A divide et impera a politikatudomány régi módszere, az ókori Római Birodalom uralkodó paradigmája volt. Mostanában mintha a legfelsőbb kormányzati körökben terjedne ez a módszer.
A Fideszre évekig az egységes, monolitikus fellépés volt jellemző, a képviselőcsoportból csak egy-két megtűrt renitens - Ángyán József, Illés Zoltán, Bencsik János - szavazott ki rendszeresen.
Az utóbbi időben viszont úgy tűnik, hogy az egységes fellépésnél fontosabbá vált Orbán számára, hogy senki se nőhessen a fejére. Nem árt, ha a sakktáblán mindig vannak olyan figurák, akik egymást tartják sakkban.
Gazdasági körökben a monetáris politikát irányító Matolcsy György jegybankelnök és a fiskális politikát meghatározó Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ellentétéről suttognak. Még az IMF-es pávatánc idején, amikor még Matolcsy volt a nemzetgazdasági miniszter, általában ellentétes kijelentések jellemezték a két pénzügyi szakembert, Matolcsy inkább IMF-ellenes, míg Varga inkább IMF-párti volt. Napjainkban ha Varga valakit elbocsájt a minisztériumból, az biztosan alkalmazást nyer az MNB-ben és fordítva.
A migráns-ügy egyik vicces epizódja volt egy komplett horvát vasúti szerelvény lefoglalása, az azt kísérő horvát rendőrök lefegyverzése és a mozdonyvezető őrizetbe vétele Magyarbólyon. Az operettbe illő történetben a menekülteket szállító vonatot a magyar rendőrök biztatására nem a határig, hanem a határ utáni első településig, Magyarbólyig kísérték a horvát rendőrök. Mint később kiderült, erről nem értesítették a bevándorlók magyarországi átszállításáért felelős Bakondi Györgyöt, aki dúlva-fúlva "példátlan határincidensről" beszélt. Pedig csak annyi történt, hogy a rendőrök nem tudták, kinek is kell engedelmeskedniük, Pintér Sándor belügyminiszternek vagy a rendkívüli kormánymegbízott Bakondinak. Hát igen, rendkívüli helyzetben a hatalommegosztás sok veszélyt rejteget.
A múlt héten miniszterré nevezték ki Rogán Antalt. Az igen tehetséges és a hetenkénti sajtótájékoztatókon nagyon jól szereplő Lázár János, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője kezdett Orbán fejére nőni, ezért egy vele azonos rangú minisztert nevezett ki az újonnan létrehozott Miniszterelnöki Kabinetiroda élére. Érdekes, hogy míg az oktatásügynek, az egészségügynek vagy a pénzügynek nincs önálló minisztere, a legfelsőbb szinten még nem teljesen tisztázott hatásköri szétválasztással két miniszteri poszt is van.
A Fidesz pénzügyi nagyágyúi, a gazdasági oligarchia szereplői is gyakran cserélődnek mostanában, egyik oligarchának emelkedik a csillaga, másiknak lehanyatlik. A gazdasági élet "simicskátlanítása" most egy érdekes epizóddal gazdagította az amúgy sem unalmas magyar belpolitikát. Miután Andy Vajna filmmágnás és kaszinóbáró bejelentette a TV2 megvásárlását, Simicska Lajos közzétette, hogy ő már két napja érvényesítette a kereskedelmi csatornára érvényes vételi opcióját (elővásárlási jogát). Simicska és Vajna személyében most tényleg gigászok csaptak össze.
2015. október 18., vasárnap
2015. október 14., szerda
Majd ha Osztapenkó lépést vált
A címben szereplő mondással utaltunk arra, ha valamit nagyon elképzelhetetlennek tartottunk: Csak akkor látom viszont a pénzemet, ha Osztapenkó lépést vált. Akkor mennek majd ki a ruszkik, ha Osztapenkó lépést vált.
A fiatalabb generáció kedvéért: Osztapenkó - vagy ahogyan akkoriban ejtettük: Osztyapenkó - szovjet százados volt, akit 1944-ben fehér zászlóval küldtek tárgyalni a németekkel Budapest ostromát elkerülendő. Mi még úgy tanultuk, hogy a fasiszták orvul, a genfi egyezményt megszegve legyilkolták a tárgyaló katonát, ma már úgy mondják, hogy gépkocsija aknára futott. Tény, hogy utána fővárosunkat rommá lőtték. Osztapenkó kapitány szobra Budapest nyugati kapujában, a Budaörsi és a Sasadi út kereszteződésében állt mozdulatlanul, ahogyan egy másik aknára futott parlamenter, a magyar származású Steinmetz Miklós százados szobra Budapest és Vecsés határán.
Mivel az Osztapenkó-szobor az M1-M7 autópálya bevezető szakaszán állt, fontos találkozási hellyé vált: "Találkozzunk az Osztyapenkónál!" Sokan még ma is így hívjuk ezt a csomópontot, pedig a két derék katona szobra már 25 éve a Szoborparkban lengeti a zászlót. Pár évvel ezelőttig még a buszmegállóban álló büfét Osztyapenkó büfének hívták, de aztán annak is megváltozott a neve.
Amikor elkezdték építeni az őrmezei intermodális csomópontot, magyarul feldúlták az M1-M7 bevezető szakaszát, arra gondoltam, talán a szobor visszaállítását készítik elő:
Szóval Osztapenkó lépést váltott és a ruszkik is hazamentek. A szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról 1990 márciusában még a Németh-kormány állapodott meg Gorbacsovékkal. Az utolsó szerelvény 1991. június 16-án (egyéves házassági évfordulónkon) hagyta el hazánkat. A csapatkivonást magyar részről Annus Antal altábornagy vezényelte le. Később Annus hazánk kenyai és etiópiai nagykövete lett, és 1996 november 23-án (Kati születésnapján) az etióp légitársaság gépén terrortámadás áldozatává vált.
Mindezt azért hoztam elő, mert 1990 elején még sokan nem hitték el, hogy az oroszok tényleg kivonulnak. Hiszen 1956 októberében is megtették, de november 4-én mégis visszajöttek. Apám a '80-as években gyakran mondogatta nekem: Jóska, meg fogod még szavazni, hogy Magyarország szovjet tagköztársaság legyen! Én persze kurucosan így válaszoltam: Lesz még Demszky Gábor belügyminiszter (na, ez ugyanolyan hihetetlen volt, mint Osztapenkó lépésváltása). Amikor 1991 augusztusában megpuccsolták Gorbacsovot, sokan arra gondoltak: Na, eddig tartott a nagy szabadság!
Szóval ma új irodánkba egy mosogatót építettünk be, és a régi mosdó mögötti pozdorjalapot eltávolítva egy 1990-ből származó fogadás dokumentumait találtuk meg egy borítékban. Íme:
Az egyik fél azt állítja, hogy 20 éven belül nem mennek ki a ruszkik, de ha kimennek, fizet egy üveg pezsgőt. A másik fél szerint '92 végéig biztosan kimennek, ha nem, fizet egy pezsgőt. Sajnos, így 25 év után már nehezen rekonstruálható, hogy kik vettek részt a fogadásban.
A fiatalabb generáció kedvéért: Osztapenkó - vagy ahogyan akkoriban ejtettük: Osztyapenkó - szovjet százados volt, akit 1944-ben fehér zászlóval küldtek tárgyalni a németekkel Budapest ostromát elkerülendő. Mi még úgy tanultuk, hogy a fasiszták orvul, a genfi egyezményt megszegve legyilkolták a tárgyaló katonát, ma már úgy mondják, hogy gépkocsija aknára futott. Tény, hogy utána fővárosunkat rommá lőtték. Osztapenkó kapitány szobra Budapest nyugati kapujában, a Budaörsi és a Sasadi út kereszteződésében állt mozdulatlanul, ahogyan egy másik aknára futott parlamenter, a magyar származású Steinmetz Miklós százados szobra Budapest és Vecsés határán.
Mivel az Osztapenkó-szobor az M1-M7 autópálya bevezető szakaszán állt, fontos találkozási hellyé vált: "Találkozzunk az Osztyapenkónál!" Sokan még ma is így hívjuk ezt a csomópontot, pedig a két derék katona szobra már 25 éve a Szoborparkban lengeti a zászlót. Pár évvel ezelőttig még a buszmegállóban álló büfét Osztyapenkó büfének hívták, de aztán annak is megváltozott a neve.
Amikor elkezdték építeni az őrmezei intermodális csomópontot, magyarul feldúlták az M1-M7 bevezető szakaszát, arra gondoltam, talán a szobor visszaállítását készítik elő:
![]() |
| Osztapenkó szobrának visszahelyezése (Vigyázz! Kamu!) |
Mindezt azért hoztam elő, mert 1990 elején még sokan nem hitték el, hogy az oroszok tényleg kivonulnak. Hiszen 1956 októberében is megtették, de november 4-én mégis visszajöttek. Apám a '80-as években gyakran mondogatta nekem: Jóska, meg fogod még szavazni, hogy Magyarország szovjet tagköztársaság legyen! Én persze kurucosan így válaszoltam: Lesz még Demszky Gábor belügyminiszter (na, ez ugyanolyan hihetetlen volt, mint Osztapenkó lépésváltása). Amikor 1991 augusztusában megpuccsolták Gorbacsovot, sokan arra gondoltak: Na, eddig tartott a nagy szabadság!
Szóval ma új irodánkba egy mosogatót építettünk be, és a régi mosdó mögötti pozdorjalapot eltávolítva egy 1990-ből származó fogadás dokumentumait találtuk meg egy borítékban. Íme:
Az egyik fél azt állítja, hogy 20 éven belül nem mennek ki a ruszkik, de ha kimennek, fizet egy üveg pezsgőt. A másik fél szerint '92 végéig biztosan kimennek, ha nem, fizet egy pezsgőt. Sajnos, így 25 év után már nehezen rekonstruálható, hogy kik vettek részt a fogadásban.
2015. október 12., hétfő
Tribute
Tegnap megnéztük a Játékszínben a Jutalomjátékot, Bernard Slade darabját. A darab évtizedek óta sikerrel megy a Brodway-en, és 1980-ban egy film is készült belőle Jack Lemmon főszereplésével. A darab és a film eredeti címe Tribute (Tiszteletadás), ha jól tudom, Magyarországon nem vetítették, legalább is nem szerepel a port.hu adatbázisában.
A színdarabot a Gálvölgyi-Hernádi páros viszi el a hátán, Gálvölgyi János Jack Lemmon szerepében. Gálvölgyi nem először játssza Jack Lemmon valamelyik legendás szerepét, játszott például a Furcsa párban, Neil Simon darabjában. Mivel a darab fordított szereposztásban is ment, Gálvölgyi János belebújhatott Jack Lemmon "furcsa párjának", Walter Matthaunak a bőrébe is. Nem először, hiszen a Napsugár fiúkban is ő alakította az egyik öregedő színészt (ezt a darabot szintén a Játékszínben láttuk).
A Játékszínben utoljára kb. egy éve voltunk A hölgy fecseg és nyomoz című krimibohózaton. És akár hiszitek, akár nem, tegnap valahogy eszembe jutott annak a darabnak a címe, amit először láttam a frissen megnyitott játékszínben 1978-ban: Szonatina egy páváért, egy cseh szerző darabja. Csak a címére emlékszem, fogalmam sincs, miről szólt. Egyetemista voltam, egy tankörtársam szerezte a színházjegyeket, elég sok darabra jártam akkoriban.
A Játékszín előtt a Teréz körúti épületben a Kamaravarieté működött, de 1912-es megnyitásától fogva főleg kabarék, sőt úgynevezett intim kabarék - egyszer még ez is volt a neve a teátrumnak - működtek benne, hasonló intézmények, mint Bob Fosse híres, 1972-es filmjében, a Cabaret-ben. Pont a 100. évfordulóján jelentette be a főváros, hogy megvonja a támogatást a Játékszíntől. Ekkor Németh Kristóf és két társa - írd és mondd - mindössze hárommillió forintért megkapta a színház bérleti jogát, azóta magánszínházként működik. Sok cikk jelent meg akkoriban arról, hogy hogyan kaphatták meg ilyen olcsón a színházat, Németh Kristóf vajon kinek a kije lehet a kulturális kormányzatban. Tény, hogy azóta is sikeresen működik. A Játékszín előző, Balázsovits Lajos vezette érájában is jópár legendás darabot láthattunk itt, például az Édes bosszút szintén a Gálvölgyi-Hernádi párossal, de az új vezetés alatt is most voltunk itt harmadszor, vagyis évadonként egy-egy előadásra eljövünk.
Visszatérve a darabhoz: a főszereplő egy öregedő, önző és hedonista reklámügynök, akivel ugyan lehetetlenség együtt élni, de ő a legjobb barát, akinek humora, életigenlése megbocsáttat minden árulást, megcsalást, félrelépést. Szerintem mindenki ismeri ezt a típust: a társaságban mindig a középpontban van, mindenki a barátja, elcsábít minden nőt, de tartós kapcsolatra képtelen, magányos.
A főszereplő életfilozófiája: Az élvezet az a dolog, ami nem szorul magyarázatra. Gálvölgyi sziporkázott a szerepében. Bori helyett most Petra jött velünk, talán ez volt első felnőtt színdarabja.
A színdarabot a Gálvölgyi-Hernádi páros viszi el a hátán, Gálvölgyi János Jack Lemmon szerepében. Gálvölgyi nem először játssza Jack Lemmon valamelyik legendás szerepét, játszott például a Furcsa párban, Neil Simon darabjában. Mivel a darab fordított szereposztásban is ment, Gálvölgyi János belebújhatott Jack Lemmon "furcsa párjának", Walter Matthaunak a bőrébe is. Nem először, hiszen a Napsugár fiúkban is ő alakította az egyik öregedő színészt (ezt a darabot szintén a Játékszínben láttuk).
A Játékszínben utoljára kb. egy éve voltunk A hölgy fecseg és nyomoz című krimibohózaton. És akár hiszitek, akár nem, tegnap valahogy eszembe jutott annak a darabnak a címe, amit először láttam a frissen megnyitott játékszínben 1978-ban: Szonatina egy páváért, egy cseh szerző darabja. Csak a címére emlékszem, fogalmam sincs, miről szólt. Egyetemista voltam, egy tankörtársam szerezte a színházjegyeket, elég sok darabra jártam akkoriban.
A Játékszín előtt a Teréz körúti épületben a Kamaravarieté működött, de 1912-es megnyitásától fogva főleg kabarék, sőt úgynevezett intim kabarék - egyszer még ez is volt a neve a teátrumnak - működtek benne, hasonló intézmények, mint Bob Fosse híres, 1972-es filmjében, a Cabaret-ben. Pont a 100. évfordulóján jelentette be a főváros, hogy megvonja a támogatást a Játékszíntől. Ekkor Németh Kristóf és két társa - írd és mondd - mindössze hárommillió forintért megkapta a színház bérleti jogát, azóta magánszínházként működik. Sok cikk jelent meg akkoriban arról, hogy hogyan kaphatták meg ilyen olcsón a színházat, Németh Kristóf vajon kinek a kije lehet a kulturális kormányzatban. Tény, hogy azóta is sikeresen működik. A Játékszín előző, Balázsovits Lajos vezette érájában is jópár legendás darabot láthattunk itt, például az Édes bosszút szintén a Gálvölgyi-Hernádi párossal, de az új vezetés alatt is most voltunk itt harmadszor, vagyis évadonként egy-egy előadásra eljövünk.
Visszatérve a darabhoz: a főszereplő egy öregedő, önző és hedonista reklámügynök, akivel ugyan lehetetlenség együtt élni, de ő a legjobb barát, akinek humora, életigenlése megbocsáttat minden árulást, megcsalást, félrelépést. Szerintem mindenki ismeri ezt a típust: a társaságban mindig a középpontban van, mindenki a barátja, elcsábít minden nőt, de tartós kapcsolatra képtelen, magányos.
A főszereplő életfilozófiája: Az élvezet az a dolog, ami nem szorul magyarázatra. Gálvölgyi sziporkázott a szerepében. Bori helyett most Petra jött velünk, talán ez volt első felnőtt színdarabja.
2015. október 7., szerda
Lobbanjon fel újra a forradalom lángja!
Felhívás!
1996-ban, forradalmunk 40. évfordulójára Göncz Árpád néhai
köztársasági elnök javaslatára a budapesti Kossuth téren felállításra került A forradalom lángja örökmécses, Lugossy
Mária szobrászművész alkotása, mely egész éven át halványan pislákolt, de
minden év október 23-tól november 4-ig fényesen lobogott. Utoljára 2012.
október 23-án lobbant fel.
A Steindl Imre-program keretében átépített Kossuth téren már
nincs helye a Lángnak, ismeretlen
helyre szállították. Tizenhat év után megszakadt ez a szép hagyomány.
Javaslom, hogy elevenítsük fel a forradalom lángjának
fellobbantását, amivel nemcsak forradalmunkra emlékezünk, de méltó emléket
állítunk a harmadik Magyar Köztársaság első köztársasági elnökének, Göncz
Árpádnak is!
Keressünk méltó helyet a szobornak az 56-os forradalom
valamelyik ikonikus emlékhelyén! Ez a hely lehetne a budapesti Március 15. tér,
ahol 1956. október 23-án 15 órakor egy diáktüntetéssel kezdődött a forradalom.
Lugossy Mária szobra, A
forradalom lángja köztulajdon, senkinek sincs joga azt elrejteni!
A Göncz Árpád által megteremtett hagyományt senkinek sincs
joga megtörni!
Állíttassék fel újra a Láng!
Lobbanjon fel minden év október 23-án 15 órakor a forradalom
lángja a Március 15. téren!
Élesszük újjá ezt a szép tradíciót forradalmunk 60. évfordulójára, 2016.
október 23-ra!2015. október 5., hétfő
A Dollárpapa-szindróma
A jó és a rossz közgazdaságtana című könyvet olvasom Tomáš Sedláčektől. A cseh szerző a világ nagy kultúrtörténeti korszakait elemzi közgazdaságtani szempontból, a Gilgames-eposztól az Ótestamentumon, az ókori görögökön, a kereszténységen és a felvilágosult gondolkodókon keresztül egészen Adam Smith-ig, a mai közgazdaság-tudomány megalapítójáig.
A kereszténységnél Sedláček felhívja a figyelmet arra, hogy Jézus harminc újtestamentumi példázata közül tizenkilencnek van gazdasági vagy társadalmi kontextusa. Az Újszövetség több ezer verssora foglalkozik gazdasági témával.
Az ógörögben a "vétek " és az "adósság" szó ugyanaz, mint ahogyan a "vétkes" és az "adós", ezért az Újszövetség ezen szavai kétértelműek (megjegyzem a németben a "Schuld" is egyszerre jelent bűnt és adósságot). A "megváltás" eredeti jelentése is az adósrabszolga adósságtól való megváltása, de a Bibliában az emberiség bűnöktől való megváltását jelenti. Másik érdekes szóazonosság a "hit" és a "hitel" (credo és credit). Ha valakinek hitelt adunk, akkor bízunk benne, hogy visszafizeti, hiszünk neki. A mai gazdaság lényegében a bizalomra épül: elhisszük, hogy egy darab papírért kenyeret, autót, atomerőművet vehetünk, vagy nem csinálunk vele semmit, és pár év múlva még több papírt ér. Lényegében a gazdaság a kölcsönös - és persze tapasztalaton alapuló - bizalom láncolata. a gazdasági válságok mindig bizalmi válságok: elveszítjük a hitünket, egy befektetésben, egy bankban, egy országban.
Míg a racionális világban minden, ami mérhető, azt referenciához mérjük: 1 m a Föld egyenlítőjének negyvenmilliomod része, egy másodperc a Föld tengely körüli forgásidejének 86400-ad része. De mennyi egy dollár? Amennyire az adott pillanatban éppen tartjuk. Amennyire éppen megbízunk az amerikai gazdaságban.
A napokban adták le az ATV-n a Dollárpapát. Gábor Andor írta, Gádor Béla és Darvas Szilárd írt belőle forgatókönyvet, parádés volt a szereposztása. Gyerekkoromban láttam és csak a legendás aranyköpések maradtak meg bennem: Éljen a haza - menjetek haza! Nem lenyelni, rágni! Pedig a Dollárpapa mindennél jobban megvilágítja a mai gazdaság lényegét. A hitel (a gazdasági partnerbe vetett bizalom) olyan a gazdaságban, mint a kőlevesben a kő. Nem kell bele, de nélküle nem készülhetne el.
Dollárpapa nem létező vagyona a fedezete annak a hitelnek, amely beindítja a kisváros gazdaságát. Amikor kiderül, hogy a vagyon nem létezik, a csalókat bebörtönzik, de hamarosan rájönnek, hogy ettől a gazdaság is leáll, ezért mindenkit kiengednek, és úgy csinálnak, mintha mégis csak létezne az a vagyon.
Képzeljük el az alábbi szcenáriót: Egy cég hitelt vesz fel egy új üzemcsarnokra, egy ingatlant ajánl fel fedezetnek. Az üzemcsarnok épül, a cég törleszti a hitelt, ám egyszer csak kiderül, hogy az ingatlan nem az övék, csaltak a fedezetnél. A bank felmondja a szerződést, és visszafizetteti a kölcsönt. A cég csődbe megy, az üzemcsarnok nem épül meg és a bank sem jut a pénzéhez. Valójában mindenkinek az volna jó, ha nem vennék tudomást a csalásról, csakhogy az törvénytelen.
Valami hasonló történt mostanában a Lombard Kézizálog Zrt-vel. A felvett hitelekért biztosítékként aranyrudakat adtak. Virágzott is az üzlet, amíg valaki meg nem vizsgálta az "aranytömböt", amiről kiderült, hogy közönséges trombitaréz. A cég tulajdonosa, Bíró Péter most előzetesben van, a hitelezők meg futhatnak a pénzük után. Lost-lost kimenetelű játszma.
Van egy másik szó, ami szintén a hitből jön. A "házastárs" másik neve "hitves". Házastársunkba is bizalmunkat fektetjük. Lehet hogy a házasság és a közgazdaságtan jobban összefügg, mint gondolnánk?
A kereszténységnél Sedláček felhívja a figyelmet arra, hogy Jézus harminc újtestamentumi példázata közül tizenkilencnek van gazdasági vagy társadalmi kontextusa. Az Újszövetség több ezer verssora foglalkozik gazdasági témával.
Az ógörögben a "vétek " és az "adósság" szó ugyanaz, mint ahogyan a "vétkes" és az "adós", ezért az Újszövetség ezen szavai kétértelműek (megjegyzem a németben a "Schuld" is egyszerre jelent bűnt és adósságot). A "megváltás" eredeti jelentése is az adósrabszolga adósságtól való megváltása, de a Bibliában az emberiség bűnöktől való megváltását jelenti. Másik érdekes szóazonosság a "hit" és a "hitel" (credo és credit). Ha valakinek hitelt adunk, akkor bízunk benne, hogy visszafizeti, hiszünk neki. A mai gazdaság lényegében a bizalomra épül: elhisszük, hogy egy darab papírért kenyeret, autót, atomerőművet vehetünk, vagy nem csinálunk vele semmit, és pár év múlva még több papírt ér. Lényegében a gazdaság a kölcsönös - és persze tapasztalaton alapuló - bizalom láncolata. a gazdasági válságok mindig bizalmi válságok: elveszítjük a hitünket, egy befektetésben, egy bankban, egy országban.
Míg a racionális világban minden, ami mérhető, azt referenciához mérjük: 1 m a Föld egyenlítőjének negyvenmilliomod része, egy másodperc a Föld tengely körüli forgásidejének 86400-ad része. De mennyi egy dollár? Amennyire az adott pillanatban éppen tartjuk. Amennyire éppen megbízunk az amerikai gazdaságban.
A napokban adták le az ATV-n a Dollárpapát. Gábor Andor írta, Gádor Béla és Darvas Szilárd írt belőle forgatókönyvet, parádés volt a szereposztása. Gyerekkoromban láttam és csak a legendás aranyköpések maradtak meg bennem: Éljen a haza - menjetek haza! Nem lenyelni, rágni! Pedig a Dollárpapa mindennél jobban megvilágítja a mai gazdaság lényegét. A hitel (a gazdasági partnerbe vetett bizalom) olyan a gazdaságban, mint a kőlevesben a kő. Nem kell bele, de nélküle nem készülhetne el.
Dollárpapa nem létező vagyona a fedezete annak a hitelnek, amely beindítja a kisváros gazdaságát. Amikor kiderül, hogy a vagyon nem létezik, a csalókat bebörtönzik, de hamarosan rájönnek, hogy ettől a gazdaság is leáll, ezért mindenkit kiengednek, és úgy csinálnak, mintha mégis csak létezne az a vagyon.
Képzeljük el az alábbi szcenáriót: Egy cég hitelt vesz fel egy új üzemcsarnokra, egy ingatlant ajánl fel fedezetnek. Az üzemcsarnok épül, a cég törleszti a hitelt, ám egyszer csak kiderül, hogy az ingatlan nem az övék, csaltak a fedezetnél. A bank felmondja a szerződést, és visszafizetteti a kölcsönt. A cég csődbe megy, az üzemcsarnok nem épül meg és a bank sem jut a pénzéhez. Valójában mindenkinek az volna jó, ha nem vennék tudomást a csalásról, csakhogy az törvénytelen.
Valami hasonló történt mostanában a Lombard Kézizálog Zrt-vel. A felvett hitelekért biztosítékként aranyrudakat adtak. Virágzott is az üzlet, amíg valaki meg nem vizsgálta az "aranytömböt", amiről kiderült, hogy közönséges trombitaréz. A cég tulajdonosa, Bíró Péter most előzetesben van, a hitelezők meg futhatnak a pénzük után. Lost-lost kimenetelű játszma.
Van egy másik szó, ami szintén a hitből jön. A "házastárs" másik neve "hitves". Házastársunkba is bizalmunkat fektetjük. Lehet hogy a házasság és a közgazdaságtan jobban összefügg, mint gondolnánk?
2015. október 2., péntek
O.J.
20 évvel ezelőtt a fél világ várta feszülten, hogy a Los Angeles-i Legfelsőbb Bíróság bűnösnek mondja-e ki O. J. Simpsont. Clinton elnököt előre felkészítették, hogy egy esetleges "bűnös" verdikt esetén faji villongásokra lehet számítani. Aznap a New York-i Értéktőzsde forgalma a felére esett, mindenki a híreket figyelte. A kilenc fekete, egy latin és két fehér esküdtből álló esküdtszék (tíz nő, két férfi) végül négy órás tanácskozás után a "nem bűnös" döntést hozta. Az amerikai alkotmány értelmében ez a döntés jogerős és megmásíthatatlan, senki sem fogható perbe még egyszer ugyanazzal a váddal. De haladjunk sorjában.
O.J. (Orenthal James) volt feleségét és annak élettársát 1994. június 12-én brutálisan meggyilkolták. Az egykori futballsztár (az év játékosa is volt) és filmszínész (Csupaszpisztoly filmek, Pokoli torony, Földi űrutazás, Gyökerek) Simpson ellen számos közvetett és közvetlen bizonyíték szólt, szokatlan módon mégsem előállították, csupán beidézték a rendőrségre. Simpson csak egy búcsúlevelet küldött maga helyett, ezért rendőrök és újságírók hada kezdte üldözni azt a gépkocsit, melyet nem ő vezetett, hanem a hátsó ülésen homlokához szorított pisztollyal fenyegetőzött. Az üldözés az USA, sőt, a világ egyik legnagyobb médiaeseménye volt, még a kosárlabda bajnoki döntő helyett is a hajszát lehetett élőben nézni.
Maga a per is Amerika legnézettebb szappanoperáival vetekedett, kiszorítva a képernyőről a boszniai háborút vagy az oklahomai merényletet. Több mint nyolc hónapon keresztül folyt. O.J.-t sztárügyvédekből és DNS-szakértőkből álló dream-team védte, pedig a bizonyítékok cáfolhatatlanoknak tűntek, O.J.-től származó vérnyomokat találtak a tetthelyen, és az áldozatok vérnyomait találták O.J. ruhadarabjain. Végül a vád egy korábban rasszista kijelentéseket tett nyomozón bukott meg, aki a bizonyítékokat nem mindenben a szabályos protokollt követve (házkutatás stb.) szerezte meg.
Akkoriban még járt nekünk a Time magazin, akkoriban minden számban szerepelt O.J., többször címlapon is.
O.J. (Orenthal James) volt feleségét és annak élettársát 1994. június 12-én brutálisan meggyilkolták. Az egykori futballsztár (az év játékosa is volt) és filmszínész (Csupaszpisztoly filmek, Pokoli torony, Földi űrutazás, Gyökerek) Simpson ellen számos közvetett és közvetlen bizonyíték szólt, szokatlan módon mégsem előállították, csupán beidézték a rendőrségre. Simpson csak egy búcsúlevelet küldött maga helyett, ezért rendőrök és újságírók hada kezdte üldözni azt a gépkocsit, melyet nem ő vezetett, hanem a hátsó ülésen homlokához szorított pisztollyal fenyegetőzött. Az üldözés az USA, sőt, a világ egyik legnagyobb médiaeseménye volt, még a kosárlabda bajnoki döntő helyett is a hajszát lehetett élőben nézni.
Maga a per is Amerika legnézettebb szappanoperáival vetekedett, kiszorítva a képernyőről a boszniai háborút vagy az oklahomai merényletet. Több mint nyolc hónapon keresztül folyt. O.J.-t sztárügyvédekből és DNS-szakértőkből álló dream-team védte, pedig a bizonyítékok cáfolhatatlanoknak tűntek, O.J.-től származó vérnyomokat találtak a tetthelyen, és az áldozatok vérnyomait találták O.J. ruhadarabjain. Végül a vád egy korábban rasszista kijelentéseket tett nyomozón bukott meg, aki a bizonyítékokat nem mindenben a szabályos protokollt követve (házkutatás stb.) szerezte meg.
Akkoriban még járt nekünk a Time magazin, akkoriban minden számban szerepelt O.J., többször címlapon is.
Sokan úgy érezték, az ítélet az amerikai jogrendszer szégyene. A tudományosan megalapozott DNS-vizsgálaton alapuló bizonyítékok a tanulatlan esküdteket nem győzték meg, ezért a döntés inkább faji jellegű volt. Mások pont abban látták a jogállam erősségét, hogy a rendőrségnek még akkor is be kell tartania az eljárásjogi szabályokat, ha emiatt futni hagynak egy nyilvánvaló bűnöst.
Szintén amerikai sajátosság, hogy a büntető eljárásbeli felmentő ítélet ellenére Simpsont polgári perben elmarasztalhatták gyilkosságért, és tetemes kártérítésre kötelezhették az áldozatok családtagjai felé. És hogy a történetnek egy kis Al Capone-s fordulata is legyen (a chicagói alvilág fejét csak adócsalásért tudták bebörtönözni), O.J. Simpsont végül 2007-ben bűnszövetkezetben elkövetett emberrablásért 33 évre bebörtönözték, így elnyerte méltó büntetését.
Hankiss Elemérnél olvastam, hogy a nép élvezi a hatalmasok bukását. A párizsi nép ujjongott az arisztokraták - köztük a király és egykori királyné - nyakazásánál, mi is élvezettel csámcsogunk híres sztárok, színészek, sportolók bűnesetein. Zalatnay Sarolta, Stohl András, Damu Roland, Farkas Péter (birkózó olimpiai bajnok) börtönbe is vonultak, de nem kisebb élvezettel figyeltük politikusaink és bankáraink pereit: Székely Zoltán (kisgazda képviselő), Zuschlag János (szocialista képviselő), Kunos Péter (Agrobank) ültek, több másik ellen eljárás folyt vagy folyik (Simon Gábor, Tarsoly Csaba stb.).
A napokban került előzetesbe Galambos "Lagzi" Lajos, aki a vád szerint az általa építtetett és üzemeltetett tatai Boglárka lakóparkba úgy köttette be az áramot és a gázt, hogy csak a fogyasztás egy része folyt át a mérőórákon. Lehet, hogy a Lagzi-per nem lesz az évszázad pere úgy, mint O.J. tárgyalása, de hogy nagy médiafigyelem fogja kísérni, az biztos.
2015. szeptember 30., szerda
Pistike és Lapicska Jenő
Annyi mindenkit megismerhettünk már Pistike osztálytársai és tanárai közül, hogy teljesen elfeledkeztem Pistike legjobb barátjáról, Lapicska Jenőről. Pedig Lapicskával már óvodás koruk óta ismerik egymást, nagyon sok közös csínyben voltak benne, együtt rejtettek szürke egeret az óvónéni köpenye zsebébe, a homokozóban együtt dobálták meg a lányokat homokbombával. Erős kapocs ez, na.
Örültek, hogy mindkettőjüket ugyanabba az iskolába íratta be az anyukája. A suliban aztán az óvodás barátság egyre inkább érdekszövetséggé kezdett alakulni. Jenő jó volt matekból, gyakran súgott Pistikének, Pistike viszont mindig megengedte, hogy Jenő róla másolja a környezet-háziját. Hamar megmutatkozott, hogy Lapicska jól ért a pénzhez, ezért amikor Pistike először lett az osztály diákbizottságának az elnöke, őt bízta meg az osztálypénztár kezelésével.
Amikor Pistikét Norbi váltotta az elnöki székben, Jenő nem feledkezett meg régi pártfogójáról és barátjáról. Jenő kezdetben csak gyűjtötte a Matchbox autókat, de hamar rájött, hogy lehet őket csereberélni, adni-venni, és ebből jó kis zsebpénz-kiegészítésre tett szert. Pistike választási kampányát is ebből a pénzből támogatta, így Pistike hamarosan ismét elnök lett.
Lapicska Jenő az iskolai újságban is kibérelt egy oldalt, és övé volt a második szünetben az iskolarádió is. Mindkettőben kampányolt óvodáskori barátja sikeréért.
Úgy tűnt, hogy Pistike és Jenő barátsága megtörhetetlen. Pistike, immár ismét diákbizottsági elnökként Jenőt bízta meg a sportköri plakátok legyártásával, és ő szerezhette be a cselgáncs-öltözékeket is, persze mindkettőt osztálypénzből. Csakhogy Jenő egyre követelőzőbb lett, már az osztálykirándulás megszervezését is magának akarta, Pistike környezetében pedig új barátok kezdtek feltűnni, például a már korábban említett Pénzes Csaba. Pistike inkább ővele szerveztette meg az osztálykirándulást.
Lapicska Jenőben összetört valami, olyan csúnya szavakat kezdett mondani Pistikére, amit ha meghallott volna a tanító néni, biztosan behívatta volna Jenő anyukáját. Az iskolaújságban és az iskolarádióban is egyre többet kritizálta Pistike elnöki módszereit.
Persze Pistike sem tétlenkedett. Először a sportköri ruhák beszerzésétől tiltotta el Jenőt, később a plakátszerződést is felbontotta vele. Sajnos az újságot és a rádiót nem veheti el tőle, de már dolgozik azon, hogy saját újságja és rádiója legyen.
Pistike és Jenő anyukája még mindig barátnők, és gyakran emlékeznek vissza, mennyit pletykáltak a játszótéri padon, miközben a két huncut gyerek önfeledten játszott a homokozóban. De úgy tűnik, azok az idők végleg elmúltak. Csak a homokozó maradt...
Örültek, hogy mindkettőjüket ugyanabba az iskolába íratta be az anyukája. A suliban aztán az óvodás barátság egyre inkább érdekszövetséggé kezdett alakulni. Jenő jó volt matekból, gyakran súgott Pistikének, Pistike viszont mindig megengedte, hogy Jenő róla másolja a környezet-háziját. Hamar megmutatkozott, hogy Lapicska jól ért a pénzhez, ezért amikor Pistike először lett az osztály diákbizottságának az elnöke, őt bízta meg az osztálypénztár kezelésével.
Amikor Pistikét Norbi váltotta az elnöki székben, Jenő nem feledkezett meg régi pártfogójáról és barátjáról. Jenő kezdetben csak gyűjtötte a Matchbox autókat, de hamar rájött, hogy lehet őket csereberélni, adni-venni, és ebből jó kis zsebpénz-kiegészítésre tett szert. Pistike választási kampányát is ebből a pénzből támogatta, így Pistike hamarosan ismét elnök lett.
Lapicska Jenő az iskolai újságban is kibérelt egy oldalt, és övé volt a második szünetben az iskolarádió is. Mindkettőben kampányolt óvodáskori barátja sikeréért.
Úgy tűnt, hogy Pistike és Jenő barátsága megtörhetetlen. Pistike, immár ismét diákbizottsági elnökként Jenőt bízta meg a sportköri plakátok legyártásával, és ő szerezhette be a cselgáncs-öltözékeket is, persze mindkettőt osztálypénzből. Csakhogy Jenő egyre követelőzőbb lett, már az osztálykirándulás megszervezését is magának akarta, Pistike környezetében pedig új barátok kezdtek feltűnni, például a már korábban említett Pénzes Csaba. Pistike inkább ővele szerveztette meg az osztálykirándulást.
Lapicska Jenőben összetört valami, olyan csúnya szavakat kezdett mondani Pistikére, amit ha meghallott volna a tanító néni, biztosan behívatta volna Jenő anyukáját. Az iskolaújságban és az iskolarádióban is egyre többet kritizálta Pistike elnöki módszereit.
Persze Pistike sem tétlenkedett. Először a sportköri ruhák beszerzésétől tiltotta el Jenőt, később a plakátszerződést is felbontotta vele. Sajnos az újságot és a rádiót nem veheti el tőle, de már dolgozik azon, hogy saját újságja és rádiója legyen.
Pistike és Jenő anyukája még mindig barátnők, és gyakran emlékeznek vissza, mennyit pletykáltak a játszótéri padon, miközben a két huncut gyerek önfeledten játszott a homokozóban. De úgy tűnik, azok az idők végleg elmúltak. Csak a homokozó maradt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






