
Óva intett attól, hogy a hiteleket ne megtérülő beruházásokba fektessék. Nem hallgattak rá, már Kádár alatt is főleg jóléti célokat szolgált az államadósság, így váltunk a legvidámabb barakká. És ez a gyakorlat folytatódott a rendszerváltás után is. Így állhatott elő az a helyzet, hogy mára maga az államadósság, nem pedig annak hibás felhasználása vált a legfőbb bűnné. Így válhatott a magyar pénzügyi politika egyik legnagyobb alakja is méltatlan bírálatok tárgyává.
