Anatevka életre kel

Elmondhatom magamról, hogy láttam az 1972-es budapesti Chagall-kiállítást a Műcsarnokban. A '70-es évek eleje  amolyan húzdmeg-ereszdmeg korszak volt mind a gazdaságpolitikában, mind pedig a kultúrpolitikában. Abban az évben mutatták be a Hegedűs a háztetőn musicalt, amely Chagall-festményről kapta a címét, mert Chagall örök festménytémája, Vityebszk (ma Belaruszban található) és a Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című regényének helyszíne, Anatevka kísérteties hasonlóságot mutatnak. A cári Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia területén elterülő egykori Jiddisland tipikus települése volt mindkettő.

Az 1972-es budapesti kiállítás csak pár hétig volt látható, és a Hegedűs a háztetőnt is betiltotta az aczéli kultúrpolitika, hogy csak több mint egy évtized múlva, a glasznoszty jegyében kerülhessen ismét színre. Következő közvetlen találkozásomra Chagall műveivel csak 1990-ben került sor, amikor izraeli nászutunkon Jeruzsálemben kibuszoztunk a a Hádásza kórházhoz, melynek zsinagógáját Chagall üvegablakai díszítik. (A Hádásza kórház a Jeruzsálemi Héber Egyetem kampuszának területén található, mely egy enklávé Jeruzsálem arab-lakta területén, és fontos szerepet játszott a '67-es háborúban Kelet-Jeruzsálem elfoglalásában. Aggódtunk is Orsiért, amikor egy éven keresztül az egyetem kollégiumában lakott, és naponta villamosozott át a nyugati városrészbe).

Most Bécsben láthattunk egy, a korábbiaknál teljesebb Chagall-kiállítást az Albertinában, ahol 100 festményt állítottak ki. Kati egy kétszemélyes belépőt kapott Boritól karácsonyra a kiállításra, tegnap került sor a megtekintésére.

Bécsben Bori és Jonathan nagyon fullos programot szerveztek nekünk. Érkezésünk után a Kettenbrückengasse-nál elterülő bolhapiacon és hagyományos piacon kóricáltunk. Bori vonzódik a régi tárgyak iránt, fali gyertyatartót keresett. Mi pedig örültünk volna, ha találunk a ferencjózsefes káváscsészénk mellé egy sisiset is.

A meglehetősen hideg és metsző szél után egy kis melegítő italra a híres és történelmi Savoy Kávéházba ültünk be, én rumos forró csokoládét ittam.

Régi vágyam volt igazi osztrák Tafelspitz-et, főtt marhahúst tormaszósszal enni. Krúdy A has ezeregyéjszakája című novelláskötetében írja le, hogy Ferenc József császár napi ebédje Tafelspitz volt egy korsó sörrel. Boriék helyet foglaltak nekünk a Waldviertel Hof étterembe, ahol fenséges módon készítik el ezt a fogást. Pirított reszelt burgonyával, spenóttal, tormaszósszal és egy másik, meg nem fejtett fehér mártással szolgálják fel.

Az étteremből gyalog sétáltunk el az Operaház mellett található Albertinába. Az egykori főhercegi palota már a 18. század végétől képzőművészeti gyűjteménynek ad helyet, mely száz éve, a Habsburgok bukása után került állami tulajdonba. Három és fél évvel ezelőtt már jártunk itt, akkor egy osztrák festőnő, Xenia Hausner kiállítását tekintettük meg. Chagall-ra elég sokan voltak kíváncsiak ezen a szombaton.

Marc Chagallról már többször megírtam, hogy őt bárhová vetette a sors (Párizsba, New Yorkba), csakis kizárólag Vityebszket festette. A Párizst ábrázoló festményein (Mars mező, Szajna-part) is fel-fel tűnnek szülőfaluja girbe-gurba utcái, egy tehén, kecske vagy ló, egy hegedűs, egy összesimuló szerelmespár és egy kakas. Ahogyan Bartók New Yorkban komponált műveiben is magyar népdalok és magyar ritmusok csendülnek fel. Szerintem ezt hívják hazaszeretetnek, nem a hazafias lózungokat.
A festmények nagy része magángyűjtőktől volt kölcsönben a kiállításon, ezért néhány mellé ki volt írva, hogy azt ne fényképezzék, és egy teremőr mindenkire rászólt, aki nem vette észre a kiírást és fényképezni akart. Ilyet még nem láttam korábban, hogy egy kiállítás tárgyai közül csak bizonyosakra van fotózási tilalom.

Ha már ott jártunk, végigszaladtunk az Albertina Monetól Picassoig című kiállításán, és végigjártuk a korabeli módon berendezett lakószobákat is. (Pár helyiség zárva volt, mert ott esküvőre készültek).

Bori lányom nagy művészet-rajongó, és éves bérlete van, mely Bécs összes állami múzeumába érvényes, és nemcsak az állandó, hanem az időszaki kiállításokra is. Ilyen bérletkonstrukció nálunk egyáltalában nincsen. Vehetsz ugyan éves bérletet a Szépművészetibe, de az csak az állandó kiállításokra érvényes, és nem mehetsz vele a Nemzeti Múzeumba. Szóval van mit még tanulnunk az osztrákoktól.

Kis belvárosi séta után (a Stephanskirche előtt épp palesztinpárti tűntetés volt) megunva a hideget és a kezdődő hószállingózást elmetróztunk a Hauptbahnhof-hoz, ahol felszálltunk a Budapestre tartó RegioJet-re.