Plakátok

Liszt-év van. Persze az osztrákok ugyanannyira sajátuknak tartják a nagy komponistát, mint mi. Bár a magyar ünnepségsorozat plakátja is ötöst érdemel vizualitásból,

az osztrák párja egészen formabontó: Lisztet popsztárként, napszemüvegben ábrázolja:

Erről csak az jut eszembe, hogy három évvel ezelőtt Veszprém város idegenforgalmi plakátpályázatot írt ki, de a győztes pályaművet a város fura ura tekintélyrombolónak találta, ezért annak rendje és módja szerint betiltotta.

 Lazaságból is volna mit tanulnunk még...

Én szép okos kislányaim

Először jött el egy olyan félév-vége, hogy lányaim az állami oktatás mindhárom szintjén (általános iskola, középiskola, egyetem) képviseltetik magukat, ezért érdemes az eddigi tapasztalatokat - különösen a félévi értesítők ill. Bori vizsgaeredménye alapján - összegezni.
Petra ugyanúgy kezdte, ahogy testvérei annó: a szöveges értékelésben minden tárgyra "kiválóan teljesített", magatartásra és szorgalomra pedig "példás". Annak idején Borinál is csak másodikban kezdődött a "magatartásból bukó" időszak. Petránál csak az iskola első hónapjában tapasztaltunk némi motiválatlanságot, szerencsére ez aztán elmúlt. Csak így tovább, Petra!
Orsi igazi meglepetés. Kb. hetedikig rendszeresen kitűnő volt, aztán kezdtek becsúszni a négyesek, néha egy-egy hármas is. Már kezdtünk beletörődni ebbe az állapotba, erre puff neki, most megint kitűnő lett. Nahát!
Bori első vizsgaidőszakán legalább annyira izgultunk, mint ő maga. Végül is négyes fölötti vizsgaátlagot produkált, úgyhogy benne sem volt okunk csalódni. A komolyabb probléma az, hogy bár tetszik neki amit tanul, még mindig nem tudja igazán, mi lesz, ha nagy lesz.
A szülők mindig saját magukkal példálóznak, ha gyermekeik bizonyítványáról van szó. Nos, a közoktatás 12 évében mindössze egyszer voltam kitűnő: hatodik év végén. Az átlagom 4,5 körül mozgott.
Ugyanez érvényes az egyetemi éveim alatt elért átlagaimra is (ami alatt a vizsgajegyek és gyakorlati jegyek átlagát kell érteni), it is mindössze egyszer sikerült a 100 %, a harmadig év (hatodik szemeszter) végén. Szóval úgy tűnik, lányaimban igazi Pál-vér csordogál.

Költözés

Elkezdődött. Mármint a cégem elköltözése. Megnéztünk vagy tíz helyet, az I. kerületben is, aztán Csepelen, Pesterzsébeten, és elég sokat Dél-Budán. Végül a Kelenvölgyben találtuk ezt a helyet:



Csendes, családiházas környék, egy eleve irodának épült ház első emeletét béreljük.
A VEIKI-ben sajnos nem maradhattunk, bár jobb is, mert a rezsiért - mivel mi voltunk az egyedüli bérlők - elég sokat kellett fizetni.
Néhány napja elkezdtük a pakolást, apránként fogjuk a cuccokat áthordani. Szerencsére most csak karbantartási munkánk van, ami azonnali, így jól be tudjuk ütemezni a költözést.
A Gellérthegy utcába a VEIKI 1997 januárjában költözött. Akkor nagyon büszke voltam arra, hogy egy korszerű, új irodaházban dolgozhatok. A Gresham után tényleg felüdülés volt egy kifejezetten a mi céljainknak épült épületbe költözni. Akkor kezdődött az I. kerületre korlátozódó életem: gyakran hetek teltek el úgy, hogy alig hagytam el szűkebb lakóhelyemet. Ekkortól nincs BKV bérletem, mert ha lehetett, gyalog jártam. A gyerekeim is a kerületben jártak iskolába, közelben volt a háziorvos, zeneiskola stb.
Most is erős az elszánás bennem, hogy majd tömegközlekedem, de félek, hogy felülkerekedik a kényelemszeretet, és autózom majd.
Csak érdekességként: Van a munkahelyemen egy növényem, amit talán már tíz éve is van, hogy nevelgetek, de még sohasem virágzott. Szegény, ő is megérezte, hogy nemsokára költözünk, ezért egy gyönyörűséges virággal örvendeztetett meg. Íme:

 

Fövényre épített házak

"Valaki azért hallja én tõlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kõsziklára építette az õ házát: És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dõlt össze: mert a kõsziklára építtetett. És valaki hallja én tõlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása."

Mát. 7,24-27

Ez a példabeszéd hangzott el a gegesi református templomban a fiatal lelkész által tartott istentiszteleten 2007 augusztusában, amikor Erdélyben jártunk. Aztán jót mulattunk, amikor három év múlva távoli rokonunk, a szintén gegesi Kaffai Gyuri esküvőjén ugyanez a lelkész ugyanezzel példázattal indította a közös életük rögös útjára az ifjú párt. Pedig milyen igaza volt.
Kulcson éppen most csúszik le a hegyoldalról két utcányi ház. Bár évtizedek óta tudják, hogy mozog a hegyoldal és komolyabb megerősítés nélkül nem volna szabad építési engedélyt kiadni a területre - még nyaralóra sem - sorra épültek a nyaralónak álcázott, de valójában állandó lakhelyül szolgáló házak. Múlt év októberében egy kisebb megcsúszás történt, ezt követte a mostani suvadás, 53 ház vált lakhatatlanná.
Rövid időn belül a hatóságok harmadik baklövését szenvedhetjük el. A vörösiszap-katasztrófa éppúgy felveti az engedélyező és ellenőrző hatóság felelősségét, mint a pár nappal ezelőtt történt szörnyű tragédia a West Balkán szórakozóhelyen és most a kulcsi hegyomlás.
Elterjedt nézet hazánkban, hogy a hatósági engedélyeztetés nem más, mint egy adóbeszedési forma, amit okos ember "okosban" old meg: juttat némi baksist az eljáró tiszviselőnek. Így építünk kétszer akkora házat, mint ami az engedélyezési terven szerepel, így építünk hatalmas palotákat hétvégi háznak minősítve, így kerítünk el néhány négyzetméterrel többet a megengedettnél.
Csakhogy íme a bizonyíték: akár a fövényre épített ház, úgy omlik össze egy társadalom, ha hatóságai és hivatalai korruptak. El kéne már döntenünk, hogy meddig akarunk banánköztársaság maradni.

Forgalommal szemben

Megvan ez a vicc?:
A rádió bemondja: - Az M7-esen az 55-ös kilométernél egy gépkocsi szemben halad a forgalommal.
Mire az ámokfutó felkiált: - Egy!? Az összes!

Nem is tudom, miért jutott ez a vicc az eszembe Orbán Viktor brüsszeli szőnyeg szélére állítása kapcsán.
Akik védelmükbe veszik a jelenlegi médiatörvényt, azt kérdezik: Miért tételezzük fel, hogy a Média-tanács kizárólag a Fidesz által delegált tagjai pártkatonaként fognak dönteni, hogy a gumiszabályokat az ellenzéki médiumok ellen fogják felhasználni?
Nos azért, mert Szalai Annamária lehet akármilyen jó szakember, mégis csak azzal érdemelte ki kilenc évre szóló megbízatását, hogy az első Orbán-kormány idején négy éven keresztül fenntartotta a csonka, vagyis kizárólag kormánypárti tagokból álló média-kuratóriumot. Az történt ugyanis, hogy a parlamenti küszöböt éppenhogycsak elérő trójai faló pszeudo-ellenzéki MIÉP ugyanannyi tagot szeretett volna a kuratóriumba delegálni, mint a csaknem tízszer annyi képviselővel rendelkező MSZP. Az illetékes parlamenti bizottság elnökeként Szalai Annamária az ellenzék megegyezési hajlandóságának hiányára hívatkozva nem volt hajlandó dönteni a kérdésben. Ezért ugyan négy éven keresztül az ellenzék kereszttüzében állt (Könyörgöm! Ki az a Szalai Annamária? - ugye ismerős?), de jól tudta, hogy szolgálatai elnyerik jutalmukat.
Csak azt nem értem, miért akar úrinőnek látszani az, aki már egyszer bérbe adta a farát?

Foglyok

A Télapó hozott nekem karácsonyra két színházjagyet a Centrál Színház A 88. utca foglyai c. előadására. Bár nem mondta meg (mármint a Télapó), hogy kit válasszak partnernek, Katit vittem magammal. A Centrálban utoljára még Vidám Színpad korában jártam, de az is évtizedekkel ezelőtt volt (ha jól emlékszem, még élt szegény Kibédy Ervin).
Neil Simont filmek seregéből ismerjük: Mezitláb a parkban, Furcsa pár (több változatban és folytatásban), A Napsugár fiúk (melynek parafrázisa a Ripacsok c. magyar film), Kaliforniai lakosztály.
Ez a darab is ment filmváltozatban The Prisoner of Second Avenue címen, nem is tudom, miért lett a 2. súgárútból 88. utca, de ez mindegy is.
Kern András zseniális volt, Jack Lemmon méltó magyar megtestesítője. Őt utoljára a Kellékesben láttam. Básti Juli szintén maradandó, és a további szereplők között örömmel láttuk viszont Borbás Gabit és Papp Jánost.
A darab pont a mi korosztályunk félelmeiről, rigojáiról, paranojáiról szól, nagyon találva éreztük magunkat. A tragikomédia egyébként zavarba ejtő műfaj, végül is emberi tragédiákon nevetünk. Azért vannak olyan pontok is a színdarabban, amikor egy-egy könnycseppet is elmorzsolunk szemünk sarkában.
Neil Simon megtanít arra, hogy az élet halálosan komoly, pont ezért nem szabad halálosan komolyan venni...

Vizsgák

Bori első vizsgaidőszaka eszembe jutatta, hogy pont 35 évvel ezelőtt volt az én első vizsgaidőszakom. Más idők voltak, nem lehetett a neten vizsgára jelentkezni, nem volt számítógéppel azonnal kiértékelt szóbeli.
A fiók legmélyéről előkerestem egykori indexemet egy kis nosztalgiázásra. Az első félév végén öt kolokviumom volt a következő tárgyakból (abban a sorrenben írva, amilyen sorrendben letettem őket): kémia, matematika, politikai gazdaságtan, kísérleti fizika, mérnöki alapismeretek. Az első vizsgámat még december 16-án, az utolsót január 13-án tettem le. A matematika vizsgám dátuma december 24 (!), de ha jól emlékszem, előző nap vizsgáztam, aznap csak beírattam a jegyet.
Egész jól vettem az akadályokat, matekból és fizikából jelest, a többi tárgyból jót kaptam. Voltak még gyakorlati jegyeim is, pl. orosz nyelv, ami 3-as lett.
A négy év alapképzés és két év szakmérnöki alatt mindössze egy közepes kolokviumom volt, a többi ennél jobb. Mindössze három szigorlati tárgyunk volt: matematika, villamosságtan és polgazd, valamennyire jelest kaptam, így egy évig Népköztársaság Ösztöndíjat (ez 1000 Ft volt havonta) és a végén kitüntetéses okleveleket szereztem. Egyszóval stréber voltam. Na meg könnyen is tanultam.
A téli vizsgaidőszakaimból mindig maradt kb. két hét szabadidő, amit igyekeztem hasznosan eltölteni. '76-ban és '77-ben még a szüleimmel mentem telelni (először Bagolyirtásra, másodszor Hajdúszoboszlóra), utána elkezdtem a síelők társadalmát erősíteni, természetesen baráti társaságban.
A vizsgaidőszakok alatt érdekes napirendem volt. A kora reggeli kelésről nem tudtam leszokni, ezért a megszokott időben való kelés és reggeli után elkezdtem megtanulni az aznapra kijelölt anyagot, majd fél tíz körül lefeküdtem egy kicsit aludni. Ebédig még tanultam egy kicsikét, de az igazi nagy tanulások délután voltak. Egyedül készültem fel a vizsgáimra, nem szerettem másokkal együtt tanulni. Nem nagyon emlékszem éjszakai tanulásokra. A nyári vizsgaidőszakokban délelőtti tanulás helyett gyakran választottam a strandot, ahová jegyzeteimet alibiből kivittem, de általában ott nem nagyon haladtam a tanulmányaimmal.
A vizsgák reggelén általában sohasem tudtam reggelizni "gyomoridegem" volt. Vizsgák után pedig irány a Mészöly-tanszék (kocsma). Egy-két gálánsabb oktató vagy együtt ünnepelt velünk, vagy a saját tanszékén behűtött sörrel látott vendégül bennünket. Szép idők voltak.
Meg kell emlékezzek néhány különlegesebb vizsgámról is, amikor pl. a május 1-i felvonuláson vizsgáztunk, vagy amikor két tankörtársamat Szegedre vitte az oktató a kocsiján, és útközben kellett szóbelizniük, vagy amikor ruletten sorsolták ki a vizsgakérdéseket, vagy amikor az írásbeli vizsgánál az oktató elhagyta a termet, majd fél órával később a visszatérése előtt udvariasan kopogott.
Mondom, szép idők voltak...