30 éves a QR-kód

30 éves a QR-kód, és ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap Budapest fölött az égen egy QR-kód jelent meg drónokból kirakva, amely valóban beolvasható volt! De ne szaladjunk ennyire előre.

Első optikai úton beolvasható kód a vonalkód volt, melyet éppen 50 éve az USA-ban használtak először. Én kb. öt évvel később az egyetemen találkoztam vele, mert az Automatizálási Tanszéken elkezdtek egy vonalkód-leolvasó készüléket fejleszteni. Ahogyan már korábban megírtam, az egyetem utolsó éveiben mikroprocesszoros rendszerek fejlesztésével kezdtem el foglalkozni, és a tanszék - ki tudja milyen pénzből és milyen beszállítói csatornákon keresztül - beszerzett néhány szigorúan COCOM-listás fejlesztő eszközt, többek között az Intel által gyártott PROMT 48 készüléket, mely alkalmas volt MCS-48 univerzális programozható áramkörök fejlesztésére.

Egy évfolyamtársam foglalkozott az MCS-48 alapú vonalkódolvasó fejlesztésével, melyhez a lézeres szkennert is a tanszéken készítették el. Ez még egy toll-szerű eszköz volt, amit végig kellett húzni a vonalkód mentén, és a különböző vastagságú világos és sötét csíkok váltakozásával előálló kódot számsorrá alakította. Ebben a számsorban mind a mai napig az ország, a gyári szám és a cikkszám van megadva.

Egészen 1984-ig kellett várni, hogy a Skála áruházban megjelenjen az első leolvasó Magyarországon (hiába, Demján Sándor fogékony volt minden innovációra), és az is még ilyen toll-szkenner volt. Ehhez olyan intelligens pénztárgép tartozott, mely már tartalmazta az összes termék kódját és árát. Ma már nehéz elképzelni, hogy hogyan működtek a pénztárak korábban. Kezdetben a pénztárosok tudták minden termék árát, vagy átkiabáltak a másik pénztárosnak, mint például az alábbi filmben: Tina, mennyi most az óvszer?

Aztán voltak az árazópisztolyok, virágzott az árcímke-átragasztgatás. A vonalkód megjelenésével mindez a múlté, először a leolvasó pisztolyok jelentek meg, később pedig a pénztárpultba beépített szkennerek.

Az 1994-ben Japánban kifejlesztett kétdimenziós QR-kód már hibajavító kóddal van ellátva, tetszőleges passzív fényképező eszközzel beolvasható és nem csak számokat, de szövegeket, hiperlinkeket is tartalmazhat. A belekódolt információ mennyisége elvileg nem korlátozott. Amikor 2009-ben megalakult a cégünk, a CENTROMATIC, elhatároztam, hogy munkatársainknak is QR-kódot is tartalmazó névjegye lesz.

Azóta  a QR-kód szédületes karriert futott be, csak néhányat sorolok fel ötletszerűen:

• Végül is ezen alapul a budapesti jegyrendszer, felszállás előtt a jármű oldalán kell beolvasni a QR-kódot (Petra telefonjával már másfél méter távolságból be tudja olvasni).
• Kétfaktoros azonosításra használják, pl. ha belépsz a web-bankodba, feldob neked egy QR-kódot, amit a telefonoddal beolvasva igazolhatod magad.
• Nyomtatott könyvek hiperlinkjeként, a tartalom kiegészítéseként egy weboldalra irányít, ilyen van például Presser könyvében.
• A Geocaching-játékban már gyakran egy QR-kód beolvasásával regisztrálhatom a találatomat.
• Vagy csak egyszerűen rányomtatják egy termékre, mely a gyártó vagy forgalmazó honlapjára irányít.

Égen megjelenő működő QR-kóddal viszont csak tegnap este találkoztam először. A Yettel egy drón-showt mutatott be a Gellérthegyi körbe állványozott Szabadság-szobor előtt és fölött. (A drón-rajok csoportos irányításának kérdése megérne egy külön posztot, tény, hogy fantasztikus, amit ezen a téren művelnek). A mintegy negyedórás showműsor végén egy felirat jelent meg az égen: SCAN ME! Ez aztán egy QR-kóddá változott, ami a Yettel oldalára irányította az embert!

Végül ez az oldal nyílt meg

Hát ennyi minden jutott eszembe a tegnap este az égre vetített QR-kódról.