Nosztalgikus történet játék tűzoltóautóval

Sokan nem emlékeznek vissza óvodás korukra. Bori lányom például azt állítja, egyetlen oviskori emléke sincsen. Bori egy évet  még a Nemzeti Bank Zoltán utcai óvodájába járt, de azt az MNB 1996-ban bezárta, így a Logodi utcai óvodába járt tovább. Orsi már mindhárom ovis évét itt töltötte, Petra pedig a Nyárs utcai óvodába járt, ahová azóta is járunk szavazni.

Tartós óvodás-kori (sőt, bölcsődés-kori) barátja csak Petrának maradt meg, a Lili, tegnap is pont fent volt nálunk, egy buliba készültek Petrával. De én most saját óvodás-kori emlékeimről szeretnék posztolni, mert ellentétben Borival, nekem nagyon is élénk emlékeim maradtak fenn ovis éveimről, mert egy nagyon különleges helyre jártam oviba: A Sas-hegyen, a Lejtő úton még az 50-es években kiépült, a Földművelési Minisztérium gondozásában álló sport- és szabadidőközpont, ennek épületében üzemelt az óvoda.

Forrás: https://www.budapestisetak.hu/blog/diszkret-pusztulas-hegyen/

A szülők minden reggel bevitték a gyerekeket az FM Kossuth téri épületében található gyűjtőbe, innen repített fel minket egy szürke autóbusz Miki sofőr vezetésével a Sas-hegyre. Bár a létesítménynek volt saját úszómedencéje és teniszpályái, mi ovisok, csak a játszóterét használtuk. Meg persze néha kivittek minket a közeli Fátra térre is. Néha elvitt minket a busza a Margitszigetre, sőt, a Ferihegyi Repülőtérre, melynek kilátó terasza akkor még ingyen látogatható volt, és minket, ovisokat lenyűgözött a fel- és leszálló repülőgépek látványa. Meg a gyorsforgalmi út is nagyon tetszett, akkor még nem sejtettem, hogy 65 év múlva is ugyanilyen körülmények között lehet majd kijutni a reptérre.

Én már ovis koromban is nagyon erős daydreamer voltam, sokat álmodoztam arról, hogy majd a mi ovink játszóterén is lesz fa villamos, amit egy-két magánház kertjében már láttam, és mindig vágyakozva néztem. Sőt, elképzeltem egy igazi működő, gyereket is szállító kerti vasutat is.

Délután aztán visszavitt minket a busz a Kossuth térre, és amíg értünk jöttek, énekeltünk, verseket tanultunk. Tanultunk sok Weöres Sándor-, Fazekas Anna- és Donászy Magda-verset. Vicces történet volt, hogy egyszer az óvónéni félrevonta anyukámat, hogy igaz-e, hogy nálunk csak úgy röpdösnek a poloskák. Az történt, hogy nálunk a lakásban két nagy cserépkályha volt, ősszel ezek mögé szívesen behúzódtak a mezei poloskák. Eljött az első begyújtás ideje, és a rémült poloskák kirajzottak a kályhák mögül, anyukám sikoltozott, én meg másnap úgy meséltem el az óvodában, hogy nálunk röpdösnek a poloskák.

Viszont egy 65 év után is fájó emléket is elmesélek. Az óvoda kapott két gyönyörű szép, piros játék tűzoltóautót. Szerintem az óvónők felmérték, hogy ha ezekre ráeresztik az összes fiút, akkor abból csak veszekedés lesz, ezért kihirdették, hogy ezekkel csak jó gyerekek játszhatnak. Egyetlen egyszer sem kerültem be azon gyerek közé, akik játszhattak az autókkal, ezért aztán a vágyakozás, az irigység és a kiválasztottak iránti megvetés keverék érzésével figyeltem őket a távolból.

Az MI az elbeszélésem alapján így rekonstruálta a jelenetet

Elszálltak az ovis évek, a sporttelepre néha még visszalátogattunk, mert minisztériumi dolgozók igénybe vehették, és akkor strandoltunk is. És hogy mi lett a szabadidőközpont sorsa? Az Építészfórum cikke szerint 2001-ben a Minisztérium a terület használati jogát átadta a sportlétesítmények működésére szakosodott Sportfolió Kht. számára. A sportterület 2006-ban, egy kormányhatározat során a XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat tulajdonába került, ekkor az ingatlan a törzsvagyon része lett.

2004 környékén még szerveztek ide gyerekeknek nyári táborokat, így Orsi lányomat is hordtam ide fel táborozni. Akkor még üzemelt az épület is. Sajnos annak állaga mára teljesen leromlott, felújításra vár.

Gyermekkorom színhelye (Fotó: Gulyás Attila)

A területet a Sas Gardens Kft. vette át. Alapvetően a sportterület hasznosítása a céljuk, a felújított teniszpályák és medencék üzemeltetése. Hogy mi lesz az épület, egykori óvodám sorsa, az még a jövő zenéje.