"...és a polc is leszakadt, amit olyan nagyon jól felszögeltél!"-mondja Tölgyesiné a Tiszta Amerikában Tölgyesi Frigyesnek mintegy ultimarációként, miután felsorolta házasságuk összes kudarcát (Írta Esterházy Péter, rendezte Gothár Péter). A nők semmit sem tudnak megvetőbben férjük fejéhez vágni, mint azt, hogy: Tudtam, hogy erre sem vagy képes!
Mindez arról jutott eszembe, hogy április 1-én este tízkor hatalmas robajjal kiszakadt a falból a Petra szobájában lévő könyvespolc. Először földrengésre gyanakodtunk, de még csak ki sem lendültek a csillárok. Szaladunk be a gyerekszobába, Petra édesdeden alszik, fejétől 1m-re a babzsák-ülőkén egy fekete cserépváza, könyvek, papírok szanaszéjjel. A dolgot alaposabban megvizsgálva azt állapíthattam meg, hogy a tiplikhez túl keskeny átmérőjű csavarokat használtam, ezért azok nem voltak kinyílva, tehát csak magamat hibáztathatom. De hogy miért pont hét évig bírta a polc, és miért pont akkor szakadt le, amikor nem tartózkodott alatta senki (pl. múlt vasárnap, amikor Petra zsúrján kilenc kis szörnyeteg garázdálkodott a szobában), az rejtély.
Hasonló dolog történt velünk tíz évvel ezelőtt még a régi lakásunkban, amikor arra jöttünk haza egy családi síelésből, hogy a nappali csillárja leszkadva, összetörve hever a földön. Ez is a szakszerűtlen szerelés következménye volt, nem az én, hanem a villanyszerelő bűne. Gyermekeink rendszeresen alatta játszottak, mégis 15 évig bírta, hogy aztán a lehető legbiztonságossab időpontban szakadjon le.
Ilyen váratlan katasztrófák után mindig baljós érzéseim vannak, körbetelefonálom a szűkebb családot, hogy nem halt-e meg valaki. A 10 évvel ezelőtti csillár-leszakadásnál Kati idős nagybátja, a 97 éves Jancsi bácsi halt meg. Most nem tudunk családi halálesetről, lehet, hogy csak buta babona az egész. Azért még nem nyugodtam meg teljesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése