Bástya elvtársat már senki sem akarja meggyilkolni?

Ugye ismerjük a címbéli idézetet A tanú című filmből? Na, pont ez jutott ma az eszembe.
Reggel 6-kor általában közszolgálati híradót nézek, ott hangzott el az a hír, hogy a Demokratikus Koalíció nyíregyházi facebook-csoportjának borítóképe egy akasztófa, és Orbán Viktor kivégzésére buzdítanak. A hírben azt is elmondták, hogy a facebook-csoport egyik tagja Niedermüller Péter, az EU parlamenti képviselője, a DK tagja.
Nekem kb. 25 percembe telt, hogy kiderítsem, hogy az inkriminált zárt facebook-csoportot egy Gönczi Provokátor József álnevű felhasználó hozta létre, akinek facebook-oldala itt található. Hamar kiderült, hogy az illető egy őrült, aki azzal szórakozik, hogy különböző néven zárt facebook-csoportokat hoz létre tucatszámra provokáló borítóképekkel, és a csoportokba ismert politikusokat és közéleti személyiségeket vesz fel.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Ha zárt facebook-csoportot hozol létre, bárkit bejelölhetsz tagnak, aki fenn van a facebook-on, függetlenül attól, hogy az illető ismerősöd-e, vagy nem. Az illető kap ugyan egy üzenetet, hogy tagja lett egy zárt csoportnak, de ha a csoportnak az a neve, hogy "demokratikuskoalicionyiregyhaza", akkor nem biztos hogy gyanút fog. A csoportnak tetszőleges nevet adhatsz, még inkább elterelve a gyanút.
Kedves provokátorunk ezzel szórakozott, lelke rajta, a facebook sok mindenre lehetőséget ad. Az viszont már kevésbé érthető, hogy ha nekem ennek kiderítése nem telt fél órába sem, hogyan lehetséges, hogy a közmédia még 6 órával később, a déli hírekben is megismételte a hírt. Hacsak az nem, hogy a hírfogyasztók tovább csámcsogjanak azon az ordas hazugságon, hogy a DK, élén Gyurcsány Ferenccel Orbán Viktor akasztására készül. Be is akadt a horog, széles körben tárgyalja az internet népe, hogy micsoda aljas módszerekhez folyamodnak Gyurcsányék.
Persze a DK cáfolatát is bemondják valahogy így: A DK mindent tagad!
Ez engem arra az újságíró iskolában tanított mintapéldára emlékeztet, amikor az újságíró megkérdezi a pápai nunciust, hogy szokott-e kuplerájba járni. Őeminenciája természetesen nemmel válaszol. A másnapi újság ezzel a szalagcímmel jelenik meg: A pápai nuncius tagadja, hogy kuplerájba jár!
(A történet egy másik változatában a New Yorkba érkező pápai nunciust megkérdezi az újságíró a repülőtéren: Eminenciás uram, mit szól a New York-i kuplerájokhoz? Mire őeminenciája így válaszol: Vannak New Yorkban kuplerájok? Másnap az újság ezzel a címmel jelenik meg: A városunkba érkező pápai nuncius első kérdése az volt, vannak-e kuplerájok New Yorkban!)
Kedves hírfogyasztók! Minden elérhető a neten egy-két kattintással! Ne szopjatok be mindent!

Két torony

A divide et impera a politikatudomány régi módszere, az ókori Római Birodalom uralkodó paradigmája volt. Mostanában mintha a legfelsőbb kormányzati körökben terjedne ez a módszer.
A Fideszre évekig az egységes, monolitikus fellépés volt jellemző, a képviselőcsoportból csak egy-két megtűrt renitens - Ángyán József, Illés Zoltán, Bencsik János - szavazott ki rendszeresen.
Az utóbbi időben viszont úgy tűnik, hogy az egységes fellépésnél fontosabbá vált Orbán számára, hogy senki se nőhessen a fejére. Nem árt, ha a sakktáblán mindig vannak olyan figurák, akik egymást tartják sakkban.
Gazdasági körökben a monetáris politikát irányító Matolcsy György jegybankelnök és a fiskális politikát meghatározó Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ellentétéről suttognak. Még az IMF-es pávatánc idején, amikor még Matolcsy volt a nemzetgazdasági miniszter, általában ellentétes kijelentések jellemezték a két pénzügyi szakembert, Matolcsy inkább IMF-ellenes, míg Varga inkább IMF-párti volt. Napjainkban ha Varga valakit elbocsájt a minisztériumból, az biztosan alkalmazást nyer az MNB-ben és fordítva.
A migráns-ügy egyik vicces epizódja volt egy komplett horvát vasúti szerelvény lefoglalása, az azt kísérő horvát rendőrök lefegyverzése és a mozdonyvezető őrizetbe vétele Magyarbólyon. Az operettbe illő történetben a menekülteket szállító vonatot a magyar rendőrök biztatására nem a határig, hanem a határ utáni első településig, Magyarbólyig kísérték a horvát rendőrök. Mint később kiderült, erről nem értesítették a bevándorlók magyarországi átszállításáért felelős Bakondi Györgyöt, aki dúlva-fúlva "példátlan határincidensről" beszélt. Pedig csak annyi történt, hogy a rendőrök nem tudták, kinek is kell engedelmeskedniük, Pintér Sándor belügyminiszternek vagy a rendkívüli kormánymegbízott Bakondinak. Hát igen, rendkívüli helyzetben a hatalommegosztás sok veszélyt rejteget.
A múlt héten miniszterré nevezték ki Rogán Antalt. Az igen tehetséges és a hetenkénti sajtótájékoztatókon nagyon jól szereplő Lázár János, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője kezdett Orbán fejére nőni, ezért egy vele azonos rangú minisztert nevezett ki az újonnan létrehozott Miniszterelnöki Kabinetiroda élére. Érdekes, hogy míg az oktatásügynek, az egészségügynek vagy a pénzügynek nincs önálló minisztere, a legfelsőbb szinten még nem teljesen tisztázott hatásköri szétválasztással két miniszteri poszt is van.
A Fidesz pénzügyi nagyágyúi, a gazdasági oligarchia szereplői is gyakran cserélődnek mostanában, egyik oligarchának emelkedik a csillaga, másiknak lehanyatlik. A gazdasági élet "simicskátlanítása" most egy érdekes epizóddal gazdagította az amúgy sem unalmas magyar belpolitikát. Miután Andy Vajna filmmágnás és kaszinóbáró bejelentette a TV2 megvásárlását, Simicska Lajos közzétette, hogy ő már két napja érvényesítette a kereskedelmi csatornára érvényes vételi opcióját (elővásárlási jogát). Simicska és Vajna személyében most tényleg gigászok csaptak össze.

Majd ha Osztapenkó lépést vált

A címben szereplő mondással utaltunk arra, ha valamit nagyon elképzelhetetlennek tartottunk: Csak akkor látom viszont a pénzemet, ha Osztapenkó lépést vált. Akkor mennek majd ki a ruszkik, ha Osztapenkó lépést vált.
A fiatalabb generáció kedvéért: Osztapenkó - vagy ahogyan akkoriban ejtettük: Osztyapenkó - szovjet százados volt, akit 1944-ben fehér zászlóval küldtek tárgyalni a németekkel Budapest ostromát elkerülendő. Mi még úgy tanultuk, hogy a fasiszták orvul, a genfi egyezményt megszegve legyilkolták a tárgyaló katonát, ma már úgy mondják, hogy gépkocsija aknára futott. Tény, hogy utána fővárosunkat rommá lőtték. Osztapenkó kapitány szobra Budapest nyugati kapujában, a Budaörsi és a Sasadi út kereszteződésében állt mozdulatlanul, ahogyan egy másik aknára futott parlamenter, a magyar származású Steinmetz Miklós százados szobra Budapest és Vecsés határán.
Mivel az Osztapenkó-szobor az M1-M7 autópálya bevezető szakaszán állt, fontos találkozási hellyé vált: "Találkozzunk az Osztyapenkónál!" Sokan még ma is így hívjuk ezt a csomópontot, pedig a két derék katona szobra már 25 éve a Szoborparkban lengeti a zászlót. Pár évvel ezelőttig még a buszmegállóban álló büfét Osztyapenkó büfének hívták, de aztán annak is megváltozott a neve.
Amikor elkezdték építeni az őrmezei intermodális csomópontot, magyarul feldúlták az M1-M7 bevezető szakaszát, arra gondoltam, talán a szobor visszaállítását készítik elő:

Osztapenkó szobrának visszahelyezése (Vigyázz! Kamu!)

Szóval Osztapenkó lépést váltott és a ruszkik is hazamentek. A szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról 1990 márciusában még a Németh-kormány állapodott meg Gorbacsovékkal. Az utolsó szerelvény 1991. június 16-án (egyéves házassági évfordulónkon) hagyta el hazánkat. A csapatkivonást magyar részről Annus Antal altábornagy vezényelte le. Később Annus hazánk kenyai és etiópiai nagykövete lett, és 1996 november 23-án (Kati születésnapján) az etióp légitársaság gépén terrortámadás áldozatává vált.
Mindezt azért hoztam elő, mert 1990 elején még sokan nem hitték el, hogy az oroszok tényleg kivonulnak. Hiszen 1956 októberében is megtették, de november 4-én mégis visszajöttek. Apám a '80-as években gyakran mondogatta nekem: Jóska, meg fogod még szavazni, hogy Magyarország szovjet tagköztársaság legyen! Én persze kurucosan így válaszoltam: Lesz még Demszky Gábor belügyminiszter (na, ez ugyanolyan hihetetlen volt, mint Osztapenkó lépésváltása). Amikor 1991 augusztusában megpuccsolták Gorbacsovot, sokan arra gondoltak: Na, eddig tartott a nagy szabadság!
Szóval ma új irodánkba egy mosogatót építettünk be, és a régi mosdó mögötti pozdorjalapot eltávolítva egy 1990-ből származó fogadás dokumentumait találtuk meg egy borítékban. Íme:

Az egyik fél azt állítja, hogy 20 éven belül nem mennek ki a ruszkik, de ha kimennek, fizet egy üveg pezsgőt. A másik fél szerint '92 végéig biztosan kimennek, ha nem, fizet egy pezsgőt. Sajnos, így 25 év után már nehezen rekonstruálható, hogy kik vettek részt a fogadásban.

Tribute

Tegnap megnéztük a Játékszínben a Jutalomjátékot, Bernard Slade darabját. A darab évtizedek óta sikerrel megy a Brodway-en, és 1980-ban egy film is készült belőle Jack Lemmon főszereplésével. A darab és a film eredeti címe Tribute (Tiszteletadás), ha jól tudom, Magyarországon nem vetítették, legalább is nem szerepel a port.hu adatbázisában.
A színdarabot a Gálvölgyi-Hernádi páros viszi el a hátán, Gálvölgyi János Jack Lemmon szerepében. Gálvölgyi nem először játssza Jack Lemmon valamelyik legendás szerepét, játszott például a Furcsa párban, Neil Simon darabjában. Mivel a darab fordított szereposztásban is ment, Gálvölgyi János belebújhatott Jack Lemmon "furcsa párjának", Walter Matthaunak a bőrébe is. Nem először, hiszen a Napsugár fiúkban is ő alakította az egyik öregedő színészt (ezt a darabot szintén a Játékszínben láttuk).
A Játékszínben utoljára kb. egy éve voltunk A hölgy fecseg és nyomoz című krimibohózaton. És akár hiszitek, akár nem, tegnap valahogy eszembe jutott annak a darabnak a címe, amit először láttam a frissen megnyitott játékszínben 1978-ban: Szonatina egy páváért, egy cseh szerző darabja. Csak a címére emlékszem, fogalmam sincs, miről szólt. Egyetemista voltam, egy tankörtársam szerezte a színházjegyeket, elég sok darabra jártam akkoriban.
A Játékszín előtt a Teréz körúti épületben a Kamaravarieté működött, de 1912-es megnyitásától fogva főleg kabarék, sőt úgynevezett intim kabarék - egyszer még ez is volt a neve a teátrumnak - működtek benne, hasonló intézmények, mint Bob Fosse híres, 1972-es filmjében, a Cabaret-ben. Pont a 100. évfordulóján jelentette be a főváros, hogy megvonja a támogatást a Játékszíntől. Ekkor Németh Kristóf és két társa - írd és mondd - mindössze hárommillió forintért megkapta a színház bérleti jogát, azóta magánszínházként működik. Sok cikk jelent meg akkoriban arról, hogy hogyan kaphatták meg ilyen olcsón a színházat, Németh Kristóf vajon kinek a kije lehet a kulturális kormányzatban. Tény, hogy azóta is sikeresen működik. A Játékszín előző, Balázsovits Lajos vezette érájában is jópár legendás darabot láthattunk itt, például az Édes bosszút szintén a Gálvölgyi-Hernádi párossal, de az új vezetés alatt is most voltunk itt harmadszor, vagyis évadonként egy-egy előadásra eljövünk.
Visszatérve a darabhoz: a főszereplő egy öregedő, önző és hedonista reklámügynök, akivel ugyan lehetetlenség együtt élni, de ő a legjobb barát, akinek humora, életigenlése megbocsáttat minden árulást, megcsalást, félrelépést. Szerintem mindenki ismeri ezt a típust: a társaságban mindig a középpontban van, mindenki a barátja, elcsábít minden nőt, de tartós kapcsolatra képtelen, magányos.
A főszereplő életfilozófiája: Az élvezet az a dolog, ami nem szorul magyarázatra. Gálvölgyi sziporkázott a szerepében. Bori helyett most Petra jött velünk, talán ez volt első felnőtt színdarabja.

Lobbanjon fel újra a forradalom lángja!

Felhívás!

1996-ban, forradalmunk 40. évfordulójára Göncz Árpád néhai köztársasági elnök javaslatára a budapesti Kossuth téren felállításra került A forradalom lángja örökmécses, Lugossy Mária szobrászművész alkotása, mely egész éven át halványan pislákolt, de minden év október 23-tól november 4-ig fényesen lobogott. Utoljára 2012. október 23-án lobbant fel.

A Steindl Imre-program keretében átépített Kossuth téren már nincs helye a Lángnak, ismeretlen helyre szállították. Tizenhat év után megszakadt ez a szép hagyomány.

Javaslom, hogy elevenítsük fel a forradalom lángjának fellobbantását, amivel nemcsak forradalmunkra emlékezünk, de méltó emléket állítunk a harmadik Magyar Köztársaság első köztársasági elnökének, Göncz Árpádnak is!

Keressünk méltó helyet a szobornak az 56-os forradalom valamelyik ikonikus emlékhelyén! Ez a hely lehetne a budapesti Március 15. tér, ahol 1956. október 23-án 15 órakor egy diáktüntetéssel kezdődött a forradalom.

Lugossy Mária szobra, A forradalom lángja köztulajdon, senkinek sincs joga azt elrejteni!

A Göncz Árpád által megteremtett hagyományt senkinek sincs joga megtörni!

Állíttassék fel újra a Láng!

Lobbanjon fel minden év október 23-án 15 órakor a forradalom lángja a Március 15. téren!

Élesszük újjá ezt a szép tradíciót forradalmunk 60. évfordulójára, 2016. október 23-ra!

A Dollárpapa-szindróma

A jó és a rossz közgazdaságtana című könyvet olvasom Tomáš Sedláčektől. A cseh szerző a világ nagy kultúrtörténeti korszakait elemzi közgazdaságtani szempontból, a Gilgames-eposztól az Ótestamentumon, az ókori görögökön, a kereszténységen és a felvilágosult gondolkodókon keresztül egészen Adam Smith-ig, a mai közgazdaság-tudomány megalapítójáig.
A kereszténységnél Sedláček felhívja a figyelmet arra, hogy Jézus harminc újtestamentumi példázata közül tizenkilencnek van gazdasági vagy társadalmi kontextusa. Az Újszövetség több ezer verssora foglalkozik gazdasági témával.
Az ógörögben a "vétek " és az "adósság" szó ugyanaz, mint ahogyan a "vétkes" és az "adós", ezért az Újszövetség ezen szavai kétértelműek (megjegyzem a németben a "Schuld" is egyszerre jelent bűnt és adósságot). A "megváltás" eredeti jelentése is az adósrabszolga adósságtól való megváltása, de a Bibliában az emberiség bűnöktől való megváltását jelenti. Másik érdekes szóazonosság a "hit" és a "hitel" (credo és credit). Ha valakinek hitelt adunk, akkor bízunk benne, hogy visszafizeti, hiszünk neki. A mai gazdaság lényegében a bizalomra épül: elhisszük, hogy egy darab papírért kenyeret, autót, atomerőművet vehetünk, vagy nem csinálunk vele semmit, és pár év múlva még több papírt ér. Lényegében a gazdaság a kölcsönös - és persze tapasztalaton alapuló - bizalom láncolata. a gazdasági válságok mindig bizalmi válságok: elveszítjük a hitünket, egy befektetésben, egy bankban, egy országban.
Míg a racionális világban minden, ami mérhető, azt referenciához mérjük: 1 m a Föld egyenlítőjének negyvenmilliomod része, egy másodperc a Föld tengely körüli forgásidejének 86400-ad része. De mennyi egy dollár? Amennyire az adott pillanatban éppen tartjuk. Amennyire éppen megbízunk az amerikai gazdaságban.
A napokban adták le az ATV-n a Dollárpapát. Gábor Andor írta, Gádor Béla és Darvas Szilárd írt belőle forgatókönyvet, parádés volt a szereposztása. Gyerekkoromban láttam és csak a legendás aranyköpések maradtak meg bennem: Éljen a haza - menjetek haza! Nem lenyelni, rágni! Pedig a Dollárpapa mindennél jobban megvilágítja a mai gazdaság lényegét. A hitel (a gazdasági partnerbe vetett bizalom) olyan a gazdaságban, mint a kőlevesben a kő. Nem kell bele, de nélküle nem készülhetne el.

Dollárpapa nem létező vagyona a fedezete annak a hitelnek, amely beindítja a kisváros gazdaságát. Amikor kiderül, hogy a vagyon nem létezik, a csalókat bebörtönzik, de hamarosan rájönnek, hogy ettől a gazdaság is leáll, ezért mindenkit kiengednek, és úgy csinálnak, mintha mégis csak létezne az a vagyon.
Képzeljük el az alábbi szcenáriót: Egy cég hitelt vesz fel egy új üzemcsarnokra, egy ingatlant ajánl fel fedezetnek. Az üzemcsarnok épül, a cég törleszti a hitelt, ám egyszer csak kiderül, hogy az ingatlan nem az övék, csaltak a fedezetnél. A bank felmondja a szerződést, és visszafizetteti a kölcsönt. A cég csődbe megy, az üzemcsarnok nem épül meg és a bank sem jut a pénzéhez. Valójában mindenkinek az volna jó, ha nem vennék tudomást a csalásról, csakhogy az törvénytelen.
Valami hasonló történt mostanában a Lombard Kézizálog Zrt-vel. A felvett hitelekért biztosítékként aranyrudakat adtak. Virágzott is az üzlet, amíg valaki meg nem vizsgálta az "aranytömböt", amiről kiderült, hogy közönséges trombitaréz. A cég tulajdonosa, Bíró Péter most előzetesben van, a hitelezők meg futhatnak a pénzük után. Lost-lost kimenetelű játszma.
Van egy másik szó, ami szintén a hitből jön. A "házastárs" másik neve "hitves". Házastársunkba is bizalmunkat fektetjük. Lehet hogy a házasság és a közgazdaságtan jobban összefügg, mint gondolnánk?

O.J.

20 évvel ezelőtt a fél világ várta feszülten, hogy a Los Angeles-i Legfelsőbb Bíróság bűnösnek mondja-e ki O. J. Simpsont. Clinton elnököt előre felkészítették, hogy egy esetleges "bűnös" verdikt esetén faji villongásokra lehet számítani. Aznap a New York-i Értéktőzsde forgalma a felére esett, mindenki a híreket figyelte. A kilenc fekete, egy latin és két fehér esküdtből álló esküdtszék (tíz nő, két férfi) végül négy órás tanácskozás után a "nem bűnös" döntést hozta. Az amerikai alkotmány értelmében ez a döntés jogerős és megmásíthatatlan, senki sem fogható perbe még egyszer ugyanazzal a váddal. De haladjunk sorjában.
O.J. (Orenthal James) volt feleségét és annak élettársát 1994. június 12-én brutálisan meggyilkolták. Az egykori futballsztár (az év játékosa is volt) és filmszínész (Csupaszpisztoly filmek, Pokoli torony, Földi űrutazás, Gyökerek) Simpson ellen számos közvetett és közvetlen bizonyíték szólt, szokatlan módon mégsem előállították, csupán beidézték a rendőrségre. Simpson csak egy búcsúlevelet küldött maga helyett, ezért rendőrök és újságírók hada kezdte üldözni azt a  gépkocsit, melyet nem ő vezetett, hanem a hátsó ülésen homlokához szorított pisztollyal fenyegetőzött. Az üldözés az USA, sőt, a világ egyik legnagyobb médiaeseménye volt, még a kosárlabda bajnoki döntő helyett is a hajszát lehetett élőben nézni.
Maga a per is Amerika legnézettebb szappanoperáival vetekedett, kiszorítva a képernyőről a boszniai háborút vagy az oklahomai merényletet. Több mint nyolc hónapon keresztül folyt. O.J.-t sztárügyvédekből és DNS-szakértőkből álló dream-team védte, pedig a bizonyítékok cáfolhatatlanoknak tűntek, O.J.-től származó vérnyomokat találtak a tetthelyen, és az áldozatok vérnyomait találták O.J. ruhadarabjain. Végül a vád egy korábban rasszista kijelentéseket tett nyomozón bukott meg, aki a bizonyítékokat nem mindenben a szabályos protokollt követve (házkutatás stb.) szerezte meg.
Akkoriban még járt nekünk a Time magazin, akkoriban minden számban szerepelt O.J., többször címlapon is.

Sokan úgy érezték, az ítélet az amerikai jogrendszer szégyene. A tudományosan megalapozott DNS-vizsgálaton alapuló bizonyítékok a tanulatlan esküdteket nem győzték meg, ezért a döntés inkább faji jellegű volt. Mások pont abban látták a jogállam erősségét, hogy a rendőrségnek még akkor is be kell tartania az eljárásjogi szabályokat, ha emiatt futni hagynak egy nyilvánvaló bűnöst.

Szintén amerikai sajátosság, hogy a büntető eljárásbeli felmentő ítélet ellenére Simpsont polgári perben elmarasztalhatták gyilkosságért, és tetemes kártérítésre kötelezhették az áldozatok családtagjai felé. És hogy a történetnek egy kis Al Capone-s fordulata is legyen (a chicagói alvilág fejét csak adócsalásért tudták bebörtönözni), O.J. Simpsont végül 2007-ben bűnszövetkezetben elkövetett emberrablásért 33 évre bebörtönözték, így elnyerte méltó büntetését.

Hankiss Elemérnél olvastam, hogy a nép élvezi a hatalmasok bukását. A párizsi nép ujjongott az arisztokraták - köztük a király és egykori királyné - nyakazásánál, mi is élvezettel csámcsogunk híres sztárok, színészek, sportolók bűnesetein. Zalatnay Sarolta, Stohl András, Damu Roland, Farkas Péter (birkózó olimpiai bajnok) börtönbe is vonultak, de nem kisebb élvezettel figyeltük politikusaink és bankáraink pereit: Székely Zoltán (kisgazda képviselő), Zuschlag János (szocialista képviselő), Kunos Péter (Agrobank) ültek, több másik ellen eljárás folyt vagy folyik (Simon Gábor, Tarsoly Csaba stb.).

A napokban került előzetesbe Galambos "Lagzi" Lajos, aki a vád szerint az általa építtetett és üzemeltetett tatai Boglárka lakóparkba úgy köttette be az áramot és a gázt, hogy csak a fogyasztás egy része folyt át a mérőórákon. Lehet, hogy a Lagzi-per nem lesz az évszázad pere úgy, mint O.J. tárgyalása, de hogy nagy médiafigyelem fogja kísérni, az biztos.