Tribute

Tegnap megnéztük a Játékszínben a Jutalomjátékot, Bernard Slade darabját. A darab évtizedek óta sikerrel megy a Brodway-en, és 1980-ban egy film is készült belőle Jack Lemmon főszereplésével. A darab és a film eredeti címe Tribute (Tiszteletadás), ha jól tudom, Magyarországon nem vetítették, legalább is nem szerepel a port.hu adatbázisában.
A színdarabot a Gálvölgyi-Hernádi páros viszi el a hátán, Gálvölgyi János Jack Lemmon szerepében. Gálvölgyi nem először játssza Jack Lemmon valamelyik legendás szerepét, játszott például a Furcsa párban, Neil Simon darabjában. Mivel a darab fordított szereposztásban is ment, Gálvölgyi János belebújhatott Jack Lemmon "furcsa párjának", Walter Matthaunak a bőrébe is. Nem először, hiszen a Napsugár fiúkban is ő alakította az egyik öregedő színészt (ezt a darabot szintén a Játékszínben láttuk).
A Játékszínben utoljára kb. egy éve voltunk A hölgy fecseg és nyomoz című krimibohózaton. És akár hiszitek, akár nem, tegnap valahogy eszembe jutott annak a darabnak a címe, amit először láttam a frissen megnyitott játékszínben 1978-ban: Szonatina egy páváért, egy cseh szerző darabja. Csak a címére emlékszem, fogalmam sincs, miről szólt. Egyetemista voltam, egy tankörtársam szerezte a színházjegyeket, elég sok darabra jártam akkoriban.
A Játékszín előtt a Teréz körúti épületben a Kamaravarieté működött, de 1912-es megnyitásától fogva főleg kabarék, sőt úgynevezett intim kabarék - egyszer még ez is volt a neve a teátrumnak - működtek benne, hasonló intézmények, mint Bob Fosse híres, 1972-es filmjében, a Cabaret-ben. Pont a 100. évfordulóján jelentette be a főváros, hogy megvonja a támogatást a Játékszíntől. Ekkor Németh Kristóf és két társa - írd és mondd - mindössze hárommillió forintért megkapta a színház bérleti jogát, azóta magánszínházként működik. Sok cikk jelent meg akkoriban arról, hogy hogyan kaphatták meg ilyen olcsón a színházat, Németh Kristóf vajon kinek a kije lehet a kulturális kormányzatban. Tény, hogy azóta is sikeresen működik. A Játékszín előző, Balázsovits Lajos vezette érájában is jópár legendás darabot láthattunk itt, például az Édes bosszút szintén a Gálvölgyi-Hernádi párossal, de az új vezetés alatt is most voltunk itt harmadszor, vagyis évadonként egy-egy előadásra eljövünk.
Visszatérve a darabhoz: a főszereplő egy öregedő, önző és hedonista reklámügynök, akivel ugyan lehetetlenség együtt élni, de ő a legjobb barát, akinek humora, életigenlése megbocsáttat minden árulást, megcsalást, félrelépést. Szerintem mindenki ismeri ezt a típust: a társaságban mindig a középpontban van, mindenki a barátja, elcsábít minden nőt, de tartós kapcsolatra képtelen, magányos.
A főszereplő életfilozófiája: Az élvezet az a dolog, ami nem szorul magyarázatra. Gálvölgyi sziporkázott a szerepében. Bori helyett most Petra jött velünk, talán ez volt első felnőtt színdarabja.