Parlament

Parlament

2019. február 6., szerda

A bírákat ne szidalmazd

A címben szereplő idézet Mózes második könyve 22. fejezetének 28. verséből való: "A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd".
A bibliai parancs célja egyértelmű, ha egy közösség nem fogadja el bírája ítéletét vagy vezetője döntéseit, ott előbb-utóbb a viszály üti fel a fejét. A bíró tekintély megőrzését az amerikai honatyák is olyan fontosnak találták, hogy az amerikai alkotmány ötödik módosításába (Fifth Amandment) bekerült a másodszori eljárás tilalma (Double Jeopardy). Ennek az a lényege, hogy egy vád alól felmentett személy nem fogható perbe még egyszer ugyanazért a cselekményért. Ez nemcsak a bírói túlkapásoktól védi az amerikai polgárokat, de egyúttal védi a bírói tekintélyt is. Nemcsak az igazságszolgáltatás intézményeinek, de törvények egyértelműségébe vetett hitnek is árt, ha több különböző bírói tanács vagy esküdtszék ugyanazon nyomozati anyag alapján eltérő ítéletet hoz.
Jól emlékszünk az O.J. Simpson-ügyre. A felmentő ítélet után - bár erős érvek szóltak amellett, hogy mégis csak az egykori futballsztár a gyilkos - többé már nem lehetett büntetőeljárást kezdeményezni ebben az ügyben (a dolog érdekessége, hogy polgári eljárást viszont igen).
Magyarországon persze más jogrend van, az ügyész felmentő ítélet után is nyújthat be fellebbezést, és pont a legutóbbi eset, a vörösiszap-katasztrófa kapcsán a héten született ítéletről jutottak eszembe olyan esetek, amikor felmentett vádlottakat később ugyanabban az ügyben elítéltek.

Talán az első nagy port felkavaró ügy a híres Agrobank-ügy volt. Az Agrobank a rendszerváltás környékén alapított részben magánkézben lévő kereskedelmi bank volt, alapítója Kovács Mihály ausztrál-magyar üzletember, vezérigazgatója pedig Kúnos Péter voltak. Az Antall-kormány úgy szerette volna a privatizációt felgyorsítani, hogy a tőkeszegény vállalkozókat a kereskedelmi bankokon keresztül kedvezményes hitelhez juttatta. Ez volt az E-hitel (Egzisztencia-hitel). Mivel a hitelkockázat egy jelentős része a kereskedelmi bankokat terhelte, nem nagyon kapkodtak az ügyfelek után. Az Agrobank viszont azt a konstrukciót találta ki, hogy az E-hitelért cserébe üzletrészt kértek a hitelfelvevőktől. Már a Horn-kormány alatt kezdeményezett az ügyészség eljárást a szerintük törvénysértő gyakorlat ellen, a bank vezetőit bilincsbe verve vezették el, a bank pedig bizalomvesztés miatt összeomlott. A Fővárosi Bíróság első fokon három év múlva hirdetett ítéletet, és a vádlottakat bűncselekmény hiányában felmentették. Az amerikai eljárásrend szerint az államügyésznek ezután már nem lett volna módja fellebbezni.
Az Agrobank-ügy azonban a Legfelsőbb Bíróság elé került, mely 1998-ban, már az első Orbán-kormány alatt elmarasztaló ítéletet hirdetett, és Kovács Mihályt felfüggesztett, Kúnos Pétert letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Különös fordulata az ügynek, hogy Kúnost Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelemben részesítette, főként arra hivatkozva, hogy két független bírói tanács eltérő döntést hozott ebben a bonyolult ügyben, ez kétségeket ébreszthet a vádlott bűnösségét illetően. Az akkori igazságügy-miniszter, az MDF-es Dávid Ibolya - tudjátok, az, aki nem ért a focihoz - viszont nem ellenjegyezte a kegyelmi határozatot, ezért Kúnosnak le kellett töltenie a büntetését. Sokak szerint Kúnos Péter a liberális köztársasági elnök és a konzervatív miniszter közötti ellentét áldozata lett.

Hasonlóan bonyolult - és számos politikai vetülettel is rendelkező - ügy volt a sukorói telekcsere néven elhíresült eset. Történt, hogy Ronald Lauder üzletember egy kaszinóvárost szeretett volna létesíteni Magyarországon, az ehhez szükséges koncessziós jogot meg is szerezte. A kiszemelt területen, a Velencei-tó melletti Sukorón fekvő telket az üzletember egy megbízott, Joáv Blum révén telekcserével kívánta megszerezni: a sukorói telekért cserébe Albertirsa-Pilis térségében lévő telkeket ajánlottak.
Mivel Lauder egymilliárd dollár értékű turisztikai célú befektetésre készült, a beruházással és a telekcserével az akkori Gyurcsány-kormány is foglalkozott. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács engedélyezte a telekcserét, az ügyletet Tátrai Miklós, az MNV vezérigazgatója aláírta. A két telek közötti mintegy 300 millió forintnyi értékkülönbözetet állapítottak meg, ezt a befektetők készpénzben fizették meg. A politikai ellenzék azzal támadta az ügyletet, hogy a két telek közötti értékkülönbség jóval nagyobb, mint az értékbecslők által kiszámított érték. Gyurcsány bukása után Bajnai utasította a Pénzügyminisztériumot, hogy az ügyletet polgári perben támadja meg. A bíróság kimondta, hogy a szerződés színlelt, ezért visszaállította az eredeti állapotot.
A második Orbán-kormány idején az ügyben büntetőper is indult, Tátrai Miklóst, az MNV vezérigazgatóját és Császy Zsolt vezérigazgató-helyettest hűtlen kezeléssel vádolva. A vádlottakat első fokon elítélték, másodfokon felmentették. Császy Zsolt az előzetes letartóztatásban szerzett élményeiről könyvet írt.
2017-ben az ügy a Kúria elé került, mely ismételten kimondta a vádlottak bűnösségét. Az ötödik alkotmánykiegészítés alapján Amerikában erre nem lett volna lehetőség. Tegye fel a kezét, aki meg van győződve arról, hogy igazságos ítélet született. Mindenesetre Gyurcsány, akit tanúként is kihallgattak az ügyben, sőt Császy azt állítja, hogy az ügyészség ejtette volna a vádat ellene, ha Gyurcsányra vall, végig bátran kiállt a vádlottak mellett, koncepciós pernek nevezve az egész eljárást.

És végül a vörösiszap-per. 2010 októberében Magyarország történetének egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája következett be: Az ajkai timföldgyár egyik vörösiszaptároló kazettájának gátja átszakadt, és három települést, Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt árasztott el az erősen lúgos zagy. 10 ember életét veszítette, Kolontárt gyakorlatilag teljesen újjá kellett építeni. A közvéleményt kezdettől fogva erősen foglalkoztatta az ügy. Párhuzamosan folytak a kártérítési perek, és a büntetőper. Az ügyészség a cég akkori vezetői és alkalmazottai ellen indított eljárást gondatlan közveszélyokozás címén. Nem vádolták meg sem a felügyeleti szervek és hatóságok illetékeseit, sem a tározó egykori tervezőit. Az eljárás során nem sikerült bizonyossággal megállapítani, miért is következett be a katasztrófa.
A 2012-ben elkezdődött tárgyalás-sorozatot 2013-ban újrakezdték, és 2016-ban született meg az elsőfokú ítélet. Minden vádlottat felmentettek azzal az indokkal, hogy a gátszakadást tervezési hiányosságok okozták. Az üzemeltetőknek nem volt reális lehetőségük arra, hogy előre lássák és megakadályozzák a katasztrófát. A közvéleményt felháborította a felmentő ítélet, a Fidesz Németh Szilárdot, a párt öklét küldte sorompóba az ítélet ellen. Az ügyészség természetesen fellebbezett és eszük ágában sem volt a gyanúsítottak körét kibővíteni a hatósági ellenőrzést végző személyekkel vagy a tárolókazetta egykori tervezőivel.
2017-ben a másodfokú bíróság az ügy első fokon történő újbóli lefolytatását rendelte el, és a héten született meg az újabb - még mindig nem jogerős - elsőfokú ítélet. A Double Jeopardy tilalma alapján erre az eljárásra már nem kerülhetett volna sor Amerikában. A 15 vádlottból 10 kapott szabadságvesztést, ebből ketten - a vezérigazgató és a helyettese - letöltendőt. A 2 és fél éves illetve 2 éves fogház a közvéleményt egyáltalán nem nyugtatta meg, ráadásul a két ellentétes elsőfokú ítélet nem igazán erősítette meg az igazságszolgáltatásba vetett bizalmunkat. És a fő kérdésre még mindig nem kaptunk választ: miért szakadt át a gát.

Három olyan igen bonyolult ügyet soroltam fel az elmúlt 25 évből, melyek során az eljárás valamelyik szakaszában a vádlottakat felmentették, majd lényegében ugyanazon nyomozati anyag alapján letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Szerintem az amerikai jogrend ebből a szempontból tisztességesebb, alaposabb, megalapozottabb eljárásra kényszeríti már az első fokon eljáró bíróságokat is, erősítve az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése