Még egyszer O. J. Simpsonról

Már írtam róla korábban is, hogy nem vagyok szenvedélyes sorozatnéző, nincsenek kedvenc sorozataim a tévében, tőlem ritkán hallotok olyat, hogy "Bocs, de a kedvenc sorozatom megy, vissza tudnál hívni egy óra múlva?". Most viszont rákattantam a FOX-csatornán az O. J. Simpson-ügy című tizenegy részes sorozatra, melynek tegnap ment a záró epizódja.
A több mint húsz éve véget ért ügyről tavaly írtam egy posztot, amiben megírtam, hogy a Time-ban is figyelemmel kísértem a majd' egy évig húzódó tárgyalást, és olykor-olykor a CNN-be is belenéztem (esténként élőben lehetett nézni a tárgyalást, akkor a nyugati parton még csak délelőtt volt), de sajnos keveset értettem belőle.

Nagyon sok filmben találkozhatunk az angolszász jogrendszer sajátosságaival, két klasszikust mindenképpen kiemelnék, a Tizenkét dühös embert, amelynek két verziója is készült, az első 1957-ben, a másik 40 évvel később, valamint A vád tanúját, mely Agatha Christie regényéből készült. Nos a mostani sorozatban is alaposan megismerhetjük az amerikai jogrendszert, valamint "az évszázad perének" kikiáltott bűnügyet.
Régóta nem tudom magamban eldönteni, hogy a demokrácia csúcsának, vagy megcsúfolásának kell-e tekintenünk, hogy egy olyan ügyben, melyben jogtudósok és igazságügyi szakértők hada egy éven keresztül tárgyal, tizenkét egyszerű, zömében tanulatlan ember pár óra alatt döntést hoz. De persze aki a törvénykezésnek ezt a formáját kétségbe vonja, az a szabad választásokról sem lehet túl jó véleménnyel. A sorozat is ezzel a morális dilemmával szembesíti a nézőt. De menjünk sorba a főbb karaktereken:

O.J. Simpson:
Az a Cuba Golding Jr. játssza, akit korábban a Férfibecsület című filmben láttam. Kissé hisztérikusra formálta a futballsztárt, nem tudom, hogy hitelesen-e. Mindenesetre O.J. baráti társasága zömében a legfelsőbb osztályba tartozó gazdag fehérekből állt, ezért kezdetben tiltakozott az ellen, hogy ügyében a védelem kijátssza a faji kártyát: "Én nem fekete vagyok, hanem O.J." Felmentése után pont ezek a fehér barátok hagyták el valamennyien.

A vád:
A két ügyész, Marcia Clarke és a fekete bőrű Christopher Darden nehezen viselik, hogy a médiafigyelem középpontjába kerültek. A filmben a kettőjük közötti rokonszenvet egy be nem teljesülő szexuális vibrálás kíséri, nem tudom, hogy a valóságban is így volt-e. Mindketten követnek el végzetes hibát a tárgyalás során, Marcia társa figyelmeztetése ellenére a tanúk padjára szólítja a fajgyűlölő Fuhrman nyomozót, Darden pedig felpróbáltatja a vádlottal a véres kesztyűt, mely (azóta is tisztázatlan okból) szűknek bizonyul a kezére.

A védelem, a dream-team:
O.J. ügyvédje Robert Shapiro volt, akit John Travolta zseniálisan alakít, talán ő volt a sorozat legjobb színészválasztása.
O.J. és az áldozat barátja volt Robert Kardashian, akit a Jóbarátokból ismert David Schwimmer alakított. Kardashian maga is jogász volt és részt vett a védelem munkájában, de végig kétségek gyötörték O.J. ártatlanságát illetően, felmentésekor örökre szakított egykori barátjával. Kardashian manapság leginkább lányairól ismert, különösen Kim Kardashian orbitális fenekéről (egyébként a Kardashian-lányok is szerepelnek a filmben).
Shapiro bevonta a védelembe a fekete Johnnie Cochran-t, aki a feketék elleni rendőri brutalitás elleni küzdelméről volt ismert, ő hozta be a faji vonalat, a rendőri összeesküvés áldozataként állítva be O.J.-t. Az ügyvédet alakító Courtnie B. Vance különben játszott a Tizenkét dühös ember 1997-es változatában.
Az álomcsapat tagja volt még F. Lee Bailey esküdtkiválasztási szakértő, valamint Barry Scheck DNS-szakértő, aki ebben az ügyben szakértelmét leginkább arra használta, hogy azt próbálja igazolni, a minták a helytelen kezelésük során keveredtek.

Az esküdtek:
Mivel az esküdteknek van a legnagyobb szerepük a tárgyalás során, kiválasztásuk hetekig-hónapokig tartott, sőt, a tárgyalás során is küldtek haza esküdteket, ha kiderült, hogy kiválasztásuk során nem mondtak igazat vagy elfogultsággal gyanúsíthatók. Az esküdtekre fantasztikusan nagy teher nehezedett: csaknem egy éven keresztül elszigetelten, a hírektől, barátaiktól és a családtagjaiktól elzártan éltek. Családtagjaikkal hetente egyszer találkozhattak, nem nézhettek hírműsorokat, nem olvashattak újságot. Miközben a teljes amerikai média Fuhrman nyomozó rasszista kijelentéseitől volt hangos, az esküdtek minderről hivatalosan csak annyit tudhattak, hogy a nyomozó tanúként nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy sohasem használta a "nigger" szót. Persze pont a családtagok látogatása miatt volt lehetetlen teljes elszigetelésük. Az esküdteket mind a vád, mind a védelem előre betáblázta, hogy kitől várható "bűnös", kitől "nem bűnös" döntés. Az esküdtszékben a feketék voltak többségben, és nem tudták kivonni magukat Cochran szenvedélyes védőbeszédének hatása alól. A két hezitáló fehért hamar meggyőzték, pár órás vita után született meg az egyhangú döntés.

A film becsületére legyen mondva, hogy végig lebegtette, O.J.-e a gyilkos vagy sem. Végül is Simpsont felmentették, ez így volt politikailag korrekt. Az esküdteket sem ítélhetjük el elhamarkodott döntésük miatt, hiszen a Tizenkét dühös emberből pont azt tanulhattuk meg, hogy senkit sem ítélhetünk el akkor, ha a legkisebb kétség is felmerül bűnösségét illetően.
A tárgyalás utáni sajtótájékoztatón azt mondta az államügyész: "Korábban nagyon sok feketét ítéltek el csak azért, mert feketék. O.J. az első amerikai, akit csak azért mentettek fel, mert fekete".