Ősszel, a fűtési szezon beálltával gyakran magától megcsörren a pillangómintás Zsolnay étkészlet a hálószobaszekrény üveges polcán. A száraz levegőben reccsen a bútor, ettől csörrennek össze a tányérok is - mondják az ott lakók, de mi tudjuk, hogy a karácsonyi izgalom kezdi elfogni az étkészlet fényesebbnél fényesebb darabjait. Ugyanis a kivételezett süteményes tányérokat kivéve, melyeket egyéb családi összejöveteleken is bevetnek, a többiek csakis az év egyetlen egy napján, azon a varázslatos karácsony estén kerülhetnek asztalra. Akkor sem mindannyian. A kévéskészletben még soha nem szolgáltak fel kávét, a teáskészletben pedig teát. De ugyanez a sorsa az egyéb kiegészítőknek, bonboniereknek, sószóróknak, borecet-kiöntőknek is. Ők csak díszek a többi edény mellett.
A szekrény üvegajtaján keresztül bámulhatják a hálószobában történteket. Sok mindennek tanúi lehetnek, de lássuk be, őket csak a gasztronómia érdekli. Karácsony közeledtével a háziasszony esténként szakácskönyveket búj, a pillangós Zsolnayk pedig megpróbálják kitalálni. hogy mi lesz a karácsonyi menü, mi kerül a leveses tálba, a pecsenyés tálra, milyen köretes tálat használnak majd, szükség lesz-e a szószkiöntőre. Az erkélyajtóban - mert ott jó hűvös van - már december közepén felfedezhették a bejglirudakat és a stollét.
- Szerintem megint borleves lesz és narancsos kacsasült hercegnő-burgonyával - okvetetlenkedik a sokat látott pecsenyéstál.
- Tavaly is az volt, soha sincs egymás után ugyanaz - torkolja le a gyertyatartó.
- Majd mindent meséljetek el! - kérleli őket a kockacukortartó - De azt is, hogy megint olyan szép lesz-e a karácsonyfa, mint tavaly, hogy hányan ülnek az asztal körül, milyen ajándékok vannak a fa alatt. Mindent, de mindent részletesen!
A régi szép időkben mindig öten ülték körül a díszesen megterített karácsonyi asztalt: egy férfi, egy asszony és három évről-évre növekedő kislány. Aztán az egyik lány már csak ritkán - legutóbb hat éve - tiszteli meg társaságával a terített asztalt. Messzi országban él, ahol nincs is karácsony.
Négy éve pedig egy idős néni ült a lány helyén, a férfi édesanyja, aki a karácsony estét máskor az unokatestvérével tölti, de most eltörte a vállát, a család itt ápolta és ezért itt ünnepelte a karácsonyt. Azt beszélik, utána nem sokkal meg is halt.
December 24.-én aztán az izgalom a tetőfokára hágott. Kinyílt az üveges ajtó, és a házigazda sorra vette ki a pillangós étkészlet darabjait:
- Négy mély és négy lapos tányért, valamint négy süteményes tányért. Hát akkor megint csak négyen leszünk - sóhajtottak fel szomorúan.
- A szép, öblös leveses tálat.
- Az ovális pecsenyés tálat, két nagyobb kerek tálat és a hosszúkás süteményes tálat.
- A két gyertyatartót és négy szalvétagyűrűt.
December 25.-én délelőtt aztán szépen visszakerültek a polcra, és lehet tudni, hogy ennek a csodálatos estnek az emlékeit idézik majd fel egy éven keresztül, ezt mesélik el a többieknek a hosszú éjszakákon.
- Minket vettek először kézbe - dicsekedtek a gyertyatartók - és idén lila gyertya került belénk.
- Belénk meg szép karácsonyi szalvéták - kontráztak a szalvétagyűrűk.
- Belőlem lime-habos körtelevest mertek - jegyezte meg a levesestál.
- Rajtam pulykaszeletek pihentek Gellért módra - így a pecsenyéstál. - A pulykaszeletek tetején zöldborsós gombás ragu van egy ráolvasztott sajtszelettel.
- A köret rizs volt répakarikákkal - tette hozzá unottan a köretes tál.
- Képzeljétek, rajtam meg idén nem süteményt szolgáltak fel, hanem parajfelfújt-szeleteket! - lelkendezett a süteményestál.
- Hát rajtad mi volt? - faggatták.
- Képzeljétek, az egyik nagylány Bécsbe költözött, és készített igazi karácsonyi pudingot. Magával hozta, magyallal és aszalt gyümölcsökkel díszítve helyezte el rajtam!
- És akkor hova kerültek a bejglik meg a stolle?
- Á, azokat csak egy egyszerű karácsonyfamintás süteményes tálra tették - válaszolta arisztokratikus lenézéssel a pillangómintás. Nem is értem, hogy kerülhetett közénk ez a közönséges edény - méltatlankodott.
- Ó, rengeteg féle étel készült vagy volt készülőben. 24-én délben kacsaleves volt burgonyagombóccal. De kint az erkélyen láttunk egy nagy fazék töltött káposztát, 25.-ére állítólag sült lazac-szeleteket terveztek paszternák-mártásban, de megvették a halat a halászléhez is, meg beszéltek arról, hogy meg kéne majd vásárolni a kocsonyahúst, a lencsét meg a füstölthúst.
- Egyiket sem rajtunk/bennünk tálalják fel - szomorkodtak az edények.
- Nem baj, nekünk, pillangómintás Zsolnayaknak az a küldetésünk, hogy ennek az egyetlen estnek a fényét emeljük. Ettől vagyunk mi mások, mint a többi porcelán tárgy. - mondta a rangidős levesestál. Végül ezzel a bölcsességgel fejezte be:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése